Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szia,
Müller Péter Varázskő című könyvében azt írja, hogy (nem tudom most szó szerint idézni) NEM lehet kettőt szeretni. Sokféle szerelem van....nem érdemes vergődni, hisz miért jó az Neked?
Szívesen ajánlom Nektek a kineziológiát, rengeteget tud segíteni a léleknek, az egész embernek, Nektek is. Amikor egy pár nincs jóban, azt a gyerekek hamarabb észreveszik, hiába titkoljátok, előttük nincsenek titkok, mindent megéreznek.
Jómagam a kinezzel azóta kezdtem el foglalkozni, amikor kliensként tapasztaltam meg a pozitív változásokat az életemben, azóta már én is oldom a vendégeim negatív érzelmeit, dolgozunk különböző célokra, hogy magabiztosak, egészségesek, nyugodtak, sikeresek legyenek, párkapcsolatokban rengeteget segít, és még sorolhatnám, dehát biztosan Ti is sokat olvastatok erről a módszerről.
Szívesen írok még bővebben Nektek, Neked, akit érdekel. Gyerekeknek is nagyon nagy változást hoznak az oldások, olyan jó látni utána az embereket, amikor mesélnek a pozitív változásokról az életükben. Fantasztikus, hatékony módszer, érdemes megtapasztalni.
Aranytallér
Tegnap megnéztem a Benjamin Button különleges élete c. filmet.
Megsirattam, mert egy liba vagyok.
De annyi minden elgondolkodtatott. Hogy gyakran képtelenség azzal együtt élni, akit a szívünk minden rezdülésével, feltétel nélkül szeretünk, mert az élet nem csak rólunk szól, nem egy egyszemélyes monodráma. Meg lehet szeretni valaki mást, akit el tudunk fogadni, mint társ, de közben sosem felejtjük azt az egyet, és minden éjjel úgy alszunk el, hogy csak rá gondolunk. Most én is valami ilyesmit érzek. Nappal dolgozom, nevelem a gyerekeim, élem az életem, és mosolygok. De éjjel csak azon az egy emberen jár az eszem, hogy mi lehet vele, visszagondolok, milyen fantasztikus volt vele minden pillanat, és befelé sírok. Na jó, néha kifelé is, de csak ha senki sem látja. 20 év alatt sem találtam erre az érzésre orvosságot, és félek, már nem is fogok.
De most nappal van, most mosolyogni kell!
Kitartás mindenkinek, aki 2 férfi közt vergődik!
Sajnálom:(....ill. jobb, h. kiderült. Figyelj, ha annyira rossz a házasságod, nem kéne akkor is kilépni belőle, ha nincs harmadik? Magad miatt. Bár ha most úgy érzed, rendbe lehetne tenni a férjeddel a dolgokat, akkor egy próbát mindenképp megérne.
A szerelem nem múlik el egy nap alatt, érthető, h. még így is hajlandó lenne a szíved Vele lenni....de használd az eszed, nagyon megalázó egy ilyen helyzet. Adj időt Magadnak, de ha lehet ne találkozzatok, ne beszéljetek...ez kell ahhoz, h. "el tudd felejteni", persze nem szó szerint, az úgysem megy és nem is kell.
Rendben, majd beszámolok a fejleményekről, kb. 2-3 hét múlva lesz esedékes, ha minden a tervek és a remények szerint alakul.
Úgy látom, már csak ketten beszégetünk.
Asszem az én dilemmám megoldódott egy időre. A megcsalóból megcsalt lett, és rohadt érzés. Kiderült, hogy a pasimnak, akivel 20 éve kerülgetjük egymást, és 7 éve konkrétan szeretők voltunk, 2 éve van egy "Rozikája". Azt hittem belepusztulok. De még szerencse, hogy nem vittem végig ezt a válás dolgot, bár a házasságunk ettől nem lett sokkal jobb. Ezek után érthető, hogy a pasim miért ellenezte eddig annyira a válást. Feltételezem, nem "Rozika" az első kis mellékvágány, mert azt monda, biztosan nem lesz hosszú életű. Na ezzel megvígasztalt.
De a legrosszabb, hogy még mindig szeretem, és csak kérnie kellene, és ott folytatnék mindent, ahol abbahagytuk.
Ugye, hogy nem vagyok normális? Szerintem se!
De fő az optimizmus alapn, most a munkába temettem magam, vagy csak a munka temetett maga alá, és nem érek rá ezen keseregni.
zért, ha eljutsz a gyerekek informálásáig, szívesen veszem a tapasztalatokat!
Én itt még nem tartok, a gyerekek még nem tudják, ebben nem tudok segíteni. Az én szüleim anno elváltak, és én nem haragudtam érte, nem lettem lelki sérült, annyira érződött már a feszültség köztük, h. rosszabb lett volna ha miattam együtt maradnak. Pedig nem volt hangos veszekedés vagy ilyesmi. Szóval a saját bőrömön tapasztaltak miatt nagyon nem értek egyet ezzel a gyerekek miatt mégis maradjon a házasság dologgal.
Igen, még mindig él a beidegződés sok ember fejében, h. ha a nő akar válni az nagyon-nagyon fúúúj.....az én családom is tuti keresztre feszít, de nem érdekel, nem tart vissza. Ez az én életem, nem az övék.
Köszi a bátorítást!
Akkor csak még egy kérdés azokhoz, akiknél folyamatban van a válás: a gyerkeknek hogy adagoltátok be? Ők hogy élik meg? Nem szeretném az ő lelküket is összetörni (10 és 15 évesek), vagy elszakítani az apjuktól. A kedvesem már túl van egy váláson, és a gyerekei már felnőttek, de ma is azt mondja, hogy mai fejjel mindent megtett volna, hogy együtt tartsa a családot, a gyerekek miatt. Mert ott is az asszony akart válni. Egy nőt hamarabb elítélnek, ha válni akar, egy férfinak könnyebben megbocsájtanak. Miért?
Én úgy tudom, erre azt mondják a szakemberek, h. felnőtt ember a férjed, nem kell és nem veheted át a döntést az ő életéről. Közölni kell Vele - sztem -, h. ez az ő dolga, ha meg óhajt halni.....Te ettől nem gondolod meg magad, és igenis elválsz és új életet kezdesz. Ha azt látja hajthatatlan vagy és nem zsarolhat ezzel tovább, elgondolkodik, és rájön semmi értelme az öngyilkosságnak.
Persze ez csak az én véleményem, meg amit olvasgattam, miután én is válás előtt állok, és az én családomban is van olyan, aki sztem beveti majd ezt a fegyvert.....nem a férjem.
Sziasztok!
Új vagyok még itt, és látom, hogy hasonló cipőben jártok. Tanácsot szeretnék kérni valakitől, de a családom nem nagyon értene meg. Válnék már jó ideje, évek óta van valakim, amit már tud a férjem is, de fenyegetőzik, hogy öngyilkos lesz, ha elhagyom. Elég labilis lelkület, szerintetek mit tegyek?
Te is benéztél? De jó!! Lassan összejönnek a régi csajok! Régen beszéltünk! Tud valaki a többiekről valamit? De jó lenne összejönni megint, és elmondani kivel mi történt azóta!
Szia! Ezek szerint Te is idenézegetsz néha!:)
Örülök, h. minden rendben Veletek!
Hát igen, kisebbfajta csoda zajlik nálunk, de ameddig nem vagyunk a végén, nem merem elkiabálni, véglegesen-teljesen majd akkor, ha megtörténik a költözés - bár a Kedvesem már egyedül él, de még nem hivatalosan, és zajlik az anyagi javaik megosztása -.
Szia! Látom Nálatok meg csoda történt!
Elváltok és új életet kezdtek együtt? Ez nagyon szuper. Jó, hogy valakinek azért sikerül közülünk....
Bár én se panaszkodhatom, hisz nekem is meg van már 3 éve a Kedvesem és egyre jobban szeretjük egymást.
Szia!
Van még élet a topicon?????? Éppen most éreztem én is késztetést, hogy benézzek egy kicsit.
Akkor még nagyon az elején vagytok mindennek. Elhiszem, hogy megvisel lelkileg. De tényleg túl leszel majd ezen a nehéz időszakon is. Utána meg jöhet az öröm!-:)) És csak az öröm!!!!!
Azért túl nagy boldogság nem árad a szavaidból.:(
Még csak az elején vagyunk, sztem év végére rendeződik majd teljesen a helyzet, lakás-keresés, egyebek zajlanak. Nem egy örömünnep lelkileg, de az, h. nemsokára Vele fekhetek-kelhetek, mindent megér.:)
Ez nagyon jó hír!!!!
Én meg vagyok! Megpróbálok boldog lenni! Ez van és ezt kell szeretnem. Azért nem annyira rossz a helyzet. Majd el leszek valahogy.
Szia! Látom pont jókor léptem be, itt vagy éppen.:)
A szakítást írtad is itt, emlékszem....örülök, h. "kiheverted", bár felejteni nem felejted sosem, tudom. És most vmennyire azért boldog vagy? Jól érzed Magad?
Igen, mi a 3. évfordulónál tartunk, és azzal ünnepeljük, h. mindketten válunk és együtt folytatjuk tovább.:))))
Szia fakutya! De rég hallottam rólad! Te is benézel néha? Én jól megvagyok, köszönöm. Jó útra tértem! Vége lett még 2007 telén a kapcsolatomnak, és azóta nincs más. Fájdalmas volt, ezért nem akarom megismételni. Sokáig nehéz volt feldolgoznom, de mostanra sikerült. Hirtelen és viharosan lett vége, és nagyon megviselt a dolog. Nehezen tettem magam túl rajta. Ezért félek belemenni egy másikba. Jó nekem így is most. Azért néha tartjuk a kapcsolatot levélben, mint barátok. De már az is ritka. Hát ez van velem.
És veled mi van? Ünnepeltétek a 3.-évfordulót már? Mi történt azóta veled?
Én is benézek néha, és elolvasom ki mit írt. Én is hiányolom a régi csajokat!
lehet de minek ....hát annak hogy amit az egyik nem tud tudja a másik ...amit az egyiktöl nem kapsz meg megkapod a másiktol
és igy lesz teljes az életed ...
nem valami jo tanács ...de lehet igy élni éveken át
és még lelkiismeret furadalásod se nincsen
Biztos lehet, de részemről nem tudom elképzelni azt, hogy egyformán. Talán azt sem, hogy sokáig fussanak párhuzamosan a kapcsolatok. Előbb vagy utóbb valamelyik hapsi győzni fog. Bár lehet, hogy hülye vagyok.