Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyermekkori önkielégítés
Létrehozva: 2005. február 13. 18:02
Kedves Anyukák!
Kislányom négy éves. Kb.másfél éves kora óta élvezkedik így vagy úgy: a kis nuniját dörzsölgetve az ágy széléhez, vagy különböző játékokat ahhoz. Mostanság lefekvés előtt és után csinálja, előfordul ritkán, hogy napközben is.
Tudom, hogy ez nem számít túlzott önkielégítésnek, mégis aggódom, mert nem tudom, hogy mennyire számít ez normálisnak és amennyiben nem, miként lehetne ennek valamiként határt szabni, úgy, hogy a gyerek lelkileg ne sérüljön?
Kislányom négy éves. Kb.másfél éves kora óta élvezkedik így vagy úgy: a kis nuniját dörzsölgetve az ágy széléhez, vagy különböző játékokat ahhoz. Mostanság lefekvés előtt és után csinálja, előfordul ritkán, hogy napközben is.
Tudom, hogy ez nem számít túlzott önkielégítésnek, mégis aggódom, mert nem tudom, hogy mennyire számít ez normálisnak és amennyiben nem, miként lehetne ennek valamiként határt szabni, úgy, hogy a gyerek lelkileg ne sérüljön?
Mi is pont ugyanebben a cipőben járunk. Nálunk ez akkor vált intenzívvé, amikor megszületett a kisöccse. Mi sem tudtunk vele mit kezdeni. Már az oviban is csinálta olyannyira, hogy nem tudtak tőle a gyerekek aludni, annyira zajos volt. Kiderült, hogy anyahiány miatt, amit sajnos én nem vettem észre, mert a pici körüli teendőim mellett azt gondoltam, eleget foglalkozom a "nagylányommal" is. Mióta jobban odafigyelek rá, azóta szinte teljesen megszünt ez a tevékenysége. Igaz, amikor "lazítok", akkor megint előjön, de már nem rendszeres, csak hébe-hóba, ha úgy érzi, hogy nem kap kellő figyelmet.
Nem tabutémáról van szó, hiszen ő tényleg nem kérdez. Kezdem megérteni, hogy ez valóban egy természetes lefolyású dolog. . .
Tabutéma az, ami a gyereket érdekelné, amire rákérdez, de nem kap választ. Itt nem erről van szó, ugye? Persze ha ő kérdez erről, akkor válaszolni kell (a megfelelő szinten), de ezt nem nagyon tudom elképzelni. A gyerekek ennél szmérmesebbek.
esetleg nem járkáltok meztelenül egymás előtt a lakásban????
Rám sem szóltak a szüleim, így nem tudom, hogy észrevették-e, de remélem, nem. . . Még most is kicsit szégyenlem magam emiatt, de ha szóltak volna, akkor elsüllyedek szégyenemben. . . Szóval nem kell aggódni a gyerek miatt. Csak tényleg, talán elterelni a figyelmét, lekötni más fajta játékokkal/tevékenységekkel.
Mi jobb: beszélni róla, vagy egyszerűen átlépni a dolgon????
Köszönöm szépen az ötletet a mostanság megjelent cikkel kapcsolatban, át fogom rágni magam rajta. . . !
Visszatérve a gyerekkorba, szégyelltem amit csinálok és ha rajtakapott valaki, ráadásul le is szidtak érte hatalmas bűntudat ébredt bennem. Olyan érzésem volt, mintha tiltott, bűnös dolgot csinálnék.
Sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy kellőképpen kitöltsük a gyerek napjait: sok-sok játék, séta, közös foglalkozás. Az unalom, az állandó tévé, videó, magányos játék fokozza a "hajlamot" a maszturbációra.
Nemrégiben pont a Nőklapjában volt erről szó a pszihológus válaszol rovatban. Ha jól emlékszem ott azt írták, hogy nem szabad rászólni a gyerekre, nem szabad megszidni, vagy tiltani, hanem meg kell próbálni valamivel elterelni a figyelmét, mikor ezt csinálja. Egyébként ez normális dolog csak kellemetlen , ha pl. az utcán, vagy mások előtt kezdi el csinálni. Gondolom egy idő után magától abba fogja hagyni.