Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Fóbiák, félelmek
Létrehozva: 2005. július 2. 08:25
Nagyon sok ember él fóbiákkal, félelmekkel anélkül, hogy tenne valamit ellene. Néha bekap egy nyugtatót, vagy kedélyjavítót, és bántó érzelmeit a szőnyeg alá söpörve próbálja élni az életét. Lelki gyógyítóhoz nem akar menni, mondván Ő nem beteg. Pedig az indokolatlan, vagy túlzott félelem betegség. A javaslat, hogy "légy erős, küdjél ellene" sokat árthat, hiszen érzések ellen lehetetlen eredményesen küzdeni.
Hogy vagy ezzel?
Hogy vagy ezzel?
Nézzétek meg:
https://www.youtube.com/watch?v=mS8Stv7G9qU
Én azt hisze csak szaporítani fogom a fóbiák hihetetlen tárházát. Én a saját szagomtól parázok be, de annyira, hogy pánikrohamokat, szorongásokat és depressziót produkálok. Az a durva, hogy én 38 fokban sem engedem meg magamnak, hogy izzadjak vagy netalán egy pöttömnyi szagom legyen. És míg normális aggyal felfogom, hogy ez nonszensz, egyszerűen akkor is jön ez a rohadt szorongató félelem.
Sziasztok.Nekem olyan fóbiŕm van,amit még mástól nem hallottam.A halaktól rettegek sajnos.Gyermekkorban egy rossz élményre emlékszem,de nem tudom,hogy ez volt-e a kivŕltó ok.Rettenetes erős félelem.Akvarium,élővíz,fotó minden kivŕltja.Nem merek tóban fürdeni.Ha mégis belemerészkedek,minden percben figyelem lŕtok-e valahol halat.Legyen az 2 vagy 20 cm-es menekülőre fogom,bepŕnikolok,remegek.A hal szagŕt messziről megérzem.Legyen az egy étterem vagy a Tescóban a hűtőben.Sokan hülyének néznek ez miatt,nem értik.Azt hiszik eltúlzom a dolgot Pedig nekem is rossz,de nem tudom lekűzdeni.
Nyugi nem vagy egyedül. Én is utálom őket és pánik rohamot is kaptam már ettől. Jó hogy undorodunk és félünk tőlük. Tuti valami sokk ért minket amiről nem tudunk. És a legszörnyűbb hogy kiröhögtek. Sőt van aki azóta is emlegeti hogy elszaladtam amikor megdobáltak csigaházzal meg utána pici kövekkel mert azt hittem csiga . És fogalmuk sincs mekkora szorongást váltott ki belőlem. Meg vált ki mai napig. Bár néha jobb de brriii . gyűlölöm őket. van egy barátnőm ő ugyan ez.
nekem sem velem született nyavajáim vannak. olyan fura annyi ember él a földön, s minden másodiknak van valami kisebb nagyobb betegsége. pl madárfóbia, vagy csigafóbia, vagy gombfóbia. amíg nem látogattam el erre az oldalra, gondolni sem mertem volna hogy ilyanek is léteznek. ok tudtam az alap dolgokró. pl mint említettem is már, hogya magamon nagyon sokat tapasztalok is különböző helyzetekben. tériszony, klausztrofóbia, betegségektől parázom, nem tudok hízni, pánikbetegségem van, szorongásom keveredik a depresszióval, bár ebből már kezdek felgyógyulni. szval van egy pár nyűgöm, bajom, és még csak 22 éves vagyok
. milyen furi, és milyen kitartóak is vagyunk mi, mert mindenki a betegségei ellenére reggel felkel, felöltözik, és munkába megy, s lényegtelen, hogy mennyire szenved, mert dolgozni kell....
Sziasztok!
Na, ha én most leírom a fóbiámat, akkor tök hülyének fogtok nézni........ Én csigafóbiás vagyok. És ez nem vicc! Sokkot kapok a csigáktól
főleg a nagydarab étiktől. Tudom, hogy nem bántanak, de akkor is. Hozzájuk sem merek nyúlni.... és nem hiszem, hogy maga a "lakó" okozza a dolgot, mert a pucérkodók annyira nem zavarnak, inkább a házasok. Ha esik az eső, és tele van velük minden, nekem kész rémálom közlekedni........
Már kezdtem azt hinni, hogy tökegyedül vagyok ezzel a "madárfóbiával". Annyira szörnyű. Utóbbi időben javult, már nem megyek át az út másik oldalára, ha galambot látok magam előtt az úton... De ha túl közel van, akkor behúzom fejem-nyakam (!) és dobbantok, hogy odébb menjen. A többi madárral is kb így vagyok. Ami azért furcsa, mert kölyökkoromban úgy kellett kikönyörögni Maminál a baromfiudvarból... Már egy kiscsibét, vagy kiskacsát is csak messziről szemlélek.
És van még egy: csigalépcső. Mire felértem a kölni dóm tetejére, gyomrom megfordult bennem, szívem vert ezerrel, s voltam fehér meg piros felváltva.
És a pincébe sem nagyon akaródzik lemenni...