Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szia,
Sikerült találnod valakit, és elmentél regressziós hipnózisra? Érdekelne, hogy milyen élmény volt ez számodra?
Valahogy fel kellene éleszteni ezt a topicot.. :)
én mostanában jutottam el ilyen dolgokhoz, olvasom a Lelkünk útjai c. könyvet, és nagyon érdekel a téma... :)
Sziasztok!
Él még ez a topic?
Pont olyan mintha egy utazást írtál volna le, azzal a különbséggel, hogy egy utazásból sosem jössz ki ilyen rémes állapotban, lehet, hogy közben bõgsz mint szamár, de a végén nem maradhatsz ilyen sokkban.
Sziasztok! Az az igazság, hogy napokig tipródtam, leírjam-e, hogy mi vitt a témához közel?
Nos: még a télen valamikor azt álmodtam, hogy egy kis faluban élek valahol, ahol meleg van. Közeledett az este, és az emberek nekiálltak a falu körüli kerítés kapuját becsukni /többen húzták/, mert hogy ilyenkor jár a tigris. A kapu nagyon magas kihegyezett vastag botokból állt, amiket valami kötélfélével kötöttek össze. Én megijedtem, mert a lányom még nem ért haza, hogy fog bejönni? Elhatároztam, hogy elébe indulok. Bementem a házba, ahol laktam, benn sötét volt, ablak nem is volt, csak az ajtón jött fény. A fekhelyek a fal mentén valami tapasztott padkán voltak, egyetlen helyiség volt az egész, a ruhák - nagyon kevés - a falon lógtak. Valami rongyot dobtam magamra, aztán elindultam egyedül. A falubeli társaim azt mondták, hogy vigyem magammal a tehenemet is, és az úton mindig úgy menjek, hogy a tehén az erdõ és énközöttem legyen, mert ha jön a tigris, ez az egyetlen esélyem. Iszonyúan féltem, de elindultam. Jó sokára elértem egy helyet, ahol valami árokpart-szerûre lehasaltam, és azt láttam, hogy a bokrok, fák mögött egy tisztáson ott áll a lány, akit katonák vesznek körül. Az egyenruhára nem emlékszem, csak arra, hogy valami szürkés, és piros is volt benne. Éreztem, hogy bántani akarják, talán kiabáltam is valamit, és itt ébredtem föl teljesen felzaklatva, leizzadva. Lelõttek, leszúrtak, tigris? Olyan érzésem volt akkor és azóta is, hogy én itt meghaltam.
Azóta sokszor eszembe jut ez,és nem hagy nyugodni. Soha nem laktam falun, tehenet se sokszor láttam közelrõl, soha nem jártam olyan tájakon, ahol a tigris valós veszély. Két lányom van, de az álomban csak egy volt, a kisebbik. Az álmaimat szinte mindig elfelejtem, ezt le tudtam írni, és most is filmszerûen látom.
Mi lehet ez? Hogy tudnék utánajárni? Felfokozott fantázia, vagy elõzõ élet?
Igen volt egy életünk együtt, amit megláthattam belõlle az magyarázatot adott azokra az érzésekre amik rám törtek most amikor elõsször találkoztunk.
A hipnózist nem tudom, de az utazás nem egyetlen alkalom, általában egyszerre egy életet ismer meg az ember (azt fel is kell dolgozni)
Majdnem egyetértek, pici eltéréssel. A hipnózis, a korregresszió viccesen egyszerû. A 200 órás képzésbõl kb 8 órát foglalkoztunk vele. A többi meg arról szólt, hogy mit lehet kezdeni az elõjött problémákkal. Regresszióban az emlékek a maguk teljességében jönnek elõ, más kérdés, hogy az elsõ alkalommal pont ezért kell szimbolikus megoldást választani, a kíméletesség érdekében. Ha a páciens már képes a legdurvább dolgok elviselésére is, akkor mehet a "direkt" vezetés is.
Szia!
Az én ismereteim szerint azok az információk amik elõzõ életedbõl megmaradtak, az aurád egyik külsõ rétegében vannak elraktározva, onnan lehet õket elõhívni, amikor éjszaka eltávolodsz a testedtõl, ezen a rétegen áthaladsz, és képekké alakulhatnak az infók, ezeket szépen beleszövöd az álmaidba.
soha nem fogom megérteni, hogy "tanitók", hogy tanithatnak a félelemre. Miért kell belebeszélni az emberekbe a félelmet a visszatartás.... /Müller P./
Amitól félsz valóban bekövetkezik. Amire meg nem gondolsz az biztosan elkerül...
A meditáció jó dolog és az égi vezetés, tanitók, szellemivezetõk, mesterek, angyalok ott vannak veled. Kövesd a fényt és nem lesz semmi bajod
Sziasztok!
Csak most fedeztelek föl benneteket, nagyon érdekel a dolog, mert olyan furákat álmodom néha. Idegen helyek, ahol ismerõs vagyok - ugyanaz több alkalommal - idegen kultúrák szokásai, amik természetesnek tûnnek. Nem hiszem, hogy az olvasmányaim befolyásolnának, hiszen elõtte hónapokig nem is olvastam olyan jellegû könyvet, aminek ehhez a területhez köze van. Lehet, hogy "visszaálmodom" magam helyekre, és idõkbe? Más is van így ezzel?
A modernebb szóval arra céloztam, hogy régebben (60,70-es években, lásd: Élet az élet után c. könyv) a pszichológusok csak a hipnózist alkalmazták a visszatekintésre (akár jelen életbeli, akár elõzõ életekbeli visszatekintésre). Sokan idegenkednek ettõl a módszertõl, mert félnek, hogy hipnózis alatt esetleg manipulálják õket (mivel nincsenek tudatuknál, azaz nem éberek, talán így pontosabb). Nem állítottam, hogy egyik módszer is jobb a másiknál......
Az tény, hogy az utaztatóban nagyon meg kell bízni, nem árt, ha vmilyen szinten már jóban vagyunk vele, és tudjuk, hogy számíthatunk a teljes diszkréciójára.
Ami szerintem fontos: az utaztatást nem passzióból csinálják a gyógyító mesterek (persze vannak, akik csak kíváncsiságból néznek vissza elõzõ életeikbe, de elsõsorban nem erre való!), GYÓGYÍTÁSRA szolgál!!! A problémát kiváltó okot tárja fel, ezzel gyógyít, és nem tünetet kezel!
Mint már említettem a "sokszor nehezen elviselhetõ érzések" csak olyan mértékben kerülnek felszínre, hogy a paciens azt "túlélje", olyat úgy sem fog látni, amibe "belehalna".
Nem értek azzal egyet, hogy az emlékeket könnyû elõhozni! Azzal viszont igen, hogy csak a képzett gyógyító tud mit kezdeni a feltárt problémával, csak õ tud oldani, a kontár csak nagyobb bajt okoz.
Egyetértünk, nem a módszer a fontos, hanem, hogy aki mûveli felelõsen tegye.
De miért érzõdik minden hozzászólásodból az indulat?
Mibõl gondolod, hogy az õsi transzlégzés, az õsi prána nadi modernebb, mint a legfrissebb kutatások eredménye. Ha annyira jó, miért lehet eredménytelen? Mibõl gondolod, hoga a transzlégzéssel, vagy akár más módszerrel kialakított módosult tudatállapot jobb, vagy rosszabb a másik módszernél?
A hipnózisról rengeteg téveszme kering, köszönhetõen a "Márió és a varázsló" c. irodalmi mûnek.
Majdnem közömbös, hogy a módosult tudatállapot milyen módszerrel alakul ki, sokkal fontosabb, mi történik ezután, a vezetõ hogyan tudja rendezni, oldani az élmények során fellépõ, sokszor nehezen elviselhetõ érzéseket. Az emlékeket elõhozni viszonyla könnyû, ezért is csinálják sokan gátlástalanul, az helyett, hogy megtanulnák az oldás módszerét.
A hipnózisban is van új módszer, amivel a nulla hipnábilitású személynél is kialakítható a legmélyebb állapot is, egészen az énhatár oldódásig (megvilágosodás, halálélmény).
Nem az igazi cél a gyógyítás. Elõfordul olykor, hogy megreked a gyógyulási folyamat, mert olyan múltbéli események okozzák a blokkot amit nem tudunk már kezeléssel feloldani, na ilyenkor jön szóba az un utaztatás, sokszor kiderül az ok, és akoor a gyógyulási folyamat is felgyorsul.
Nagyon sokféle betegségen lehet segíteni, persze nagyban függ a beteg állapotától, és hozzáállásától is. a nadi nem csodaszer, kitartó és állhatatos munka kell és nem csak a gyógyító részérõl, ahhoz, hogy egy betegséget le lehessen küzdeni.
Számomra nem idegen ez a gondolat.... , hogy eszköz lennék "csupán"....
Gyógyászatot említesz, tehát nem "csak" "utazgatásra" használjátok a szimbólumokat, hanem gyógyításra is?
Mi mindenfélét lehet ily módon gyógyítani?
Nem nem vagy egyedül, ennek több fokozata van, és a legmagasabbon asszem máregyedül is lehetsz, de szerintem ezt senki nem használja, bár ki tudja.
A szimbólumos gyógyászatban, ez a legnagyszerûbb, hogy akkor tudsz jól mûködni, ha az egodat annyira háttérbe tudod helyezni, hogy ne te irányíts.
Ha egy pillanatra sem felejted el, hogy a tudás nem a tied, csak egy eszköz vagy amin keresztül folyik az energia. Ez nem könnyû feladat.