Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyereket szeretnék, de kiv
Létrehozva: 2005. október 26. 19:24
Kedves Lányok és Fiúk!
Gondolom nem vagyok egyedül azzal a problémával, hogy mostmár itt lenne az ideje a gyermekvállalásnak (39 éves vagyok) de nincs partnerem hozzá. A férjemtől az idén váltam el, mert ő nem akar gyereket, én viszont nem szeretnék róla lemondani. Nem könnyű társat találni, de nem féltem magam előbb-utóbb egymásra találunk valakivel. Viszont ez lehet, hogy csak néhány év múlva lesz, de nem biztos, hogy adig várhatok. Igazi társra később is találhatok, de lehet, hogy addigra elveszítem a lehetőséget a gyermekvállalásra.
Ami tovább nehezíti a helyzetemet, hogy kizárólag mesterséges megtermékenyítéssel eshetek teherbe, tehát még ha akarnám is, akkor sem tudnék valakit "behúzni a csőbe". Viszont orvosom tájékoztatott, hogy csak úgy végzik el a beavatkozásokat, ha élettársi kapcsolatban élek, vagy házasságban. Honnan akasszak le egy férfit, aki erre hajlandó??? Elsődlegesen társat keresek, de már az is elég nehéz, nemhogy egy apát a leendő gyerekemnek!
Tudom, hogy egy gyermeket ketten mindenféle szempontból könnyebb felnevelni és egy gyereknek is szüksége van az apára, és lesz is apja nem csak társam. Anyagilag megfelelő háttérrel rendelkezek, ahhoz, hogy egyedül is vállalhassam a költségeket. Már egy ideje erre való tekintettel alakítom életem, viszont semmi esélyem, hogy gyerekem lehessen, mert a törvény szerint nem lehet egyedül gyereket vállalni és nem is végeznék el a beavatkozást.
Érdekelne, hogy ki mit gondol erről. Ismertek-e olyat, aki hasonló helyzetben van, vagy volt, hogyan sikerült neki teherbe esni. Várom válaszotokat és gondalataitokat, tapasztalataitokat erre vonatkozóan.
Én nem adom fel a reményt és pozitívan állok a dologhoz és az élethez, mert tudom, hogy vagy így, vagy úgy, de lesz majd (legalább) egy gyönyörű kisbabám!
Demazoni
Gondolom nem vagyok egyedül azzal a problémával, hogy mostmár itt lenne az ideje a gyermekvállalásnak (39 éves vagyok) de nincs partnerem hozzá. A férjemtől az idén váltam el, mert ő nem akar gyereket, én viszont nem szeretnék róla lemondani. Nem könnyű társat találni, de nem féltem magam előbb-utóbb egymásra találunk valakivel. Viszont ez lehet, hogy csak néhány év múlva lesz, de nem biztos, hogy adig várhatok. Igazi társra később is találhatok, de lehet, hogy addigra elveszítem a lehetőséget a gyermekvállalásra.
Ami tovább nehezíti a helyzetemet, hogy kizárólag mesterséges megtermékenyítéssel eshetek teherbe, tehát még ha akarnám is, akkor sem tudnék valakit "behúzni a csőbe". Viszont orvosom tájékoztatott, hogy csak úgy végzik el a beavatkozásokat, ha élettársi kapcsolatban élek, vagy házasságban. Honnan akasszak le egy férfit, aki erre hajlandó??? Elsődlegesen társat keresek, de már az is elég nehéz, nemhogy egy apát a leendő gyerekemnek!
Tudom, hogy egy gyermeket ketten mindenféle szempontból könnyebb felnevelni és egy gyereknek is szüksége van az apára, és lesz is apja nem csak társam. Anyagilag megfelelő háttérrel rendelkezek, ahhoz, hogy egyedül is vállalhassam a költségeket. Már egy ideje erre való tekintettel alakítom életem, viszont semmi esélyem, hogy gyerekem lehessen, mert a törvény szerint nem lehet egyedül gyereket vállalni és nem is végeznék el a beavatkozást.
Érdekelne, hogy ki mit gondol erről. Ismertek-e olyat, aki hasonló helyzetben van, vagy volt, hogyan sikerült neki teherbe esni. Várom válaszotokat és gondalataitokat, tapasztalataitokat erre vonatkozóan.
Én nem adom fel a reményt és pozitívan állok a dologhoz és az élethez, mert tudom, hogy vagy így, vagy úgy, de lesz majd (legalább) egy gyönyörű kisbabám!
Demazoni
Kulonben ha tenyleg talal valakit, aki hajlando genallomanyt
adni, meg papiron vallalni, hogy elettarsak, utana ez milyen kotelezettsegekkel jar? Mintha "rendesen" apa lenne? Vagy a nok ilyenkor elore alairatnak egy nyilatkozatot, hogy az illeto lemond az apasagrol? (Marha nem tenyleges tarsak, csak a megtermekenyites miatt jatsszak el azt, hogy ok tenyleg egy par.)
Akkor ez eleg gyors. Meglepodtem, mert nekem pont nogyogyasz ismerosom mondta, hogy ok egy honapig naponta vesznek vert es a honap vegen szivjak le a petesejteket. Az mondta, hogy ket-harom alkalom (ertsd: honap) amig megfelelo szamu eletkepes petesejtet tudnak leszivni, hogy erdemes legyen a megtermekenyitessel probalkozni. Persze ez az illeto allpotatol es koratol is fugg.
De ezek szerint Spanyolorszagban mas modszert hasznalnak. Annal jobb a leendo anyukaknak!
Ez a 2 het a beultetesre vonatkozik? A petesejteket itthon vetetne le es speci orvosi "futarszolgalattal" vinnek at Spanyolorszagba? Vagy hogy? Mert az sem egyszeru, hogy legyen eleg petesejt amivel lehet probalkozni a megtermekenyitesnel. Az legalabb egy honapos napi orvoshozjarkalas, nem? Nekem legalabbis igy meselte egy ismerosom.
Meg hallottam, hogy egyszerre legalabb 4-5 db petesejtet probalnak megetmekenyiteni es kettot ultetnek be, hogy noveljek az eselyt a sikeres beagyazodasra.
Egyebkent van olyan biztosito, amelyik fizet az ilyen beavatkozasokert? (Gondolom a TB nem, ha egyszer mas orszagban csinalna). Vagy teljesen zsebbol kene allni?
Petevezető gpndjaim voltak. Két méhenkivülim volt.
Centruma válogatja, de pl. Spanyolországban kb. 4000 euró plusz repjegy és kb. 2 hét ott tartózkodás. Húzós, de nem lehetetlen.
Pont ezt javasoltam en is elso korben.
Utana meg ott szul, ahol akar.
A kedvet nem én veszem el, hanem az Idő. Minimum 15 elvesztegetett év...
Tudom, Csigácska, hogy nagyon "ott" vagy a témában, de azért ne vedd el Demazoni kedvét a dologtól! Hátha sikerül neki!
Igazatok van!
"...egy társat keresk ahhoz, hogy legyen egy közös gyerekünk..
természetesen szeretnék részt venni a nevelésében/gondozásában/taníttatásában és minél több olyan alkalmakkor, ami fontos (vagy nem...:O)
természetesen elképzelhetőnek tartok együttélést is...de az sem gond, ha külön-külön lakunk..csak legalább egy városban..
a kezdeti időkben gondolom nagyobbrészt úgyis az édesanyja mellett érzi majd jobban magát...:O)"
No mit szólsz az ötlethez, DEMAZONI?