Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeret és elment
Létrehozva: 2003. január 11. 19:03
Csütörtökön elköltözött a másik felem. Másfél éve éltünk együtt. Egy csúnya házasság végén ismertem meg, elváltak, de az asszony ki akarja semmizni. Hozzám költözött, és ezernyi lelki sérülést kellett megoldanunk. Kiálltam mellette, imádtam, segítettem neki. Nagyon érzelmes típus, mindent a lelkére vesz. Most azt mondta, pánikérzése van, fél, de nem tudja mitől. Problémái vannak, magányra vágyik, de nem akar elveszíteni, szeret. Mégis elment. Állítólag gondolkozni akar, nem tudja mit akar. Most is pánikban van. Fél, hogy valami helyrehozhatatlant követett el. Állítja, hogy nagyon szeret. De levegő kell neki. Hiányzom neki. Telefonálgat. Időt kér. Én meg azt gondolom, hogy vége. Hiszen elment. Vele akartam leélni az életemet. Ő volt a másik felem. Nem vagyunk már irtó fiatalok, ő 37 lesz, én 27. Boldog voltam vele. Istentelenül hiányzik. Talán rá fog jönni, hogy mit tett és vissza akarja majd csinálni. Még utolsó este is úgy ölelet, úgy simogatott, mint minden este. Más nője nincs, ebbeől a szempontból nagyon konzervatív és nagyon megbízható. De elment. Mert őrlődik a volt felesége hadjárata miatt, amiatt, hogy a saját húga ki akarja túrni az örökségéből, amiatt, hogy jelenleg nincs saját tulajdona, amiatt, hogy még soha életében nem volt igazán független és önálló, hiszen iszonyú korán házasodott és onnan azonnal hozzám jött. Úgy érzem, hogy ezt nehéz lesz túlélni. Van arra esély, hogy valóban rájön, hogy a legjobb dolgot dobta el az életéből és megpróbálja helyrehozni a dolgokat? Hallott már valaki ilyen "sikersztoriról"? Ja, itthagyott egy pár dolgot, szerinte csak átpakolt máshova, és ez nem jelenti azt, hogy végünk. Csak egy kis időt akar. De hát együtt éltünk!!! És már nem. Vissza szeretném kapni őt, de nem akarom, hogy sajnálatból vagy hirtelen döntésből jöjjön vissza. Azt mondtam, legyen vége rendesen és van egy kis idő a meggondolásra, amíg még vissza lehet csinálni. Azt mondtam, ne hívjon, ne keressen. De hív. Én meg belehalok. Legszívesebben lerombolnám a lakást a földig, mert itt minden kettőnkről szól. Nem tudok így élni. Ebben a bizonytalanságban. De én sem akarom elveszíteni őt. Tehetetlen vagyok. Csak sírni tudok. Soha nem voltam még olyan boldog, mint az elmúlt másfél évben. Miért ment el? Visszajön? Túlélem?
Nekem a legyünk barátok szlogen még nem valósult meg soha, mert vagy az ex, vagy én nem tudtam így viszonyulni a dologhoz.
Így elég nehéz egy "új barát/baránő" dolgot kezelni. . . . .
Örülök, hogy nektek ez megy, látszik, hogy erős lány vagy, aki teljesen túl tudott lépni az előző évi nehézségeken. . .
Azt hiszem neked könnyebb mint nekem, én nem tudom így lezárni magamban a kapcsolatokat. . . . .
Nem ismerem a lányt, még nem láttam, de az ex szerint nagyon szép, nagyon okos, és nagyon kedves. Sokat vannak együtt.
Szerintem is jó lesz ez az év:)))
Mert hozzánk tartozik és vele együtt Te is. . .
Örülök, hogy jól érzed magad és ha neked ez így tényleg jó akkor csak hajrá!!!
Ismered a lányt?
Nem hiszem, hogy én bármelyik ex barátomnak szívesen segítenék új barátnőt fogni, de hát tényleg mások vagyunk. . . . . . . .
Sztem ez az év mindenkinek jobb lesz, nekem biztosan :-)
De tudom, hogy neked az a mániád, hogy én bizonygatok. Pedig nekem. Nekem bizonygatnak mások. Legfőképp az élet azt, hogy jól csináltam ezt-azt:))
Puszi, nem nagyon jövök errefelé, de úgy kerestetetek. Nem is értem, miért nem döglött még meg ez a topic. . .
Mit akar olyan fene módon bizonyítani?
A topik elején egyáltalán nem olyannak tűnt, úgyhogy ne mondjátok, hogy alapból olyan. . .
Kemény fából faragták Őt. . . nem ijed meg a saját árnyékától. :o))
Jó volt azért itt beszélgetni annak idején. . . .
De azt nem hiszem, hogy a Watta hozzá fog szólni :-((
Már nem is Watta, hanem Nyuszedli :-(
Szia, arcencil! Szia, deluxy!
Én nem törlöm még a kedvenceim közül a topicot. . .
:-)
Őszintén remélem, ha van jó hír, megosztja Watta velünk. . .
Watta nem fog többet jönni, ezt megírta.
Ő egy kemény lány. . . . .
A topic vége eléggé elszomorított, de az eleje nagyon sokat jelentett nekem. . . .
Nekem nagyon sokat jelentett a tavalyi év során. . . .
Most pedig le fogom venni a kedvencek közül.
Kicsit nehéz. . . .
Milyen hülye is vagyok. . .
még csak most kezdődött a beszélgetés.
Hát, ez a fenyegetőzés igazán nem volt szép dolog Tőled. . . :o(((
Elnézést kértél, majd fenyegetőztél. . .
Amit adtál az egyik kezeddel, a másikkal visszavetted.
Emlékszel, mit írt Neked sorrento?
Hogy úgy viselkedsz, mint egy megsebzett oroszlán. . .
Én azzal egészíteném ki, hogy mint egy beszorított, megsebzett oroszlán. . .
Nem jól értelmezed, amit Neked írtak, ha ez a véleményed:
"Néha jobb hazudni. A társadalom elvárja a hazudozást, még akkor is, ha a felszínen ellene nyilatkozik. "
Ha nem szeretnél szülni valamilyen oknál fogva, nem kell hazudnod, elég, ha azt mondod, nem szeretnél, mert megvan rá az okod.
Ha mégis megindokolod a döntésed, akkor sem kell hazudnod, elég finomabban fogalmaznod. . .
Rengeteg mód van arra, hogy hazugság nélkül kifejezd az akaratodat, véleményedet, s közben mégsem sérted meg vele mások érzéseit.
Neked ez nem jelenthet gondot, hacsak nem maga a megbotránkoztatás a célod.
Igazán nagyon sajnálom, hogy idáig fajult a vita.
:o((((
Pro et contra.
Ugyanis az ugy mukodik, hogy a kepessegeid a fontosak, nem a kapcsolatok. Csak sajnalni tudlak, he te meg a mai viszonyok kozott is a kapcsolataid reven ervenyesulsz. :(
Már megint egy sértődött gyerek képében vagdalkozol. Sőt, ijesztegeted a topcírókat!
Nagyon csúnya dolog lenne, ha a kapcsolataid révén nyilvánosságra kerülnének adatok! Bár azt hiszem, hogy nagyon sokan vállalnák a nyilvánosság előtt is az énjüket.
Többek között én is! Nincs és nem is volt soha semmilyen titkom, sem olyan életem, mit nem lehetne nyilvánosságra hozni!
Különben még az örlet sem csak a Tied, hogy megírd! Azt hiszem olyanok is vagyunk többen!
Honnan gondoltad, hogy idiótákból, írástudatlanokból, műveletlenekből állnak a fórumban írók!
Honnan veszed a bátorságot, hogy gyermeki sértetségedben embereket bánts meg!
Ja Téged is megbántottak? Mert szerinted nem szabad őszintének lenni, vállalni a valódi énedet?
Kislány! Még túl fiatal vagy ahhoz, hogy végleges döntésekkel borzold a kedélyeket! Amit az ember huszonévesen véglegesnek gondol, na abból szinte semmi sem úgy alakul az életed során!
Tudod, vannak dolgok, amiket valóban nem szabad egy ilyen fórumon leírni, mert nem ide tartozik. Pl. azt sem lett volna szabad amit utoljára írtál, hogy mit mondott egy ismerősöd a fogyatékosokról!
Szerencsére eddig megkímélt a sors attól, hogy a családomban legyenek, bár van egy máég háborús hadirokkant, neki csak az egyik lábának a fele hiányzik. De dolgoztam olyan helyen, ahol nagyon sok sérült gyerek volt. És akkor hálát adtam a jóistennek, hogy engem megkímélt ettől, és az megtanított arra is hogy újraértékeljem az addigi életemet.
Rádöbbentett arra, hogy mit is nyafogok olyan dolgok miatt, hogy kevés a pénzem, hogy öszevesztünk a férjemmel valami blődségen és nekem rosszkedvem volt miatta.
És azok a gyerekek nagyon is szeretnivalók voltak! Ugyan olyanok mint mi csak esetleg bicebócák, vagy épen csak a szépet vették észre.
Egész nyugodtan megírhatod a cikkeidet!
Én felvállalom, és azt hiszem még nagyon sokan!
Legyél nagyon boldog, mert tudod, hogy van valaki aki szeret bár mégis elment! Tudod, hogy ilyen is mennyi lesz még az életedben.
Sok levél nyilvánosan, és jó néhány privát is megerősített arról, hogy sok nlc-s "ismerősöm" mellettem áll.
Akinek megsértettem a gyerekekkel kapcsolatos érzéseit, attól elnézést kérek, tudom, hogy vannak dolgok, amelyekről nem szabad őszintén nyilatkozni. Tulajdonképpen én is megdöbbentem, amikor a barátnőm közölte, hogy undorodik a mozgássérültektől és a fogyatékosoktól, emlékeznem kellett volna arra, hogy én ennél a kijelentésénél milyen szemeket meresztettem rá. Néha jobb hazudni. A társadalom elvárja a hazudozást, még akkor is, ha a felszínen ellene nyilatkozik.
A topicban ez volt az utolsó hozzászólásom, mivel ehhez a témához már nincs több hozzáfűzni valóm. Az eredeti témához lenne, de azt inkább egy kávé mellett beszélem meg azokkal, akik mellettem voltak.
A többiek sem haragszom, jó témát adtak egy cikkhez. S bár kapcsolataim révén és is sok mindenkiről tudom, hogy kicsoda, természetesen a cikkben még a felhasználónevük sem fog szerepelni, de még a hozzászólásaik sem lesznek úgy idézve, hogy bárki rájuk ismerhessen. Sok mindent lehet mondani rólam, de azt nem, hogy nem vagyok korrekt.
Mindenkinek további szép 2004-et!
Volt már nem egy olyan ismerősöm akinek nem volt gyereke azt mondta, "minek szüljek, erre a világra?" Hát így is lehet! Nem hiszem, hogy bármelyik kor amiben emberek éltek, jobb volt, mint a mostani, vag a húsz évvel ezelötti. Ha mindenki így gondolkodott volna, most sokkal egyszerübb lenne az élet a Földön, emberek nélkül! Talán!