Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeret és elment
Létrehozva: 2003. január 11. 19:03
Csütörtökön elköltözött a másik felem. Másfél éve éltünk együtt. Egy csúnya házasság végén ismertem meg, elváltak, de az asszony ki akarja semmizni. Hozzám költözött, és ezernyi lelki sérülést kellett megoldanunk. Kiálltam mellette, imádtam, segítettem neki. Nagyon érzelmes típus, mindent a lelkére vesz. Most azt mondta, pánikérzése van, fél, de nem tudja mitől. Problémái vannak, magányra vágyik, de nem akar elveszíteni, szeret. Mégis elment. Állítólag gondolkozni akar, nem tudja mit akar. Most is pánikban van. Fél, hogy valami helyrehozhatatlant követett el. Állítja, hogy nagyon szeret. De levegő kell neki. Hiányzom neki. Telefonálgat. Időt kér. Én meg azt gondolom, hogy vége. Hiszen elment. Vele akartam leélni az életemet. Ő volt a másik felem. Nem vagyunk már irtó fiatalok, ő 37 lesz, én 27. Boldog voltam vele. Istentelenül hiányzik. Talán rá fog jönni, hogy mit tett és vissza akarja majd csinálni. Még utolsó este is úgy ölelet, úgy simogatott, mint minden este. Más nője nincs, ebbeől a szempontból nagyon konzervatív és nagyon megbízható. De elment. Mert őrlődik a volt felesége hadjárata miatt, amiatt, hogy a saját húga ki akarja túrni az örökségéből, amiatt, hogy jelenleg nincs saját tulajdona, amiatt, hogy még soha életében nem volt igazán független és önálló, hiszen iszonyú korán házasodott és onnan azonnal hozzám jött. Úgy érzem, hogy ezt nehéz lesz túlélni. Van arra esély, hogy valóban rájön, hogy a legjobb dolgot dobta el az életéből és megpróbálja helyrehozni a dolgokat? Hallott már valaki ilyen "sikersztoriról"? Ja, itthagyott egy pár dolgot, szerinte csak átpakolt máshova, és ez nem jelenti azt, hogy végünk. Csak egy kis időt akar. De hát együtt éltünk!!! És már nem. Vissza szeretném kapni őt, de nem akarom, hogy sajnálatból vagy hirtelen döntésből jöjjön vissza. Azt mondtam, legyen vége rendesen és van egy kis idő a meggondolásra, amíg még vissza lehet csinálni. Azt mondtam, ne hívjon, ne keressen. De hív. Én meg belehalok. Legszívesebben lerombolnám a lakást a földig, mert itt minden kettőnkről szól. Nem tudok így élni. Ebben a bizonytalanságban. De én sem akarom elveszíteni őt. Tehetetlen vagyok. Csak sírni tudok. Soha nem voltam még olyan boldog, mint az elmúlt másfél évben. Miért ment el? Visszajön? Túlélem?
Ez jól hangzik vlalaki sem valaki:o) de remélem összejön.
A berugásunkat valamikor megejthetnénk:o)
Nálunk ex kirugta már az ujat több mint egy hónapja. Az élet kegyetlen:o)
Én pont egy hónapja ismerkedtem meg valakivel, meg még van valaki:o)
És négyen csajok megyünk nyaralni két hét olasz, horvát, London, Amszterdam, Róma. Teljesen betábláztam magam.
De a nagy álmom remélem januárban teljesül.
Szal lányok van élet a Halál után is! És tudni kell élvezni, én ezt teszem. Probáljátok ki nagyon jó:o)
Szerintem ami a legfontosabb és sokan elfelejtenek, a kommunikáció. Ne csak a napi dolgokról beszélgessetek, hanem egymásról is.
üdv
Valakivel???
Misibea: bútor azvan új, a szobában. De olyan, amire tegondolsz, nincs:)) Jól elvagyok. Mostanában kifejezetten jól.
Zuzus: Csak azért tettem be azt a"hozzászólást", hogy nehogy töröljék a topicot.
Vété: Irány nyaralni egyhétre a tengerpartra. Ott semmi sem tűnik művinek. Rendbe kell hozni!
Mi az exünkkel idáig nem fogunk elfajulni, hogy a kislányokat megbeszéljük:o)
Remélem Te jól vagy!
Kedves dolog hogy megprobálsz segíteni neki, de felnőtt ember mindenki saját magának kell megoldania a problémáit. Csak így maradhat életben!
Van egy "kis" gondom, és szeretném meghallgatni tanácsaitokat.
9 éve vagyunk együtt feleségemmel (4 éve házasodtunk). Idén technikai okokból úgy alakult, hogy hétközben elég kevés napot töltünk együtt, másik városban is dolgozunk. De ahelyett hogy a "nélkülözés" megerősítette volna a kapcsolatunkat, ez inkább furcsán ellaposodott.
Mindaketten érezzük, hogy valami megváltozott, és feleségem meg is mondta, hogy úgy érzi, eltűnt a szerelem. Én legbelül még mindig imádom, de ezt a dolgos hétköznapokon ritkán vagy bénán tudom csak kimutatni.
Félek, ha most nagyon elkezdek pedálozni, az túli agresszívnek és művinek tűnhetne, aminek nem lenne jó vége.
Szeretném megmenteni és új mederbe terelni a kapcsolatunkat, most van itt az utolsó esély, hogy ezt még megtegyem.
Mit javasoltok nekem?
Előre is köszi.
Üdv,
Szív-fájós Vété
És Te? Hogyan rendezkedtél be nélküle?
Van új bútor az elnyűtt, régi helyett? ;-)))
De, hogyanők milyen szemetek! . . .
Az exedet őrizd meg szép emlékezetedben, biztos vagyok benne, h nem vagytok egymáshoz valók. Az, h vmilyen szinten "beszélőviszonyban" maradtatok, szuper. Így még az "örök boldogság" illúziójához is lehet menekülni nehéz pillanatokban, vigasztalódhatsz azzal, h ha vele maradtál volna. . . . . (hát az SEM lett volna felhőtlen habostorta. . . nosztalgiázásnak, balzsamnak azért megteszi).
mert akkor már úgyis el van baltázva az egész, nem tudok beszélgetni, mert folyton azon töröm a fejem hogyan kéne levetkőztetni:)
tavasz van, és jön még a te utcádba, és ha lesz olyan szitu ami kényelmes neked akkor jelezzen a kapásjelző, ne most, ha meg elúszik akkor mind1 , van sok jó hal a Balatonban
Mindig azok a legszebb szerelmek, amik nem teljesülnek be. Megmarad minden, ami szép, és ami jó, és nem kell szembesülni semmivel, ami rossz.
Azért gondolom, bár biztos nem lehetek benne, hogy ő lehetett az igazi, mert olyan mély és őszinte barátság van köztünk, amit egyetlen barátnőmmel sem tudtam kialakítani. Tisztelet, szeretet, és megbecsülés a kapcsolatunk, mindent tud rólam, bármit elmondhatok, a legmélyebb, vagy akár legmegdöbbentőbb gondolataimat is. Ő sosem ítél el, nem vet meg, csak megért. Néha persze vitatkozunk, de építően. Pontosan tudja, hogy mi kell nekem, és én pontosan tudom, hogy mi kell neki. Nem csak az ágyban. De ott is. Soha senkivel nem volt olyan jó, mint vele. Nem a milyenség miatt, hanem a mögöttes tartalom miatt.
De persze ha valaha is beteljesedhetett volna ez a kapcsolat, azzal talán vége is lett volna. Mert amint az álmok valóra válnak, megszűnnek álomnak lenni. És a valóság sohasem lehet olyan szép és egyszerű, mint egy álom. Ez így szép, ahogy van. És ilyen is marad. Egy titok, amiről 1500 levél, hatvanvalahány együttlét, és sok lopott kis pillanat, kéz a kézben séták, furcsa pizzázás, titkos összenézés árulkodhatna. Ennyi.
Az exem dolgai jól haladnak. Ma söröztünk. Azóta csuklok. Nem bírom abbahagyni. Sok mindent mesélt ma, még erotikus dolgokról is. Furi volt, de nem annyira, mint gondoltam, mikor elkezdett mesélni.
Vannak dolgok, amiket rendszeresen félreért. Persze, mert én meg rendszeresen félremagyarázom. Én szerettem őt. Nagyon. Nem hobbiból akartam leélni vele az életem. Igaz, hogy nem volt olyan lángoló szenvedély köztünk, de ez nem valamelyikünk hibája. Rosszkor találkoztunk rossz helyen. De szerettem őt, szerelemmel, és tudtam volna ezt érezni nagyon-nagyon sokáig. Máig úgy gondolom, hogy ő volt az egyetlen, akihez hozzámentem volna feleségül. És akitől nem váltam volna el. S hogy végül nem jött össze, az mindkettőnk hibája. Én nem voltam az ő nőideálja, ő meg túl görcsös volt. Túl vagyunk rajta, elfogadtuk, hogy így alakult, mindketten éljük a saját életünket. És ha néha furcsán érzem magam mellette, mert eszembe jut, hogy a világ olyan, hogy előbb-utóbb mindennek vége van, az csak azért van, mert akármennyire is eltoltuk, bármennyire is régen volt már, azért ez komoly volt, és lehet, hogy kár volt ennyire elrontani, mert lehet, hogy nem kapunk új lehetőséget az élettől valaki más személyében.
Ezt csak azért, hogy valaki ne vágja folyton hozzám, hogy lehúzok mindent, ami volt :)))
Egy kérdés az itt lévő lányokhoz: ti hogyan csábítgatnátok el egy férfit, akivel rendszeresen találkoztok, de olyan szituban, hogy nem nagyon van lehetőség egymással kommunikálni. Csak tekintet van. Ha esetleg tetszel az illetőnek, hogy hozod a tudtára, hogy ő is neked? Később majd bővebben, most csak erre vagyok kíváncsi.
Aztán jött egy másik férfi és én újra boldog lettem. . . .
Hasonló érzéseim vannak iránta mint neked. Már abszolút nincs meg a vágy, nem tudnék vele lefeküdni. Nem fáj, ha van valakije, sőt örülnék is neki!!!
De sajnos ő most úgy gondolja, hogy újra mellettem a helye, szóval szeretné újrakezdeni :-(((
Hát ezért mondtam én, hogy az én szituaimban valaki mindig szereti a másikat.
Az utolsó kapcsolatomat pedig még én nem tudom kiheverni. . . . .
Jó lenne, ha nekem is adódna egy ilyen, amikor mind a két fél belátja, hogy ez nem megy. . . . .
Úgyhogy mostmár megértelek. .
Akit említettél, hogy az igazi a számodra, volt vele kapcsolatod? Vagy plátói?
Akármilyen rosszul is hangzik, még magamnak is, de ki kell mondani, nem ő volt életem nagy szerelme. Vele csak el tudtam volna képzelni, hogy leélem az életkémet, de az nem ugyanaz. Az, aki a nagy ő volt, nem hagy hidegen még ma sem.
Néha egyébként, amikor az exemnél vagyok, de csak akkor, ha a lakásában vagyok, gondolok arra, hogy egyszer ő volt a párom. Érdekes érzés, de nem fájdalmas. Inkább az elmúlás tényével való szembesülés. Mint amikor visszalátogatok egy volt sulimba és arra gondolok, hogy valaha minden nap ott voltam. Nosztalgikus hangulat, de erőt adó.