Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szülés előtti depresszió
Torolt_felhasznalo_501341
Létrehozva: 2006. február 27. 10:40
Sziasztok!
Talán más is járt már hasonló cipőben, mint én, és tudtok okos tanácsokat adni, mit kezdjek magammal. Van egy gyönyörű, értelmes, egészséges gyermekem, most várom a másodikat. Nagyon nehezen viseltem az otthonlétet, mindentől elszakítva éreztem magam. Alig vártam, hogy a fiam ovis legyen. Teljesen le voltam törve, mikor megtudtam, hogy újra babát várok 
(Utánajártam az abortusz lehetőségének, de végül elálltam tőle.) Korábban, ha valaki csak megemlítette az abortuszt, tiltakoztam, és gyilkosnak tartottam azt is, aki egyáltalán engedélyezte. Most viszont másként láttam. Mindegy, már a 6. hónapban járunk, és ahogy közeleg a szülés időpontja, úgy nő a kétségbeesésem, hogy én ezt nem akarom!! Mellékesen jó körülmények közt élünk, de alig látom a férjemet, mert sokat van távol. Bébiszitter segít, de már rosszul vagyok a bezártságtól és a tudattól, hogy most megint éjszakázni, önmagamat "feláldozni" kell. Főleg, mert már az első gyermekemnél az a kettősség őrölt fel, hogy jó anya legyek, de magamra is gondoljak. Annyira megszenvedtem első gyermekemnél az egyedüllétet, és a felkészületlenségemet, hogy nem is akartam másik gyermeket, mert senki, SENKI nem volt, aki néha hozzám szólt, bátorított, felkarolt volna, pedig több helyen is kértem seítséget. Gyes-betegségnek titulálták, mondták, hogy találjak magamnak örömöket, kihívásokat. Köszi. A barátok sem jönnek már, mert nagyon messze lakunk, és csak a kiégettséget, elégedetlenséget látják rajtam.. Szóval, most gondolkodom, mi lenne a jó megoldás. Szerintetek?
Dyna
Inkabb erezd magad szerencsesnek!rengetegen kuzdenek azert hogy babajuk legyen neked meg ilyen gondolataid vannak....jo.leirom a terhessegi hormonok szamlajara de akkor is
Miert nem dolgozol?miert nem jartok el kirandulni?a gyerek nem akadaly befer a kocsiba,nem?ha oviba van a gyerek miert nem keresel magadnak tarsasagot?bebiszitterhez nem lehet hozzaszolni?
A kerdeseim nem tamadoak,erdekel mit gondolsz ezekrol.
Köszönöm, köszönöm. Annak is, aki ostoroz. Az is tanulságos. Mindenkinek válaszolok délután, most mennem kell. Addig is, írjatok.
Puszi: Dyna
Én is ezt mondom-loveeyes.
akár beiratkozhatsz egy nyelvtanfolyamra.Heti 3 óra és mégis feltöltődsz,emberek között vagy,mozogsz.Nem kell nyelvvizsgára hajtani,csak a társaság kedvéért.
Ügyes vagy,de nagyon sokan sajnos nem igy tezsnek
Maximálisan megértelek! Nagyon hasonló gondom van/volt, csak én jobban kezelem. Nem lehet azt mondani ne bánkodj, mert ez igenis nagyon tud fájni. De felismerted és kimondtad. És ez egy nagy lépés. Nem mindenki anyatipus, és sokan állitják hu a gyerek a minden és közben ugyanaz bántja ami téged, de nem meri felvállalni. És igen vannak olyanok akiknek a gyerek és az anyaszerep a minden. Én mindig is csodáltam őket.
Én azt ajánlom, gondolkodj és készits listát. Mit szeretnél csinálni? Mi az amit most csinálnál? Mi volt a gyerek előtt amit hiányolsz? Ha nem lenne gyerek, mi lenne most? Készits egy listát. És nézd meg mi van a listádon amit most is meg tudsz csinálni, babysitter segitségével akár. Azokat tedd a listád elejére, és amihez még idő kell, azt a végére.
Biztos van olyan dolog amit szeretsz csinálni. Azt csináld a körülményeidhez lakalmazkodva. Vagy legalább valami hasonlót. Tanulj, és élj! Hidd el a gyerekeknek is jobb egy feltöltödött vidám anyuka, mint egy elfáradt.
Az éjszakázás nehezen elkerülhető, de túl leszel rajta, és a másodiknál már könnyebb. Én pl. magam mellé vettem a kicsit éjjel, ha felébredt, nem mászkáltam éjjel. És igy mindketten aludtunk..
Nagyon sok sikert kivánok neked és boldogságot!
Egy nő egyébként is egy másik nővel tud kökeményen jól lelkizni.
Szerintem mindenképpen beszélj a férjeddel, ő tudja milyen gondjaid vannak? Mert egy gyerekhez kettő ember kell!!!
Én empatikus vagyok és belegondolom magam a kicsi helyébe és brrrrr.
De ez magánvélemény.
Így első olvasatra elég rémesen hangzik...!
Főleg mert én is babát várok! ...ami az első gondolatom volt, hogy sokkal több időt kéne töltened a férjeddel, kommunikálni vele, valahogy kérni a figyelmét, a törődését!!! Mi eléggé csoró viszonyok közt élünk, és a párom azt mondta, hogy vállal másod, meg harmad állást, de én nem hagyom, nekem Őreá van szükségem, a közelségére, a megértésére, a segítségére, a törődésére! Inkább eszünk zsíros kenyeret hagymával, csak együtt lehessünk!!!! Ma már nagyon sok családban a pénz, az anyagi javak hajkurászása áll előtérben, és nem marad idő, energia a "szeretetre". ...megértem, amit érzel, voltam én is majdnem gyes beteg, egy idő után naphosszat csak bámultam a hülye brazil sorozatokat a TV-ben, nem tudtam magammal mit kezdeni. Aztán a legközelebbi "kényszer" otthonlétemnél (munkanélküliség) már tudatosan nem kapcsoltam be a TV-t, szépítgettem a lakást (huzatot varrtam, meg függönyt, meg ezt-azt a gyereknek), elfoglaltam magam! ...a másik: függetlenül attól, hogy tervezett volt a babó és nagyon akartam (a nagy Ő-től, szerelmünk megkoronázásaképpen), vannak kétségeim már nekem is, szerintem ez természetes. Ma már nincs is olyan ember aki ne félne egy kicsit a jövőtől (szerintem)!!! Javaslom, hogy ami jó volt az előző terhességedből, a gyermek születéséből, a szoptatásból, stb. idézd fel, elevenítsd fel, tuningold magad!!!!
...és mégegyszer: beszélgess sokat-sokat a férjeddel!!!!
Szeressd azt a "haslakót" (a fiam nevezte el így, még jó, hogy nem marslakó
.), simogasd, beszélgess vele, énekelj neki, legyetek harmónikus "egység", meglássd meg fogja hálálni! 
Kedves Dzsien!
Nem tudom, hogy nézted, de egyrészt van bemoldalam, másrészt meg én indítottam a csepeli kismama II. fórumot, ami már egy éve megy. Máskor legyél figyelmesebb, mielőtt tanácsot adsz.
Én azért sajnálom a topikindító gyerekeit, mert mindig is érezni fogják, hogy az anyjuk áldozatnak tekinti magát, mert megszülte őket. Az én anyám, el akart engem vetetni, csak az abortusz bizottság nem engedte - úgyhogy hidd el, tudom milyen az, amikor az ember úgy érzi, hogy nem akarta őt az anyja. Ezért mondom azt, hogy ne szüljön, aki nem akar, mert egy éltre nyomot hagy a gyerekében ezzel.
Másrészt aki akar, az csinál programot a gyerek mellett. NEkem 13 hónapos a fiam, de 9 hónapos kora óta dolgozom mellette itthonról, eljárok a többi kismamával, vannak barátaim, programjaim. Pedig senki nem vigyáz a gyerekre rajtam és a férjemen kívül. Se nagyszülő, se bébiszitter, mégsem éreztem egy percig sem tehernek a fiam.
Ha a topikindítónak nincs társasága, akkor magába kéne néznie, hogy miért.
Szia!
Én is második bébinket várom májusra, teljes mértékben tervezett baba, de mégis néha olyan rossz érzésem van! Akarom én újrakezdeni az éjszakázást? Mi van, ha nem lesz olyan jó baba, mint a fiam volt? Mi lesz velem itthon még 3 évig? Attól hogy ilyen kétségeid vannak, még lehetsz jó anyuka! Hidd el! És valami miatt mégis úgy döntöttél, hogy megtartod a babát! Valahol a szíved mélyén csak akartad őt! Nem?
És többiek! Nagyon könnyű azt mondani, hogy csak rajtad múlik, hogy van-e társaságod! Mert nem teljesen! 4 év után költöztünk vissza a szülőfalumba, és tökéletesen magányos vagyok! Bár anyuék is itt élnek és a hugomék is, de ők dolgoznak, megvan a maguk baja, nem tudnak ugrani, ha gondom van! Ahogy az egyetlen megmaradt gyerekkori barátnőm is. A régiek általában elköltöztek, vagy annyit dolgoznak, hogy nem is látom őket. Új barátokat szerezni pedig nem egyszerű! Ismerkednék én oviban, tanácsadáson, de vagy annyira primitívek a kedves anyukatársak, hogy inkább nem akarok velük sokat beszélni, vagy megrekedünk olyan szinten, hogy köszönünk egymásnak az utcán. Kis faluban az emberek elvannak a maguk kis bajával, folyton rohannak, és nem mennek a másikhoz csak úgy látogatóba! Városi társaink nem is hinnék, hogy mennyire! A lakótelepen sokkal könnyebben ismerkedtem! Sok új barátnőt hagytam ott, miután elköltöztünk! Szóval az internet egy jó lehetőség, hogy kidumáljuk magunkat, és akár barátokat is szerezzünk!
Légyszi, ne bántsátok a segítséget kérő társainkat! Rettenetesen a lelkébe lehet így valakinek gázolni! Nekem már az is nagyon rossz, hogy nem járok nap mint nap bizonyos topicocra, és ha néha benézek, alig szól hozzám valaki... Még a neten is kiközösítenek... Hüpp!
Dinadoll! Merre laksz? (Bár nincs olyan szerencsém, hogy a közelben...)
Igen, van benne némi párkapcsolati probléma is. Nevezetesen, hogy nem mi vagyunk az elsők a férjemnek. Ebbe nem akarok bele menni. Elszorul a szívem, mikor arra gondolok, hogy világéletemben nagy családra vágytam (ui. egyke vagyok), minimum 4 gyermekre. Na de a gyakorlatban meg csődöt mondok? A nagyobbik fiam imádnivaló, egyszerűen nem voltam képes átadni a hozzá kapcsolódó teendőket, mert úgy tartottam jónak, hogy az anyja foglalkozzon vele addig, amíg csak lehet. Ez most kamatostul megtérül. Főleg, hogy mások hogy örülnének annak, ha kicsit tovább babázhatnának. Igen, csak közben rámentem. És rájöttem, hogy a gyermekemnek is több élményre lenne szüksége. Sajnos, szinte soha nem csinálunk hármasban programokat, mert a párom nem igényli. Tévézik és olvas pihenésképpen. No, tehát itt kezdődnek a bajok. Talán rosszul is fejeztem ki magam. Nem a gyermekkel van baj, soha nem adnám örökbe, ha már megtartottam - azért kösz a tippet -, sőt neki is szeretnék minél több jót és szépet magamból. Csak közben mit kezdjek a bennem munkáló rosszal? A kétségbeesésel, reménytelenségérzéssel, aminek nincs konkrét tárgya, akkor, csak ez van bennem és kész. Hogy mit csinálok majd két kicsi gyermekkel egyedül úgy, hogy helyt kell állnom egy felnőttnek is, az apjuknak? Egy ismerősöm példája lebeg a szemem előtt: neki a szomszédban voltak a nagyszülők, a testvérei, anyós-após korlátlan szabadidővel, mégis belegajdult a végén, egyszerűen nem tudta már fenntartani azt az örömmel telt motivációt, ami egy kisgyermekkel való törődést, gondoskodást is táplál. Még első gyermekem születése előtt nagyon boldog és emelkedett voltam én is, annak ellenére hogy néhány hasonlóan kiégett anyával találkoztam, mint most én. Talán bennem van a hiba, mert úgy gondoltam, hogy "majd én megmutatom, hogy egyedül, segítség nélkül is megy ez!"
Dyna
nyilván nem akarja örökbeadni... (ha egyáltalán valós szitu, mert eléggé eltűnt...) - akkor elvetette volna...
az már töknagy lépés sztem, hogy meg meri fogalmazni, le meri írni. A szomorú, hogy hasonló problémákkal manapság nemnagyon tudja senki, kihez forduljon...
Pszichomukihoz kicsit ciki, hivatalos családsegítőbe? Még a végén elveszik..
Én is gondoltam már arra, hogy jó lenne valami rákészítő tanfolyam, és ehhez kapcsolódóan egy központ, amit fel lehetne keresni hasonló kételyekkel, gondokkal, és segítenének megtalálni a legjobb megoldást...
Szerintem pont fordítva:akkor tudsz kapni,ha előbb megtanulsz adni.
ebben viszont egyetértek:Attól még nem lesz senki jó anya,hogy mártírt csinál magából-sőt..
Így van,ezért nem kell elvetni a gyors munkábaállás,vagy szülés alatti tanulás lehetőségét sem.
És az örökbeadás sem rossz ötlet ám.Számtalan pár van,aki a fél lábát odaadná egy gyerekért,és hatalmas szeretettel halmozná el a kicsit.
Ezt talán jó volna megbeszélni a pároddal..ha alkalmas rá..Azt,hogy bezártság,kilátástalanság..Hogy még szeretnéd EMBERNEK,NŐNEK és nem csak anyának érezni magad..Hány éves isvagy?És a nyúllalszemben laktok,Miért nem tudsz kimozdulni?Ha jó a leány,aki szitteli a pindurodat,akkor igenis zservezz programokat magadnak is,és kettesben is a pároddal.Mert kell! Attól még nem lesz senki jó anya,hogy mártírt csinál magából-sőt..
Bármi,szauna,séta,mozi-uram bocsá' diszkó..
Ja,és baráti köröm tapasztalatai szerint:a " lusti,önző"nők gyerekei : nyitottabbak,talpraesettebbek-boldogabbak! Vagyis,akiket nem szolgál ki,hurcol a tenyerén "édesanyucika" Élj,élj,élj!Senki nem fog helyetted..
És írj!