Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szülés előtti depresszió
Torolt_felhasznalo_501341
Létrehozva: 2006. február 27. 10:40
Sziasztok!
Talán más is járt már hasonló cipőben, mint én, és tudtok okos tanácsokat adni, mit kezdjek magammal. Van egy gyönyörű, értelmes, egészséges gyermekem, most várom a másodikat. Nagyon nehezen viseltem az otthonlétet, mindentől elszakítva éreztem magam. Alig vártam, hogy a fiam ovis legyen. Teljesen le voltam törve, mikor megtudtam, hogy újra babát várok 
(Utánajártam az abortusz lehetőségének, de végül elálltam tőle.) Korábban, ha valaki csak megemlítette az abortuszt, tiltakoztam, és gyilkosnak tartottam azt is, aki egyáltalán engedélyezte. Most viszont másként láttam. Mindegy, már a 6. hónapban járunk, és ahogy közeleg a szülés időpontja, úgy nő a kétségbeesésem, hogy én ezt nem akarom!! Mellékesen jó körülmények közt élünk, de alig látom a férjemet, mert sokat van távol. Bébiszitter segít, de már rosszul vagyok a bezártságtól és a tudattól, hogy most megint éjszakázni, önmagamat "feláldozni" kell. Főleg, mert már az első gyermekemnél az a kettősség őrölt fel, hogy jó anya legyek, de magamra is gondoljak. Annyira megszenvedtem első gyermekemnél az egyedüllétet, és a felkészületlenségemet, hogy nem is akartam másik gyermeket, mert senki, SENKI nem volt, aki néha hozzám szólt, bátorított, felkarolt volna, pedig több helyen is kértem seítséget. Gyes-betegségnek titulálták, mondták, hogy találjak magamnak örömöket, kihívásokat. Köszi. A barátok sem jönnek már, mert nagyon messze lakunk, és csak a kiégettséget, elégedetlenséget látják rajtam.. Szóval, most gondolkodom, mi lenne a jó megoldás. Szerintetek?
Dyna
Szia!
Köszi a bátorítást! Mi Törökbálinton lakunk. És Ti? Hova jártok? Milyen programotok van? Mekkorák a gyerkőcök?
Puszi: Dyna