Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Agi jo, hogy elmentel orvoshoz.
Pihenjel meg par napot, ne siettesd a gyogyulasodat, a takaritas meg fog varni. A gyogyszernek bizony kell par nap amig hatni fog. Remelem rendbe fogsz jonni mihamarabb.
Vigyazz magadra.
Csipisznek en is kivanok egy jo nogyogyaszt, aki atlatja a dolgokat es eszreveszi a bajt.
Sajnos ferjed nem kerult ilyen orvos kozelebe, ami minden leendo betegre nezve eleg elkeserito. Mindenhol csak a penz szamitana, de ennyire?
Egesz delutan a nok lapja nem volt nalam elerheto.
A tegnapi napon tortentek hatasa alatt vagyok meg most is.
Szerintem az elmult hetek esemenyei mindenkit nagyon megerintett lelkileg, s a sajat bajainkon tul ez mar lehet kicsit sok volt, s erzekenyebbek lettunk.
Remelem Milla nem marad tavol es Evi is ujra fog jonni.
Lányok ezt nézzétek frázt kapnék
Így van, és ettől még sokkal szörnyűbb a dolog, mert vígan élhetne, ha lelkiismeretesebb és jobb orvosok kezébe került volna! Elképesztő, hogy miket műveltek vele!
Csipiszke remélhetőleg egy kiváló orvost fog ki, aki pillanatok alatt átlátja majd a problémáját, és nem lesz szükség vagdosásra! Én teljes energiámmal drukkolok neki!
Egyetértek, én is foglalkozom csipiszke és mások bajaival akkor is, ha most éppen nekem van kicsit nagyobb.
Ezt tudom, csak Dominika véletlenül más linket akart, de ezt tette ide.
Az égvilágon senkit nem okoltam, Ágikám, csak végtelenül szomorú voltam, amiért az a szép templom majdnem kongott az ürességtől! Amiket akkor írtam, csak a keserűség hozta ki belőlem, de senkivel szemben nem tápláltam haragot személy szerint. Tűzvihar Évivel különösen nem, mert ahogy már többször ismétlem, vele külön megbeszéltük, és egyáltalában nem vártam, hogy eljöjjön. tehát én senkit nem "okoltam", csak nagyon bántott a dolog.
Azt tudom, hogy amikor a régi topikunkban az egyik barátnőm nagyon kért, hogy menjek el hozzájuk, akkor én borzalmasan rosszul voltam éppen, mert a betegségem alatt történt ez. Mégis, sziszegve és szenvedve, elmentünk, nem közelre, több órás autóútra, ahol minden percben majd megszakadt a fájós derekam, de mert egy barátnőm kérte, mentem. Persze nem vagyunk egyformák, ezt is tudom.
Most már tényleg nem szeretném ezt tovább görgetni, Milla, csak annyit jegyzek meg, hogy nem fél-egy napos programról volt szó, hanem maximum 2,5 óráról, továbbá az az esemény egyszeri és megismételhetetlen volt. Azt pedig, hogy úgy reagáltam, ahogy, nyugodtan betudhatod annak, hogy mostanában túlérzékennyé váltam, ha erről esett szó, másban normális vagyok, de ebben nem. Kell még egy kis idő, amíg valamennyire magamhoz térek. Képzeld bele Magadat egy ilyen helyzetbe, és gondold el, hogy Te hogy vészelnéd át? Azt írtad, megbolondulnál, tőlem miért vártál sokkal jobbat? Én is csak ember vagyok, és úgy maradtam egyedül, hogy a életem értelme tűnt el, aki szinte az egyetlen támaszom volt. A gyerekek akármilyen rendesek, töredékét se tudják pótolni mindannak, amit tőle kaptam! Mindezt pedig olyan betegen, amiből ez idő szerint nem létezik gyógyulás, és ennek én minden percben tudatában vagyok akkor is, ha nagyon igyekszem egészségileg helyre jönni.
Azt mondom, hogy fejezzük be most már ezt a témát, és beszéljünk másról, akkor lassanként vissza rázódunk a megszokott formánkba. Ez a topik soha nem a veszekedésektől volt hangos, hanem hol a nevetéstől, hogy a sírástól, aszerint, amik történtek velünk. Amióta a régi topik megszűnt, nem volt jellemző, hogy egymásnak estünk volna bármiért, jó lenne ezt fenntartani!
Az a dal annál is meghatóbb, édes Ágikám, mert az a Sztankay István, aki közre működött benne, szintén mostanában halt meg!
Neked is nagyon-nagyon köszönöm, amiket leírtál, fantasztikusan jól estek a soraid!
Akiket több évtizede ismerek, mint ezt az orvost is, azok nem bunkók semmiképpen. Ez a főorvos végezte a méh és petefészek eltávolításomat. Ennek a főnökénél szültem és sokáig volt ez a főnöke a szó igaz értelmében a barátunk, neki köszönhettük, hogy van a fiunk, mindent elkövetett ennek érdekében 36 éve, amikor még nem volt ennyire fejlett az orvostudomány ezen a téren.
Nem mertem még rákérdezni, miért következett be ez a nagyon szomorú eset, de csöndben valahol magamban elkönyveltem, az orvosok sorozatos hibája okozhatta és nem az, hogy a szervezet nem bírta! Mert az elég sokáig bírta, a sok kísérletezgetést!
Talán nem egészen bunkók, hanem dilettánsok voltak, vagy nem volt közöttük egyetlen igazán lelkiismeretes! Az élet ebben a formában lutri, kérdés, kinek a kezébe kerülünk, ha megbetegszünk! Nem nagyképűség és nem pénzszórás nálunk, de ha bárkivel a családban baj van, mindig igyekszem a lehető legjobb szakembert megkeresni! Igyekszem, mert tudom, ha magam nem segítek magunkon, akkor a Jóistenen kívül senki! Olykor komoly anyagi áldozatokkal jár, de ebben az esetben soha nem a pénzt nézem akkor sem, ha nagyon nincs. Az emberélet mindennél drágább!
Szóval, majd egyszer, ha már a fájdalom kissé csökken, talán erre a hibasorozatra is fény derülhet, miért volt és miképpen! Én sajnos elég sokat voltam beteg ahhoz, hogy megtanuljam az ilyenkor szükséges "játékszabályokat".
Amennyiben baj van, nem nézek senkit és semmit és áttöröm a legkeményebb falakat is! Az élet erre tanított! Soha nem hagyom magam! Ezt a kivizsgálásomat sem a családorvos kezdeményezte, pedig tudta a bajom és neki lett volna feladata! Nem lépett semmit, így nekem kellett megkeresnem az egyik onkológus főorvos ismerősünket, hogy segítsen!
Sajnos, ez úgy tűnik, másként nem megy! Nem vártam meg, míg nagyobb baj lesz, mert éreztem, egyre rosszabbul vagyok és nem történik ennek érdekében semmi sem! A családorvosom is rém dilettáns, de nincs jobb, nem tudok máshoz átmenni! Ez van, mint mondtam, nekem kell minden esetben nagyon észnél lenni!
Persze én kos vagyok és tényleg neki megyek a legvastagabb falnak is! Nem mindenkinek van ehhez sem ereje, sem anyagi fedezete, sem rátermettsége!
Szervusz, Dominika, köszönöm kérdésed, igen, voltam tegnap, és felírt antibiotikumot. Még csak két adagot vettem be, mert 12 óránként kell szedni, de már ma reggel egy iciripicirivel jobban érzem magam. Erőm még nem sok van, kellene már takarítani, de az majd megvár. Ma még lazsálok. Holnap már biztosan jobb lesz.
Hát, Csipiszkém, sok szerencsét a nőgyógyásszal, remélem nem egészen akkora bunkó mint sok más orvos. Nem is tudom hogy nálatok nem kell az orvosoknak intelligensnek lenniük mostanában?
Vera Laciját is jól elkezelték, és nem csak egyről volt szó hanem többről is. Egy egész lánc bunkó kezelte, akiknek látszólag semmi dunsztjuk nem volt semmihez. Ez borzalom!!!!! Elfogadhatatlan!
Küldözgették azok is szegény Lacit másokhoz, akik szintén bunkók voltak. Talán mostanában a hippokratészi eskü mást jelent mint régen.
Verám, bocsáss meg, ez kikívánkozott belőlem. Nem tudom magam túltenni a felháborodáson, de gondolom te sem.
Kamillám, azt nem ér írtam, csak idéztem amit Tűzvihar Éva írt, és ő sem gyenge jellem, arra válaszoltam neki, csak az üzenete alatt nem volt hely hogy oda válaszoljak neki és így kellett külön.
A "nehéz sors" pedig erősíti a jellemet, a karaktert, abból sokat tanulhat az ember. Én nem tartom az én életemet nehéznek, sok mindenben sokkal szerencsésebb vagyok mint rengeteg más ember, aránylag egészséges is vagyok, fel is találom magam, és most meg vagyok elégedve az életemmel. Igyekszem azt elfogadni ami van.
Van egy jó mondás, amit angolról fordítok:
"A siker az amikor megszerezzük amit szeretünk, a boldogság pedig az amikor azt szeretjük ami van."
Hát én akkor boldog vagyok, mert nagyon könnyen tudom azt szeretni ami van. Nem mondom hogy nem vágyom néha valami másra, de ha tehetem, megvalósítom, ha nem akkor belenyugszom hogy az nem elérhető, és kész. Soha nem voltam igényes vagy materialista, és mindig képes voltam megszerezni annyit amennyire szükségem volt. A többi luxus, és lehet nélküle boldogan élni.
Ágika voltál orvosnál?
VIHARKA!
Na idefigyelj, Te jááááány! Ha nem jössz, nem kapsz gömböcöt!
Hallod-e!Kivel élcelődök majd, úgy rendesen? Heeeeeeeeee?
Nix távolmaradás, nem írtam alá!
Értve vagyok?
Na hallod?
Mindenki itt toporog, várja, hogy bekopogj!
Hja, kérlek az élet nem csupán fenékig tejfel!
Elvittem a zárójelentésem a körzetinek, szinte mindent nekem kellett mondani, nem vette észre, mondván, ez nem volt beleírva az epikrízisbe.
Mondom, hová menjek ezzel a tumornak látszó valamivel? Nem tudja, talán nőgyógyász, talán urológus!
Felhívom az Urológiai Klinikát, a tanárt aki műtött 3x, mire kérdi, mikor volt amikor kivették a méhem? Mondom közel 4 éve. Milyen volt akkor a szövettan? Mondom, minden rendben volt! Mondja, mivel a hólyagon kívül van a vélt tumor, így az a nőgyógyász területe, rá tartozik! Mondom magamban szuper, de hogy intézi ezt Taktaharkányban Mariska néni, akinek nincsenek orvos ismerősei? Óriási! Ennyit a háziorvosi szolgálatról! Balfácánok, tisztelet a nagyon kevés kivételnek!
Telefon nőgyógyásznak, mondja, vigyek minden papírt, zárójelentéseket és megnézi, vár holnap délelőtt a Dél-pesti kórházban. Na mondom, remélem, nem vár egy újabb hasi műtét, mert már más nem is hiányzik nekem! De tényleg!
Na gyerekek, ettől szép az élet! Avagy ennek ellenére! Már lassan magamon is röhögnöm kell!
Miért vagy TE gyenge jellem???
Nagyon is erős és példamutató jellem vagy és nagyon ügyes is.
Sokszor csak bámulom,hogy milyen jól értesz a géphez és milyen ügyesen rendezed az életet.
Az hogy nehéz sors jutott nem a Te hibád.A legjobb és legrégibb barátnőmnek is hasonló sors jutott.
Pedig sokkal jobb természete van mint nekem...
Most már megyek még egy csomó dolgom van mára.
Évi!!! Igen gyere vissza!
Most vizsgázunk mint egy család van nézeteltérés,de összetartás is.
Meggondolatlanságot csinálunk mindannyian. De barátok vagyunk és el kell fogadnunk mindenkit olyannak amilyen, és támogatni ha szüksége van ránk. Nem mindenki tudja egyformán feldolgozni a problémákat és mindenkinek van más feladata is, ami esetleg számára fontosabb mint bármi más, és azt csak ő maga tudja hogy az mi. Azt meg megértheti mindenki hogy a kötelesség igen fontos, főleg egy párkapcsolatban. Alkalmazkodni muszáj sokszor a béke kedvéért. És az nem mindig jó a barátok számára, azonban mindenkinek meg kell értenie hogy így van.
Szóval a jelenség.:
Apósom falun lakott mindenki ismerte és szerette őket.Ők is minden temetésre elmentek.Amikor anyuka meghalt ott volt a fél falu.
Pár év múlva apuka temetésén,bizony nem sokan voltak.Addigra már változott a világ öregek lettek stb.
Kereszt szüleim temetésén is kevesen voltak, jóformán a család.Pedig nekik is volt elég nagy baráti körük.Nem éreztem,hogy én most valami nagyon rosszat csinálok.
Még valami, amikor Édesapám télen meghalt nem tudtam vidékre utazni a temetésére. Edit 14 napos kisbaba volt.Sanyinak egyedül kellett menni.
Ettől függetlenül tejesen megértem a fájdalmadat, és tudom hogy sokat dolgozol ezzel a topikkal.
Azért az nem két óra hanem egész nap,lett volna gondolj bele.Nem tudjuk az autót használni.
Tényleg én is szeretném lezárni a témát.
Így van, ezt írtam én is, csak a te üzenetedet akkor még nem olvastam.
Évikém, a jó ég áldjon meg, senki nem pont Terád célzott, Vera sem. Téged egy szóval nem is említett. És azt meg megértheted hogy mivel itt a topikon olyan jó barátok vagytok, hiányoztál biztosan te is neki. De tudtommal már tisztáztátok egymás közt a dolgot.
KÉRLEK, NE LÉGY MÁR ENNYIRE ÉRZÉKENY!
TUDOM, MA NEM FOGSZ JÖNNI MERT MÁSSAL VAGY ELFOGLALVA, DE HOLNAP HA JÖSSZ, GONDOLKODJÁL ÉS GYERE VISSZA, MERT MINDENKINEK NAGYON HIÁNYZOL. NE HAGYJ ITT MINKET ILYEN FÉLREÉRTÉS MIATT.
A végső búcsú csak a testétől volt, ami nagyon hiányzik Neked, de a lelke benned fog élni mindörökké. Biztos vagyok abban hogy minden ami körülvesz, Őrá emlékeztet. Lehet hogy beszélgetsz is Vele, csak hangos választ nem kapsz. De talán valami módon csak segít neked, majd fogsz találni megoldást a problémáidra is, és lehet hogy pont Ő sugallja neked a megoldásokat. Csak szemmel nem láthatod Őt.
Az igaz hogy most Veránknak van a legnagyobb gondja, de szerintem mi egy egység vagyunk, és mindenkit egyaránt illet a figyelmünk. Azért mert egyikünknek nagyobb a gondja, bánata, nem jelenti azt hogy a másik baját nem kell figyelembe venni. Mindenkire jut figyelem, törődés, támogatás, és nem hagyunk ki senkit.
Afgán lányoknak nincs semmi joguk, nem tanulhatnak, a férfiaknak, akkor is ha nem a férjük vagy apjuk, joga van őket agyon püfölni, és nem mehetnek ki még az utcára sem egy férfi felügyelete nélkül. Aki özvegyen marad, kénytelen elköltözni a hegyekbe, és rá van szorulva mások segítségére, mert egyedül nem mehet sehová, még élelmiszert szerezni sem, akkor sem ha gyereket kell felnevelnie. Akkor érthető hogy előfordul hogy a lányokat fiúnak nevelik, mert másként lehetetlen életük lenne.
Én szerintem aki nem ment el, nem fog küzdeni a lelkiismeretével, mert talán fel sem tudja fogni hogy mennyire fontos lett volna a jelenléte, és ha fel is tudja, mi nem tudhatjuk hogy Ő milyen szörnyűségekkel küzd. Van aki beteg vagy gyenge, van aki foglalt, van akinek túl messze volt a templom, van akinek fóbiája van. Neked hiányzott mindenki, de nem okolhatsz senkit azért hogy nem ment el, mert Te nem tudod az okát. Azt kell elfogadnod ami van. Tudom hogy idővel túl fogod tenni magad mindenen.
Drága Csipszkém, borzalommal olvasom a sok problémát amit találtak nálad, de reméljük hogy ettől rosszabb hír nem lesz. Ezek a dolgok eddig gyógyíthatók, és idővel rendben leszel. Remélem azt is hogy a bipoláris depressziód nem lett rosszabb állapotban, és hamarosan kilábalsz abból is. A jelen topik állapot sem éppen túl jó neked most, de ez van. Szomorúság akad máskor is, és azzal kell megbirkózni ami éppen van. De itt vagyunk egymásnak, legalább is én igen, remélem mindenki más is itt lesz.
Tűzviharról éppen nem gondoltam hogy ennyire érzékeny, Kamilláról tudtam, ő különösen érzékeny, de remélem megnyugszik ő is hamarosan. Persze nem ő az egyetlen, Dominika is meg Mona is eléggé érzékeny, és az embernek sokszor nagyon kell vigyázni hogy mit hogyan mond mert hamar megvan a sértődés, de nem vagyunk egyformák. Eddig mindenki megbékélt, reméljük ezután is meg fognak, csak kis idő kell hozzá. Egy új napon minden másképp látszik. A hullámvasút mindenki életében megvan, csak józan ésszel kell minden napot külön, egyenként megbírálni és elviselni.
Neked mielőbbi jobbulást kívánok, és remélem hogy legalább Te nem fogsz itt hagyni bennünket, nagyon értékelem a józan gondolkodásodat, nagyon ügyesen rá tudsz mutatni a dolgokra és nagyon megértő vagy.
Ágikám!
Csodálatos szépen írsz és nagyon igazad van.El is sírtam magamat
Igen valóban így volt, Sanyi még a térképet is megnézte. és akartunk menni.
Arról nem tehetek hogy az időjárás elromlott.Csak vasárnap jelezték előre a rossz időt.Ami be is következett.
Nekünk fontos kinti munkáink voltak, és bizony számított az a nap ezt meg is írtam.
Most is csak azt tudom írni,hogy ha azt írod hogy mégis jól esne ha elmennénk akkor valahogy megoldom.
De az hogy érted és nem vagytok fontosak bizony rosszul esett.
Őszintén sajnálunk téged is és a férjedet is a hirtelen baj miatt.
Én sem akarok tovább vitázni, és teljesen megértem, hogy most nehéz helyzetben vagy.
Remélem Évi is meggondolja magát és vissza jön.Nagyon szerettem Őt és a hozzászólásait is.Hiányozna.
Azért a" jelenségről" még van egy véleményem, remélem nem baj ha megírom.
Ez a Búcsúdal nagyon megható, Csipiszkém, agyon bőgtem magam rajta.
Sziasztok lányok! Mila ne csináljad ezt kérlek! tudod én nagyon az igazság mellett vagyok.nem halgatni kell, hanem igenis beszélgetni kell, és minden olyat amit félre értettünk, vagy elbeszéltünk egymás melett, átt kell bezsélni, nem elbujni. Most veronka nagyon sokat szenved, nem hiszem hogy azt érdemelné hogy itt hadjuk Őt a bajban, ez nagyon nagy embertelenség lenne.!!! MINDENKITŐL!!! Soha nem tudhatjuk egyikőnk sem hogy mi az amit a Jó Isten kimér ránk .Ugyhogy én gondolom vagy, és vagytok olyan okosak, mindanyiann, hogy ezt szépen fogjuk tudni kezelni.
puszillak Titeket. majd később jövök
SZERVUSZTOK!
MICSODA MÉHKASBA JÖVÖK ÉN MA! MI TÖRTÉNIK ITT? MINDENKI ÉRZÉKENY, SÉRTŐDŐS, MÁR NEM LEHET EGY SZÓT SZÓLNI ANÉLKÜL HOGY VALAKI MEG NE SÉRTŐDNE.
MI MEGY ITTEN? JELEN PILLANATBAN VERÁNAK VAN A NAGY FÁJDALMA, ÉS NEM SZABAD MEGSÉRTŐDNÜNK SEMMIN AMIT Ő NÉHA MOND, MERT TUDHATJUK HOGY MOST BORZALMASAN FELKEVERT LELKI ÁLLAPOTBAN VAN.
MIÉRT ADAGOLUNK NEKI MÉG TÖBBET? NEM ELÉG AZ AMIVEL MOST MEG KELL BIRKÓZNIA?
Csipiszke nagyon jól összefoglalta a helyzetet, ahhoz én már többet nem is tudok csatolni.
De lányok!!!!!!!!!!
Nagyon kérlek benneteket, csillapodjatok le. Ha nem mentetek el a búcsúztatóra, az a ti dolgotok, mindenkinek nyilván volt valami oka amiért nem ment. Azért az még fájhat Verának, és itt, a barátai között kifejezi az érzéseit, mi meg azért vagyunk itt hogy meghallgassuk. Nem pedig azért hogy a saját érzékenységeinket még az ő nyakára halmozzuk most, a legsebzettebb állapotában.
Nagyon kérek mindenkit hogy egy ideig tegyük félre a saját problémáinkat, és hallgassuk meg Verát és ne vegyük magunkra ha valamit mond. Ez most nagyon fontos, neki is meg nekünk is. Hisz azért vagyunk barátok hogy ott legyünk egymásnak amikor valakinek szüksége van egy vállra ahová hajthatja a fejét és panaszkodhat. Ezt mindenkivel meg fogjuk tenni, bárki igénybe akarja venni.
NAGYON KÉREK MINDENKIT HOGY NYUGODJATOK MÁR MEG ÉS LEGYÜNK EGY OLYAN EGYSÉG AKI MINDENBEN ÖSSZETART. MOST VERÁT KELL A VÁLLUNKON HORDANI, DE LEHET HOGY HOLNAP EGY MÁSIK TAG LESZ A SOROS.
AKKOR ŐT VESSZÜK A VÁLLUNKRA, ÉS FOGADOM HOGY VERA LESZ AZ EGYIK LEGELSŐ AKI OTT LESZ TÁMOGATNI MINKET.
AZ ÉRZÉKENYSÉGEKET MOST TEMESSÜK EL!!!!!!!!!!!!!!!!!
IDŐVEL MINDEN MEGVÁLTOZIK, REMÉLJÜK HOGY JOBBRA MINT AMI MOST VAN.
Nagyon szépen köszönöm csipiszkém, ezeket a józan, és igaz gondolatokat!
Legszívesebben eltörném a kezemet, amiért leírtad, amit tegnap éreztem, mert én se akartam senkit megbántani, csak a saját fájdalmamat kiírni magamból, ráadásul korántsem csak erről a társaságról volt szó, hanem több nlc-s ismerősről, és több civilről, akik Laci ismerősei, barátai voltak, és az utolsó eseményen ők sem jelentek meg. Nem nevesítettem senkit! Tűzvihar Évit pláne nem, mert vele az első percben tisztáztuk, hogy soha nem megy temetésekre, amitől nem voltam boldog, de teljesen elfogadtam. Ezért az is kirohanását nem is értettem.
Ha tehetném, akkor vissza mennék tegnap előttre, amikor még mindenki mélyen együtt érzett velem, és támogatott.
Ma megyek kezelésre, és akkor csinálnak újabb nagy labort, igazán érdekel, hogy mi lesz az eredménye, mert ez a tegnapi nap, és a ma reggel is végtelenül stresszes volt.
Még pár mondat, aztán végképp lezárom a Laci körüli csetepatét: nem vártam MINDEN budapestitől lelki támogatást, csak olyanoktól, akikkel közelebbi kapcsolatom van, és nem magam miatt lett volna nagyon vigasztaló, hanem elsősorban amiatt az ember miatt, aki már soha nem jön vissza többé. A kirohanásom pedig egyáltalában nem ennek a topiknak szólt, csak ez is bele tartozott a nagy egészbe.
"Az is rosszul esett amit csipisz írt. A bibliában benne van hogy"Ne ítélkezz hogy Ne itéltess."
Na most mi is esett rosszul? Mit írtam én, amivel megbántottalak?
Emberből vagyok, akár még meg is tudlak bántani, még akkor is, ha nem volt soha szándékomban, sem Téged, és másokat sem!
Amit írtam, azt vállalom, bármi legyen sértő számodra, noha azt hiszem, Hozzád nem is igen címeztem mondanivalót!
Rákényszerültem, hogy most válaszadás közben mégis némileg visszaolvassak!
Feltételezem erre a soraimra gondoltál, mint sértő megjegyzésre:
"
Aki ilyen, lehet az egy vagy több, az nem érdemli meg, hogy fájdalmat vagy keserűséget érezzél miattuk!
Egyszer....
Egyszer majd az élet visszaadja nekik, és ez biztos, hogy így van!"
Nem voltam jelen és egyébként pedig álmomban nem gondoltam volna, hogy ezzel a megjegyzésemmel a jelenlévőket sértem meg! Akkor mondhatjátok joggal, miért szólok bele, ha nem voltam jelen és nem értem? Mert a Verácska pillanatnyi fájdalmára reagáltam és bocsássátok meg nekem, nem gondolhattam, hogy a fájdalmának Ti lennétek az okozója! Most sem gondolom, hanem inkább azt feltételezem, a nagy fájdalmában minden fájdalmasan érinti, amit viszont meg lehet érteni! Én legalább is így vagyok vele, megértem!
Amennyiben véleményemet magatokra vettétek, úgy a legnagyobb sajnálatom mellett bocsánatot kérek Tőled és Mindenkitől!
Nem szokványos dolog ugyanis az, ami itt ezek szerint minden budapestit érintett, miszerint Tőletek várta a lelki támogatást Verácska! Nem szokványos, de tiszteletben tartom a hozzánk való eme ragaszkodását! S nemcsak tiszteletben, de megköszönve Neki ezt a nem mindennapi baráti érzelmét.
Mindenki abban a korban van, hogy veszített már el családtagot, sajnos olykor nem is egyet! Mindenki átélte és ezáltal ismeri, mi megy végbe a mi gyászoló Verácskánk lelkében!
Tehát ismételten bocsánatot kérek amennyiben megsértettelek akaratomon kívül Benneteket!
Jééééééééééééézusom!
Ismételten!
Persze másként értelmezve!
Mire jöttem én vissza? Mindenkinek gyásza van? Ennyire? Mi az ördög folyik itt éppen? Nem olvasok vissza mi történt, mert kivételesen nem akarom tudni!
Valaki elment!
Elment és már soha többé nem találkozhatunk Vele, csak emlékképpen. Ez valami irtózatos fájdalom a közvetlenjének. Történjen bármi, ami esetleg itt bárkinek nem tetszik, de ennek itt és most nem illik hangot adni! Nem illik tanult emberektől sebzettbe belerúgni. (bocsánat a kifejezésért!)
Tudom, nem én asszisztáltam végig ezt a borzalmat itt az elmúlt hetekben, és mondhatjátok, én könnyen beszélek!
Felmondhatja mindenkinek az idegei, érzékenysége stb. a szolgálatot, van ilyen! Mondom, mindenkinek, akár még nekem is! Amennyiben ebbe a helyzetbe kerülök, egyszerűen visszavonulok egy időre, kipihenni a fáradalmakat!
GYEREKEK! Nem szabad kenyértörésig vinni a dolgokat! Emberek vagyunk, kifáradhatunk, lehetnek titkos gondjaink, mint ahogyan vannak is! Azért vagyunk itt, hogy mindenkit meghallgassunk, támogassuk gondjában, fájdalmában! S ha az nem megy személyesen, el kell tudnunk fogadni a közvetett jelenlétet, és ezért nem szabad megbántódni! Mint ahogyan azért sem, ha a fájdalmában megtörtnek minden nagyon fáj, akár még ez is!
Kapjuk már össze magunkat, aztakutyafájátneki!
Ez rám is vonatkozik, én sem a legjobb formámban vagyok, csak úgy teszek, mintha nagyon a toppon lennék.
Ölellek Benneteket és próbáljuk ott folytatni, ahol még békésen folytak a beszélgetések! PUNKTUMMMM!
Mai bölcsességek:
"Orvostanhallgatóimnak azt tanítom, hogy jó orvosok legyenek, és nem teljesen önzetlenül, mert előbb-utóbb engem fognak ellátni. Ez az aranyszabály, méghozzá önző aranyszabály: úgy cselekedj másokkal, ahogyan szeretnéd, hogy veled cselekedjenek, mert nemsokára ők fogják ugyanazt cselekedni veled, közvetlenül vagy közvetetten."
(Victoria Sweet)
A hosszú távú hatékonyság titka az, ha van idő - az egészségügyben, a pszichiátriában, a munkahelyi közösségben, a párkapcsolatban, a családban, a politikában stb. - látszólag haszontalan, nem hatékony dolgokra. Ha van időnk egymásra, hatékony lesz a kapcsolatunk, a munkánk, a segítésünk, a politikánk.
Feldmár András
Aki reménytelen és életunt, megbetegszik, a halál felé gravitál, és nincs orvos, aki megmenthetné.
Feldmár András
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Ady Endre
Én is nagyon szeretem viharkát, tudom, hogy ezt ő is jól tudja!
Csak azt nem értem, hogy miért vett magára olyasmit, ami távolról se neki szólt, és miért reagált olyan érzékenyen, ahogy soha nem szokott.
Azt hiszem, az, hogy én mostanában ki vagyok fordulva magamból, talán érthető, de most jól megkaptam a büntetésemet!
Kedves Milla!
Én mindig mindenki gondjával maximálisan törődtem, és ezután is így fogok tenni.
Egyvalamit felejtesz el: leírhatatlanul és elmondhatatlanul rossz lelki állapotban ért az a sok lemondás, amit, ismétlem, messze nem csak Tőled kaptam, hanem egymás után több olyan ismerőstől, baráttól, akiknek feltétlenül ott lett volna a helyük. Ha nagyon élesen reagáltam ezekre, akkor az azért volt, mert ilyen állapotban az ember nehezebben kontrollálja, hogy mit ír le, vagy mond!
Nem kell idézned, mit írtam, nem írtam semmi sértőt, csak azt, amit akkor és ott elkeseredésemben igaznak tartottam, és ha észrevetted, még véletlenül se írtam sehová a nyilvános topikra neveket, nem is egyesekről, hanem a jelenségről írtam főleg.
Ami pedig személy szerint Téged illet, Te voltál az első, aki annak idején azt írta, hogy feltétlenül ott lesz, aztán vagy háromszor érdeklődtél a közlekedési lehetőségekről, és ezek után a legutolsó napon írtad, hogy mégsem jössz el. Én senkit nem erőszakoltam, de végtelenül jól esett volna, ha a saját topikomból legalább egy ember képviselte volna a többieket. Nehezen értettem meg, hogy 2-2,5 órát nem tudsz egy ilyen ügyre rászánni akkor is, ha egyébként sok feladatod van, ezt pedig Te értsd meg, kérlek!
Hogyha most Ti néhányan, akik ezért-azért nem voltatok ott, simán megsértődtök, és itt hagytok engem, aki évek óta véres verejtékkel tartom össze ezt a nekem olyan nagyon kedves társaságot, akkor nagyon embertelen dolgot követtek el, mert olyankor rúgtok belém még egyet, amikor már amúgy is padlón vagyok. Nem hiszem, hogy a több éves őszinte barátságomért ezt érdemlem! Az elmúlt évek során én is kaptam már nagyon sok olyan megjegyzést, hsz-t, amit igazságtalannak éreztem (Okkal-ok nélkül), én ilyenkor mindig azzal igyekeztem tisztázni a nézeteltérést, aki akkor szerintem megbántott, de a topik elhagyása soha nem merült fel bennem, mert nincsenek nagyon más barátaim, mint Ti. Szinte mindenkit személyesen ismerek, és szeretek.
Azt hiszem, ez a "beszélgetés" most egyáltalában nem tartozik másokra, mert a mi belső ügyünk, de mivel nyilvánosan szólítottál meg, vállalom, hogy én is itt válaszolok. Amiket idáig írtam erről, azt soha nem személyekhez szólóan tettem, hanem általánosságban.
Mérhetetlenül szomorú vagyok, hogy egy érzékeny megjegyzés idáig fajult.
Igen én is ilyen voltam, és borzalmas rosszul esett ahogy a priviben beszóltál.
Igazságtalan vagy és a mások gondját észre sem veszed.
Jó topik társ akartam lenni.Nem fogok semmit felhánytorgatni.Ágit sok szeretettel és szívesen fogadtuk.És mindenben igyekeztem alkalmazkodni...
Most nem fogom idézni amit írtál.Mi komolyan készültünk elmenni arról nem tehetek, hogy bizony sok dolgunk van.Nem lakásban lakunk és a lányunk még tanul.
Még azt is félre tettem volna és elmentem volna, ha egy kicsit több megérés van benned.
Én is hallgatni fogok.
Az is rosszul esett amit csipisz írt. A bibliában benne van hogy"Ne ítélkezz hogy Ne itéltess.
A lelki ismeretem teljesen nyugodt és nem voltam erőszakos.
Mar ne is hargudj de a viharka távol maradása biztosan hogy nem elfogaható!! legalábbis számomra! én Őt nagyon szetetem és nem akarom hogy ne legyen itt közöttünk.
Viharocska drága kis barátosném ha azért olvasol kérlek gyere vissza, igaz hogy én ritkábban jövök ide de azért ha mégis sikerül, akkor nagyon örülök mindég ha itt látlak.
Én is elmegyek, nem a topikról, csak mára, de tűzvihar Évi teljesen elkeserített, hogy lehet ennyire érzékeny, amikor véletlenül se volt szó róla! Amúgy is rosszul vagyok, és most még ez is! Miért nem tisztáz valamit, mielőtt meggondolatlanságokat csinál?
Mindenkitől elbúcsúzom holnapig!
Mindenki egy kicsi porszem. A sok kicsi porszem egyutt tette ezt a topikot olyan jo topikka, amilyen.
A fonokre figyelni kell, ez igy igaz, O legyen az elso.
Ha kileptel, akkor lepj vissza legyszi, legyszi!!
Elkoszonok en is, jo ejszakat Nektek es mindenkinek.
Juditkám, kiléptem, és még sem törlődtem. Viszont privit nem enged irni. )) Én egy kicsi porszem vagyok, hirtelen, makacs, szóval absz. egy álom, s feleségnek ideális.
Háááát.... no most tényleg bezárok, mert a főnök isember, észre kell venni őt is.
Evi!
Miert lennel gyenge jellemnek elkonyvelve? Ha ugy erezted, hogy ez a bucsuztato Neked megerolteto, barmennyire is fajdalmas es sajnalatos eset, de a tavolmaradasod elfogadhato. Nem lathatunk bele senki erzeseibe, es bizony igaz amit irsz, hogy nem ismerjuk egymast csak egy nagyon kicsit.
Remelem az a "jo volt itt lenni" nem bucsu mondat akar lenni, hiszen a topik nelkuled nem lesz olyan mint eddig.
A topikbaratsag az egy jo dolog, de sohasem lesz olyan, mint az elo baratsag.
Szerintem is csipisz nagy figyelmet érdemel most, mert pillanatnyilag neki van sok egészségügyi gondja.
Ne is legyen lelki furdalásod, mert Te álmomban se jutottál eszembe ezzel a témával kapcsolatban, azt mi ketten tisztáztuk korábban emailben, ezért se fejedelmi többesben, se egyes számban nem céloztam Rád. Amúgy senkire sem személy szerint, mert tényleg többen voltak ilyenek, nem akartam senkit megszemélyesíteni, csak a jelenséget említettem meg.
Abban azonban nincs igazad, hogy nem Rád volt szükség, mert minden egyes emberre elméletileg szükség volt, aki segített volna feldolgozni ezt a kifejezhetetlen fájdalmat. Az én családom nagyon kis létszámú, Lacinak van még néhány távolabbi rokona, és olyan közeliek, akikkel már hosszú évek óta nem tartottuk a kapcsolatot, tehát kis túlzással az internetes barátok közelebb állnak hozzám, mint ez a rokonság.
Velem pedig nem egyszer találkoztál, vedd hozzá a sok beszélgetést és levelezést, én jól ismerlek, és Te is engem. Elhiheted, ha azt írom, hogy véletlenül se Rád gondoltam, akkor úgy is van!
Csipisz ez nem igy van!
A figyelem az mindenkinek jar, akinek szuksege van ra. Veronika mellett alltunk mindannyian a kezdetektol, s mosr Rad is figyelni fogunk.
Attol jo egy tarsasag, hogy mindenki elvezi a azik figyelmet, fo, eg ha nagyobb problemaja, fajdalma van. Most Nalad is van problema sajnos, addig amig ki nem derul pontosan a baj oka idegesito es aggaszto lesz. Tul sokat nem tudunk tenni az egyutterzesen kivul, de lelkileg megprobalunk kicsit tamogatni.
Jo ejszakat, jo pihenest.
Pedig juj, de megijedtem!
Várlak! Várunk!
KedvesLányok, Veronika!
Nincs lelkiismeretfurdalásom, csak sajnálom, ha ennyire gyenge jellemnek vagyok elkönyvelve. Ha keleten élnék,most megköveznétek? Veronikom, 1x találkoztunk, de ha 100x, akkor is ilyen lennék. Nem ismersz és nem ismertek.
Nagy fájdalmát Verának még elképzelni sem akarom, borzasztó lehet. De nem rám volt szükség, ahogy királyi többesbe lettem téve, hanem a családra. És ott voltak ezen a szomorú napon.
A leirt megjegyzések, hát, mit mondjak! - de az értékrendem más, elfogadni másokat a hibáival együtt igazán emberi megnyilvánulás, erény. Ezt én nem élvezhetem.
Sajnálom. Jó volt itt lenni.
Mindenkinek jobbulást, és megnyugvást kivánok! éva
Jaj a mobil?
Az külön téma!
Ha őket hívták, nagyot hallottak és kiabáltak, akár este 10-kor is!
Ha engem, akkor rohantam ki, akár köntös nélkül is, hogy őket ne zavarjam, mondjuk este 8-kor!
Nem szeretnék ennyire bogaras vénasszony lenni! Már bocsánat, de ezek azok voltak, vénasszonyok!
Egyik parkinsonos volt, segítettem felvágni a húst neki, dobozát hűtőből elővenni. Aztán, ha nem voltam jól, csúnyán nézett rám, hogy nem segítek neki! Majd elfogyott a WC papírja és le akart küldeni a CBA-ba vagy hova, hogy vegyek neki! Fiam már nagyon ideges volt, hogy én is olyan beteg vagyok, mint ők és nem gondozó! S hogy attól nem leszek kevésbé jó keresztyén, ha nem gondozom nap mint nap! Az egyik fia taxis a másik rá sem nézett, miért nem kérte meg őket, hogy hozzanak be neki?
Lehet, bennem van a hiba, nem voltam eléggé türelmes, de volt akit az zavart, hogy naponta bejött hozzám a férjem, majd amikor hazajöttek Máltáról a gyerekek, ők is! Sőt! Az is zavaró volt nekik, miért játszom meg magam, hogy a családommal olyan szépen beszélek és nem káromkodom egyszer sem, mint ők!
Szóval, inkább ez volt nagyon borzasztó nekem odabent!
No megyek, lefekszem.
Holnap jövök és ez nem fenyegetés volt!
Normálisan alszom, kiskacsám, és vigyázok is magamra, csak tudod, ma volt a végsó búcsú napja, és az mindig nagyon megviseli az embert!
Pihenj, aludj, jó éjszakát!