Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Attól függ, miről van szó.
Komoly dolgokat minek eltitkolni? Kinek jó az? Azért van az ember a kapcsolatban, mert jó neki és a másiknak (nagyjából). Nem értek egyet az "amit nem tudok, nem fáj" elvvel. Nem csak a megcsalásról beszélek. Pl. nem örülnék neki, ha x év után megtudnám, hogy pl. a párom utálta a főztömet, rossz volt neki a szex, undorodik a parfümömtől stb.
Komolytalanabb dolgoknál alapszabály: akkor nem érdemes őszintének lenni, ha felesleges, de árt. Nálunk (nálam) ez gyakori. Tipikus példa: fel kell adni egy csekket. Van még rá 4 nap. Elfelejtem/nincs kedvem/időm stb. Majd holnap. Párom otthon megkérdezi: Feladtad? Na, ismerem őt, olyan típus, hogy vonat elé is 40 perccel előbb megy ki, én meg 4 perccel (előtte/utána). Ha azt válaszolom, hogy nem, majd holnap, akkor ordítani fog 5 percig kétségbeesve, hogy biztos le fogják csapni a villanyt (pedig akkor se csapják le, ha késve fizetünk
. Szóval ezt kihagyom, neki azt mondom, megvolt, holnap befizetem, és mindenki marad békében.
Ez van, különbözünk, de ezen pl. nem tudunk változtatni, feleslegesen meg minek veszekedni. De ha túl sok dologban különböznénk, akkor már nem biztos, hogy jó mindent kikerülni.
Szép dolog az őszinteség, de elég nagy baj, ha kiderül, hogy a párodnak más a véleménye!
az őszinteség híve vagyok, de sosem tipornám valakinek sárba pl az önbizalmát. épp elég nehéz megszerezni.
szia!
én őszinteség párti vagyok, de vannak esetek, amikor jobb elhallgatni dolgokat... pl. elmegyek szórakozni, flörtölgetek egy pasival, de nem történik semmi, ezt nem fogom elmondani a páromnak, mert rosszul esne neki.. de ha már nem szeretem, nem érzem jól magam a kapcsolatban, akkor azt megmondom
én az őszinteség híve vagyok, abszolút..
még azt is elmondtam, hogy megcsaltam de nem számított semmit(nekem) azóta már kicsit úgy gondolom h jobb lett volna kussolni.de szerintem mindenképpem kifizetődőbb az őszinteség..tudjátok,,,a tisztelet
Én nem merek mindent megmondani őszintén. Félek,hogy megbántom a másikat. Pl. múlt héten barátnőmnél buli volt, nagyon készült azzal a tortával,,izgatottan várta a véleményünket. ..nem tudtam megmondani az igazat. Más: rokonok kivettek menhelyről egy kutyust, megkérdezték: ugye milyen gyönyörű???...nem lehetett megmondani, hogy baromi randa, azt válaszoltam, hogy nagyon aranyos, édes pofa...és ez így igaz is volt.
Mindig azt és úgy kell mondani, hogy építsen. Építse a másik embert és ne rombolja. Építse a kapcsolatot és ne rombolja.
Azt is meg lehet mondani valakinek, hogy nem szereted, feltéve, hogy úgy teszed, hogy a fenti kritériumnak megfeleljen. Akit nem szeretsz, mint szerelmest, azért még szeretheted és tisztelheted és a javát akarhatod (és akard is) - mint embertársadnak, felebarátodnak.
De állítólag igen.
Ha meg valami van,úgyis észreveszem rajta.Ismerem mint a rossz pénzt!
Már azt hittem, hogy én vagyok csak zulu.
Ami kellemetlen,vagy kínos azt is.
... na de komolyan?
Éljenek a zombik...............