Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szanaszét. Mindenki intézi bokros ügyeit, dühöng, kesereg, és, nem ritkán: szomorkodik...
Mikor fájó dolgok jutnak eszébe...
A múló idő nem megoldás, csak fájdalomcsillapító...
Kellemes napot kívánok mindenkinek.
Hol vagytok, Hiába hoztam a topic születésnapo tortáját?
Valóban nagyon szomorú vers
Így, Husvét előtt, megintcsak azt érzem, amit az alábbi sorok mondanak:
SZOMORÚAN...
Ketten is lehet egyedül lenni,
Belső magányt nem viszi el semmi.
Velem vagy, de oly távol, mint az ŰR,
Nem szeret szíved engem, de megtűr...
Jól tudom: csak tiéd az otthonod,
És elfelejtenem ezt nem hagyod,
De hajléktalan magam sem vagyok,
Bár házam, úgy mint tiéd, nem ragyog.
Ám ott élhetek, békén, egyedül,
Akkor is, ha mindenki menekül,
Nem kell tűnnöm, ha nyaralni jönnek,
——— Magam vagyok, ——— meg a belső könnyek.
Ez nem boldogság, érzem, és tudom,
Lassú baktatás, régi, bús uton,
——— Elporladt, kinek a MINDEN voltam,
Követem hát, végre, szépen, halkan.
Reméltem: első leszek a sorban,
——— Utolsó vagyok: meggyőztek gyorsan;
Én csak a „futottak még” - közt vagyok,
És reám nem várnak már szebb napok.
Itt vagyok a gép mellett, játék, olvasgatás, de hamarosan elvonulok és vízszintbe helyezem magam.
Koszonom
a jókívánságokat 
.
Gyerekek hat évesek múĺtak januárban - ikrek .
Most már alszanak , a farokcsóválós ebem is elvonult. Na erre jól rászóltam , a fiam most vonult ki inni. Szóval sztrázsálok tovább
.
Neked hogyan telik az estéd ?
Hú!
Ezt nagyon kifogtátok, ti szegények.
Mennyi idősek a gyerekek?
Teljyes gyógyulást és jó e gészséget kívánok mindannyiatoknak.
Bárányhimlovel kezdodott a lányomnál . Két hét . Folytattam én a himlot , majd a fiam . További hetek . Aztán jott a megfázás mindkét gyereknél , amibol a fiam egy hét alatt meggyógyult. A lányom most húzza a második hetet ismét. Reménykedem , hogy fitt lesz hétfoig.
Így aztán elmentek a napok. A himlo nagyon kellemetlen volt , mert ki sem lehetett mozdulni , melegben kellett lenni.
Valahogy ránk járt a rúd. Viszont jó , hogy már úgy-ahogy megvagyunk.Himlo is kipipálva.
Hiányzik a porgés , a munkahelyem , az emberek társasága.
Már kezdem azt hinni , hogy ez valamiféle jellembéli hiba nálam, vagy nem is tudom .
Kutyusod is válaszol akkor, csak ugye a farkcsóválást nem érted.
Miért vagy kényszerszüneten?
Szia :-)
Dehogynem , farkat azt csóvál
. Ha megsimogatom , félek , hogy farokficamot kap a hatalmas kilengéstol .
Cseppet rosszul viselem a bezártságot , hetedik hete vagyok itthon , amolyan kényszerszunido jóvoltából . Nah ! eloveszem a pozitív gondolkodást .
További szép napot kívánok
. Megkínállak egy csésze 
- val , remélem elfogadod tolem 
.
Szia!
Ejnye, ejnye az a kutya...
Miért nem válaszol? Farkát sem csóválja?
Csak, mikor már elküldtem, és visszanéztem, akkor láttam, hogy mindent egybeírt, az utolsó sort: "...nincsen menyasszonyágy", önhatalmúlag feltette az első sor folytatásaként!!!! MENTEN FELROBBANOK!!!!
Így van helyesen:
Lelkekkel lelkesülni
Lelkem hiába vágy,
Lelkeknek egyesülni
NINCSEN MENYASSZONYÁGY!...
Egyébként legkedvesebb versem, szinte hitvallásom.
jaj, de nagyon szép ez a Babits vers.
Az a legborzasztóbb, hogy nincs kihez szólni (élőszóval).
Egyedüli napom, ami jó: péntek, akkor jön a lányom kicsit kibeszélgetjük magunkat, de itt vannak a hosszú esték a nagy csönd és semmi egyéb.
melyben a költő azon panaszkodik, hogy nincsen barátja.
Nekem nem volt barátom,
nincsen menyasszonyágy.tőlem mindenki fut,
társaim elkerültek
mint idegen fiut,
idegent, megvetettet,
ki mindég mostoha,
kit senki sem szerethet,
nem is szeret soha.
Magányosnak születtem,
baráttalan vagyok,
igy lettem, ami lettem,
mindentől elhagyott,
mindég a szenvedésre
vitézül víni kész:
magányosság vitéze,
magam ellen vitéz,
barangoló borongó,
ki bamba bún borong,
borzongó bús bolyongó,
baráttalan bolond.
Nekem nem volt barátom,
nem is lehet soha,
örökre már belátom,
maradtam mostoha
nincs szem, amely szememben
a lelket lelje meg,
sziv, mely setét szivemben
lakozni nem remeg,
lelkekkel lelkesülni
lelkem hiába vágy
lelkeknek egyesülni
Társkeresés?..........
BEFÜRDÉS!...
Ne vonj le általános következtetést...
Valószínűleg nem bukkannak rá a topicra, vagy valamelyik társkeresőben járnak a magányosok.
Pedig a legnagyobb tömegben is lehet valaki végtelenül magányosan, egyedül...
Már nem vagyok olyan, mint voltam...
NON SUM QUALIS ERAM BONAE SUB REGNO CYNARAE(Már nem vagyok olyan, mint jó Cynara befolyásának idején)
Éjjel, mult éjjel, ah, közém s a lány közé
esett az árnyad, Cynara! lehelleted
átcsapott lelkemen a bor s a csók fölé;
és gyúlt a régi láng, és én csak búslakodtam,
s beteg voltam, igen, és csüggeteg:
hű maradtam hozzád, Cynara! ahogy tudtam.
Egész éjjel verő szivemen vert szive,
egész éjjel, ahogy ellankadt, úgy maradt;
jó volt ajkainak vásárolt gyönyöre;
de gyúlt a régi láng és én csak búslakodtam,
amikor ránk szürkült a virradat:
hű maradtam hozzád, Cynara! ahogy tudtam.
Sokat felejtettem, Cynara! vitt a szél,
tánc és dal röpitett, viharzó rózsalánc,
el tőled el, te jó, te liliomfehér;
de gyúlt a régi láng s én már csak búslakodtam,
soká, igen, mert hosszú volt a tánc:
hű maradtam hozzád, Cynara! ahogy tudtam.
Őrültebb muzsikát, s borokat, nehezet!
——— kiáltottam; de hogy szállt a nap mámora,
rám hullt az árnyad, Cynara! az éj tied;
mert gyúl a régi láng, hogy mindig búslakodjam
és éhezzem vágyam ajkaira:
hű maradtam hozzád, Cynara! ahogy tudtam.
Ernest Dowson
fordította:
Szabó Lőrinc
Nem olyan fiatal, de lényegesen fiatalabb.