Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Vers HAJNALHOZ
Torolt_felhasznalo_217675
Létrehozva: 2003. május 5. 11:14
wander - HAJNAL
Rámtört a sötétség,
majd megláttam a fényt.
HAJNAL hozta el
az éltető reményt!
De elment Ő, elhagyott,
nem jő több fénysugár.
Ó jöjj vissza HAJNAL!
Lelkem úgy visszavár!
Radnóti Miklós - HAJNAL
Lassan száll a szürke és a kék még
lassabban szivárog át az égen,
homályban áll az erdő s minden ág
puhán mozog, úgy mint a vízfenéken.
A szürkeség eloszlik, győz a kék,
minden égi füstöt magába fal
s a dúdoló hajnal elé szalad
két fiatal fa, sötét lábaival.
Harsány fürtökben lóg a fény s a táj
sok ág-bogán ökörnyál lengedez,
ragyogva lép az erdő szerteszét,
lépte vidám és egyszerre lenge lesz,
nedves fején a nappal táncba kezd
s a réten nem jöhet most senki át;
ezüst halakat virágzik a tó
és az éleshangú reggel így kiált:
halihó ha-hó ha-hó halihó!
Radnóti Miklós - KÉT KARODBAN
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
Rámtört a sötétség,
majd megláttam a fényt.
HAJNAL hozta el
az éltető reményt!
De elment Ő, elhagyott,
nem jő több fénysugár.
Ó jöjj vissza HAJNAL!
Lelkem úgy visszavár!
Radnóti Miklós - HAJNAL
Lassan száll a szürke és a kék még
lassabban szivárog át az égen,
homályban áll az erdő s minden ág
puhán mozog, úgy mint a vízfenéken.
A szürkeség eloszlik, győz a kék,
minden égi füstöt magába fal
s a dúdoló hajnal elé szalad
két fiatal fa, sötét lábaival.
Harsány fürtökben lóg a fény s a táj
sok ág-bogán ökörnyál lengedez,
ragyogva lép az erdő szerteszét,
lépte vidám és egyszerre lenge lesz,
nedves fején a nappal táncba kezd
s a réten nem jöhet most senki át;
ezüst halakat virágzik a tó
és az éleshangú reggel így kiált:
halihó ha-hó ha-hó halihó!
Radnóti Miklós - KÉT KARODBAN
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
Móra Zoltán: Te meg én
Szünet. Tízpercnyi kávé,
amikor nem láthatja más.
A kávéba édes tejszín,
kockacukornyi láthatás.
Móra Zoltán: Emlék
a fák alatt, alkonyatkor
olyan nagyon jó volt veled,
hogy lángot vetett a vackor,
felvacogtak a levelek.
csonka volt a Hold, s dadogtam.
két hasztalannak vélt mondat
fölparázslott a sarokban
s ködösen, álmosan távol
gyertya lobbant el halottan.
ha tudod, mondd el te jobban.
Móra Zoltán: Mit mondjak?
mert súlyos a te illatod
mint a mézbe mártott bársony
és forró és bódító is
mint az ámbra a parázson
mert féktelen a képzelet
az a mindig húst lihegő állat
ácsolt reánk stilizált kék eget
mit a napfény úgyis szétzilálhat
Móra Zoltán: A megoldás
hogy el ne tűnj, halál rád, javaslom.
ki feltámasszon, nincs oly javasszony,
ha egyszer rádteszem a két kezem.
a bizonyíték vagy, hogy létezem,
légy hát semmi, foszoljon a joghús,
légy kései, fájdalmas abortusz.
meglátod, ízlik majd e lágy közeg,
neve anyaföld, mit most rádtörek
hogy benne eső légy, vakond, gyökér,
négy elemként lakolj meg bűnödér.
Móra Zoltán - Csoda
A cseresznyefán titokban
egy eltévedt alma érett,
a sok vörös szempár között
küklopsz smaragd szeme égett.
Szüretkor az oltatlan fa
gyümölcsébe csízcsőr hatolt
s szomjasan szürcsölt belőle
cseresznyeízű almabort.
Móra Zoltán
Higany
Elmész majd egyszer te is,
beteszed magad mögött
mint ajtót, az éjszakát,
mint a hegyek, elvonulsz,
felgöngyölődsz mint szőnyeg
súlyos lépteim nyomán,
titkosan, mint a macskák
útjai a halk füvek
simogató tomporán,
harapásokat ejtesz
szöszke angyalok nyakán.
Kihűl a szobám akkor.
Lepedőm elhidegül.
Gondjaim csillogó kis
higanytócsákba gyűlnek
Móra Zoltán - Az első jel
Valami mozdult odabenn,
és Eszter szeme fennakadt
a vörös égen. És látta
a megpatkolt madarakat.
Aztán fa nőtt belőle, lomb,
sörényes iszonyat fakadt,
méhén, erein keresztül
előlegezve szájakat.
Látott gömböly kis ujjakat
döngetni méh- és hasfalán,
s ahogy folyt a sikoly s szakadt,
úgy látszott, megbánta talán.
Móra Zoltán - menni hozzád
menni hozzád menni mindig
hegyen átal nevenincsig
nevenincstől le a tóhoz
tikkadt vándor arca foltos
adj erőt a kaptatóhoz
tikkadt vándor arca foltos
megy a hegyről megy a tóhoz
hegyen-völgyön árkokon át
megyen mindig megyen hozzád
Móra Zoltán
Ha másé leszel
szeretném, ha lenne sok-sok
háború, ha törne csontod,
ha szólni tudnának a roncsok,
ha vérezne a fal, ha bontod,
verni kéne száz kolompot,
hullákat kéne csókolnod,
s futnod előlem, szaladnod,
magányban kéne meghalnod,
s magányban kéne vérezned,
sírni, ha minden véres lett
ütni szeretném a csendet,
ütni rád is vagy kilencet,
olajat igyál víz helyett
fiad torkát hogy elmessed,
szeretteid eltemessed,
a nagy idő nyomát lessed,
s keressed, mindig keressed
a földön egyetlen helyed.
Komáromi János - VALAHOL
/Részlet/
valahol az égbolt leér a földre
valahol a kék ráborul a zöldre
valahol fények gyúlnak az árnyékok mögött
valahol a nagy eltűnik a kicsik között
BOLDOG ÚJ ÉVET KRISZTIKE!
Fri, 28 Feb 2003 00:04:20 +0000 (GMT)
rohanok
Most rohanok orara, nagyon orvendek hogy te mar
alszol, edes Attilam, remelem holnapra jobban leszel.
Aggodok miattad, es allandoan rad gondolok!
Ma 13.10tol vizsgam van 14.40ig, azutan valoszinuleg
vagy megyunk valahova vasarolni, vagy itthon leszek.
Edesem, nagyon nagyon boldog vagyok, es nagyon
szeretlek!
Puszmuszka! ALudj jol, orzom az almod.
Krisztiked
Krisztina Aurore: Itt a kezem . . . .
Itt a kezem
vezess engem
szememet is lehúnyom
te legyél az én védő-angyalom
/ 2003-02-02 15:00 /
Csupa könny a szobám
Csupa könny a szobám, ha nem vagy nálam.
Csupa sóhaj a szám, mért nem vagy nálam?
Bár hallanám, hogy jönnek már az ismert léptek.
De csak jajgat a szél, s én árván félek.
Hűvösebb lett az éj, forróbb a vágyam.
Üt az óra, zenél az éjszakában.
Lenn az utcán villamos jár, és szürkén felszáll
Már a hajnali köd, s még nem vagy nálam.
Csupa könny a szobám, ha nem vagy nálam...
szövegíró : G. Dénes György
Radnóti Miklós: Szerelmes vers
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még,
majd hűvösen int s tovaúszik.
És itt a szemedben a gyöngyszínű, gyönge verőfény
permetegén ragyog által a kék.
Sárgán fut az ösvény,
vastag avar fedi rég!
Mert itt van az ősz. A diót leverik, s a szobákban
már csöppen a csönd a falakról,
engedd fel a válladon álmodozó kicsi gerlét,
hull a levél, közelít a fagy és
eldől a merev rét,
hallod a halk zuhanást.
Ó évszakok őre, te drága, szelíd, de szeretlek!
s nem szeretek már soha mást.
2003-02-02 15:00
Krisztina Aurore
Itt a kezem . . . .
Itt a kezem
vezess engem
szememet is lehúnyom
te legyél az én védő-angyalom
/Életemben először rimeltem. :) suta-buta, de szivemből van neked. K. A./
Az öreg koldus
Az öreg koldus vár az úton,
keze reszket, alamizsnát kér.
Egy fiatal lány jön a sarkon,
tétován az öreghez ér.
Kis levélkét a kezében rejt,
leejti az öreg koldus elé.
Hiába akar, lelke nem felejt!
“Visszajönnék ma estefelé”.
Az öreg koldus szemével int,
még érzi a lány illatát.
Kezével a semmibe legyint,
újra éli a sok könnyes éjszakát.
Megjött a lány, ahogy kérte ő,
/Várta a férfi hosszú éveken át./
Az öreg érezte, hogy vissza jő.
Átzokogtak nappalt és éjszakát.
Szívvel vágytak, forrón szerettek!
Igaz szavak, szerelmes sóhajok.
Íratlan törvényt hittel feledtek.
Csodás éjszakák, harmatos hajnalok.
Vándor Attila István
BÚCSÚD
Búcsúd nem kell,
Azt el nem fogadom!
Jöjj el a keresztúthoz,
ahol könnyedet
még egyszer csókolom.
Még egyszer ha láthatom
gyémántos arcodat.
Utószor hallhatom
dallamos hangodat.
Akkor a keresztúttól
örökre elmegyek.
Ólomba öntöm
titokban lelkemet.
Vándor Attila István
ELÁRVULT AZ ÉJ
Elárvult az éj árvák a csillagok
Forró könnyet hullat az ég is
Reá fenn vigyáznak az angyalok
Itt minden halott megyek utána én is
Van egy csillag odafenn az égen
Látni vágytam érezni hogy érint a fény
Szeretni tudott valamikor régen
Múló évek elveszett remény
Vándor Attila István
KÖNYÖRGÉS A SZENTLÉLEKHEZ
Angelus Silesius verse
Szentlélek! Fő jó! Szent neved
Borítsa lángba szívemet!
Tüzednek édes lángja fennen
Lobogjon vígan én felettem.
Ébresszen bennem szent kegyed
Szerelmes, élő, nagy hitet!
Világíts át, Te, drága Fény,
Nehogy sötétben haljak én.
Te szent árnyékod hűvösítsen,
Hogy idegen tűz ne hevítsen.
Szívemnek kertje élni fog,
Ha hull rá égi harmatod.
Fő Vigasz, várom jöttödet,
Csókold életre lelkemet.
Ajándékaid, mint a tenger,
S Nélküled koldus csak az ember.
Itt van szívemnek kelyhe, Te
Pünkösd borával töltsd tele!
Add, ha parancsod megjelen,
Katonaként én megtegyem.
Te jó tanácsod hadd vezessen,
Különböztessek jól, helyesen.
Szent értelmedet ha adod:
Felismerem akaratod.
Arany folyam vagy, Bölcsesség,
Szerelmed csókja bennem ég,
És így a szívem tudja, érez:
Milyen jó vagy Te és mily édes.
Szemem mindig csak Rád tapad::
Igazság Lelke csak Te vagy!
Megígérted, jó Jézusom:
E vendéget én megkapom.
A szívem várja vágyva, halkan,
Őt várja ez az üres barlang.
Boldog lesz, majd ha áldva jő:
Örökre nálam marad Ő!
Fordította: Szénási Sándor
Naplódból: "2003 Január 26. este: Miért vagyok én ilyen
egyedül? Miért nem segít senki?
Jan 27: Jöttél te a földi léttel és a segitő felajánlásoddal, hogy leszel az orvosom. Imádlak!"
…. Egy kései délután
/részlet/
Tokyoban megannyi víz lefolyt már
Vagy Oltban és a jó öreg Dunán
Időkerék soha soha meg nem áll ....
/ Vándor Attila István /
Hozzád: 2008. Január 27: Általam kért személyes befejező találkozást megtagadtad anno.
Egy éve pótolhatatlan veszteség ért, "kyotoi" gödörben vagyok. Kértelek, adj egy segítő szót. Ennyi.
Szilágyi Domokos
Karácsony
A puha hóban, csillagokban,
Az ünnepi foszlós kalácson,
Láthatatlanul ott a jel,
Hogy itt van újra a KARÁCSONY.
Mint szomjazónak a pohár víz,
Úgy kell mindig e kis melegség,
Hisz arra született az ember,
Hogy szeressen és szeressék.
S hogy ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen KARÁCSONY
Dermed a csend ….
Dermed a csend itt legbelül
Valamit ígértél ott énnekem
Köröttem minden csendesül
Vesztésre áll porladó életem
Annyira vágytam látni a fényt
Közelben tudni egyszer tégedet
Elvetted tőlem a hajnali reményt
Fagy borítja megtépett lelkemet
Menj tovább az út jelölve neked
Taposs a sárba minden kis rögöt
Hunyd le jól fátyolos szép szemed
Ne láss az út végén síró ördögöt
2007. december 02. Vándor Attila István