Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Távkapcsolat - meséljetek!
Torolt_felhasznalo_554422
Létrehozva: 2006. október 26. 19:10
Sziasztok!
Tudom, minden eset egyedi, mindenki másként éli meg... De jó volna olvasni a véleményeteket, tapasztalataitokat, több szem többet lát. Éltetek már távkapcsolatban? Mármint olyan igaziban, ahol tényleg nagy a távolság. Hogyan éltétek meg? Mi volt a legnehezebb benne? Megérte?
Épp egy ilyen körvonalazódik nálam és erősen gondolkodom, hogy érdemes-e... A szívem meg az eszem harcol, ugyebár 
Én nem akarnék és nem is tudnék távkapcsolatban élni.
Csak olvaslak titeket és ámulok.
Olvastam, hogy van közületek, aki hónapokig nem találkozik a szerelmével... vagy aki csak havonta egyszer látja...
Bocs lányok, ti tényleg kibírjátok szex nélkül akár hónapokig?
És a párotok? Ott a messzi távolban? Ő is hűséges hozzátok hónapokon keresztül?
Minket is többször állított már választás elé az élet, mehettünk volna jó pénzért külföldre dolgozni, vagy akár a szakmai fejlődésünk miatt is.. csakhogy a párommal megegyeztünk abban, hogy nincs az a pénz, vagy karrier, ami azt pótolná, ha egymást átölelhetjük, és a napi egy-két együttlét is fontos
Ha valaha kimegyünk dolgozni külföldre, vagy elköltözünk másik városba: csakis együtt...!
Mi együtt kelünk, élünk, dolgozunk, szórakozunk, és még mindig nem untuk meg egymást. A topicindító írt valamit erről, hogy "ragacskának lenni" vagy valam ilyesmit.. hát, lányok, próbáljátok ki hogy milyen az, a nap 24 óráján át a párotokkal lenni, szeretve lenni.
Ne haragudjatok, de így kívülállóként, szerintem a távkapcsolat nem igazi kapcsolat, csak kényszerhelyzet olyanok számára, akik nem tudnak olyan párt találni, aki minden nap boldogan élne vele (vagy legalább elviselné
Na, ez a véleményem.
Ja és még annyi: akiket én személyesen ismerek távkapcsolatban élőket, azok vagy őrülten szenvednek a társuk hiánya miatt, vagy éjt nappallá téve buliznak és ezzel-azzal le is feküdnek, vagy mindkettő együtt. Én sajnálom őket.
Jó éjt: Lili
Amikor már nagyon el vagyok keseredve, hogy milyen messze is vagyunk egymástól, akkor mindig nyit valaki egy távkapcsolatos topicot. És mindig rájövök, hogy más sokkal messzebb van a párjától mint én.
A repcsikről annyit: baromi sokat repülünk a párommal, és mindig nagyon olcsón. Jó előre tudni kell, mikor akarsz kimenni, és figyelni az akciókat. A SkyEurope-nak pl. nagyon sok van, most ért véget egy, mikor csak e jegyért kellett fizetni, illetéket nem. De biztosan mindegyik társaságnál van ilyen.
Elhiszem, h élvezed beszélni a nyelvet.Ilyenkor nyernek értelmet a sok átküszködött nyelvórák
.Mondjuk én személy szerint nehezen tudom elképzelni hogy milyen lehet egy kapcsolatban élni külföldivel.Rövidtávon oké, nincs gond, de házasság, családalapítás...nagyon nehéz lehet.Nem is azért, mert nyelvi nehézségek, hanem mert kultúrális különbségek.Nem biztos hogy a vallásról, gyereknevelésről, oktatásról ugyanazokat a nézeteket vallják, és amikor amúgy is sok a súrlódási pont(gyerek, munka, háztartás, esetleg építkezés)... hát biztos, hogy nem könnyíti meg a dolgot . Vagy mondjuk, olyan furi lehet, h a párom nem ismeri Mazsolát, a Futrinka utcát, nem hordott köpenyt az iskolában, nem vajaskiflit reggelizett iskolatejjel, és nem evett Bohóc csokit...
Ennek ellenére úgy gondolom, hogy az érzelmeknek nem szabad határt szabni.érdemes mérlegelni, racionálisan gondolkozni, de hagyni kell néha történni a dolgokat, és megélni...akármit is hoz a sors.
Na meg... Jó, bevallom, anglomán vagyok, apróság, de hihetetlenül élvezem, hogy angolul kommunikálunk! Félre ne értsetek, szeretem az anyanyelvem, büszke is vagyok rá. Éppen ezért esett nagyon jól, hogy máris megtanult pár kifejezést magyarul.
Nyolc év után nem is csoda, hogy nehéz volt a távkapcsolat, minden tiszteletem a tiétek!
Igen, hála istennek maradtak még gerinces férfiak a világon, akik felvállalják más gyermekeit, mert amikor terhes voltam, már volt egy négy éves kisfiam. Mindkettő fiú nálam van elhelyezve, de az apukájuk februárban látta őket utoljára. Nem ez a fontos. És természetesen ettől még működhet a ti kapcsolatotok, ez nem törvény, hogy így kell történnie. Figyeljetek egymásra és működni fog a távkapcsolatotok. Sok boldogságot kívánok nektek ehhez!!!
Sziasztok! Nahát én 3 éve élek úgy, hogy van egy kedvesem, akivel csak 2 hetente tudunk találkozni, ugyanis mindketten családban élünk, de a cseten egymásra találtunk.
Hidd el megéri. Engedj a szívednek
Hát igen,a jó előréről már lekéstem,mert dec.27-e körül akarok kimenni.
Skyeurope-t,malévot meg még 1-et néztem.
Szia, mi másfélévig éltünk távkapcsolatban(1000km) és ki lehet bírni
.Nem mondom hogy könnyű, de ha úgy fogod fel, ez egy átmeneti állapot, akkor jó.Mondjuk mi havonta találkoztunk, és nyáron 3 hónapot együtt töltöttünk.Még egyszer nem biztos hogy belevágnék, de azért nem bánom.Felértékeltük a kapcsolatunkat, és megerősített minket abban, h igenis összetartozunk.
Nekem a legnehezebb az volt, hogy nem fűztek össze a közös élmények. Nekem is volt egy életem otthon,történtek fantsztikus dolgok velem, és tudtam, hogy ő ezeket nem élte át.Elmeséltem neki persze, de az teljesen más.Amikor a keresztlányunk született, sírva hívtam fel, annyira boldog voltam, és olyan isteni érzés volt a pici babát a kezembe fogni, és tudtam, h ő ezt nem élte át velem, nem tudja mitől vagyok úgy meghatva.És fordítva ugyanez ...
Mondjuk mi előtte 8 évig voltunk együtt, nyilván volt egy erős, biztos kapcsolatunk, de azért néha bizony nekikeseredtem én is..nagyjából olyan, mint egy hullámvasúton ülni. A találkozásunk után 1 hétig nagyon jól voltam, aztán a második hét is gyorsan eltelt, a 3.-4. hétre már feszült voltam, és elkeseredett, de aztán találkoztunk megint...és ez így ment hónapról hónapra.
Mivel nálatok nagyobb a távolság, és új a kapcsolat, persze egész más a helyzet.... De sztem neked nincs vesztenivalód.Ha nem működik, nincs baj, de legalább megpróbáltad. Vágj bele bátran, és ki tudja még akármi lehet belőle!
Azért én mondjuk a helyedben nyitott szemmel járnék...nehogy azért maradj le a szomszéd fehér hercegről, mert a titokzatos idegent várod és rózsaszín szemüvegen nézed a világot
.Bár az eddigi hsz-ek alapján nem gyanítom, hogy ilyen elvakult lennél, tudatosan mérlegelsz, és ez jó.
Mindkét helyre? Mármint az indulási meg az érkezési helyhez? Nem lehet, hogy két külön ajánlat volt?
Amúgy a jegyárhoz még jön az illeték, de Dikének igaza van, ki kell fogni, és minél előbb, annál jobb.
Egyébként épületgépész, így nem igazán tudok betársulni.
No igen, ennyi előnyöm van, engem max. a hivatásom köt ide, csak azt nagyon szeretem
Tehát a gyermekeid apjával éltek távkapcsolatban? Vagy ez új szerelem? Milyen sűrűn tudtok találkozni?
próbáld ki,hogy hogyan működik egy próbát megér?!
Én is most próbálkozok,csak más a szitu, 11 év után már sokkal nehezebb 3 gyerekkel.