Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyóóóóóóóós :-)
Létrehozva: 2006. október 31. 13:05
Sziasztok!
Íme a nyolcvanezredik anyósos topic. 
Nézzétek el nekem de meg kell osztanom veletek anyóspajti mai beszólását,én még nem hevertem ki
Drága kicsi nyolchónapos kislányomnak kötőhártyagyulladása volt pár napja,levittem a dokihoz,kapott szemcseppet,és gyakorlatilag kétszer cseppentettünk neki és nyoma sem volt a betegségnek(láza sem volt).
Nos anyósom ma megkérdezte hogy nem lehet hogy a sok vakuzástól volt neki?
Mi van? Ez nem a Man in black Arra gondolt hogy biztosan sokat fényképeztük a gyereket,és attól lett kötőhártyagyulladása 
jujjjjjjjj................
Hozzáteszem nem szoktunk vakut használna csak nagyon ritkán és már vagy 2hete nem készítettünk fotót a kölyökröl.
Eddig is volt már pár hasonló nagyon jó meglátása,de ez lesokkolt.
Valakinek hasonló? 
Ami biztos , hogy ha a helyedben lennék és adnék még egy esélyt a dolognak, akkor csakis egy másik városban és azzal a feltétellel hogy max 2 havonta látogathatja a mamát./Kedves ide írogató a. -ok , nem kérnék kommentárt hozzá!/
nem tudom mivel feszítem a húrt, mikor még nem is tiltom a gyerekeket: egyszerűen nem keresem anyósom társaságát és nem kérek segítséget. Ha ez húrfeszítés, akkor feszítem.
miattam nem kell elmenj, Nóri, nekem tényleg elment a kedvem, nem vagyok sértett vagy dühös,de kedvetlen az nagyon.
maszival sem értem, mi a baj? kitette a lelkét, anyósnak meg nem kellett.
De most megint előlről kezdem én magam a gittrágást, szóval itt be is fejezem.
Írj csak nyugodtan Bogaram!
Nem zavarlak sem Téged, sem mást, csak lehetőleg akkor ne emlegessetek, mert már tegnap sem jöttem volna ha nem találkozom állandóan a nevemmel, meg nem célozgattok rám.
De Téged féltelek!
Féltelek, hogy elveszíted a férjedet, mert túlságosan feszíted a húrt.
És féltem Maszit is. ........
Az én életemet meg nem ismered, nem is ismerheted, mert nem beszéltem róla.
Én tanulva a rossz anyós példájából még akár pitizni is hajlandó vagyok a menyeimnek, hogy egyszer és mindenkorra legalább a családunkban legyen vége az anyós meny harcnak.
Én otthon nem ismertem, mert nem volt anyós, így nem fiatalon váratlanul ért és száznyolcvan fokos pálfordulat az esküvőnk után. Azt hittem néha, hgoy belehalok abba amit elkövettek ellenem.
És amikor az első igazi olyan történt a házasságunkban, amin más esetleg kisírja magát és harcol egy hosszú házasságért, abban a pillanatban értelmetlennek láttam az egészet. És ennek főleg anyósék közöttem levő konfliktusok voltak a sorsdöntő okai.
Belefáradtam akkor az örökös harcban. Értelmét vesztett minden ami addig fontos volt. Pedig én is hunyó votam abban, hogy a konfliktusok kiéleződtek. Mégis akkor már annyira sok volt és én adtam fel.
Ha megkérhetlek benneteket, ha kiakartok tárgyalni ezek után, akkor priviben tegyétek, mert nem akarok ide jönni, mert többet úgy sem beszélek róla!
Nóri, győztél.
Bevallom, ahogy kitaláltam, hogy egyszer férjhez fogok menni, azonnal tudtam, hogy a leendő anyósomat gyűlölni fogom és nem fogom elfogadni semmilyen dolgát, nekem ugyan ne szóljon bele az életembe. Csak azért voltam hajlandó odaköltözni, hogy kib@szhassak vele nap mint nap. Kéjes örömmel tiltom el a gyerekeimet tőle és megakadályozom őt kedvenc hobbijaiban, turkálás, szemétellenőrzés és társai. Nem becsülöm a csodálatos, gyerekbarát környezetet sem náluk, biztos valami trükk, amivel magához akarna édesgetni. Ne ezt neki, én utálni akarom és ebben senki, soha nem fog megakadályozni. Hiába empatikus a végtelenségig, én ugyan nem dőlök be neki. Az sem segít, hogy folyton összehasonlít a sógornőmmel és mindig-mindig én kerülök ki győztesen. Ez is trükk!
Na viszlát.
Nóri, csak nem megtripláztad magad?
én ide nem írok többet, amig Nóri próbálja ráhúzni az életét a miénkre.
MIért ne hinném el? Rossz aki rosszra gondol.
Én meg azt gondoltam, hogy nagyon ismert, már egy érettségizett emberkénél is!
A kompromisszum kötésre úgy gondoltam, hogy látják ha én is ott vagyok, vagy ha eljönnek hozzám, vizsont nemengedem a méhek és vasak közelében.
De nem isvárom el hogy vigyázzanak rá, ha dolgom van, vagy ha mégis, akkor nálam.
ajajajaj! Az meg azrét nem jó, mert az anyós tárogatja a szekrényt...... Lányok! Az akkora baj???? Sajnos megnevelni őt nem lehet már!
Mert ha a gyerekeimnél vagyok amíg a gyerekek szekrényébe benyúlok, mert a menyem mondta is, hgoy mit hol találok, addig amikro leszedtem a fregolit az ő ruháikat csak összehajtva egy székre tettem.
Egy ördögi kör amiben nincs jó megoldás!
És tényleg jó szándékból tettem fel, ahogy le is írtam, még ha nem is nézed ki belőlem!
Talőn Ő.
Még mindig nem értem miért kell elutasitásnak venni, ha egyszerüen nem kérnek tőled tanácsot??
Ha pedig kérletlenül adsz, akkor bizony számitanod kell arra is, hogy azt nem fogadják meg és bizony elutasitoak lesznek veled szemben. Ezen meg lehet sértődni, de ez van, a "kérletlen tanács" sajna, olyan mint a se**lyuk, mindenkinek van de senki nem kiváncsi a másikéra. ezen föl lehet háborodni, lehet harcolni, meg dacoskodni, meg lehet minősitgetni a másikat, hogy hány éves
stb vagy, lehet véleményeket mondani róla
, vagy arrol, amit csinál.
Illetve lehet azt is tenni, hogy végre egyszer elfogadom, hogy felnött a fiam, annak van egy felnőtt menye, ők is békén hagynak engem cserébe én is őket, ez olyan nehéz???Fizikailag, vagy lelkileg nagy megprobáltatás??? Mihasznának, frusztráltnak, lényegtelennek éreznéd magad, ha így tennél, hogy hagynád őket élni, és nem mondanád el a véleményed csak ha kérdik???? Miért bánatna, ha nem mondhanád el a véleményed??? Mi a cél???
A lényeg az, hogy hiába vagy fölháborodva, sajnos anyáskodni nem a menny fölött kell, arra ott van az anyja.
előzmény: #12414573">katicabogár47hozzászólás: #12414573">62242007-04-27 13:53privit neki!Igen mostmár rájöttem..........rosszkor voltam rossz helyen
Persze tudom én azt, hogy az Édesanyja az embernek mégis csak más mint az anyósa. Igaz engem nagy tisztelettel és szeretettel fogadtak be a férjem családjába mint " tanult, okos"
kislányt s az szent volt amit én mondtam vagy csináltam. Ilyen formában könnyű dolgom volt. Bár konfliktusom soha nem volt az anyóssal, voltak dolgok viszont amik nem tetszettek. Ilyenkor szerintem a legtermészetesebb dolog ha férj a felesége mellé áll.
Akár mennyire is szereti az ember a szüleit a házasságban vagy a kapcsolatban viszont már a párjának kell lennie az elsőnek. Védtem meg én is a férjemet az "anyósával" szemben.......mert ugyan itt arról nincs szó de azért a férfiaknak is van anyósuk. A világ legtermészetesebb dolga szerintem, / lehet ezért sokan megrónak / első az én családom a társam a gyerekeim ha vannak, aztán a szüleim /. Amikor egyszerre volt a férjem és az édeapám kórházba természetesen a férjemhez mentem előbb majd az Apukámhoz .............. A fiamat is arra tanítottam, hogy ha kialakul majd az igazi tartós kapcsolata mindíg a párja legyen az első mert ez így van rendjén.
EZT IS SZÓ SZERINT IRHATTAM VOLNA!
Én igazi segitséget három gyerekkel hat év alatt kb tizszer kértem (gyerekvigyázás), a többi az olyan volt, hogy ők akarták a kicsiket. Oszt még alkalmazkodjak is mindig, hát megértem én, Nórikám, még ezt is.
Na, megyek mert kész kell legyek, meglepetésből átrámoltam az egész garázst. Férj dolgozik, kész kell legyek mire hazaér!
Kedves Katicabogárka, én sem hiszlek rossznak, sőt! Bocs, de nem tudok most kifejtősen írni, tényleg dolgom van. De nem tudom, ki hisz téged rossznak vagy gonosznak.
Szép napot!
de,de most minek mondjam, ha Nóri nem akarja érteni?
azt meg hogy vigyék is meg ne is, arra mit mondjak?
Azt nem mondhatom hogy ne vigyék, mert ők a nagyszülők. Ha tiltanám, az volna a baj. Egyelőre eszemben sincs tiltani,de szabályozni igen. Okkal. Dehát erről írtál, hadd ne ismételjem magam. Inkább megyek vissza garázst pakolni! Utálok széllel szembe pisilni, nem is csinálom többet.
Köszi és igazad van.
Szerintem is persze sajnos vannak kivételek bizony szükség lehet mindkét mamára. 2 és fél éves volt a gyerekem amikor visszamentem dolgozni és a két mama vigyázott a fiamra. Be volt osztva hétfőtől szerda délig az anyukám / ő utánna hazautazott mert nem egy helyen laktunk / és szerda déltől péntek 5-ig az anyósom. Mindketten betartották a "szabályokat" és vigyáztak a kisunokára. Igaz anyukám már gyakorlott volt ebben mert a testvérem gyerekeire is vigyázott annó, de anyósomnak a fiam volt az első és egyetlen unokája. Biztonságban tudtam a gyereket az igaz anyukám mást is elvégzett a háztartásomban ezidő alatt anyósom nem, de az is nagyon megnyugtató volt, hogy vigyázott a gyerekemre. Amikor pedig ovodás lett elvitte az ovodába mert nekem már 3/4 hétkor indult a buszom mennem kellett dolgozni. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy megtehették mert már mindketten nyugdíjasok voltak és egészségesek.
Ügyes és erős vagy!
Ha úgy döntesz, hogy még egy esélyt adsz neki szerintem minimum triplázódik a gondod a családjával!
A lelkiismeretfurdalásodkor -hogy nem tartottál ki mellette- pedig kérdezd meg magadtól, hogy ő mennyire állt ki melletted? Nem az anyjával szemben, hanem csak úgy szimplán!
Katicabogár, nem hiszem, hogy te rossz anyós lennél.
Csak az a baj, hogy amikor ide jöttél, egy kiélezett helyzetbe érkeztél, ahol a menyek jobban ugrottak egy-két megjegyzésre.
Jó lenne, ha visszatérne ez a topik oda, hogy mindenki a saját anyósáról és a saját menyéről beszél, mint régebben.
Én azt hiányolom még, hogy szívesen hallgatnám, hogy anyósok mesélnék el az ő hasonló szitujaikat, mint amiket itt a menyek felhoznak. Hogy érzelmileg ők hogyan élték át a komfliktusokat, mit akartak megérteni, mit vettek le belőle, mit kifogásoltak a menyben, miért alakult így, mit csinálnának másképpen. Szóval, hogy tényleg tanulni lehessen.
Katicabogar, nehogy pityeregj nekem, szeritnem senki sem akart megbantani. Csak sajnos a net hatranya, hogy melyebb sebet ut az ember kis lelken egy egy beszolas. Nem tudtuk szembe kerulni egymassal, igy nem olyan ketoldalu a kommunikacio, nincs rogotn visszacsatolas. De aho indulatok vannak, ott jo lenni szerintem. Mert azok oszinte dolgok.
Maradj mindig jofej anyos, az nagyon tutti dolog. Mert tudom, ha lesz majd babank, ugyanugy otthagyhatom az anyosomnal, mint edesanyamnla, nem fogja csokival tomni, es szepre, jora tanitja majd. En kulfoldon elek a parommal, es nem is tudjatok hany olyan csalad van itt, akik ket kezuket osszetennek, ha az anyos torodne az unokakkal. Mert itt lazabbak a kapcsolatok, es nem szolnak bele a masik eletbe. De ez sem mindig jo, higgyetek e!!!!!
Tényleg ne haragudj, Nóri, nem akarlak kikezdeni. De a vas és méh témában milyen kompromisszumot kéne kötni? Miben kéne engedni? Nem lehetetlent, én nem extra kívánságokat akar Lynett. A gyerekeket akarja biztonságban, ez nem nagy kérés. Amikor az építkezés elkezdődött nálunk, próbáltam volna a két éves gyerekemnek megmagyarázni, hogy ne menjen a 2,4 m-es gödörhöz. Ezért lett, hogy legyen inkább anyósnál, mert én sajnos dolgozom, hogy jobb életünk legyen és nem csak simán otthon vagyok, nem tudok rá figyelni. Lehet, hogy így is lehetne a veszélyek mellett lenni a gyerekkel, de akkor kb 40 %-kal nagyobb az esélye, hogy hallom a TV-ben, hogy az ÉN gyerekem halt meg.
És nem bocsájtanám meg, azért mert a kedves mamával KOMPROMISSZUMOT kötöttem, és akkor jó kislány voltam. NEM ÉRI MEG.
BRRRR kirázott a hideg, belegondoltam.
Igazad van akinek nem inge............., azt tudom és nekem nem kell bizonyítania egyetlen menynek sem, hogy igenis vannak ronda kiállhatatlan anyósok akik mindent jobban tudnak..................., mindenbe beleszólnak.............én nem is őket védtem.
A végén én már magamat védtem, mert olyan szavakat "találtak" a hsz-imben amiket én soha nem mondtam. / pl. intim dolgokba beleszólás.......megáll az ember esze /, s Neked Rozika azt tudom tanácsolni, hogy légy nagyon határozott azzal a fiuval szembe mert az tényleg nem normális dolog ha inkább az anyjával tölti az időt és nem Veled. Amikor tudom, hogy a fiam a barátnőjéhez készül és nem indul el időben én noszogatom és már volt amikor azt mondtam neki.................ha Apukád a megbeszélt idő helyett ennyivel később jött volna hozzám akkor " kitettem" volna a szűrét.....micsoda dolog az megváratni a kislányt.
Szerintem a barátod nem biztos önmagában.........s azért csak ne sajnáld, hogy a menzán kell kajálnia........ilyenkor hol van az anyuka.
Visszaolvastam, joooo sokaig a topicban, es latom a kialakult indulatos helyzetet. Szerintem mindannyian tok jo fejek vagytok, es nem kene egymasra mutogatni, hogy mit, hogy kene. Inkabb maradjon olyan, amilyen ovlt a topic, es osszuk meg egymassal a ketkedeseinket. Az en enyosom minta feleseg, minta dolgozo no, es minta haziasszony. Semmire sem okit, csak letzik, es en csodalom. Viszont neki is vannak dolgai, amiket nem tudok hova tenni. De pl. miutan a szerelmemtol kapott vadi uj kenyersutot o kiprobalta, csakhogy ha valami baja van, visszatudjuk vinni....na akkor majdnem nekiugrottam. Sajnos vehemens olasz vert orokoltem, igy nehez megallnom, hogy ne szoljak be. De mindig elmondom, hogy nem esik jol az amit tesz, es 3 ilyen sztori utan tok jo fej lett, es nem volt nezetelteres. Persze konnyu nekem, mert nem elunk egy orszagban sem, csak azt a par hetet amikor o jon. vagy en ott vagyok nala. Edesapam anyja egy rohadtr boszorka volt. De Anyukam mindig lerendezte a gosztustralan beszolasait. Pl. egyszer kereszttel a kezeben az udvaron elatkozozz engem meg a tesomat, hogy budos pesti k...ak vagyunk (amiert 5 evesen meztelenul furodtunk a medenceben). Anyukam fogrta a keresztet a KEzebol, lerakta az asztlara, aztan egyesevel osszetorte az osszes feltve szeretett kaktuszat.
Szoval csajok, ha kinyitjatok a szatokat, az anyosok egy ido utan nem szolnak be, ez tuti!!!!