Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anorexia, kényszer
Torolt_felhasznalo_497673
Létrehozva: 2007. január 24. 23:44
Segítség! Anorexiás és kényszerbeteg a lányom. Évek óta nem találjuk a megfelelő kezelést Magyarországon. Fogjunk össze! Várom mindazon hozzátartozó és beteg jelentkezését, akinek ötlete, tapasztalata van akár itthon, akár külföldön.
Sziasztok,
Folytatom a kálváriát, ha érdekel még valakit. Eszter lányommal voltunk Németh Attilánál, aki azt javasolta, hogy vegyen részt a klinikákon - merthogy ő már ott dolgozik - egy terápiás csoportban, indulnak 2 hetes és négy hetes csoportok. Csakhát ez is olyan, hogy be kell feküdni. De ami szimpatikus, hogy nem a pszichiátriai betegekkel vannak együtt. Azt mondta, hogy utána elképzelhető a nappali kórház, aminek tulajdonképpen az a lényege, hogy nappal felügyelet alatt van. Most várunk arra, hogy Eszter hogyan dönt. Egyelőre annyit mondott, hogy kutassuk fel a Hellinger terápiát és keressünk asztrológust. Mit javasoltok?
Nekem a napi három étkezés az fix. Akkor mindig megadott időpontokba eszem és így nincs gáz. Néha beiktatok közben egy-két gyümit, vagy egy kis nasit, ha érzem, hogy a három nem elég. De, ha kimarad a vacsi, vagy valamelyik étkezésre nem eszem bőségesen, akkor jön a szédülés, lilulok, iszonyatos fázás, ingerültség, annyira kimerülök ilyenkor, hogy szó szerint sírhatnékom lesz.
Régen simán elvoltam egy joghurton és egy almán egész nap, most meg muszáj ennem. Hiába, már sose leszek olyan, mint előtte! Ezt meg kell szokni.
Szia! Írod, hogy rosszul leszel , ha kihagysz egy étkezést... sajnos én is, míg azelőtt simán elvoltam napi háromszori étkezéssel, vagy akár kevesebbel, ma már azonnal ennem kel, ha kicsit is megéhezek, különben fizikailag is rosszul leszek, ájulásig, és valamiféle pánik is rámtör.
Nem múlik el nyomtalanul ekkora pusztítás a szervezetben.....
És sajnos ez nehezíti meg nekem azt is, hogy tényleg normálisan egyek, mert teljesen ki vagyok szolgáltatva a gyomorsavnak és az első éhség-jeleknek. Te hogy csinálod? Rendszeresen eszel szabályos időközönként, vagy ugyanabban az időpontban minden nap, vagy csak akkor, ha megéhezel?
Szia! Én is anorexiás voltam ezelőtt 6 évvel.... pszichológus, autogén tréning és szülői segítséggel tudtam kijönni belőle, úgy, hogy akkor kiemeltek az addigi környezetemből (egyetem miatt másik város, kollégium, legjobb barátnőben, barátnőkben való életre szóló csalódás, stb.). Aki rám néz, azonnal rávághatja, hogy teljesen meggyógyultam, sőt, mert most nemhogy sovány, hanem kifejezetten molett vagyok... Persze nem ez a lényeg, hanem az, hogy gyógyulásomnak az a tanulsága, hogy bár a kezelés elején az a cél, hogy életben maradjon a beteg és hízzon annyit, hogy a szervezete utána már tudja regenerálni magát, de végső soron az okot kell kezelni, mert különben az evészavar úgyanúgy megmarad, ha más nem, a fejben, vagy más, esetleg épp ellenkező előjelű evészavarban.... nekem a másik végletben, az evésben. És amit ilyenkor, már egészségesebb kinézettel gondol magáról az ember, az majdnem ugyanaz, mint amit az anorexiás betegsége kezdetén és aközben. Mondhatnám úgy is, bármikor újra bele lehet esni.
Szóval emberfeletti megpróbáltatás ez a szülőknek is, és nagyon körültekintőnek kell lenni, és fontos, hogy amikor majd a testtömegindex eléri a normál értéket, akkor sem szabad teljesen megnyugodni, maga az ok, az önmagával való elégedetlenség, szorongás, néha önutálat, néha valamiféle bosszú a környezettel szemben még azután is hosszú időn át megmaradhat, és ezt kezelni kell.
Én Pécsett élek, de valamilyen formában szívesen felveszem a kapcsolatot a Lányoddal, ha úgy érzitek, tudok segíteni valamiben.
Szia!
Szívesen taliznék Vele! Remélem ő is benne van! Írok privit, ott meg tudunk beszélni mindent!
Köszi mindent. Te merre laksz? Mi most Érden, Budapest mellett. Nincs kedved találkozni a lányommal?
Arra is gondoltunk, hogy célszerű lenne valami klubfélét összehozni, ahová olyanokat hívnánk meg, akik hasonló problémákkal küzdenek, illetve küzdöttek, de már meggyógyultak. Mi a véleményed?
Piroska
Szia!
Örülök, ha segíthetek.
A végén én már olyan rosszul voltam, hogy fel se tudtam kelni az ágyból, tiszta lila voltam, görcsölt a hasam, csomókban hullott a hajam s még sorolhatnám. Úgy voltam vele, már minden mindegy, csak ez szűnjön meg. Viszont csak nagyon kevés élelmiszer volt, amit bűntudattal, de el tudtam fogyasztani. Sajnos egy kezemen meg tudnám számolni őket. 
Elkezdtük beiktatni más egészséges termékeket, hogy ne nyomasszon annyira, hogy ilyet ettem, mivel ezek még mindig fogyósak, de mégis volt valami a gyomromban. Olyasmikre kell gondolni, mint csirkemell, sovány sajt, zsírszegény túró, tojás, zöldségből készült fasírt, spenót. A lista szépen lassan bővült, de persze ezek mellett is sikerült tovább fogyni. Ezen nagyon csodálkoztam és bátrabban mertem valamivel enni. De az állapotom nem javult, így szereztünk olyan alultápláltaknak való turmixot (tudod tele vitamin, ásványi anyag és olaj) és azt ittam. Ez hozott vissza az életbe, mert gyógyszerek és élelmiszerek által már nem tudtam hasznosítani ezeket az anyagokat. Szépen lassan elkezdtem normális kajákat enni, persze bűntudattal. Aztán egyre bátrabban, mivel alig jött fel rám valami, pedig akkor már akartam. Rossz volt, hogy bárhova megyek (előtte alig mozdultam ki otthonról) ujjal mutogatnak rám. Vacsira öt zserbót is megettem, hogy legyen már gyarapodás, de kb három-négy hónapig így se volt semmi. Ma már gyógyult vagyok, mindent eszem. Persze néha még rámjön, hogy kövérebb vagyok, mint mások, olyankor kicsit diétázom. Koplalni már nem akarok és nem is tudnék, mert akár egy étkezés kihagyásától is nagyon rosszul leszek.
Én azt tudom tanácsolni, hogy meg kell értetned a lányoddal, hogy ez nem játék, az életéről van szó. Nálam ez könnyű volt, mert a végén már a szervezetem értette meg velem. Minél lightosabb ételekkel kell kezdeni az evést, s ne ijedj meg, ha tovább fogy. Eleinte csak az a lényeg, hogy újra rászokjon az evésre. Aztán persze valamennyit fel is kell szednie, de mondd meg neki, hogy ez nem hízás nála, hanem gyarapodás, amitől csak szebb lesz. Nem kell erőltetni azt sem, hogy nagyon sokat hízzon, tudatosítsd, hogy csak annyira van szükség, ami egészséges és amennyit el tud viselni a tudata.
Ha valamire még kíváncsi vagy, kérdezz bátran!
Szia Angiee,
Köszönöm a bíztató szavakat. Nagyon hasznosak a számomra. Most már velem lakik a lányom, úgyhogy én is most kezdek rájönni, hogy lehet, hogy az én kezemben van a kulcs. Tudnál mesélni róla, hogy hogyan indultatok el anyukátokkal? Mit csináltatok közösen? Hova jutottatok, hány kiló lettél?
Szia!
El tudom képzelni, milyen érzés lehet ez az egész Neked! Még mindig előttem van Anyukám, aki sír az életemért. Iszonyatos volt nézni a szenvedését és én mégsem tudtam változtatni. 13 volt a BMI-m akkor. De Ő végig mellettem maradt és kis lépésekkel (nem úgy, ahogy a kórházakban) elindultunk közösen a gyógyulás felé. Az lenne a jó, ha a lányod Veled lakna és tudnál segíteni neki. Hidd el, jobban megbízna benned, mint az orvosokban. Persze, van akinek orvos segít, de szerintem az elmúlt hosszú időszak küzdelmei arra utalnak, hogy lányodnak sem ez a járható megoldás.
A megírás szerintem nagyon jó ötlet! Egyre több ennek a betegségnek az áldozata. A múltkor is utazás közben azt hallom, egy lány avval dicsekszik, hogy a vacsorája egy aloe vera ital és hogy az milyen táplálékdús. Közben alig látszott az ülésen.
Bocsánat, hogy ilyen sokat írtam, de anélkül nehéz érdemben együtt gondolkodni, hogy dióhéjban ne ismerné az ember a történetet, aminek persze még így is nagyon sok ága-boga van. Nyilvánvaló például, hogy ha abbahagyja az effectint, akkor valószínűleg visszajön a bulímira, aminek a leküzdésével nap mint nap küszködik. Most készülünk még diabetikushoz és teljes belgyógyászati kivizsgálásra a súlya miatt.Én már nem dolgozom egy hónapja és valószínűleg még egy hónapig nem tudok visszamenni. Igyekszem mindig mellette lenne, hogy egyáltalán el tudjunk indulni valamerre, csak az állandó kudarcok engem is visszavetnek már és nap mint nap attól rettegek, hogy ha túlzottan terhelem, akkor melyik szerve adja fel a szolgálatot.
Kineziológust ezzel a betegséggel még valóban nem kerestünk fel, más természetgyógyászokat és homeopátiást már igen, természetesen, az elmúlt 6 év alatt. Tudtok kineziológust ajánlani?
Köszönök mindent segítséget és nagyon örülnék, ha tovább vinnénk a témát. Azért is, mert ha dolgozom, akkor egyébként újságíró vagyok az egyik országos napilapnál és bár maximálisan elismerem, hogy nincs meg a kellő akaraterő a lányomban és valahol mi szülők is elrontottuk, de a magyar egészségügy helyzete is katasztrofális, úgyhogy kész vagyok most már országos ügyet is csinálni a dologból, csak ahhoz az kell, hogy ő sínre kerüljön, hogy legyen erőm a dolog szakmai oldalával is foglalkozni. Felfoghatatlan számomra például, hogy ha nem tudom egy kórházba bevinni, mert a kényszerei miatt nem akar és nem tud felkelni reggel 8-kor, hogy a magyar kórházak tök felesleges adminisztrációs kötelezettségeinek eleget tegyen, akkor miért nem lehet erre orvosi segítséggel felkészíteni, ha nekem nem sikerül. Miért van az, hogy Telkibe a nap 24 órájában beérkezhet, hogy az ágyát elfoglalja és nem kell reggel 8-ra odaérni vérvételre, hanem fél 4-ig megérkezhet és szó nélkül bármelyik hozzátartozó bent maradhat vele. Valahol itt kezdődik a gyógyulás esélye, hogy kedvet kapjon hozzá, ne a saját problémájának az elviselése mellett a magyar egészségügy értelmetlen előírásainak próbáljon megfelelni, hiszen így nincs elmozdulás. És miért nincsen egyetlen klinika Magyarországon, ahol az étkezés zavarosokkal foglalkoznak, akiknek nem a pszichiátria zárt és nem zárt osztályon lenne a helyük, ismerem, hogy Amerikában hogyan működnek ezek az intézetek, ha érdekel valakit majd elmondom.
Szóval én is kezdek elveszni ebben a dzsungelben tele kérdésekkel, fájdalommal és kétségbeeséssel, hogy elveszítem a lányom, aminek elkerülésére mindenre kész vagyok.
Bocs az ismételt hosszú kiborulásért.
Ezért mondtam a kineziológiát, mert érzelmi blokkokat old.
A lelkiismeret furdalást agyonelemezve eljuthatunk, egy nagy adag dühig, ami mögött félelem, fájdalom és kétségbeesés feszül.
Ezeknek az érzelmeknek az okát lehet megkeresni igen hatékonyan ezzel a módszerrel, és ha már egyszer valam tudatosodott, akkor már a gyógyulás útjára lépett az ember.
igen, ez nagyon jellemző, hogy a lelkieredetű betegségeknél, a szenvedő alany szinte vak a problémára, a környezet felől pedig a megértés majdnem teljesen hiányzik.
Úgy gondolják; zsitty-zsutty megszerelik őket mint az autót és csodálkoznak, hogy miért nem megy a dolog.
Nem csak az a baj hogy betegnek nem érzi magát,ami így nem igaz, hanem lelkiismeret furdalása van minden korty víz után is. Valami miatt úgy érzi jónak ha elfogy.
Ez nem biztos, a lelki dolgokat és fájdalmakat sokkal nehezebb kezelni, kint bármi mást.
Az anorexiában szenvedőknek ez a betegség jelent mindent és fogalmuk sincs róla, hogy betegek, ők egyszerűen csak így érzik jól magukat és nem értik, hogy a környezetük miért reagál így.
Mindenki stózeretne szép vékony lenni és ezért bármit képesek megtenni, ráadásul egy idő után már tényleg nem lehet éhséget érezni, csak egyfajta ürességet és magányosságot...
Szia!
Én is Dr. Túry Ferencet ajánlanám, ha még nála nem jártatok. Én vagy több mint 10 éve jártam náluk a miskolci megyei kórházban, akkor még egyedül ők foglalkoztak az evészavarosakkal az országban és elég eredményesen. Saját konkrét tapasztalatom nics az eredményességükről, mert én mint nem anorexiás ke rültem hozzájuk, csak simán hízókúra céljából, de az akkori betegtársaim közül sokan meggyógyultak ill a gyógyulás útjára léptek
Volt akkor 1 nagyon súlyos állapotban lévő betegtárs, aki alig 28 kilósan került hozzájuk 160-65 centi magassággal és felépült! Hogy azóta mi lett vele, nem tudom, de akkor ott neki volt a leglátványosabb a gyógyulása. Voltak visszatérő emberek is azt is tudom, de ezek leginkább a bulímiások közül voltak.
mindezeket azért írtam le, mert van remény, de nagyon nehéz az biztos, a változás és sokat segít a javulásban az , ha már valaki felismeri, hogy igen Ő beteg, és változtatni szeretne.
Nagyon elgondolkodtatott, hogy egy ilyen súlyos tünetegyüttes esetén évekig nem találják meg azt a módszert, ami hatékonyan támogatná a nagylány gyógyulását.
Miért tart ez ilyen sokáig? Ha valamit akarsz, akkor nagyon gyorsan meg lehet találni a megoldást.
Szia!
Én elég sokáig szenvedtem ebben a betegségben, sőt egy időszakban még bulimiás is voltam. Pont ezért tudom azt tanácsolni, hogy próbálj meg vele őszíntén beszélni erről a dologról és kérd meg, hogy engedje meg a segítséget.
Az orvosok rajtam sem tudtak segíteni, akkor kezdtem el igazán gondolkozni, hogy mit is teszek, amikor 38 kg-osan (174 cm vagyok) anyukám sírva könyörgött, hogy szereseem őt és ne hagyjam, hogy így tönkremenjek. Láttam, hogy ettől ő mennyire szenved és nem akartam neki fájdalmat okozni.
kényszeríteni senkit sem lehet, csak megpróbálhatod a helyes írányba terelni a dolgokat!
Szia!
A kineziológiát ajánlom!
Ez egy olyan módszer, ami nagyon gyorsan és hatékonyan segít a lelki eredetű fizikai tüneteken.
Az interneten fogható a vitalradio. Nagylányomnak (Kiss Anitának hivják) aki egyébként ugyanez a korosztály (18 éves) csütörtök esténként van élő műsora, a cime Gyere mondd el mi a baj bébi..Kb egy hónapja volt téma a fiatalok anorexiája.. Ha gondolod és irsz privit megadom az elérhetőséget talán van mód rá, hogy az adás anyagát valamilyen formában megküldjék..
Egy biztos, nem szabad félvállról venni. És bár nagyon nehéz (ahogy a riportalanyok elmondták) megfelelő orvost találni aki kellőképpen komolyan is veszi a gyereket, de ez az egyik legfontosabb tennivaló. Sok sikert, türelmet és egészséget kivánok!
senki???