Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ikerláng, duálpár
Létrehozva: 2007. augusztus 26. 11:35
Sziasztok!
Gyertek, kik hallottatok már ezekről a fogalmakról, kik sokat tudtok róla és kik csak vágytok tudni róla.
Kik biztosak vagytok benne, hogy már ismeritek a tiéteket, és kik csak sejtitek, hogy ismeritek és bizonyosságot szeretnétek.
Ikerláng: az ikerlelked, akivel nagyon egyezel, és érzed, hogy a részed, mérhetetlen fájdalom az elkülönülés, de ezen a Földön ezt is meg lehet élni, hát meg is történik.
Duálpár: az ellentéted, akivel surlódásos és mégis a leggyönyörűbb kapcsolatok egyike lehetséges. Nem úgy ellentét, ahogy gondolnánk. Meg van benne is, ami bennünk, hiszen a lelkünk fent, ahol minden egy, egy.
Van sok leírás ezekről, hogy hogy is tartozik a 4 lélekrész össze, a legutóbbi, amit olvastam az Eckard Strohmé az Atlantisz mestertudása c.ű könyvében.
És habár ez ezoterikus téma és így a Jósoljunk csatornába vagyok kénytelen tenni, szívesebben tettem volna a SZERESSÜNK csatornába, hiszen ez aztán végképp a végső szeretetről szól.
Gyertek, folytassuk, ki amit tud, tegye hozzá.
Gyertek, kik hallottatok már ezekről a fogalmakról, kik sokat tudtok róla és kik csak vágytok tudni róla.
Kik biztosak vagytok benne, hogy már ismeritek a tiéteket, és kik csak sejtitek, hogy ismeritek és bizonyosságot szeretnétek.
Ikerláng: az ikerlelked, akivel nagyon egyezel, és érzed, hogy a részed, mérhetetlen fájdalom az elkülönülés, de ezen a Földön ezt is meg lehet élni, hát meg is történik.
Duálpár: az ellentéted, akivel surlódásos és mégis a leggyönyörűbb kapcsolatok egyike lehetséges. Nem úgy ellentét, ahogy gondolnánk. Meg van benne is, ami bennünk, hiszen a lelkünk fent, ahol minden egy, egy.
Van sok leírás ezekről, hogy hogy is tartozik a 4 lélekrész össze, a legutóbbi, amit olvastam az Eckard Strohmé az Atlantisz mestertudása c.ű könyvében.
És habár ez ezoterikus téma és így a Jósoljunk csatornába vagyok kénytelen tenni, szívesebben tettem volna a SZERESSÜNK csatornába, hiszen ez aztán végképp a végső szeretetről szól.
Gyertek, folytassuk, ki amit tud, tegye hozzá.
Sziasztok,
Új hozzászoló vagyok. Megtaláltam ezt a témát, és gondoltam, hozzászólok. Egy történet, mely egy lélektárssal való találkozásról szól. Nem volt mindennapi, mint ah az ilyen találkozások egyike sem. Előtte kétszer "találkoztunk", elsőre egy hosszú pillantás, legközelebb már pár szót is váltottunk egymással. Tudtam, h ismerem. Minden szépnek indult, de az egész akkor tört meg, amikor odajött hozzám a srác kérni egy szívességet, miközben a karomat símogatta. Eredetileg csak kedvesen rá akarta tenni a kezét a karomra. Tudom, h neki is spontán jött, de én teljesen leblokkoltam, és persze nem tudtam neki segíteni, m a hatása alá kerültem, és ő is az enyém alá, mégis elűnt. Azóta sem láttam, pedig már lassan egy fél éve. Az a pár pillanat viszont nagyon különleges volt, és még életemben nem éreztem olyat, pedig érintettek már meg, símogattak már meg úgy, és szerelmes is voltam előtte, de ez jóval több volt minden korábbinál. Olyan volt, mintha a világ megállt volna körölöttünk, és cska mi lettünk volna ott. Semmihez sem fogható érzés volt, és hálás lehetek azért, h megtörtént ilyen velem is.
Annak lehet tanítani, aki nyitott rá. Senki másnak. Ha lenézed, ha nem nézed le (ez a 'mestert' jellemzi, akármelyiket is érzi), a tanítvány nyitottsága alapkövetelmény.
Én sokszor inkább azt tapasztaltam, hogy a tanítvány nézi le a mesterét...
És sokszor azt, hogy a kevésbé tanult - kisebbrendűségi komplexusból, naná - becsmérli a jóval tanultabbat -...
Nagyon egyetértünk.
Senkit sem szabad lenézni, aki nálunk tájékozatlanabb. Inkább tanítsuk, osszuk meg jóindulattal, amink van.
Az olyan emberekkel van csak a bajom, akik csökönyösek, bent vannak a saját kicsinyke kis világukban, ahol ugyan jól érzik magukat, de eszükbe nem jut, hogy lehet ezt másképp is. Tudnak valamit és azt hiszik, mindent tudnak, ami szükséges. Nem akarnak tanulni, nem kíváncsiak másokra. Pedig nemcsak a jó pap, hanem a hétköznapi ember is holtáig szerzi az ismereteket.
Aki pedig okosabb, tájékozottabb nálunk: arra figyeljünk oda nagyon, mert nagy felfedezések várhatnak ránk.
Nagyon egyszerűen és nagyon szépen fogalmaztál. És 'csak' a lényeget...
Nem akarok belefolyni bibliai témákba, de nekem van egy olyan érzésem, hogy Jézust ezért végezték ki. Ő ugyanis nagyon szerette magát, tökéletes szeretettel, és ezért tudott szeretni mindenkit. Persze, lehet, hogy tévedek, a téma nem ilyen egyszerű.
sorry...
Ezért van megcsavarva az egész szépen. És ezért nem látják sokan a fától az erdőt: ugyanis először tanuld meg MAGADAT szeretni. Ez a legfontosabb. Lásd magad, ismerd magad, tudd magad, érzed magad Istennek (nem félreérteni ezt sem...), mosolyogj, mert látod magad és szereted magad, igazán, szeress a bőrödben lenni és fejezd ki magad - csakis ezután jöhet az, hogy igazán szeretsz egy másik embert. És a sorrend nem változtatható. Alapvető kacifántja az életnek, amit sokan nem ismernek fel. Azt hiszik, először szeressenek mást, aztán jöhet ő maga... Hát nem. Nem.
A köznyelvben aki magát szereti az önző, öntelt, nagyképű.
Mit szóltok?
És mi is. Minden életünkben megerősítve a köteléket... Mikor ezt meséltem neki (egy nőnél voltam kötésoldáson), akkor nevetve közölte, hogy 'Miért nem lepődtem meg?'...
Arra vagyok kiváncsi, mikor jön rá, hogy az, hogy hallgat, nem megoldás a kettőnk dolgára...
És igen... Sokmindenre tudnak tanítani. Közvetetten és közvetlenül...
Tanácsokat is adott, általában jó tanácsokat, mivel idősebb és tapasztaltabb is nálam. És úgy bánt velem, mint még soha senki. Nem volt féltékeny, nem kért számon, vagy legalábbis nem mutatta, de mégis éreztem a szeretetét, az odaadását.
Már ismerjük egymást jópár éve. Ahogy ő fogalmazta: meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Ő ugyan nem vevő a "duálpár" és "ikerláng" megfogalmazásokra, mégis tud hová tenni.
Ő hogy viszonyul ehhez, amúgy? Tudja, hogy mit érez és tudja kezelni?