Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ikerláng, duálpár
Létrehozva: 2007. augusztus 26. 11:35
Sziasztok!
Gyertek, kik hallottatok már ezekről a fogalmakról, kik sokat tudtok róla és kik csak vágytok tudni róla.
Kik biztosak vagytok benne, hogy már ismeritek a tiéteket, és kik csak sejtitek, hogy ismeritek és bizonyosságot szeretnétek.
Ikerláng: az ikerlelked, akivel nagyon egyezel, és érzed, hogy a részed, mérhetetlen fájdalom az elkülönülés, de ezen a Földön ezt is meg lehet élni, hát meg is történik.
Duálpár: az ellentéted, akivel surlódásos és mégis a leggyönyörűbb kapcsolatok egyike lehetséges. Nem úgy ellentét, ahogy gondolnánk. Meg van benne is, ami bennünk, hiszen a lelkünk fent, ahol minden egy, egy.
Van sok leírás ezekről, hogy hogy is tartozik a 4 lélekrész össze, a legutóbbi, amit olvastam az Eckard Strohmé az Atlantisz mestertudása c.ű könyvében.
És habár ez ezoterikus téma és így a Jósoljunk csatornába vagyok kénytelen tenni, szívesebben tettem volna a SZERESSÜNK csatornába, hiszen ez aztán végképp a végső szeretetről szól.
Gyertek, folytassuk, ki amit tud, tegye hozzá.
Gyertek, kik hallottatok már ezekről a fogalmakról, kik sokat tudtok róla és kik csak vágytok tudni róla.
Kik biztosak vagytok benne, hogy már ismeritek a tiéteket, és kik csak sejtitek, hogy ismeritek és bizonyosságot szeretnétek.
Ikerláng: az ikerlelked, akivel nagyon egyezel, és érzed, hogy a részed, mérhetetlen fájdalom az elkülönülés, de ezen a Földön ezt is meg lehet élni, hát meg is történik.
Duálpár: az ellentéted, akivel surlódásos és mégis a leggyönyörűbb kapcsolatok egyike lehetséges. Nem úgy ellentét, ahogy gondolnánk. Meg van benne is, ami bennünk, hiszen a lelkünk fent, ahol minden egy, egy.
Van sok leírás ezekről, hogy hogy is tartozik a 4 lélekrész össze, a legutóbbi, amit olvastam az Eckard Strohmé az Atlantisz mestertudása c.ű könyvében.
És habár ez ezoterikus téma és így a Jósoljunk csatornába vagyok kénytelen tenni, szívesebben tettem volna a SZERESSÜNK csatornába, hiszen ez aztán végképp a végső szeretetről szól.
Gyertek, folytassuk, ki amit tud, tegye hozzá.
És közben meg tökéletesen kiegészített - sajna, ennek hátulütői is vannak... mert ami én nem vagyok, az mind ő kb.
Szia,
Lehet, h dualtars, m eddig egy duallal talalkoztam, es az mas volt, mint amikor az itt emlegetett lelktarsam hozzamert, bar nekem egyikkel sem volt olyan kapcsolatom, mint ezustmacinak. Amiket irsz, es amire emlekszem a duallal kapcsolatosan, az arra utal, de persze ezt innen nem tudom en sem megondani.
A menekules erdekes, mindketten menekultek elolem, a dualom is, bar az tudom, h miert, meg a lelektarsam is. A lelektarsamat sokkal kozelebbihez erzem magamhoz, a duallal kapcsolatosan volt vmi magnes jelenseg, vmi taszitas. Vmi "tukor erzes", mig a lelktarssal vmi hasonlatossag. Itt most nem a kulsore, hanem a spiritualitasra gondolok.
Most már én is hagynám sodródni az eseményeket. Tizen'évesen ez elég ijesztő volt, nem tudtam vele mit kezdeni.
Tegnapelőtt este olvastam el ezt a topikot, azóta nem tudok szabadulni az emlékétől. Mindig rá gondolok, pedig már azt hittem rég elfelejtettem. Sőt még sírtam is , mert újra éreztem azt a fájdalmat, amit a visszautasításaikor. Tényleg vannak érzések, amiket nem lehet elfeledni...Sajnos.
(Mi ő nekem? Duáltársam?)
Vannak benne számomra ismerős jegyek: a tarkóhoz érés... és az egymáshoz érés villámcsapása... és az az érzés, hogy menekülök, mert ebből soha nem fogok tudni szabadulni többé...
Hát majdnem bingó...
Azaz: tudtam szabadulni. Csak az ára iszonyú kemény volt.
Mert veled ellentétben én aztán hagytam sodorni magam bele ebbe a gyönyörű örvénybe.
13 voltam, mikor megismertem. Az első beszélgetésünkkor éreztem, hogy már ismerem. Rengeteget tudtunk beszélgetni, mindenről, így derült ki az is, hogy mi már találkoztunk egyszer. 7-8 évesek lehettünk, mikor a szoci utolsó éveiben újra kellett festeni gyönyörű szép piros színre az emlékmű kerítését. Ott találkoztunk először. Ő emlékezett rám, én viszont csak egy szempárra, de tudom, hogy az az övé volt.
3éven keresztül minden nyáron "összejöttünk".Szinte megsemmisültem a közelében, mégis mindig kikosaraztam. Pontosan még ma sem tudom, mitől is féltem igazán, de féltem. Nem akartam vele szoros kapcsolatot. Úgy éreztem, hogy abból nem tudnék szabadulni.
20 lehettem, mikor újra találkoztunk. Leültünk beszélgetni és olyan volt, mintha el se váltunk volna. Néhány óra beszélgetés után megint szerettem, és ez tudom kölcsönös volt. Mikor a tarkómhoz ért, úgy mint régen, úgy mint azóta még senki sem, bepánikoltam. Megint menekülőre fogtam. Felálltam és elmentem.
1-2 évvel később, mikor már külföldön éltem, jött a hír, hogy letartóztatták. Fegyveres ékszerrablás. Teljesen kiakadtam! Azóta már szabadult, nyáron össze is futottam vele egy bulin. Csak 4 mondatot váltottunk (köszöntünk, és megkérdeztük, hogy van a másik), de a nagy tömegben egymáshoz értünk. A szívem majdnem kiugrott a helyéről, a gyomrom összeszorult, köpni, nyelni nem tudtam, a hely, ahol hozzám ért égett. Villámcsapás. Egész idő alatt tudtam hol tartózkodik, éreztem, hogy ott van. Éreztem a tekintetét. És éreztem, hogy beszélnem kell vele, de nem léptem. Talán féltem. Vagy még nem jött el az ideje.
Hogy mi ő nekem, nem tudom, nem értek hozzá. De úgy érzem sosem lesz közömbös a számomra.
Bocs, hogy hosszúra sikerült.
De a duáltól eltépődni, annál fájdalmasabb nem nagyon van - tapasztalataim alapján. Még akkor is így van, ha valójában soha nem tudunk elválni, mert fent, egy másik dimenzióban egyek vagyunk.
Ha lesz is valaha még dolgom duállal, az pozitív legyen.
Ami az ikerlángot illeti, nem tudom, hogy van az.
Mint írtam, még azt sem, hogy hány duálunk van pontosan.
Sajnos nem lehet megválogatni. Ha van dolgod duállal, akkor még előjön egy, de úgy érzem, h már kezdesz belőle kijönni. Ugye?
Sztem jobb a lélektárs-ügy, bár én most épp egy ilyennel küzködöm, azaz már könnyű, de 4 hónappal ezelőtt eléggé benne voltam. A legrosszabb az volt, h el kellett fogadjam, h eltűnt és az az egész csak pár gyönyörű perc volt.
Az igazi ok, amiért itt vagyok ebben a topicban, h megtudjam, mit jelent az ikerláng. Ha jól sejtem, nem minden lélektársam ikerláng, és abból is van háromfajta... vhol ezt olvastam, de nem tiszta.
És még véletlenül sem könnyítik meg akkor, amikor feladatunk, hogy érezzük a fájdalmat.
Ez történt itt is.
Gyakorlatilag olyan, mintha meghalt volna valakim.
A visszafordíthatatlant nehezen bírja az ember.
Csak megláttam ezt a témát és kissé 'felfordult a gyomrom'.
Pedig valamikor régen sokat foglalkoztatott a duálkérdés.
Tessék, megkaptam.
Ha valaha még lesz dolgom duállal, akkor remélem, nem ilyen vége lesz.
Vagy akkor inkább hagyjuk.
Hát... Hidd el, én is tapasztalok egy s mást... fájdalmat is, de minden okkal történik, ezt sose feledd. Még a rossz is. Minden egy tnaulási folyamat érsze. Sokat segít, ha mással foglalkozunk, és azt is kell tennünk.
De ha eszünkbe jut, mindig fájni fog.
És ez olyan.
Nem kívánom Neked, hogy átéld, mert az gonoszság lenne egyenesen.
És nem akarlak erről meggyőzni.
Hogy hogy fogalmazok, az egy dolog.
De ha Te úgy akarod látni, hogy nem engedtem el, nem tudok ellene tenni.
Tudom, hogy ki akarta így, és azt is, hogy miért történt.
És az idő már eltelt. Sok-sok idő.
Nem arról van szó, hogy nem vagyok túl rajta, hanem arról, hogy mindig szomorúsággal tölt el, ha róla beszélek, hiszen él, és nekem mégis el kellett szakadni tőle. Erről mindig is szomorúan fogok beszélni, míg élek.
A számok nagyon fontosak mindenben, végeztem egyfajta kutatást egy konkrét történelni eseménnyel kapcsolatosan, a spirituális hátteret (is) megvizsgálva, és hát igen, láttam, h milyen fontosak a számok...
A 14 amúgy is egy különleges szám, és 14=7+7. A 7 pedig általában úgy ismert, mint az "isteni szám". Ahonnan hallottam, onnan elhiszem, h 14 lélek alkot egy lélekcsoportot. Nekem ez amúgy is érdekes, m erős a kötődésem a 14-es számhoz, és volt is egy korábbi életben, ott is rendkívül erős volt.
Az én esetemben a duálpáros-sztori volt a legmegrázóbb, megspékelve egy előző életbeli emlékkel... A fura amúgy az, h annak ellenére, h már nem él, volt, h segített lélek formában is. Amíg élt, akkor is segített, úgy, h nem tudott róla.
Ha van kedved mesélni a történetedről, tedd nyugodtan, akár magánban is. Érzem, h még nem vagy túl rajta. amit jónak érzel, meséld el. Ha vkiben van vmi, az a legjobb, ha elmesélheti vkinek.
Oszt hiába, no.
Engem nagyon megrázott, minden szinten.
Nem tudom a számokat, dobálózik itt már mindenki mindenfélével.
Van olyan, aki szerint csak 1 duálpár van meg 1 ikerlélek... Nem tudom. Nem is hiszem, hogy a számok számítanak.
A duálpár teljesen más, mint Te magad. És pontosan ez az, ami valami elemi erővel vonz felé.
Nálunk a vonzás már (talán) nem létezik, mert rengeteg fájdalommal spékelődött meg - részemről.
És most csak arra vágyom, hogy jó sokáig ne is tudjak róla.
Elég volt.
Ha így érzed... te tudod... jó dolog, h együtt lehettél a duálpároddal, és csak ácsingóztam az egyik után, akit ismerhettem, m az első perctől fogva reménytelen volt, de sokat tanulhattam tőle az életben, csak távolról ismerhettem. Már nem él.
A lentebb említett lélektársam meg eltűnt, de még vsz felbukkan az életemben. Ő esélyes lehet szerelemre, barátságra, bármire. akárh is lesz, egy életreszóló élmény volt az a pár pillanat, amikor hozzám ért.
Amúgy én úgy tudom, h a földön 14 lélek lehet lent egy szellemből, ebből 7 lélektárs, és 7 duálpár. Persze nem feltétlenül van lent mind.
Én sem értek egyet igazán azzal a mondattal, h aki a duálpárjába szerelmes, önmagába szerelmes, de van benne vmi. Elgondolkodtató, és az is, h aki mondta, miért mondta.
Olyat is hallottam már, hogy nem csak 1 duál van, hanem 12en vagyunk duálok.
Meg azt is, hogy igazából nem földi dolgunk az egyesülés.
A miénk szerelem volt (?). Elvágtuk egymástól magunkat. Az én duálom megkergült, hogy finoman fogalmazzak. De mindegy is már.
Ebben az életben számunkra nincs beteljesülés.
... most úgy hagzik, mintha úgy tudnám, h a duálpárok és lélektársak között csak szerelem van, pedig ez nem így van.Többnyire azért találkoznak, h tanuljanak egymástól, és inkább barátok lesznek, segítőtársak, de persze lehet szerelem is, attól függ, h választották egymást a létközben. És persze lehetnek azonos neműek, de ezzel sem mondok újat.
Vki egyszer azt mondta, h aki a duálpárjába szerelmes, az önmagába szerelmes. Ez érdekes gondolat volt...
Nézegettem már ezt a topikot régebben, de leginkább csak forgott a gyomrom tőle.
Főleg azért, mert érintett vagyok a témában.
Kb. úgy, mint Te, Loreley...
Sziasztok! nekem van 'szerencsém' ismerni a duálpáromat. De ez nekem nem szerencse, nem öröm, nem ajándék csak fájdalom. Igen, az, nem túlzok. Ő besodródott az életembe egy olyan pillanatban, amikor a családom széthullott. Ő beletartozott az 'új' családomba, akiket elvből megtagadtam. De a sors mást akart, mást tervezett amikor egymás utjába sodort minket. Barátok lettünk. Barátok, társak, akik minden örömüket, bánatukat megosztották. Barátok, akik kialakítottak maguk körül egy olyan kis világot amelyet más nem látott vagy értett. Szó nélkül megértettük egymást. Ez így ment hosszú-hosszú évekig.. De aztán egy gyenge erőtlen pillanatban..átfordult a világ. Megnyílt köztünk egy olyan dimenzió, amiről nem hittem hogy létezik. Nem voltunk ura a testünknek. Volt ő, és volt az összes többi ember.
De a köztünk lévő kapocs most nem teljesedhet ki..még nem. Ebben az életben nem. Majd.. az utolsóban. Annyi de annyi az akadály.
Ezért mondtam, hogy..jobb lett volna ha nem ismerem meg..