Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mi a megcsalás?
Torolt_felhasznalo_247186
Létrehozva: 2007. október 20. 10:30
Szerintetek mi számít inkább megcsalásnak?
A plátói érzelmek, az érzelmek nélküli szex, vagy szex és szerelem együtt?
Bonyolult helyzetbe keveredtem a párommal, akivel 25. évünket nyomjuk együtt és eddig harmonikusnak tűnt a házasságunk. Fő bizalmasai voltunk egymásnak, tűzbe tettem volna érte a kezemet, remekül működött a szex is, minden barátnőm irigyelt érte. Persze, tudom, hogy 25 évig nem lehet ugyanazon a hőfokon lobogni, de a kezdeti szerelem és szenvedély legalábbis részemről átalakult egy nyugodtabb mederben folyó szeretetté, tiszteletté és megbecsüléssé, amit iránta éreztem. Nehezen tudnám elképzelni az éetemet nélküle, de osztozkodni ne akarok rajta.
Mitől és mennyi őd alatt áll vissza abizalom? Bár azt sejtem, hogy semmi nem lesz már ugyanolyan, mint volt.
Jól jönnének a tanácsok...
Köszi.
T.
A plátói érzelmek, az érzelmek nélküli szex, vagy szex és szerelem együtt?
Bonyolult helyzetbe keveredtem a párommal, akivel 25. évünket nyomjuk együtt és eddig harmonikusnak tűnt a házasságunk. Fő bizalmasai voltunk egymásnak, tűzbe tettem volna érte a kezemet, remekül működött a szex is, minden barátnőm irigyelt érte. Persze, tudom, hogy 25 évig nem lehet ugyanazon a hőfokon lobogni, de a kezdeti szerelem és szenvedély legalábbis részemről átalakult egy nyugodtabb mederben folyó szeretetté, tiszteletté és megbecsüléssé, amit iránta éreztem. Nehezen tudnám elképzelni az éetemet nélküle, de osztozkodni ne akarok rajta.
Mitől és mennyi őd alatt áll vissza abizalom? Bár azt sejtem, hogy semmi nem lesz már ugyanolyan, mint volt.
Jól jönnének a tanácsok...
Köszi.
T.
De, elolvastam mindent, amikor írták.
A 25 jó évért ÖNMAGÁBAN kűzdeni lehet olyan is, mint amikor valakinek mindig adsz még kölcsön egy ezrest, mert nem akarsz szembesülni vele, hogy már az előzőt sem fogja visszaadni.
Lehet belőle esetleg még 25 rossz év, vagy 5 év mulva válás is, ha a probléma valódi oka nem tűnik el.
A leírás alapján, az egyetlen kijelentésen kívül minden inkább arra mutat, hogy nem bánta meg, és lehet, hogy be sem fejezte. Ezt látatlanban nem tudhatjuk, csak a topicindító leírása alapján.
Ha valakinek ostrocsattogtathatnékja van, akkor egyszerűbb pakolni és menni a fenébe. Semmi sem undorítóbb, mint zsarolni valakit, ha menni akar menjen, ha maradni akar, akkor tiszteljen, csak ennyi.
Egyetértek veled.
Meg azzal is amiket dallam ír.
Nálunk nagyon nem vált be, hogy mikor épp a legfelhőtlenebb a kapcsolat köztünk, akkor kelljen ilyen dolgokról beszélgetni.... Mi átbeszéltük, és mára már szinte el is felejtettük az egészet!
És állíthatom, a kapcsolatunk jobb, mint újkorában!!!
Ez idő, mire a férjben letisztul, hogy mi volt, miért, és mit is veszíthetett volna.
De addig azt az arcot kell erősíteni, hogy mit veszíthetett volna, ha elmegy. A feleséget, a gondos anyát, a süti illatut, a szeretőt...stb. Ezt csak a felesége tudja, mit imádott benne a párja 25 éven át.
Neki kellene önként és dalolva felajánlani, hogy nézze csak át a telóját meg a levelezését, hisz ha tiszta a lelkiismerete, ez a minimum---
Az már más kérdés, hogy a kétely akkor is ott marad, hisz a feleség majd azt hiszi, hogy talán más módon tartják a kapcsolatot...
Vagyis, napvilágra kerülne valami, ami eddig elkerülte a figyelmemet, amit rosszul csináltam/tunk, amin változtatni kellene, hogy megint közelkerüljünk egymáshoz testi-lelki értelemben és akár még javítana is a kapcsolaton. Feltéve, hogy mindketten ugyanazt akarjuk.
Ő maradni akar és én is szeretném ha maradna.
Szerintetek a fentiek tisztázásával nem nem lehet megvárni azt, amíg közelebb kerülünk? Hátha akkor már újra felépül egy kicsit a kölcsönös bizalomféle, és akkor szívesebben mondja el, hogy mi nem volt jó régebben?
Vagy akkor meg már kár feszegetni ezt?
Először mindkettejüknek saját magában kell önértékelést végezni, tisztázni a helyzetet, megérteni az okokat, a miérteket, elfogadni a megváltoztathatatlant, és számbavenni a lehetőségeket.
Ha mindezt magukban, magukkal lerendezték, akkor tudnak csak kommunikálni értelmesen, ennek hiányában csak dac és sértettség, vádaskodás tükrében fognak tudni közös döntéseket hozni.
ÉS akkor talán nem úgy feküdne le az elkövetkezendő hónapokban, akár években is, hogy utolsó gondolata az a másik, hogy milyen jó lehetett volna vele, ha mást nem csak beszélgetni, milyen rossz neki, hogy volt egy "lelki társa", akivel még csak nem is szexelt, de az irígy felesége mégis eltiltotta...
Feltételezem, hogy nem olvastad el az összes beírásom. Itt most 25 évről beszélünk. Ha 25 év tényleg jó volt, akkor megéri dolgozni érte.
Ahogy én értelmeztem, a férj teljesen képbe van azzal, hogy hibázott. Tudja, de nem tudja hogyan tovább. Az ilyen helyzetet ostor csattogtató amazon nem fogja megoldani, itt az igazi nőre van szükség.
Persze, lehet jajgatni is.
Tőlem semmi sem áll távolabb, mint a jajgatás.
A különbség talán inkább ott van, hogy én nem ragaszkodom mindenáron semmilyen kapcsolathoz, és nem is tekintem önmagában értéknek a "házasság megmentését".
Főleg nem azon az áron, hogy az egyik fél mindent benyel, és a másik ezt természetesnek veszi.
Akkor van érteme újrakezdeni, ha a megcsalósdi valami olyat hoz a felszínre, ami miatt nem működött tökéletesen a házasság..... segít tisztázni a dolgokat, rámutat arra, hogy min kell csiszolgatni, hogy megint rendben legyen minden...
Ha mindent tisztáznak a felek és tisztán érzik mindketten, hogy csakis a közös jövő hozza meg mindkettőjük boldogságát, akkor igenis fátylat lehet borítani a dologra....
Miért nyugodnál meg? Nem nyugszol meg.
Mit tudnál meg? Hogy olyan jókat beszélgettek? Persze, hiszen ekkor elvesztek a napi fontos problémák. Eltünt a valóság. nem volt gond a gyerekkel, nem voltak csekkek, csak a rózsaszín szemüveg.
Ezen rágnád magad, persze elfelejtve, hogy miért is lehetett az rózsaszín akkor.
Hogy esetleg jobb nálad az ágyba? Sérelem ért nőként, dehogy leszel Te boldog szerető. Fejedben az jár, hogy most biztos hasonlítgat.
Ezért mondom, hogy zárd le. Új élet kezdődik, és a minősége most a Te kezedben van.
Ne vedd bántásnak, nem annak szánom.
Bocs, de ezt nem bírom ki szó nélkül...
Normális dolog szerinted, hogy valakit megcsal párja, aki nem is hajlandó különösebb megbánást tanusítani, láthatóan rejteget még valamit, és a megcsalt félnek kell kűzdenie a kapcsolatért????? Szerinted egy férfi mikor teszi ezt meg???
Mi ez, ha nem a saját méltóságod sárba taposása?
Szerinted ezek után lehet emelt fővel, a kölcsönös szereteteten, tiszteleten, és megbecsülésen alapuló kapcsolatot fenntartani???
Az ilyenek miatt gondolják egyes férfiak azt, hogy nekik bármit lehet.
Kiemelném, hogy nem gondolom azt, hogy egy megcsalás miatt véget kell vetni egy kapcsolatnak, na de ez "a fátylat rá, mindent benyelünk" hozzáállás egysszerűen szánalmas.
A legkevesebb, hogy értelmesen megbeszéljük a dolgot, és közösen eldöntsük, hogy van-e értelme együtt tovább...
Nem tudom, nem lett volna-e jobb, ha nem is tudom. Amit nem tudunk nem fáj, nem? (Csak a későbbi pofáraesés nagyobb legfeljebb!)
És ez a közhely igaz is. Szánj rá időt magadba. Gondold át. nem akarlak bántani, távol áll tőlem, de a házassághoz 2 ember kell, de a váláshoz is.
Ez kemény feladat, és időnként bizony szembe kell nézni azzal, hogy nem csak a másik hibázott. Ne várd tőle az első lépést. Én azt mondom, nem fogja megtenni. Lelkiismeretfurdalása van, nem tudja hogyan tovább. Az okos asszony tud neki segíteni, és persze saját magán is. Menni fog, csak még magadban is tisztáznod kell, hogy mi, miért történt.