Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Soma mostanában...
Sziasztok!! Én vagyok túl sarkos, vagy mostanában Soma tényleg egy rakás kapitális baromságot hord össze a cikkeiben??
"Megcsalt a férjed?? Jól tette, bocsásd csak meg, teljesen normális, ha más nőket is kúrogat melletted!!"
Vagy mint a mai cikk: "Elhagyott a pasid, de szimpla kényelemből még mindig felugrik egy-két kósza kufircra?? Király, tuti adrenalinkapcsolat, hiszen végülis együtt vagytok, nem is szakítottatok!!"
Micsoda ökörség! Simogassuk meg a másik fejét, ha jól belénk rúg, mert végülis az a normális..
Azt hiszem, ma volt a napja, mikor végleg kiiktattam a nőt az olvasnivalóim közül, pláne, hogy már semmi értelmeset nem tud kitalálni az örökös Hellinger-terápiáján kívül..
Uncsi...
sita: az ego az enyém.. És az összes ezzel járó pozitívum és negatívum is.. Viszont nem is hibáztatok másokat, ha elcseszek valamit..:) Ebben éppen ez a jó.::)
Na, tényleg mentem.::)
Szerintem a problema megoldasahoz ket ember kell, es mindketto kell akarja megoldani azt a bizonyos problemat. Beszelgetni kell- egymassal, megismerni a masik viszonyulasat az egeszhez... Nem biztos, hogy o ugy latja azt a bizonyos problemat, mint mi, lehet, hogy nala egesz mashol gyokerezik az egesz, mint mi gondolnank.
Ha te leirod, elmondod egy harmadik szemelynek a problemadat, csak a te szemszogedbol ismeri a tortenetet. Es csak azt a bizonyos helyzetet ismeri, nem lathatja a hosszabb idok torteneseibol adodo osszefuggeseket. Lehet, hogy tud tanacsokat adni, lehet, hogy beletrafal, de a legfontosabb, hogy ti, az erintettek mindent atbeszeljetek, aztan keress megadnak egy csendes orat, vagy kettot, vagy ahany szukseges, es gondolkodj el a dolgokon. Azon amit te erzel, azon, ahogy o latja, azon amit tesz, amit mond, es ha igazan odafigyeltel ra es magadra, megtalalod a megoldast!
Szerintem ez iggy mukodik, nem kell agyonbonyolitani mindenfele terapiaval meg ilyen- olyan hokuszpokusz modszerrel.
Az utópisztikus világot én álomvilágnak mondanám,
viszont ha megszünnek az álmok, akkor hamar közel
lehet kerülni egy olyan világhoz, amiben már sokkal
jobban tudom magam érezni.
Úgy érzem, a Csernus könyvéből mindenki megint azt olvas ki, amit akar.. De úgy érzem, mindenki azt is húzza magára, ami ebből éppen rá vonatkozik..:)
OK, kapaszkodjon mindenki akibe.amibe akar, én maradok a saját hajamnál fogva kirántós módszernél..:))
És továbbra sem fogom hagyni, hogy bárki más megcsaljon, megalázzon, alárendeljen, és ehhez bólogatni sem fogok.::)
Mentem dolgozni, szép napot mindenkinek.:)
Nagyon hasonlóan gondolkodtam korábban, ha nem éppen
ugyanígy. Szinte ugyanezen szavakat használtam a saját
jellemzésemre.
És ebben volt életem legnagyobb tévedése.
Mármint az, hogy én mindent megoldok,
hogy én ismerem magam.
Amiről azt hittem, hogy ismerem magam, az csak egy
kép, amit a környezetem alapján véltem magamról.
Az, hogy mindent megoldottam, az is igaz, csak egy
kicsit mindig sántított, hogy a keserűség ottmaradt.
Beleolvastam ebbe a módszerbe. Nem ismerem, de már
többször több helyről hallottam. Úgy mondják akik ismerik,
hogy nagyon jól működik.
Szelid: nagyon tévedsz..:) Semmi bajom magammal, sőt..:) KEllő mértékű önbizalmam és önismeretem van.. Ismerem a hibáimat és a korlátaimat.. Megoldom a gondjaimat, eddig még mindegyiket sikerült külső segítség nélül is, pedig volt benne válás, munkanélküliség, szakítások, lakásproblémák..
De sosem szaladtam máshoz megoldásért.. Pofonvágtak?? Persze, kit nem vágtak még pofon?? Földre küldtek, de kit nem..?? Felálltam, kihúztam magam, és léptem tovább.. Ha magamba rogytam volna, sosem másztam volna ki belőle, és még mindig naylogathatnám a sebeimet, és picsoghatnék otthon, hogy jaj istenem én szerencsétlen..:) És ez mire lenne jó? :))
sita: igen, ez korrekt... Én is úgy gondolom, hogy az ember a saját fejlettségi szintjén kezeli a problémáit...
De.. Az embernek van önbecsülése, valamilyen szinten tiszteli önmagát, és nem hagyja, hogy megalázzák, átverjék.. Szerintem... Csak akkor tudok felemelt fejjel kilépni az utcára, ha tudom: nem engedem meg, hogy bárki is belém törölje a lábát, rúgjon rajtam...
Ha engedem, ha elnézem, ha bólogatok hozzá, akkor alárendelem magam...
És feladom az egyéniségemet..
Igen, hiszek a külön lakásban, és a szabad térben, a megtartott fügettlenségben... De ennek az igénynek saját magamból kell fakadnia...
"Bár amikor valakinek már terápia kell, az már régen rossz.. "
Ahogy olvasom a hsz-od, bizony arra gondolok, hogy
neked van még mit tanulnod. Leginkább persze magadról.
Ha ez a módszer nem tetszik, van még sok más is.
Sok-sok problémád van a magad elfogadásával.
És ezen az nem segít, ha nekem elkezded bizonygatni
az ellenkezőjét.
Szelid: persze, az ember úgy értelmezi az adott szöveget, ahogy azt Ő akarja..:)
Abban egyetértek, hogy Soma mostanában egy kicsit felületes. Szerintem sok a melója, kicsit talán túlvállalta magát, így onnan vesz el időt, ahonnan lehet, ez esetben innen (is). Vagy csak unja már, mert nagyjából ugyanazok a kérdések merülnek fel időnként, ismételve önmagukat, és elmúlt már a kezdeti lelkesedése. Nem csodálom egyébként, 2 éve, vagy több is? hogy ide ír.
A Hellinger terápia valószínűleg mindenre jó! Még nem voltam, mert húzós ára van (szerintem), de ha azt nézzük, hogy minden probléma és betegség eredete a lélekben keresendő, akkor egy ilyen lélektúró foglalkozás csak jó lehet, mert jó helyen keresi a probléma gyökerét.
Az, hogy ő azt mondja, bocsásd meg a pasidnak, hogy megcsalt, az az ő véleménye, amit meg lehet fogadni, és el lehet utasítani. A választás mindig azé, akit érint. Ő olyan szabadszelleműen gondolkodik, hogy szinte utópisztikus lenne egy ilyen világ, amilyet ő elképzel. Hogy mindent megbocsátunk, hogy nem birtokoljuk a másikat, nem uralkodunk felette, stb... Van akinek ezt beveszi a gyomra, van akinek nem. Ettől lesz a világunk színes és változatos, és ebből látszik a lelki fejlődés útja. Ki hol tart, úgy gondolkodik ezekről.
Szerintem.
Mint írtam nem olvastam ezeket a sorokat, de abban biztos
vagyok, hogy ez nem így értendő. Ez biztosan másként van
a saját szövegkörnyezetében.
Ha az ember meg tudná oldani a problémáit, valóban nem
kellene tanulni. Sajnos azonban én nem ezt tapasztalom
sem a magam, sem a mások részéről.
De most tényleg: olvassátok el a leveleket, amiket beírnak az emberkék... És tegyétek a szívetekre a kezeteket...
Meg tudnátok bocsátani, hogy a pasitok megcsalt, hogy elhagyott, de azért még kihasznál??
Ugye nem?? Akkor??.....
Ez az, amiről CSernus azt írja: ... kapca vagy... Amit a pasik leakasztanak a szögről, belétörlik a farkukat, bevágnak a sarokba.. Te felállsz, elmész mosakodni, tisztára mosod a kapcát, és visszaakasztod a szögre, és várod, hogy a pasid megint beléd törölje a farkát..
De ezt csak azzal lehet megtenni, aki hagyja..:)
Ezt a módszert nem ismerem, de azt tudom, hogy amit
Soma beszél, abból érdemes csipegetni.
Az, hogy folyton ugyanarról a módszerről van szó,
abban nem találok semmi kivetnivalót.
Talán pont az a baj, hogy az emberek kapkodnak
fűhöz-fához amikor "baj" éri őket, de igazából
semmi mást nem akarnak, csak igazolást arra,
hogy milyen és mennyire igazuk van adott esetben.
Szelíd: nem tanulom, mert vallom, hogy az ember saját maga tudja megoldani a problémáit.. Nekem is volt éppen elég, de ha magadban nem hiszel, akkor más sem oldja meg helyetted..
Azért kíváncsi lennék, ha Téged csalna meg a pasid, Te is megsimogatod a fejét, hogy jól van, kicsim, majd elfelejtem, és utána is minden Hawaii?
Nem csodálkoznék, ha a pasik ilyenkor röhögve tennék meg újra..::)) Mert lehet..:)
Ez eléggé le van sarkítva. Nem hiszem, hogy ez csak
ennyiből áll.
Egyébként aki nem érti ezt a "nyelvezetet", annak
érdemes előbb tanulnia, aztán, esetleg, talán véleményeznie.