Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Bizalom
Létrehozva: 2008. Április 30. 13:55
Sziasztok!
Szeretnék tanácsokat és tapasztalatokat meghallgatni /olvasni/ Tőletek.
Hogyan lehet leküzdeni a féltékenységet és a bizalmatlanságot?
Állandóan arra gondolok, hogy férjem állandó levelezésben van egy nálam régebb óta ismert volt barátnőjével. Ha rá kérdezek: a válasz az, hogy bízzak benne. Egyik nap éjjel felébredtem és nem volt mellettem, keresni kezdtem a lakásban, de nem volt. Mikor hazajött és megkérdeztem hol volt, nem titkolva megmondta, hogy csak átvitt egy filmet a tőlünk 2 utcányira lakó volt barátnőnek.
Azóta állandóan ez jár a fejemben. Hogy lehet ezt kitörölni az agyból, hogy ne legyek ilyen bizalmatlan. Ha történt valami, megalázottnak érzem magam, ha nem akkor meg alaptalan a féltékenységem.
Hogyan lehet ilyenkor józanul, okosan cselekedni?
Ha tudtok segíteni, köszönöm, mert tök tanácstalan vagyok.
Igazából a részletek is fontosak.
Én mindenek felett azt gondolom hogy az ilyet meg kell beszélni. Ha ezt nem tudja valaki normális ember módjára megbeszélni a másikkal akkor ott már gondok vannak. Lehet kompromisszumokat is kötni ami mindkét esetleg mindhárom fél számára jó.
Nem ez nagyon jól van megfogalmazva ahhoz, hogy egy Fórumon csevegés témája legyen/lehessen. Pont azért van benne ilyen abszurd szélsőség, hogy mindenki arra koncentrálhasson amire éppen kedve a
van. A topic címe a "bizalom" ami vissza rángat/hat mindenkit és ennek ellenére asszociálhat bármire. Aki ezt megszerkesztette nagyon jól csinálta.
Szép amit írsz, igazad is van. Csakhogy a belátás és elfogadás is kétirányú dolog. A pasinak is tekintettel kell lennie annyira a barátnőjére, hogy nem csinál olyat, ami neki ennyire fáj. Van ellenkező neműek között barátság. De én sosem hoznám ilyen helyzetbe a pasim!
Ez szép és jó, ha indokolatlan a bizalomvesztés és a féltékenység. De itt sokunknak nem fér bele az éjszakai exlátogatás egy házasságba, bármit mond erről s szakirodalom.
Nézhetek én magamba, okolhatom magam a féltékenységért, ha közben tényleg megcsalnak... És az is szép és jó, hogy oka van a megcsalásnak, de ne magamat hibáztassam már, ha félred*g melletem a férjem.
Ezt olyan szépen megfogalmaztad!
De!
De mond meg nekem az emberek hány %-a képes erre?!
Nem sokan.
Ráadásul ebben az esetben azért kifogásolható, hogy miért most, éjszaka közepén kellett neki átmenni? Miért nem tudta kiírni?
Miért nem tudott nemet mondani az exnek és épész keretein belül más időpontot keresni?
Ne mond azt, hogy csak nekünk fordul meg a fejünkben, hogy itt bűzlik valami?
Eléggé sántít ez a történet.
Éjszaka átugrik két filmmel a volt barátnőjéhez?
Ennyire ne nézzen téged hülyének!
Olvasgatom a hozzászólásokat, és nagyon örülök, hogy egy férfi is megjelent ebben a topicban, Ugor személyében.
Szerintem a legtöbb férfi teljesen másképp fogja fel ezt a megcsalás dolgot, mint a nők. Nem tudok ugyan férfifejjel gondolkodni, de azt azért mára megtanultam, hogy ha van valami, amit egy férfi utál, az az, ha birtokolni akarják.
15 évesen én is halálosan féltékeny voltam az összes szerelmeslevélre, amit annak idején az exek írtak a férjemnek, és még később is rengeteget hisztériáztam, azt is nehezen viseltem, ha valami nőneműre ránézett.
Aztán lassan felnőttem mellette, és rájöttem, hogy egy kapcsolatot tényleg csak a bizalomra érdemes építeni. Történtek dolgok, és rengeteg minden átértékelődött bennem.
Egy nagyon rossz időszak után sokat beszélgettünk, és rájöttem, hogy a megcsalás nem ott kezdődik számomra, hogy a férjem megd*g valakit. NYILVÁN rosszul esne, de tisztában vagyok vele, hogy nézek ki, és hogy nálam ezerszer jobb nők is vannak, akik akár meg is kívánhat a férjem. Ha csak azért akar valakit megdönteni, hogy egy pár korrektül álló csöcsöt lásson közelről, ám legyen :-) Természetesen nem arra gondolok, hogy minden nőt fektessen kétvállra, hátha jobban néz ki meztelen, mint én, de még érzem, hogy engem szeret, hozzám jön haza és a közös gyerekeinket is imádja, addig szerintem nem érdemes tönkretenni egy házasságot féltékenykedéssel.
A baj az ott kezdődne, ha azt érezném, hogy nem szeret. Akkor viszont valóban semmi értelme nem lenne, hogy együtt éljünk, mert mindketten csak szenvednénk.
Ezeket neki is elmondtam, azt is, hogy nem esne jól, ha más nők is közel kerülnének hozzá, de szeretnék benne megbízni. És az csak úgy megy, ha őszinte hozzám. És azóta egészen más a kapcsolatunk. Például nem tagadja kézzel-lábban, hogy szexfilmet szokott nézni :-))) Nem közli velem, hogy fúdejó nő a Szilvike az irodából, de ha kérdezném nem tagadná. Nem kérdezem :-) Soha nem csalt még meg, és úgy gondolom, hogy erre a közeljövőben nem is fog sor kerülni, de ha mégis, akkor megpróbálom túltenni magam rajta. Mondom, csak addig, míg kettőnk között minden rendben van.
Na ennek a sok rizsának csak annyi a lényege, hogy míg azt érzi a párod, hogy te féltékeny vagy, és nem birnád elviselni, ha megmondaná az igazat, addig valószínűleg sosem lesz veled teljesen őszinte.
Ezért kérdeztem én is előbb, hogy akkor este az a vita hogy zajlott?!
Mert az sem mindegy.
Lehet, hogy folyamatosan hisztizve jelzi a problémákat, és a férj már fel sem veszi, hogy komoly gondot okoz ez a helyzet kezelése.
Lehet, hogy elég lenne, higgadtan, normálisan leülve elmondani, hogy ez számára mennyire bántó, és sértő.
A levelezgetéseket még elnézte és a kapcsolattartás egyéb formáját, de ez nem egy házasságba illő mozzanat.
Lehetünk bármilyen nyitottak és lazák, azért valljuk be, ez az éjszakai séta egy házasságba sem fér bele, főleg, hogy nem is volt előre megbeszélve.
Igen, ez az, hogy nem lehet annyira fontos egy voltbarátnő időtöltése, hogy ezzel kockára tegyem a bizalmat a kapcsolatomban.
Más kérdés, hogy azt sem nézném jó szemmel, ha az éjszaka közepén elmenne a párom szó nélkül akárcsak a haverjához is...(más kérdés, hogy ezt velem nem nagyon lehet megtenni, mert arra is felébredek, ha megfordul....)
Te Ugor, nem lehet, hogy téged egészen véletlenül alaptalanul vádoltak valaha kicsapongással? :)
Basszus, ha viszont valaki épp abban a fázisban van, hogy gyanakszik (ráadásul elég alapos oka van rá), akkor pont nem lehet ítélkezni felette. Tegyük át ezt valami más szférára, mondjuk egy üzletkötésre. Érzed, hogy valami bűzlik, de nem tudod meghatározni, mi az. Rálegyintesz, hogy úgyis rendben lesz, mert alapvetően rendesek az emberek? Hm?
Igen, lehet, hogy sikerül meglelni az elvesztett bizalmat (bár véleményem szerint töretlenül sosem). De az is lehet, hogy nem. Úgy nézem, tényleg mindenki magából indul ki, de, Ugor, tényleg léteznek tisztességtelen emberek, akik szemrebbenés nélkül átvernek másokat. :)
Szia!
Nem vagyok féltékeny, sosem voltam az.
Viszont én is kiakadnék azon, amit írtál!!!
A levelezéssel nincs gond, de az elképzelhetetlen lenne számomra, ha az éjszaka közepén meglátogatna - bármilyen indokkal is! - valakit, amig én alszom!
Bár nem írtad, mennyi idő múlva érkezett meg, de én nem tűrném el! Annyira egy film sem lehet fontos éjjel, hogy a tudtod nélkül átmenjen hozzá! Megértem a bizalmatlanságod!
Én az értelmes beszélgetés híve vagyok, hogy tisztázzuk a dolgokat, mielőtt elfajulna.
Neked is csak ezt tudom tanácsolni!
Az biztos, hogy valaminek történnie kell. Nem hajat tépve, visítva vádaskodni, hanem higgadtan megkérdezni, hogy mi történik, miért történik ez, van-e esély arra, hogy többet ne történjen meg.
Viszont minden elismerésem annak a nőnek vagy férfiak, aki éjjel arra kelve, hogy a társa a exéhez ugrott át nem kezd visítani...Én pl. amiatt, hogy hülyének vagy levegőnek néz..
Ebben teljesen egyetértünk. :) Ha jól látom, csaknem ugyanazt állítjuk: a kiindulópont az kell legyen, hogy konstatáljuk, baj van. Első lépésként valóban mindegy is, miért. De innen, erről a pontról lehet és kell elrugaszkodni, és csak az a megoldás, ha feltárjuk, mi az ok. Lehet, hogy paranoiás az illető, és akkor tovább kell kérdezni, annak mi az oka - és lehet, hogy szó sincs üldözési mániáról, mert a párja valóban csalja, és akkor nem kéne hülyét csinálnia magából.
Nem féltékenykedni kell, hanem elmondani neki, hogyez nálad nem fér bele a kapcsolatba.
A féltékenykedés egy undorító dolog (tapasztaltam a saját bőrömön...), de vannak olyan esetek, amikor van rá ok - bár ebben az esetben sem kell telefonban kutatni és leveleket csekkolni, számonkérni stb.
Le kell ülni, meg kell beszélni, hogy ez neked rosszul esett, mert a te értékrended alapján elfogadhatatlan, hogy suttyomban éjszaka mellőled a volt bnőjéhez menjen - mindegy milyen viszonyban vannak.
Ha nem lehet vele megbeszélni, az egy szar ügy. Akkor valószínűleg nem is akarja megérteni, hogy mi is ezzel a baj.