Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Bizalom
Létrehozva: 2008. Április 30. 13:55
Sziasztok!
Szeretnék tanácsokat és tapasztalatokat meghallgatni /olvasni/ Tőletek.
Hogyan lehet leküzdeni a féltékenységet és a bizalmatlanságot?
Állandóan arra gondolok, hogy férjem állandó levelezésben van egy nálam régebb óta ismert volt barátnőjével. Ha rá kérdezek: a válasz az, hogy bízzak benne. Egyik nap éjjel felébredtem és nem volt mellettem, keresni kezdtem a lakásban, de nem volt. Mikor hazajött és megkérdeztem hol volt, nem titkolva megmondta, hogy csak átvitt egy filmet a tőlünk 2 utcányira lakó volt barátnőnek.
Azóta állandóan ez jár a fejemben. Hogy lehet ezt kitörölni az agyból, hogy ne legyek ilyen bizalmatlan. Ha történt valami, megalázottnak érzem magam, ha nem akkor meg alaptalan a féltékenységem.
Hogyan lehet ilyenkor józanul, okosan cselekedni?
Ha tudtok segíteni, köszönöm, mert tök tanácstalan vagyok.
én a tiszteletemet óvtam. erre már nincs szükség, találtam olyat, akivel ez fel sem merül, mert nem alacsonyodik le játszmázásig, nem kóstolgatja a határaimat. de valakinek ettől izgibb az élet, hát tegye. amúgy ha ilyen fogalmak merülnek fel ezzel a történettel kapcsolatban benned, úgy érzem, régi félelmeidet/sérelmeidet öntöd szavakba, és mostanra összeszedted bátorságod, hogy megküzdj egy ilyen emberrel - mégha nem is én voltam az.
nem, én szeretem a férjemet, és ő is engem, ami kölcsönös tiszteleten, élményeken, harmóinia iránti igényünkön, szereteten, megértésen alapszik. de nem az önfeladáson. és örülök, hogy egy percet sem fecséreltem el olyan fazonokra, akikre kár lett volna. igy hamarabb megtaláltam a páromat.
Hú azannya. Én békés természet vagyok, de egy ilyen éjszakai elkolbászolás kiváltaná belőlem a "hülyének vagyok nézve" effektust, de nagyon. Szerintem félrekummant a párod, vagy ha nem is, akkor leszarja az érzéseidet, amit nagyon nem kéne.
Majd mesélj, hogy hogy alakul a szitu!
Erről a hozzászólásodról az villant be egy pillanatra, hogy olyan sok nő természetesnek veszi, hogy ő otthon a főnök, és majd ő a sarkára áll, és majd jól helyreteszi a férjét/párját.
Kezdem úgy érezni, hogy én vagyok a nők szégyene, de nem érzem úgy, hogy a férjemet terrorban szeretném tartani... Ő a férfi, ha valami gond van (akármilyen értelemben), védjen meg Ő ENGEM. Az oké, hogy ha valaki igazán szeret, akkor helyre tudom rakni ordítozással meg fenyegetőzéssel, de másokkal szemben, más élethelyzetben nem biztos, hogy boldogulnék férfi segítsége nélkül...
Nem feltétlen arra gondolok, hogy ha az idióta tyúk a szomszéd utcából nekiáll a hajamat szaggatni, akkor ő állítsa le, de akár ez is megtörténhet, meg még százezerféle szituáció.
Ha én kinevezem magam Xénának, akkor ilyen helyzetekben kire számítsak, ha magamra nem tudok?
Valószínűleg csak én értem, amit mondani akarok, de azért hátha van olyan, akinek dereng a lényeg :-)))
Jutott eszembe a "van-e bármelyikünknek "joga" - persze nem szó szerint értem a jog kifejezést -, hogy bárkit is kioktató üzemmódban szólítsunk meg".-re csak a magam nevében beszélek . A FÓRUMON a témához szólunk és nem az egyénhez /nick/.= a tételmondathoz.
Itt meg nincs olyan hogy kioktató vagy sem . Arra reflektálok amilyen mondat van előttem.
Igazad van. Azt hiszem elöbb lekell higgadnom és nem ajtóstól rontani a háznak.
Megpróbálom megtalálni a megfelelő pillanatot amikor a gyerekek sincsenek a közelben.
Lehet elhívom egy randira, abból sok kiderül, hogy hogyan fogadja. Ha örülni fog, akkor szeretne velem lenni, ha nem akkor hát...
Én úgy gondolom, hogy kísértés minden kapcsolatban van. Az ex, akár novum formájában - bár utóbbit gyakoribbnak gondolnám. Az már egyéni döntés és felelősség kérdése, hogy a párunkat ismerve tudjuk, hogy ez neki belefér-e vagy sem; nekem belefér-e, hogy megbántom, becsapom.
Voltam megcsalt és megcsaló is, tapasztalatból mondom, hogy nekem nem fér bele. Nem visítottam, nem csapkodtam, egyszerűen ott, akkor valami egyszerűen elmúlt. Még egyszer nem vállalnám be egyiket sem, mert nem ér annyit az a kis bizsergés, hogy feláldozzam érte azt, ami most van.