Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kövérség,miért?
Torolt_felhasznalo_231149
Létrehozva: 2008. június 21. 08:26
Sorstársaimmal szeretnék beszélgetni arról,hogy Ti mi miatt vagytok dagik,ducik,kövérek?
Családi örökség?
Tunyaság?
Sok evés?
Betegség?
Érdekelne az is,hogy elfogadjátok-e magatokat így,vagy folyamatos küzdelem az életetek?
Okozott-e valamilyen betegséget a kövérség?
Rendben van-e a házaséletetek?
Az én történetem röviden:
Koraszülött voltam,kis súllyal.A család megijedt,külföldről hozattak nekem extra tápszereket,amivel megalapozták a zsírsejtjeim számát. :)
Egész életemben jelentős túlsúllyal küzdöttem,elsős általános koromban endokrinológushoz vittek.Az általa javasolt diéta alapján sikerült fogynom,amit levélben tudatott az osztályfőnökömmel.Ő pedig felolvasta az osztálynak,akik megéljeneztek.
Életemben nem szégyelltem magam annyira.
Minden gondolatom a kaja körül forgott,főleg azok után,hogy a doki diétára fogott.Számtalanszor csentem ennivalót.
Kamaszként az állandó fogyás-hízásról szólt az életem.
Mikor gyereket akartunk a Férjemmel,lefogytam 15 kg-t,és egészséges,gyönyörű babánk született.A szoptatás alatt híztam vagy 30 kg-ot.
Ez volt 18 éve.
Az életem arról szól,hogy hol rámjön valami és lefogyok x kilót,aztán elkezdek zabálni és visszaszedem.
Ez egy ördögi kör,és szenvedek tőle.
Magas vérnyomás,visszér,cukorbetegség.....
Tudom,ÉLETMÓDVÁLTÁS kellene.
Hihetetlenül lusta vagyok,még egy fejkörzésre is.
És imádok enni...........
Jó munkám,szerető párom,boldog családi életem van,de egyre többször jut eszembe,hogy valamit tennem kell,hogy még az unokáimat is élvezhessem majd.
Írjatok,hátha erőt meríthetek valamelyikőtökből.
Köszi.
Szerintem a testi, fizikai okok mellett a lelki okok is nagyon jelentősek (sőt.. lehet hogy ezek inkább a meghatározóak). A te példád sztem gyakran előfordul, csak az emberek még maguknak se vallják be, vagy nem is ismerik fel az igazi okot.
A szeretethiányról mint az édesség-utáni-vágy-okáról én is hallottam, és sztem nagyon megállja a helyét. Én is mikor vmi rossz történt velem, vagy csak jutalmazni akartam magam, azonnal jött a csoki, süti:(( Nagyon nehéz ma is megállni, annyiszor kivánom az édességet.. azért az édesítő nem pótolja teljesen az ízt, az élményt. Ezt kéne "átprogramozia" magában az embernek, hogy ne ez legyen a jutalmazás, másban kell örömet találni, nem az evésben... tehát megint csak visszaértünk a lelki okokhoz..
Sziasztok lányok,
Melinda, te a meforaltól fogytál? Nálam éppen most lett diagnosztizálva a PCO (amit én évek óta sejtettem, csak nem foglalkoztam vele, ill az orvosok se vették komolyan mikor felvetettem). A doki megpendítette, hogy inzulint fog felírni:((. Én mondtam hogy inkább Merckformin vagy hasonló kéne.
Amúgy március óta diétázom, lement 8-9 kg, de megállt kb 1 hónapja a fogyás. Még 10 kg-t szeretnék leadni. Abban bízom, hogy ebben a met is segítene, bár félek a mellékhatásoktól (hányás, hasmenés..) Kicsit el vagyok keseredve
Jaj, de ismerős!
Az öregedéssel mindenki szedi fel a pluszkilókat, ha nem tesz ellene semmit. Még az is, aki korábban vékony volt. A 170 centimhez vagyok 70-73 kiló. Majd' 44 évesen. Holott huszon-harmincévesen még én is 50-55 kiló között mozogtam. Igen, én sem sportolok semmit, sokat, de ülőmunkát végzek, s autóval járok dolgozni. Nem az evéssel van a gond, hiszen alig és egészségesen étkezem. Nem vagyok hormonzavaros. 35 évesen szültem, azóta pedig szinte meg sem mozdulnak a kilók. Még 65-ig nagy nehezen visszafogytam, de ma már...
Ja, és a férfiakkal így sincs gond!:-))) CSAK velem van a gond: nekem így nem jó! Nehéznek és fáradékonynak érzem magam, sokkal kevésbé bírom a "mindennapi tempót".:-(
Igazad van.
Én 160cm vagyok, és 55-58kg körül mozog a súlyom. Otthon a családom nyaggat, hogy egyek már többet, a munkahelyemen meg töltöttgalambnak érzem magam (pláne amikor a kollégák megjegyzést tesznek a hátsóm növekedésére
).
Tudom, hogy az a fontos, hogy az ember egészséges legyen, és jól érezze magát a bőrében. Mások véleménye pedig ne befolyásoljon (csak a páromé). De nehéz kivonni magam a külső hatások alól (pl: média, divatlapok...).
Arról,hogy ki a kövér,lehet vitatkozni.
Mikor a 169 centimmel 80 kg voltam,a pasik a nyálukat csorgatták utánam,tényleg nagyon csini voltam.(nem csak a mostani énemhez képest,hanem objektíven nézve is)
Közben a 80 kg a 169 centihez a tudomány jelenlegi állása szerint is sok.
Nekem nem az édességek kívánásával van gondom-úgy gondolom,szeretethiányban végképp nem szenvedek.(Szerencsére)
Én MINDENT szeretek!
Tésztát,zöldséget,(a gyümit nem annyira)de leginkább a húst!
Sajnos persze az édességet sem vetem meg,de nem falom.
Egyszer valahol azt olvastam, hogy ha valaki nagyon kívánja az édességet, akkor az arra utal, hogy szeretethiánya van.
Ezt a páromnál tapasztaltam is. Amikor megismerkedtünk édességen elvolt egész nap, szinte alig evett normális ételt. Számolatlanul ette a pillecukrot, a tábláscsokit, a franciakrémest, a jégkrémet.
Már két éve vagyunk együtt, és a napokban jutott eszembe, hogy hány hónapja vettem is azt a zacskó pillecukrot, ami a szekrényben van. Már le fog járni a szavatossága, de a párom fel sem bontotta. Mert amióta rendben van érzelmileg, azóta már nem kívánja az édességet.
Én sosem voltam igazán kövér, sőt, sokszor inkább sovány. Aztán jött egy pasi az életemben, aki mellett igazi mély depresszióba estem és észrevétlenül egyre-egyre kövérebb lettem. Pedig stresszes voltam (munkahely), dohányoztam (dohányzom), nem ettem másként, mégis. Ez kb. egy év leforgása alatt. Aztán vége lett, de még a herce-hurca alatt sem fogytam. Most egy ideje viszont igen, épp tegnapelőtt konstatáltam, hogy jéé, feljön rám a régi gatyóm, amit ezer éve nem hordtam. Mostanában nem mértem magam, de kicsit korábban igen, és a súlyom nem csökkent, de a térfogatom igen.
És mindez úgy, hogy ugyanúgy nem tettem érte semmit, én még életemben nem fogyókúráztam, hízókúráztam, nem kezdtem el sportolni, soha nem rendetlenkedett a hormonháztartásom sem stb.
Mindezek alapján én amondó vagyok, hogy a kaja mennyisége, összetétele, időzítése, az öröklött dolgok, a hormonproblémák stb stb csak kis része a külalak formálásának, a legnagyobb jelentősége a lelkiállapotnak van.
Én elmondtam a véleményemet a kövérekről
KI a kövér? Szerinted?
Mi az, hogy kövér?
Én 160 centi vagyok és 72 kiló per pillanat, az utóbbi időben fogytam kicsit. A konfekcióméretem 44-es. Szerinted EZ kövér?
Vagy 80 kilónál kezdődik? Vagy hol???
Újra leírom, amit az előbb: ÉN jól érzem így magam, és nem vágyom vissza a 44- 50 kilómat, egyáltalán nem!!!! Sok piszkafa most les biztos, hogy "Úristen", pedig így van.
Nekem lelki okai vannak.
Serdülőkoromban több incidens is ért. A legmeghatározóbb talán az volt, hogy anyukám elítélte azokat a nőket, akik kihangsúlyozták nőiességüket. Nem engem kritizált közvetlenül, de én tudatalatt magamra vettem. Ezért én védekezésképpen hájréteget szedtem magamra, hogy egyáltalán ne is legyek nőies. Nehogy elveszítsem édesanyám megbecsülését.
Persze erre csak felnőtt fejjel jöttem rá, és évek kellettek hozzá, hogy felépítsem magamban a női önbizalmamat.
(És a mai napig dolgoznom kell rajta.) De azóta könnyebb betartanom a diétát, és már elértem egy olyan súlyt, és alakot, amit már elfogadok, és így jól érzem magam.
A 2. terhességem alatt híztam 20 kilót (az elsőnél is, aztán le is fogytam fogyókúra nélkül 24-et...), ami lement, aztán 3 hónap alatt, anélkül, hogy többet ettem volna, vissza is jött. Emellett klimaxos tüneteim voltak, hőhullámok stb. Hormonzavar. Aztán jött hozzá még antidepresszáns, amitől szintén lehet hízni.
Tehát hogy mitől vagyok duci?
1. szülés utáni hormonzavar
2. gyógyszer mellékhatása
Mostanában amúgy fogytam egy keveset, de nem célom. Utáltam sovány lenni (életem 36 évéből 27 évig sovány voltam, simán bedobtam 3 somlóit és egy grammot nem hízatam), nem tetszettem magamnak.
na most már tényleg megyek, ebédet kell készítenem. (szénhidrátszegényet:))))
priviben megtaláltok.
puszi
én különösen, hiszen már évek óta arra vágyom hogy hozzánk is eljöjjön egy picurka.....
mindenkinek magvan a maga baja...
néha azt kivánom bárcsak kövér lennék de lenne gyermekem...
de nekem nem igy adatot.
mig lehet a kövér embernek van gyermeke...
"mindenben szeretem az egyenességet, nem a hátulról mellbejövő csavarokat, ami olyan kacifántosan hazugak."
gondolom magadból indulsz ki. Már csak azért is, mert egy gyerek halálával senki-talán esetleg te?-játszik, és hazudik.
Semelyik érző szívű ember.
jujube, Te kategórikusan kijelentettél valamit. LUSTÁK.
de ezt igy nem lehet.... persze lehet lusták, lehet szeretnek enni, lehet más...
de végülis haa topicinditónál eléred a hatást, már megérte.
hisz ő irta is hogy jó neki ha igy beszélsz vele:)
Ez miért kioktatás? Válaszoltam valamire, az se kedvesebb.
Mi szükség van a "forró kása kerülgetése" stílusra? Olyan rózsaszin bugyis, nőcisnek érzem, mindenben szeretem az egyenességet, nem a hátulról mellbejövő csavarokat, ami olyan kacifántosan hazugak.
A topikindítónak sok sikert kívánok!
Kedves Elefántcsibe!
Én úgy tapasztalom súlyproblémákkal küzdő ismerőseimen, kollégáimon, hogy azért híznak vissza pár hónap alatt mindent, mert mindig fogyókúráznak...majd abbahagyják, majd ismét...és indul is a jojo effektus.
Van egy kedves ismerősöm, 38 évesen 110 kg volt, és sikerült lefogynia 75 kg-ra, amit azóta is tart. Nem fogyózott, csak fokozatosan életmódot váltott. Először a cukrokat hagyta el az étrendjéből, minden olyan ételt, amibe cukor kellett, édesítőszerrel készített. Elhagyta az édes, cukros üdítőket. Persze nem mondott le semmiről közben, a hétvégi ebédekhez mindig ivott kólát, csak éppen már nem a cukros, hanem a light változatot.
Próbáld elhagyni a fehér lisztből készült péksüteményeket, kenyereket. Persze nem kell teljesen száműznöd az életedből, csak kevesebbett kell belőle fogyasztanod. (nem szabad minden nap)
Próbálj meg egészséges ételeket készíteni, sok zöldség, és fehér hús. Egyél naponta többször keveset, hogy ne érezd magad éhesnek.
Szépen fokozatosan át lehet állni egy más életmódra.
Ügyes legyél, mutsad meg, hogy te is képes vagy rá!
Sok sikert neked, és kitartást!
Beleolvastam a topikba.
Ne foglalkozzatok a rosszindulatú,bunkó beszólogatókkal!
Szinte minden topikban ugyanazok a "nevek" csinálják ezt.Magukat minősítik! Majd ha ők lesznek betegek, a hasonló gondolkodásúak beléjük is jól belerúgnak,úgyhogy visszakapják a gonoszságukat!
Nem egyetlen oka van a kövérségnek,nem kell hozzá nagy ész, ha csak egy ok lenne, már rég megtalálták volna a gyógyszerét!
Szép napot Mindenkinek!
Azt írtad: nem a stressz miatt eszel, hanem az ízek miatt. Ez biztosan így van? Biztos élvezed mindig épp annak az ízét, amit eszel? Az utolsó falatig? Szerintem olyan ember nincs, aki mindig kiegyensúlyozott, stresszmentes ha úgy tetszik, legfeljebb akkor, ha valamivel, pl. evéssel elfojtja a negatív érzéseit még mielőtt tudatosulnának benne. A ducik általában mosolygósak, jókedélyűek, kedvesek, stb. Nem hiszem, hogy azért, mert jobb az életük, vagy mert véletlenül pont minden ducinak ilyen a személyisége, nem is azért, mert bár nem tetszenek maguknak, legalább mindent esznek, amit szeretnek, és végképp nem azért szerintem, mert elfogadják magukat olyannak, amilyenek, vagyis tetszenek maguknak. Bár biztos erre is van példa.
Lehet, hogy fordítva áll a dolog, és azért nem hisztisek, kiabálósak, mert mielőtt felismernék ezeket az érzéseiket, már esznek is.
Magamból indulok ki.
Vigyázat a Meforallal. Én hipoglikémiát kaptam a napi 1 tablettától. Így napi félre csökkentette a doki az adagomat. A szomszédom, szintén cukros és túlsúlyos, viszont napi 6-ot szed. Neki úgy, ahogy tartja rendben a cukrát.
ja és még valami:
sosem néztem le, s nem ócsároltam a túlsúlyos embereket, még akkor sem amikor 55 kg-os voltam, mert volt annyi eszem, hogy ha nem látom, hogy mit tesz, miért van nála ez a probléma, addig véleményt nem mondok róla.
Én nem szeretem a pofára esést, de gondolom te annál jobban.
drága, nagy tévedésben vagy.Igen nagy tévedésben vagy.
Már csak azért is-mert nekem egy gyermekem halt meg méhen belül 3-éve, és akkor borult fel nálam a dolog-ami nem szégyen, mert ha nálam valaki kevesebbet eszik-az előtt megemelem a kalapom.
Főleg úgy, hogy 3 gyerek szülés utén sem voltam 70kg-nál több a 170 cm-hez.
+ PCOS is vagyok/voltam. Akkor?
ui: elfogadom a bocsi kérésedet, mert nálam-hibáztál.
