Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kövérség,miért?
Torolt_felhasznalo_231149
Létrehozva: 2008. június 21. 08:26
Sorstársaimmal szeretnék beszélgetni arról,hogy Ti mi miatt vagytok dagik,ducik,kövérek?
Családi örökség?
Tunyaság?
Sok evés?
Betegség?
Érdekelne az is,hogy elfogadjátok-e magatokat így,vagy folyamatos küzdelem az életetek?
Okozott-e valamilyen betegséget a kövérség?
Rendben van-e a házaséletetek?
Az én történetem röviden:
Koraszülött voltam,kis súllyal.A család megijedt,külföldről hozattak nekem extra tápszereket,amivel megalapozták a zsírsejtjeim számát. :)
Egész életemben jelentős túlsúllyal küzdöttem,elsős általános koromban endokrinológushoz vittek.Az általa javasolt diéta alapján sikerült fogynom,amit levélben tudatott az osztályfőnökömmel.Ő pedig felolvasta az osztálynak,akik megéljeneztek.
Életemben nem szégyelltem magam annyira.
Minden gondolatom a kaja körül forgott,főleg azok után,hogy a doki diétára fogott.Számtalanszor csentem ennivalót.
Kamaszként az állandó fogyás-hízásról szólt az életem.
Mikor gyereket akartunk a Férjemmel,lefogytam 15 kg-t,és egészséges,gyönyörű babánk született.A szoptatás alatt híztam vagy 30 kg-ot.
Ez volt 18 éve.
Az életem arról szól,hogy hol rámjön valami és lefogyok x kilót,aztán elkezdek zabálni és visszaszedem.
Ez egy ördögi kör,és szenvedek tőle.
Magas vérnyomás,visszér,cukorbetegség.....
Tudom,ÉLETMÓDVÁLTÁS kellene.
Hihetetlenül lusta vagyok,még egy fejkörzésre is.
És imádok enni...........
Jó munkám,szerető párom,boldog családi életem van,de egyre többször jut eszembe,hogy valamit tennem kell,hogy még az unokáimat is élvezhessem majd.
Írjatok,hátha erőt meríthetek valamelyikőtökből.
Köszi.
Köszönöm.
Erőt kéne vennem magamon,és mozogni.
De nagyon nehezemre esik.
Talán egy futópad tényleg segítene.Megnéztem,iszonyú sokba kerülnek!!!
Köszönöm,Sarapod,pont ilyen történetek leírására gondoltam,mikor nyitottam a topicot.
Azt hiszem,semmilyen véglet nem jó,(mondjuk,amilyen képeket betettél,azok mindkét irányba nagyon végletesek
)egyik sem tetszik nekem sem.
Én nem férfiak elismerő pillantására vágyom,nem divatos ruhákra,(sosem izgatott a divat) hanem ezt a "mindent megeszek,mert imádom az ízeket" -féle viselkedést szeretném legyőzni önmagamban.
El sem tudom képzelni,hogy csak akkor egyek,ha éhes vagyok...
Pedig lehet,hogy az lenne a célravezető.
Szia,
bár sosem voltak súlyproblémáim,a legjobb barátnőm hosszú évekig tartó küzdelmét végignéztem-több módszert is kipróbált,lefogyott,aztán visszahízott,és így tovább.Kb. két éve határozta el magát az életmódváltásra,eleinte úszni járt,mostanában inkább tornázik,odafigyel arra,hogy mit eszik(rengeteg gyümölcs,zöldség),ami nagyon fontos:NEM SZENVED,némelyik fogyókúrája olyan drasztikus volt,hogy legszívesebben kinyírtam volna a "feltalálóját"....Most viszonylag mindent eszik,de odafigyelve,sokat mozog,állati jól néz ki,sokkal jobban,mint tíz éve(32 évesek vagyunk).Nem annyira bonyolult az életmódváltoztatás,ő kb. két hónapig csinálta nagyon koncentrálva,aztán egyre inkább automatikussá vált,a mindennapi rutin része lett a torna(napi félóra-ez nem rengeteg,mások ennek többszörösét töltik el a tévé,vagy a gép előtt üldögélve)Sok sikert Neked és érezd jól magad a bőrödben!!!
Én sovány gyerek voltam. Bár anyai ágon nagyim és anyum, olyan divatosan duci volt. 14 éve volt egy agyvérzésem, akkor meghíztam.
Mindig lelkiismeretfurdalással ültem le enni, mindig zavart, hogy ilyen vagyok. Akkor irány psychológus kollégához - kórházban dolgoztam - és elmondtam bánatom. Ő mondta, ez a legnehezebb, elfogadni így önmagad, de ha megtalálod belső békéd, elfogadod, hogy ilyen vagy, na és nem tunyulsz el, akkor nem fogsz tovább hízni. Igaza lett.
Tudom a súlyom sok, de még így is átugrok egy-két soványabb hölgyet, és a mai fiatalokat.
Most úgy fogom fel, nem a súlyommal van probléma, hanem a magasságommal. Mert ezzel a súllyal és 180 cm magassággal kimondottan csinos lennék.
A múltkor már gondolkodtam, hogy két girnyó nő kijönne belőlem olyan 50 kg-os, - ami soha nem szerettem volna lenni - csak még nem tudtam eldönteni, hogy keresztbe vagy hosszába vágassam magam, hogy mindenkinek jusson a jóból és a számból is.
Mert mi divatosan duci nők sokkal vidámabbak vagyunk, mint aki örökké fogyókúrázik.
Én már távolodva az 50-től, mindig az tartottam szem előtt, az Isten soha sem mér rád többet, mint amennyit el tudsz viselni.
Mikor megyek orvoshoz gyógyszertíratni, mindig kérdezik mi a bajom. Mondom csak az ami egy 53 évesnek már van.
Nyilvanvalo, hogy egy enyhen tulsulyos nö is lehet nöies es biztos csinosabb, mint mondjuk az olyan Victoria Beckham-felek
. En nem is erröl beszelek, hanem arrol, hogy az ember maganak tetszen. De ne mondd mar nekem azt, hogy az, mikor egy minimum 20-30 kilos sulyfelesleggel rendelkezö nö azt allitja, hogy ö milyen jol erzi magat es milyen vonzonak tartja magat, az hihetö!!! Legkesöbb, amikor az izületei, meg a szive meg egyebei nem birjak, akkor eszhez ter.
Egyebkent nagy tevedes, nem nehezedik ram otthoni nyomas, en a csaladban a "sovanyak" köze tartozom. A ferjem utalja a piszkafakat, de a kövereket is. Engem sosem erdekelt, mi a többi ember velemenye, az, hogy en köver vagyok e vagy sovany. Beleferek a 38-as nadragba, de en szeretnek megint 36-os meretet hordani. A felsöreszekkel problemam van, mert a mellbösegem 97 cm
(eletem nagy fajdalma, en kisebb melleket szeretnek), de nagyon karcsu a derekam, s kerek a csipöm. Nos, megboldogult 52 kilos koromban vekonyabb voltak a combjaim, s az, ami zavar. Mar dolgozom rajta, sportolok, pedig en egy rettenetesen lusta termeszet vagyok. Anno, közepiskolas koromban nagy faradsagomba került a kettes testnevelesböl.
Mint mar irtam, nagyon vigyazok arra, hogy mit eszem. Sajnos, nagyon szeretek enni. A magyar konyhat nem szeretem, nem is tudok magyarosan fözni.
160 centihez 52 kilósan "piszkafa" vagy kb... Csak észre sem veszed! Onnan tudom, hogy én is ennyi voltam sokáig, és vannak fotók.....Szerintem 57 kilóval épp csinos lehetsz, és ez elég ahhoz is, hogy ne legyél ráncos.
Ahogy írtam, én nem szeretnék megint 52 kilós lenni. És ez nem önbecsapás, hanem Én így érzem magam jól. Kb. 65 kg lenne az igazi, de nem erőlködöm miatta. (most 72kg vagyok, az előbb írtam már, csak hogy ne kelljen keresni)
Miért nem tudják a "piszkafák" elfogadni vajon, hogy van, aki nem akar piszkafa lenni???
Nekem egyszer épp azt magyarázta egy doki,hogy gyerekkorban dől el,(már nem emlékszem,hány éves vagy hónapos korig bezárólag) hogy mennyi lesz a zsírsejtek száma.
És ha ez kevés,és azok növekednek,nyilván kevésbé lesz hájas az ember,mint ha mondjuk 20-szor annyi zsírsejtje van.
Azon is szoktam gondolkodni,hogy jó,jó.Egy ideig betartom a diétát,lefogyok.
De aki kövér volt és lefogyott,az nem sovány ember,hanem lefogyott kövér!
És ha abbahagyja azt a mődszert,amivel lefogyott,vissza fog hízni.
Én nem tudok életem végéig megvonni minden finom falatot magamtól.Illetve nem szeretnék így élni egész hátralévő életemben.
Igen, én is így gondolom, a mi agyunk hasonlóan van beállítva. Azt hiszem, mi pontosan tudjuk, miről beszél a másik. Itt sok jótanácsot kaphatunk, lehet, összejönne egy kis csapat. Összefoghatunk, ha gondolod, együtt könnyebb.
Ja és még leírom, nem vagyok édességpárti, nem szeretem a csokit, cukmist, és nem is nassalok!
Nem lefogyni nehéz, mert az megy, ha van akaratod, hanem tartani azt a súlyt. Én úgy döntöttem - de a te helyedbe te dönts - egy életen át nem számolom a kalóriákat.
Én mostanában itt olvasok, innét merítek erőt, hátha Neked is bejön:
http://www.norbiupdate.hu/sokkilo_blog/takarasb an_1_sokkiloblog
Jó a társaság, segítenek!
Az egész családom kövér!!!!
(kivéve a Páromat és a Lányomat,-Ő sem kis darab,de nem kövér)
Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy. Ez a legnehezebb, de psychológus szerint a megoldás.
A zsírsejtek teljesen azonos mennyiségűek, csupán méretébe változik annál aki ducibb, vagy kövér nagyobbak. Tévedés az, hogy több a zsírsejt ha kövér vagyol.
Nálam a mozgással van probléma. 14 éve volt agyvérzésem, akkor sajnos hirtelen felszedtem jó pár kg. Utána egy év kemény munkájával ledolgoztam, majd egy év alatt ripp-ropp visszajött, de több. Ez a jojo diéta.
Szóval én nem kérek többé fogyókúrából. Nem eszem sokat, viszont sokkal többet kellene mozognom.
Írják a fejfámra élt 60 évet, nem azt, hogy fogyókúrázott 70-et. Lehet rossz felfogás, de nekem ez most elfogadható.
Szia TCS!
Mennyi hasonlóság van köztünk!
(na persze a betegségeket kivéve....kívánom,hogy Neked soha ne is jöjjenek elő!)
Én sem vagyok depis,egy kiegyensúlyozott,jókedélyű,sokat nevető csaj vagyok,baj csak akkor van,ha megvonom magamtól az ételt.
Persze,a Norbi módszer elég jól működik,meg a kalóriázás is,de ez a du. 3 után még egy szem tökmagot sem eszem-típusú diéta nagyon nem jött be-szó szerint idegbeteg voltam tőle.
Én is kifogáskereső vagyok,mindig találok valami indokot arra hogy ehessek(persze,önmagamat csapom be)
A szörnyű az egészben az,hogy látom és tudom a hibáimat,mégis képtelen vagyok változtatni rajta.
Írtam,hogy sokkal jobban érzem magam,mikor a diétázás miatt üres a bendőm.Szoktam ilyenkor arra gondolni,hogy tulajdonképpen csak azért a néhány percért játszom az egészségemmel,amíg éppen az ízlelőbimbóim élvezkednek.....mert magát a teletömött gyomrot kifejezetten utálom.
De mikor bekapok egy falatot és így csinálok:hmmmmmmmmm
Na ezért eszem én eszetlenül.
160 cm magas vagyok es 57 kilot nyomok. Bar nem vagyok köver, par kilot szeretnek leadni. 11 evvel ezelött ugyanis 52 kilos voltam, s sokkal jobban ereztem magam, mint most.
De mint par hozzaszolassal korabban leirtam, nem tudom, milyen erzes kövernek lenni. Hogy öszinte legyek, nem is akarom megtudni.
Abban biztos vagyok, hogy a köverek, akik azt allitjak, hogy fuu, ök milyen jol erzik magukat, s nem cserelnenek 50 kilos babkarokkal, azok sajat magukat csapjak be. Most nem mondom azt, hogy 50 kilosnak kell lenni a boldogsaghoz, de azt nem hiszem, hogy a hajtömeg tükörbeli latvanya boldogsaggal tölt el. Nem is szolva az egeszsegröl.
Ha ennyire nem megy egyedül, akkor a családod segítségére lesz szükség. Egyétek ugyanazt, mozogjatok, kiráduljatok együtt.
Jól látod, a gyerekkori (csecsemőkori) evés, az akkori ételhez való viszonyulásunk határozza meg a későbbi, felnőttkori viszonyunkat az évéshez. Ezzel már nincs mit tenni, de azért ne add fel!!!
Sziasztok! Csibe, végigolvastam a topikodat. Én vagyok a Te embered. Beteges kisgyerek voltam, aztán duci kiskamasz. Orvosi segítséggel lefogytam (ez diéta volt, de nem drasztikus), de 18 évesen megint duci lettem. Ha 65 kiló voltam, már örültem, mert sokszor inkább 70. De: én egy helyes töltött galamb voltam, a pasik imádtak, 72-75 kilósan volt a fénykorom. Mikor a második gyerek előtt újra leszoktam a cigiről, felszedtem 10 kg-t. Na, nem ragozom, most 90 körül vagyok, de voltam 99 is tavaly. Nekem a világon semmi bajom (lekopogom), de folyamatosan küzdök, hogy újra 75 kg legyek. Szerettem úgy magam. Most is jóban vagyunk, nem vagyok depis, sőt, jól érzem magam, csak időnként bepöccenek. Nagyon nehezen megy a fogyás. 2 hónapja kezdtem, 3 kg ment le, de 5 hete egyhelyben toporgok. Tudom, hogy majd újra megindul, úgyhogy csinálom. Ja igen, én is lusta vagyok. Nem mozgok és kifogáskereső vagyok. Talán azért is, mert alapjáraton nálam minden oké, csak ahogy írtam, időnként eldurran az agyam és akkor beindul a diéta. Még valami: én évek hosszú sora óta nem eszem kenyérfélét, sem cukrot. Néha egy kis süti, de nem jellemző. Hát... nekem ez nem indította el a fogyást. Szóval a fene tudja...