Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kövérség,miért?
Torolt_felhasznalo_231149
Létrehozva: 2008. június 21. 08:26
Sorstársaimmal szeretnék beszélgetni arról,hogy Ti mi miatt vagytok dagik,ducik,kövérek?
Családi örökség?
Tunyaság?
Sok evés?
Betegség?
Érdekelne az is,hogy elfogadjátok-e magatokat így,vagy folyamatos küzdelem az életetek?
Okozott-e valamilyen betegséget a kövérség?
Rendben van-e a házaséletetek?
Az én történetem röviden:
Koraszülött voltam,kis súllyal.A család megijedt,külföldről hozattak nekem extra tápszereket,amivel megalapozták a zsírsejtjeim számát. :)
Egész életemben jelentős túlsúllyal küzdöttem,elsős általános koromban endokrinológushoz vittek.Az általa javasolt diéta alapján sikerült fogynom,amit levélben tudatott az osztályfőnökömmel.Ő pedig felolvasta az osztálynak,akik megéljeneztek.
Életemben nem szégyelltem magam annyira.
Minden gondolatom a kaja körül forgott,főleg azok után,hogy a doki diétára fogott.Számtalanszor csentem ennivalót.
Kamaszként az állandó fogyás-hízásról szólt az életem.
Mikor gyereket akartunk a Férjemmel,lefogytam 15 kg-t,és egészséges,gyönyörű babánk született.A szoptatás alatt híztam vagy 30 kg-ot.
Ez volt 18 éve.
Az életem arról szól,hogy hol rámjön valami és lefogyok x kilót,aztán elkezdek zabálni és visszaszedem.
Ez egy ördögi kör,és szenvedek tőle.
Magas vérnyomás,visszér,cukorbetegség.....
Tudom,ÉLETMÓDVÁLTÁS kellene.
Hihetetlenül lusta vagyok,még egy fejkörzésre is.
És imádok enni...........
Jó munkám,szerető párom,boldog családi életem van,de egyre többször jut eszembe,hogy valamit tennem kell,hogy még az unokáimat is élvezhessem majd.
Írjatok,hátha erőt meríthetek valamelyikőtökből.
Köszi.
Azt hiszed nekem elsőre sikerült?
Jó néhányszor meginogtam, volt, hogy már 2 hónapja diétáztam, aztán egy összejövetelen bepótoltam az összes kihagyott kalóriát.
Majd meghaltam az első hetekben, hogy újra hatalmas mennyiségű étellel terhelem a gyomrom.
De azért csak ettem-ettem. Azt a keveset is duplán visszaszedtem, amiért 2 hónapig küzdöttem.
Akkor jutottam végleges elhatározásra, amikor tavalyelőtt nyáron vettem egy fürdőruhát. A szemem hozzászokott a saját tükörképem látványához, tudtam, hogy kövér vagyok, de ettől még úgy gondoltam, hogy azért egy kicsit szexis is, az új fürdőruciban. Készült rólam jó pár fotó, amin elsőre nem is ismertem magamra. De kénytelen voltam beismerni, hogy a Balatonban a kisfiam mellett nem egy idegen nő áll, nem is egy bálna, hanem én!
Most viszont, hogy elértem a vágyott súlyomat, már megengedhetem magamnak, hogy többet egyek, akár kenyeret is, akár éjjel is. Nem jönnek vissza a kilóim. Nem tudom az anyagcserém változott- e meg, vagy az is számít, hogy mondjuk vannak olyan napok, amikor nincs is étvágyam és keveset eszek. Nyugodtabb vagyok, kiegyensúlyozottabb, nem menekülök az evésbe. Az, hogy a nagyfiamat az öcsémnek nézik, kárpótol ezernyi finom falatért.
Ne add fel! Állj neki újból, fokozatosan! Nincs lehetetlen! Tedd meg magadért, azért hogy még rengeteg örömed legyen a gyermekedben és a majdani unokáidban!
Amit kifelejtettem: vérnyomás csökkentőt szedtem, de már az sem kell!
Szia,kedves Jozefin.
Köszi,hogy leírtad a történetedet.
nekem is volt már részem ilyen baráti "rászólásban",ami úgy szólt,hogy nagyon meghíztam megint és gondoljak bele,hogy mikor megyek a gyerekért az iskolába,mi van,ha szégyell engem?Mert,mondta a Barátnőm,(az Ő apukája is nagyon kövér volt) ő emlékszik,hogy mennyire szégyellte az apukáját az osztálytársai előtt.
Engem ez nagyon szíven ütött,de nem hittem,hogy ez így lehet a mi esetünkben.
Magyarul,a homokba dugtam a fejemet,és ettem tovább.
(De akkoriban a mostaninál jóval több kiló voltam)
Szia Csibe, én se voltam sosem kövér, a szó szoros értelmében, bár mint mindenkinek nekem is voltak jó és rossz időszakaim. Egyszer fogytam rengeteget, mikor szakítottam az exemmel, és furcsamód nem a szomorúságtól, hanem a boldogságtól adtam le vagy 5-6 kilót. (Nálam ez már látványosnak számít.) Ezen kívül volt még két nagy fogyásom, sajnos mindkettő egy afféle gyomorproblémához köthető, mivel mindkét esetben 3 hétig kétszersültön éltem. És van ez, az utolsó nagy történet. Egy nagyon jó barátom segített nekem formába jönni. Egyszerűen a szemembe mondta, hogy kicsit kövérnek tart. (Számára mindenki kövér, akinek nincs kockásra definiált hasizma) És hogy holnaptól diéta. Én meg úgy megbántódtam, hogy csakazértis csináltam. Zöldség, hal. Napi kétszer. Amennyit akartam, bár azért többször rámlesett, hogy mennyi az annyi. Meg időnként meg is vádolt sültkrumpli fogyasztással. Baromi jó érzés volt jogosan felháborodni, hogy én nem!!! És hogy hogy lehet ez kibírni? A héten hat nap volt diéta, a hetediken csak zabáltunk megállás nélkül. (Ezt egy táplálkozásszakértő is megerősítette, hogy ha heti egy nap eszel, attól nem indul be hízás, mert a szervezet képes kompenzálni.) A diéta 3 hónapig tartott, vagy 2. Utána ráeszméltem, hogy én már nem is szeretek enni. Néha rámtör a vágy, olyankor eszem egy kicsit, de általában emlékeztetem magam hogy várjuk csak ki a vasárnapot. Sajnos mint minden ez is csak sport mellett működik, heti 4-5 x intenzív sport (én imádom). Másként nem is tudok már élni. Hát ilyen az életmódváltás. Müzli, tej, joghurt, pulyka, zöldség gyümölcs, puffasztott búza, nekem más nem is kell. Leszoktam a cukros lónyálakról, most már csak ásványvíz van, meg néha sportital és tea. Eddig 6 kilót fogytam, és bár a BMI-m 23, a testzsír százalékom 19 lett az utolsó mérésnél, ami borzasztó jó érzés...
Hátha segít az én sztorim. Nálam a női büszkeség és egy tapintatlan jóbarát segített.
"Tudom,ÉLETMÓDVÁLTÁS kellene. Hihetetlenül lusta vagyok,még egy fejkörzésre is."
Na látod, tudod te az okokat, nem kell azt másoknak elmondani, de ilyen hozzáállással nem fogsz lefogyni.
Mozodni kell sokat és rendszeresen és ésszel enni + kitartás, mert nem 2 hónapig tart.
Ott a gond,hogy szeretnék még jó sokáig élni.....
Igen,biztos,hogy valami hiányzik az életemből,de nem tudok rájönni,hogy mi az.
Apám biztos,hogy soványabbnak szeretett volna engem,a jobb tanulósággal,foglalkozással semmi gondja nincs.
Lehet,hogy kettőnk (szinte nem is létező)kapcsolatában kellene keresnem a megoldást.
Én boldognak és elégedettnek érzem magam.(tehát nem az van,amit írtál,hogy esetleg valamelyik részével az életemnek elégedetlen vagyok).Az életem első nagy szerelmével élek együtt,aki után 2 évig sírtam!Mindketten mással folytattuk,majd szinte egyszerre váltunk és utána összejöttünk,és 6 és fél éve boldogok vagyunk együtt.A Lányom is imádja,és ez kölcsönös.
Ha valaki 18 éves koromban,a szakításunk után azt mondja nekem,hogy ne sírj,15 év múlva egymásra találtok és boldogok lesztek,el sem hittem volna!
Szóval ezzel minden rendben.A munkámmal is,én későn,26 évesen jöttem rá,hogy óvónő akarok lenni,és utána végeztem el a főiskolát.
Nagyon szeretem a munkámat.
Amit a hormonális alapon működő éhségérzettel kapcsolatban írtál,az nálam azért nem állja meg a helyét,mert nézték a hormonszintjeimet a nem-menstruálás miatt,és rendben voltak.És végül azért sem,mert mint írtam,nem azért eszem,mert éhes vagyok,hanem az élvezetért.
Mindenesetre nagyon nagyon köszönöm hogy gondolkodtál a lehetséges okokon,nagyon aranyos Tőled.
Én sem ezektől dagadok....(cola,chips,meg ilyesmi)
Nem mozgok,és sokkal több a kalóriabevitelem,mint a leadásom.
Az,hogy egy elhízott feleséget kívánhat-e úgy a férje,mint azelőtt.....
eléggé megosztó kérdés.
(és sokat olvastam erről mostanában Pataky Attila meg a neje miatt)
de én úgy gondolom,hogy a szép,modell-alkatú nőket is megcsalhatják ugyanúgy,mint a kövéreket,ez nem ettől függ.
A Párom irántam érzett vágyával az ég egyadta világon semmi baj nincs.
Ha Neki kiesnének a fogai,meg kihullana a haja,én sem cserélném le Őt.
Az a baj,hogy én már nem bízom a saját akaraterőmben....
Már annyiszor volt akaraterőm,6-8-12 hétig,aztán elröppent(Jó messzire) és győzött az ízek szeretete.
1. Ha a férjed így szeret, ahogy vagy + van egy egészséges kislányod + ilyennek szeretnek téged a barátaid, a rokonaid, az oviban a gyerekek, kolléganők, stb. akkor miért izgat, hogy kövér vagy?
Akkor érthető lenne az elkeseredésed, ha a túlsúlyod a szociális életedben, kapcsolatteremtésben, párkapcsolatban, gyermekvállalásban, stb. jelentősen akadályozna. De nem akadályoz(ott), akkor hol itt a gond?
Amarynda is mintha erről írt volna neked!
2. Aki pótcselekvésként (kényszeresen) eszik, annak valami csak-csak hiányzik az életéből. Ha nem is materiális síkon, de lelkileg mindenképp.
Nem lehet, hogy az a baj, hogy a szüleid (apukád?) nem fogadtak el téged soha, mindig másmilyennek (nem feltétlenül soványnak, hanem pl. jobb tanulónak, x foglalkozásúnak, valamiben kiugróan tehetségesnek, stb.) akartak téged látni? Kevés voltál nekik?
Vagy: nem te nem tudtál megfelelni a külső elvárásoknak, hanem teneked nem felel meg valami, valaki.Nem értél el egy fontos célt, nem valósult meg egy álmod, vagy elérted ugyan, de csalódtál benne, nem ilyen lovat akartál...
Csak találgatok...
3. Hormonális alapon is lehet állandó éhségérzet.
Nem vagyok orvos, de hallottam olyan betegekről, akiknek a hormonháztartásuk nincs rendben, vagy valamilyen enzim hiányzik az anyagcseréjükhöz és emiatt a szervezetük túl lassan égeti el a kalóriát, az agyi központba pedig soha nem jut el a jóllakottság érzése.
Szia kedves Elefantcsibe es mindenki!
En teljesen megertelek mert en is nagyon szeretek enni, nem eszem semmi kola, chips, pizza stb . eteleket viszont nagyons zeretek sutni, hetente tobb alkalommal sutok sutiket, a parom is igenyli, rajta nincs semmi felesleg. En lusta is vagyok, es mivel sokat dietaztam , amikor tobb jott ram vissza elegem lett az egeszbol.
Tudom, ha akarnek le tudnek fogyni, kb. 15 kilot( egyszer mar sikerult) de azt is tudom hogy nem tudom megtartani igy ma mar nem foglalkozom vele. Szerencses vagyok abbol a szempontbol, hogy viszonylag aranyos maradtam, es eredetileg sem voltam soha nagyon sovany mert erosek a csontjaim is.En elfogadtam magam ilyennek, a kornyzetem szeret, soha nem volt negativ megkulonboztetesben reszem. 35 eves korom utan kezdtem felszedni kb 15 kiko pluszt ami sosem ment le tartosan. A hazaseletem sosem szenvedett ettol, a ferjem sexualis akitivitasa igencsak a helyen van
, sokszor tobb mint ami nekem kellene.
Voltak nagy mutetjeim es 13 eve kell szednem antidepresszanst, verhigitot, vernyomascsokkentot ezek is hozzajarulnak a felesleghez. Viszont a legnagyobb tenyezo az hogy nem mozgok semmit joforman, azon kivul hogy ellatom a haztartast es az allatokat. (farmon lakunk vannak allataink).
Ha nem tudsz lefogyni, akkor probald meg elfogadni aa kulsodet, maskent mindig gyotorni fog a dolog.
Nekem nagyon szep a borom, es vastag szoke hajam van, ezekkel nincs gondom, viszont utalom a narancsboromet, de 50 utan mar elfogadtam hogy ez van es azota bekeben elek onmagammal.
Sok sikert neked akarhogyan is alakul a jovoben a eleted!
Ebben az életmódváltoztatásos dologban az a piszok nehéz, hogy ezt könnyen mondja az, aki nem szereti az egészségtelen kajákat, de aki szereti, annak nagyon nehéz végleg lemondani róluk...
Én pl. a sajton tudok meghízni. Minden további nélkül megreggelizem 30-40 deka márványsajtot, stb... és persze lehet mondani, hogy egyek helyette 10 dkg köményeset (azt is szeretem), de akkor eleve önsanyargatás lenne az élet. Imádok főzni, és hát két főre nehéz úgy főzni, hogy ne legyen maradék, azt viszont másnap már nem esszük meg főételként, így általában én eszem meg, amiből az következik, hogy duplán vacsorázom / ebédelek. Dióhéjban ennyi.
Tudom még ajánlnai a házilag készített jégkrémet, jégkását. Nem sok minden kell hozzá, gyümölcs, víz, zsírszegény tej.
Egyébbként én is a Norbi féle diétával fogytam le,ha nem is az ő termékeit vásároltam. Otthon, a saját ízlésünk szerint is, sok mindent ki lehet találni.
Szia!
Szerintem is pótcselekszel azzal, hogy eszel. Tudom jól, mert én is ebben a cipőben jártam. Remek családi háttér, barátok, rengeteg hobbi és még is.
Imádom máig is, az ízeket, de igyekszem visszafogni magam.
Ez egy örökös harc, nagyon könnyű elcsábulni. Ettől függetlenül 22 kilót fogytam a szülés után. 46-os méretű ruháim helyett ma már 38-ast is hordok. Mozgás nélkül is meg lehet csinálni!
Minden a fejben dől el! Ha jól érzed magad a bőrödben, akkor minden rendben van, ha változtatni akarsz, csak is önmagadért tedd!
Azt írod egészségügyi problémáid vannak. Ennél nagyobb mozgatórugó nem is kell!
Az állandó fogyás-hízás még jobban terheli a szervezeted. Kezdj el egy lassú, akár évekig tartó diétát, egyél mindig a kedvenceidből is, mértékkel! Lényeg a fokozatosság, mint mindenben.
És a legfontosabb, hinni-bízni önmagunkban, az erőnkben!
Kedves Sorstárs!
Ezt bizony kényszeres evésnek hívják. Hasonlít az alkoholizmushoz, droggfüggéshez, a függőség tekintetében. Egyetlen nagy hátránya van: ha holnaptól nem iszik az alkoholfüggő, akkor pár napig (hétig) szenved, de utána meggyógyul. A kaját nem hagyhatod el teljesen, akkor ugye 2-3 héten belül éhenhalsz, akármennyi a súlyod.
Ezért baromi nehéz, mert mértéket kell tartani. Aztán pedig az elért súlyt megtartani. Ez még nehezebb. Ugyanezekkel szenvedek évek óta, a magas vérnyomás már megvan, a térdizület kopásról nem is beszélve.
Öt évet adnék az életemből, ha holnaptól nem minden második gondolatom az lenne, hogy: mikor eszünk legközelebb?Most ott tartok, hogy muszáj változtatni, mert a jártányi erő is veszélyben van! Felirattam gyógyszert indulási segítségnek, nagy az elhatározás. Egy értékes könyvet tudok még ajánlani, ha érdekel: az Édesvíz Kiadó kiadványa: Miért nem tudom abbahagyni az evést? Érdemes elolvasni. Sok sikert!
Nagyon jók a meglátásaid.
Az ovisok imádnak átölelni,hozzám bújni,előfordul,hogy nagyobb csoportos kisfiú benéz a csoportszoba ajtaján,és beszól,hogy:"........ néni,én beléd vagyok szerelmes!"
Persze,hogy van,amiben örömömet lelem.A 2 kifejezett hobbim mellett is.
Nagyon mélyen magamba nézve is azt kell mondjam,semmi depresszió,imádjuk egymást a párommal,sokat beszélgetünk,nevetünk(hasonló a humorunk)
A tágabb családdal is jó a kapcsolatom,kivéve az Apukámat,akivel valahogy "nincs" semmilyen kapcsolatom.
A gyerekkori traumák megviseltek,nagyon szégyelltem a kövérségemet(sokkal inkább zavart,mint most) és hogy minden a kilóim száma körül forgott.
A szüleim persze jót akartak,de nem jó módszerekkel tették.Eltiltottak a szeretett ételektől....Ezért,amíg náluk éltem,zugettem,aztán mikor férjhez mentem,és a magam ura lettem,elszabadult a pokol.
(mármint evés terén)
Az alkoholisták miért isznak?Szerintem nem az íze miatt,hanem az utána lévő bódulat miatt.....(még sosem voltam berúgva sem
)
Akkor ez a hasonlat nem áll meg teljesen,mert kifejezetten nem élvezem a kidurranó gyomromat,viszont az evést,KÖZBEN az ízeket nagyon.
Szenvedek,ha nem ehetek.
Lehet, hogy az ovisoknak kifejezetten tetszel így, bejön nekik egy jó kedélyű, kövér "tyúkanyó".
Ebben a korban a kölykök még nincsenek a média által elrontva, nemcsak a modelleket látják szépnek.
A hobbidra nem azért kérdeztem, hogy az mennyire mozgalmas. Hanem azért, hogy egyáltalán van-e, ami leköt, amiben örömödet leled.
Ennek ellenére kitartok amellett, hogy valami lelki oka van ennek az egésznek. Te valami olyan okból eszel, amiért az alkoholisták isznak.
Már onnan indul a dolog, hogy összekapcsolod a jelenlegi állapotodat a csecsemőkoroddal. Az lehet, hogy akkor tényleg elrontottak nálad valamit, túltápláltak, de a gyerekek szervezete nagyon rugalmas, gyermekéveid alatt spontán rendbe kellett volna jönnöd. Hacsak nem etettek túl akkor is... (Régen sok családban volt szokás büntetni a gyerekeket azért, ha nem ették meg mind az eléjük kirakott ételt.)
A másik az osztály előtti "megszégyenülés": akkor a fogyással nyújtottál egy teljesítményt, amiért egy közösség elismerést adott. Nem lehet, hogy most is azt gondolod, "csak akkor fogadnának el igazán, ha megint lefogynék ennyit és ennyit?" Ha le akarsz fogyni, ne azért tedd, hogy másoknak ezzel bármit is bizonyíts.
Nem,a munkám egyáltalán nem unalmas,sőt!(óvónő vagyok)
Hobbim olyan,ami nem kíván aktivitást.
Gyűjtöm a parfümöket.És mindent tudok róluk,simán kenterbe verem a nagy parfümériák eladóit.
A másik hobbim,a szobanövényekkel való foglalatosság,ápolgatásuk,szaporításuk....szintén nem egy nagy aktivitást igénylő dolog.
Unatkozni nem szoktam,esetleg a nyári szünetben néha.....igaz,akkor kb. 5 percenként eszem valamit.
Nekem nem az édességek kívánásával van gondom-úgy gondolom,szeretethiányban végképp nem szenvedek.(Szerencsére)
Én MINDENT szeretek!
Tésztát,zöldséget,(a gyümit nem annyira)de leginkább a húst!
Sajnos persze az édességet sem vetem meg,de nem falom.
Szerintem semmi baj nincs azzal, hogy élvezetet találsz az evésben. Önmagában az sem baj, ha molett vagy, mert nem lehet mindenki sovány.
Ha az étvágyadat, evés körüli gondolataidat abnormálisnak érzed, akkor tényleg inkább a pszichikai okokat kellene feltárni.
Nem szenvedsz szeretethiányban és nem stresszes az életed. Oké.
Esetleg nem unatkozol? Pl. a munkád nem túl unalmas? Az unalom a negatív stressz!
Bár én nem vagyok kövér, megfigyeltem, hogy ha szörnyen unatkozom, akkor eszem össze mindenfélét - pótcselekvésként.
Van-e valamilyen hobbid (nem feltétlenül sport), amivel aktívan töltöd a szabadidődet?
Sziasztok!
Én is szenvedek ettől az egész fogyás-hízás kálváriától. Röviden: normális alkatom volt gyerekkoromban, babavárás alatt 12 kg jött fel, szoptatás alatt visszajött a leadott 12 meg még 5 kg. Na, ez azóta (6 éve) rajtam van. Se le, se föl. Hiába diéta, hiába futás. Igaz, izmosabb lettem, de a kilók maradtak. Sőt, több lett.
Egy hónapja endokrinológus diétára fogott (napi 125 g szénhidrát, 1000 kcal). A cukorbetegség határán vagyok, ezért írta elő. És ezzel teljesen magam alatt vagyok. Hiába iszom elég folyadékot, egész nap szédelgek a diéta betartása mellett, borzasztó fejfájással. Van heti mintaétrendem. Katasztrófa. Ja, és még mozogjak is...
Ma teljesen kiakadtam, hogy fizikailag nem bírom tovább. Egy hónapja kínlódom, a hangulatom a béka feneke alatt. A családot alig tudom ellátni.
Így kell leélnem az életem? Tudom, hogy fogynom kéne, de ezen az úton hová jutok?
Örülök, hogy leírhattam Nektek. Hátha valaki tud hasznosat mondani.
Köszi! Az utolsó kilókkal még küzdök amúgy, szeretnék még 5-6 kilót leadni. Szerintem így vagy úgy, de sikerülni fog.
A hsz-eket olvasgatva hozzáteszem, hogy én bizony fogyasztó kapszulákat is bevetettem a fogyás érdekében, és igenis segített, pl. a farkaséhség leküzdésében. Persze ésszel kell szedni ezeket, nem hónapokig és nem mindegy, hogy melyiket.
Ha nem egészségügyi probléma áll a túlsúly hátterében, akkor csak úgy lehet lefogyni, ha az ember a fejében is eldöntötte a dolgot. Nekem ez a tapasztalatom. Ha eldöntötted, "átkapcsol" az agyad és szinte automatikusan betartod a diétát/sportot. Amíg csak vágysz rá, hogy lefogyj, addig kínszenvedésnek fogod érezni. Nálam most ezért is stagnál a fogyás. Mert most nem vagyok annyira otivált, mint amikor még 20 kg túlsúlyom volt.
Mindenkinek sok sikert a fogyáshoz
Elmondom neked, nekünk van futópadunk, ledmex, hasizompad, lépcsőző, szobakerékpár. De mind csak egy hónapig volt sláger.
Sajnos a lustaság mindig erősebb. Vagyis mi télen nagyon ráértünk - földekkel foglalkozunk - de nyáron meghalni nincs időnk. Ezért télen egy nagy lendülettel megvettem mindent, és jött a tavasz, azóta ott van, és senkinek nincs lelkiereje még csak bemenni se a kondiba.
Ez van.
Mindenki mondja, majd a télen.
Én csak akkor eszem, ha éhes vagyok. A párom és a fiam az olyanok, mint Pavlov kutyája.
Igaz nálunk a reggeli a főétkezés - munkánkból adódóan - délbe ki mikor ér rá, este pedig csak az eszik aki akar, és azt amit kíván. Én általába a gyógyszer bevétel előtt egy kis kifli, vagy kenyér, párom pirítós, fiam meg este nincs is itthon.
Most pl: körözöttet ettem 3-4 teáskanállal, kenyér nélkül, paradicsommal. A párom pirítóst, erőspaprikát, paradicsomot. De mi már ezt szoktuk meg. 
Még nem olvastam el az egész topikot, de nagyon jó témát indítottál el! Az enyém félig-meddig sikersztori.
Én vékonyka babaként születtem, de 2 naposan megbetegedtem és anyukámnak az idegeskedés miatt elment a teje. Engem is tápszerrel pumpáltak föl, így aztán már kisgyerekként is duci voltam. Akkoriban meg nem is figyeltek sajnos olyanokra, hogy ne cukros teával itassák és ne fehér kenyérrel etessék a gyereket. A rokonok meg imádtak tömni engem kajával, mert olyan aranyos voltam, ahogy mindent élvezettel befaltam
Persze már iskolás koromtól kezdve utáltam a túlsúlyomat, a csúfolódások miatt is. A kamaszkor meg még rosszabb volt. Egy vizsgálat kiderítette, hogy hajszál választ el a cukorbetegségtől. Na, ettől nekem valami átállt az agyamban, és elkezdtem diétázni az orvosi előírás alapján. Nagyon nehéz volt, de 2 év alatt 20 kilót adtam le. Sok erőt adott, hogy a körülöttem lévők megdícsértek, sok bókot kaptam, amit addig sosem. Megtaláltam a páromat is
Több mint 80 kilóról lementem 60-ra (alig 160 cm magas vagyok), azóta 1-2 kiló ingadozással tartom ezt a súlyt. Nem egyszerű, mert soha nem ehetek kedvem szerint, de elfogadtam, hogy nekem erre már egész életem során oda kell majd figyelnem. Azt egyszerűen nem tudtam elfogadni, hogy 80 kilós maradjak. Amikor épp valami hízlaló finomságról mondok le, mindig arra gondolok, hogy ezzel az egészségemet is megőrzöm, ezért is jó ez nekem 
Bocs, ha hosszú voltam!