Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megtartott gyermekek
Torolt_felhasznalo_137140
Létrehozva: 2008. június 21. 15:13
Sziasztok!
Olyanok történetét várom, akik bár nem akarták megtartani a gyermeküket -mert például túl fiatalnak érezték magukat, nem éltek stabil kapcsolatban, nem érezték biztosnak az anyagi hátteret, a családjuk túl nagy negatív nyomást gyakorolt rájuk (tehát nem betegség miatt)- de végül megtartották.
Valóban rosszabb lett-e az életük ezáltal, mint ahogy a terhesség alatt hitték? A változást rossznak fogják-e fel? Megbánták-e a döntésüket? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem?
S ha hosszú távon gondolkodtak annak idején, mi jutott eszükbe a gyermekükkel kapcsolatban? Tényleg annyira rossz lenne megszületnie, ha csak a gyermekre gondoltak? Később beigazolódott, amit ekkor gondoltak?
Annyi abortusszal foglalkozó topic van, most nézzük meg a másik oldalt is, azokat, akik vállalták a nemkívánt gyermeküket!
sziasztok!
én 22éves vagyok a párommal kicsit több mint egy éve vagyunk együtt és 6hetes a lányunk.nem terveztük de jött én mindenképpen megakartam tartani gyűlölném magam ha elvetettem volna pedig a párom anyuja nagyon ellenzte olyan dolgokat mondott h azóta se tudom kiheverni(persze most ő akrna egész nap a picivel lenni) és a párom egy szót se szólt ami nagyon rosszul esett.majd egy hét múlva azt mondta vetessük el.sírógörcsöt kaptam és megmondtam h akkor menjen el mert én akkor is megtartom.egy hónapig ez ment de aztán mikor uh-on látta teljesen megváltozott.főleg mikor a hasam nőtt már nagyon várta.sajnos 5. hónaptól nagyon keveset voltunkegyütt mert vidéken dolgozik és heti 1-2 napot van itthon.az utolsó héten együtt voltunk is itt volt mikor beidult a szülés.bent volt és nagyon örült.imádja a picit de sajnos köztünk egyre nagyobb a szakadék a távollét miatt.akárhogy is lesz a lányom a mindenem és megfogom oldani!
igaz, hogy védekezni kell, de egy sem nyújt 100%-ot!!!! ezt ne feledd, ismerek jó pár nőt aki védekezés mellett lett terhes!!! persze ha védekezik kisebb az esélye a terhességnek.
én védekezem, de ha mégis teherbe esnék elvetetném, mert nincs még itt az ideje, ja és már nem tini vagyok.
szia!
elolvastam a blogod, nem vagy semmi! inkább beteg!
Sziasztok!
Nekem van egy 5 hónapos gyönyörűségem, akin gondolkoztam, hogy megtartsam-e.. Nagyon sokáig nem estem teherbe, aztán jött egy férfi,akivel úgy éreztem tökéletes minden és rögtön meg is fogant a lányom. Beszélgettünk gyerekről,aztán mikor kiderült azt akarta, hogy vetessem el. Kb 2 napig úgy gondoltam oké, aztán megláttam, hogy dobog a szíve... Sírva mentem anyuhoz, aki azt mondta, hogy ha csak az anyagiak miatt vetetném el,akkor ne tegyem.
Megtartottam.. Imádom, ő az életem! Mióta megszületett egy pillanatra sem bántam meg. Persze nehéz egyedül, de így legalább csak rá kell koncentrálnom, csak vele foglalkozom.
Ja a családom teljesen mellettem állt, még a 89 éves nagymamám is,pedig azért ő még úgy gondolkozik, hogy ha gyerek, akkor házasság...
Én így jártam. Még nem voltam 20 éves. Egy óriási szerelmi csalódás után megismertem valakit, akkor azt hittem, hogy ő a vigasz számomra. Megmondtam neki, hogy bár nem akarok gyereket, nem szedek fogamzásgátlót, és ha teherbe esnék, megtartom. 3 hónap után terhes lettem, de addigra szakított velem. Kétségbe estem, nem akartam egyedül gyereket, de elvetetni sem. A szüleimmel éltem. Mikor kiderült, az apám hónapokig nem szólt hozzám. De ragaszkodtam hozzá, hogy megtartom. Aztán megszületett a gyönyörú fiam. Életem legboldogabb napja volt, amikor először a karomban tarthattam. Aztán férjhez mentem, született még 2 gyerekem. Az már más kérdés, hogy szenvedek ebben a házasságban, de ez nem a férjem hibája.
Nem bántam meg, hogy megszültem az első gyerekem. Anyagilag sose volt könnyű, de ez nem számít, míg van mit enni és van fedél az ember feje felett.
Jó a Topic! Itt gondolkodom,h én is ismerek olyan Nőket akik az utolsó pillanatban nem mentek el az abortuszra!
Aztán döbbentem rá/Cornation írását olvasva/,h én is mentett gyerek vagyok!
Az Anyukám mentett meg! Az apukám féltékenységből /azt hitte mástól vagyok/ nem akart engem! De aztán nagyon örültek mikor két fiú után megszületett a lány!