Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Az anyós véleménye
Torolt_felhasznalo_904145
Létrehozva: 2008. június 30. 18:01
Sziasztok!
Olvasgattam ma is és mint mindig,feltűnt,hogy mennyi menyecske nincs megelégedve a "mamával"... Ami megint csak édekes,hogy mindig a fiús mamákkal van a baj,a lányosok -két három kivételével- földreszállt angyalok.
Gonoszkodni akartam igazándiból,hogy azok írjanak most ide,akiknek a MENYÜKről van meg a véleménye.Persze nem azért,mert a lány így vagy úgy csinálja a tökfőzeléket,hanem tényleg vélt vagy valós sérelmekről.Mert kiváncsi vagyo,hogy egy anyós hogyan éli meg,ha utálják.Nem baj,ha hamvába hal a topik,csak gondoltam,megosztom veletek mi jutott eszembe.
Az anyós rossz dolog.
És van véleménye mindenről.
Belepofázna mindenbe.
DE: le van kakkantva.
Majd ha ő él a fiacskájával, ő szexel a fiacskájával, akkor belekukucskálhat a pár privát életébe.
De addig vannak dolgok, amihez nincs köze.
És annál jobb, minél messzebb él ez a vizslató szemű, kotnyeles anyós.
A legjobb parti az árva gyerek!
"Egyébként sose éreztettem vele,h. nem bírom őt, inkább csak a férjemnek mondogatom mostanában, de ő meg persze,h. védi és ezért mi veszekszünk."
Jujj,ezt ne csináld.....ne mondd a férjednek,hogy nem bírod az anyukáját.Bármennyire így is van,inkább szorítsd össze a fogaid...mert ebből később egyre nagyobb problémák lesznek és azt gondolom nem szeretnéd,hogy esetleg a házasságotok kárára menjen az anyósoddal való kapcsolatod.
Nem volt netem mostanáig,csak most tudtam elolvasni a hsz-eket...
Ahogy írtad ,az anyósom tényleg intelligens asszony....én most 23 éves vagyok,a férjem 30,van egy 3 éves lányunk.Az anyukám 3 éves koromban halt meg,tehát nem láttam anyai mintát...ha én anyósom helyében lettem volna,akkor lehet,hogy rosszul kezeltem volna a helyzetet....hiszen fiatal voltam,talán joggal gondolhatta volna-a korom miatt-,hogy én nehezebben boldogulok egy gyerekkel.....de soha nem éreztette velem ezt,bizalmat szavazott és én ettől egyre magabiztosabb lettem anyukaként.
Tavaly szerettem volna tanulni,anyósom,apósommal együtt elém állt és azt mondta:bármit szeretnék is kezdeni magammal,mellettem állnak és megoldjuk a gyermekfelügyeletet is.(Mert így,hogy anyukám nincs,csak egy nagymama van,szóval másra nem számíthatok ilyen téren.) Egy szó,mint száz:elkezdtem tavaly a főiskolát,most fejeztem be az első évemet.Nélkülük nem ment volna.Az utolsó vizsgám után az volt az első,hogy nekik megköszöntem.(Mindig vigyázott anyósom a kislányomra,pedig 8 unokája van és még nem nyugdíjas.)
Az intelligenciája másban is megmutatkozik...én nem szerettem főzni és nem is főztem.Anyósom erre mit csinált?Nem szidott,hanem vett nekem egy szép szakácskönyvet és beleírta,hogy reméli olyan szeretettel fogom használni,mint amilyennel Ő adja nekem...addig is tudtam,hogy okos asszony,de azóta még biztosabb vagyok benne.
A férjemék négyen testvérek,a szüleik folyamatosan támogatták őket,mindig segítettek ,ha nehéz helyzetbe kerültünk.Remélem,hogy egyszer mindezt meg tudom hálálni nekik.
Azért írtam ezt le,hogy ne keseredj el,léteznek valóban jó anyós-meny viszonyok.Meg persze azért is írtam ,hogy eldicsekedhessek az én "pótanyukámmal".
anyaságban való kompetenciájukat megkérdőjelezte...
!!! és ez egy nagyon lényeges pontja annak, hogy miért romlik meg egy anyós-meny kapcsolat amikor jön az unoka...
(bár ez mindenre és mindenkire vonatkozik...így lehetsz jó anya, feleség, meny stb...)
A családtagság ponton nem értünk egyet. Attól még, mert a nevét viseled, lehetnek veled szemetek, ha akarnak, és nem kell a nevét viselned, hogy családtagként kezeljenek. Unokáról egyelőre nem tudok beszámolni, hogy mennyit változtat a helyzeten. Nem hiszem, hogy túl sokat fog.
Nem is kell az én kedvemet lesni, soha nem is kellett. És annak ellenére, hogy itt elmondom, ami fáj, anyósékkal egyetlen egyszer borítottam a bilit. Úgy gondolom, hogy jogosan, amikor is apósom kotta részegen belém kötött. Addig minden alkalommal visszafogtam magam, és a végtelenségig udvarias maradtam. Soha nem mutattam ki, még azt sem, ha megbántottak. Maximum a buszon hazafelé sírtam el magam. Akármennyire is hihetetlen, tudok olyan is lenni. Azokkal, akik fontosak vagy fontosnak látszanak. És soha semmiért nem szóltam vissza, ebbe betegedtem bele. És ez a betegség döbbentett rá arra, hogy ne hagyjam magam tovább szívatni, és ennek következményeképpen lettem lényegesen határozottabb, és az eszemmel (a szívemet kizárva) gondolkodó.
"A családtagság nem függ szerintem semmiféle papírtól, hogy a felesége, vagy a szerelme a gyerekének. A családtagság attól függ, hogy az adott család képes-e elfogadni a gyereke választottját azért, mert a gyereke szereti. Ha ennyi idő alatt nem tudtak elfogadni, akkor már nem is fognak, és már nem fogok belebetegedni abba, hogy nekik soha semmi nem felel meg, akármit csinálok. "
De bizony,a családtagság nem arról szól,hogy elfogadtak a szülők,mint a fiuk választottját.Merthogy ha elfogadnak ha nem,akkor is a nevét viselem,a család része vagyok.És akkor is,ha csak élettársi viszonyban élünk.Mert az unokák viszont az ő nevüket viselik.
A kisebb fiamnak tavasszal ért véget egy három éves kapcsolata.Elfogadtam a kislányt,szerettem is,de nem volt a családom tagja,nem éltek együtt,nem volt menyasszonya sem a fiamnak.Most van egy 2 hónapja tartó kapcsolata,akit szintén elfogadtunk,de attól még az a lány sem családtag.A nagyfiam barátnője viszont az.Együtt élnek,együtt is tervezik leélni az életüket.Remélem sikerülni is fog nekik.
Na és mi van akkor,ha nem lesik minden kényedet?Ha nem azt főznek,ami a te kedvenced?Vagy mondjuk te utálod a pacalt,a párod meg szereti,nyilván az anyja neki fog kedvezni.(NEM MONDOM,HOGY TE AZT ÍRTAD,HOGY Ő SZERETI A PACALT,MIELŐTT EZT IS MAGADRA VESZED)
A rántott hússal mi a baj?Ég tőle a gyomrod?akkor mondd meg,és kész.Mellesleg vendégségben én azt eszem,amit elém raknak,ha végképp úgy itélem meg,hogy számomra ehetetlen,akkor egyszerűen megmondom,hogy nem kérem,köszönöm.
Én nem mondtam,hogy TE PRINCESSITA puffogtál.ÁLTALÁBAN mondtam,amit mondtam.Veled kapcsolatban egyébként az az érzésem,hogy te kissé egocentrikus személyiség vagy.Bűbájos,míg körüldonganak,egyébként meg próbálod lehengerelni az embereket.Minden témában,amiben eddig olvastalak,ez volt a benyomásom rólad.Meg az árnyalatnyi irigység a "sógornőd" felé,akinek van gyereke és -szerinted- ő az atyaisten "anyósék" szemében.És azon is gondolkodtam már veled kapcsolatosan,hogy ha a barátod szüleivel csak fele annyira vagy udvariatlan mint ahogy itt beszélsz róluk,már az is elég ok arra,hogy ne kedveljenek.NEm tudom,mennyi idős vagy,túl öreg nem lehetsz.Ami nem is baj.A baj ott van,hhogy neked mindenről megfellebbezhetetlen véleményed van,nyilván a barátod szüleinek a szemébe is elmondod,amit gondolsz róluk.Nem puncsolni kell nekik,senki nem kért rá,hogy jópofizz velük.Viseld el őket olyannak amilyenek.Ahhhoz meg sok közöd nincs,ha a barátod a saját fizetéséből költ rájuk is.Elvégre a szülei.És ahhoz sincs semmi de semmi közöd,hogy ők mire költik a nyugdíjukat.Még akkor se lesz,ha összeköltözöl a fiukkal és tényleg családot alapítotok.Ahhoz lesz csak,hogy akkor a családja eltartása járjon elöl,ne a mamáék segítése.De addig semmi beleszólásod nincs ebbe.
Ez a mindenkitlehengerlek stílus pedig,amivel itt jössz a nlc-n,ha az életben is sajátod,akkor nagy bajok lesznek még az életedben,nem ártana visszavenni belőle.
Hadd jöjjön most egy formabontó rövid történet.
Édesanyámat a feleségem a Mesebeli Anyóstündérnek tartja, olyan ideális a kapcsolatuk, ami még egy gyermekmesében is túl cukormázas lenne.
Ennek épp a tükörképe az én anyósom. Ő valahol a 24 fejű sárkány és a Sátán között van félúton, a rosszindulat állatorvosi lova.
Olyan cifra és méltatlan múltunk van vele, hogy a hálivúdi filmstúdiók egymás előtt tolongva, dollármilliókat lobogtatva, sikítva követelnék a megfilmesítés jogát, ha megneszelnék.
Ilyen is van...
Sziasztok!
Bár én nem vagyok még csak menyecske sem, azért anyósjelölt van. Én nagyon szeretem, és attól függetlenül, hogy él az anyukám, volt már, hogy őt hívtam fel, ha valamivel gondom támadt a konyhában. Nálunk inkább az a gond, hogy az egyszem pici fiacskájával nem lehet bírni néha, érzésem szerint néha tiszteletlen a szüleivel, amiért kap is tőlem, mert az én apukám már nem él, és ez engem rosszul érint, de mindegy.
Ettől függetlenül, én a probléma forrását sokszor nem abban látom, hogy bele akar szólni a mama mindenbe, hanem egész egyszerűen öregszenek, és az idő elteltével sajnos sokan - T. a kivételnek - egyre nehézkesebbé válnak. Ezt a közvetlen közelemben tapasztalom, a család más ágán. Ezzel nem akarok bántani senkit, tény, hogy sok türelem kell hozzá. És hangsúlyozom, nem általánosítok, csak én pl. ezt látom, és tudom, hogy sokszor csak ez a baj. Szóval igyekszem türelmes lenni majd a későbbiekben, ha szükség lesz rá.
Konkrétan te vagy eltévedve kedves.Azt írtam,hogy itt olvasgatva ütött szöget a fejembe,hogy csak az anyósokban van a hiba?És konkrétan csak a fiús mamák a rosszak?
Ja,és naná,hogy olyan kretén vagyok,hogy eszembe sem jut,hogy ide zömmel nők írnak.Csakhogy:Én az ANYÓSOKHOZ szóltam,mégis ők vannak itt a legkevesebben,ahogy elnézem.Máskor olvass figyelmesebben...
Nem VÉLEMÉNYT írtam,feldobtam egy gondolatot.Ám ha nem tetszik,odébb lehet állni.
Á, az ilyesmi mindig is megoldható volt harag nélkül, ha amúgy jól kijöttek egymással. Igaz, nekem szerencsém volt anyósommal, mert a férjem nagyon késői gyerek lévén, mire megnősült, az anyósom inkább olyan volt, mint egy nagymama...
Amikor végre megszületett az első gyerekünk, s hazavittem, na akkor lehetett volna egy kis nézeltérésünk: megfőztem a babának a teát, ahogy én tanultam. Anyósom kivette a kezemből, hogy ne sajnád tőle a cukrot---és zutty bele! Én meg ahogy kiment, szintén zutty---a mosogatóba és csináltam másikat....))) Szerintem észrevette, de nem szólt, nem lett belőle vita. Kár is lett volna, mert a gyerek úgy döntött, amíg szopik, egy korty tea sem csúszik le a torkán...))
Most meg: ha bébiételt akart enni az unokám és azt adtak neki, egye. Én a magam részéről azért meggyőződtem róla, hogy nem olyan, mint 30 éve....
Csak még valami. Arra jöttem rá,h.anyós minket másképp kezel,mint a lányát. Ő az isten pedig Olaszo-ba dolgozik éjjelente és rendezvényszervező??!!
Hehehe. És ő nem jön rá,h. a lánya mivel foglalkozik. De ha hazajön akkor ő körül van ugrálva,ki van nyalva a segge.
A férjem permetez, füvet nyír, szerel ezt-azt nála, intéz ezt-azt,amit kell (persze az anyja oké) de mégsem kapunk cseppnyi törődést sem??? Miért?
Na mindegy. Nekem lányom van remélem anyós leszek és nem ilyen.
Lassan hat éve vagyunk együtt. Másfél évig éltünk együtt, amire sikerült olyan szinten mínuszba helyeznie az anyagi helyzetünket, hogy hazaköltöztünk. Megvolt az eljegyzésünk is, azt is anyós szarkeverésének köszönhetően bontottuk fel.
A családtagság nem függ szerintem semmiféle papírtól, hogy a felesége, vagy a szerelme a gyerekének. A családtagság attól függ, hogy az adott család képes-e elfogadni a gyereke választottját azért, mert a gyereke szereti. Ha ennyi idő alatt nem tudtak elfogadni, akkor már nem is fognak, és már nem fogok belebetegedni abba, hogy nekik soha semmi nem felel meg, akármit csinálok.
Nem arról próbálok vitázni, hogy az anyósok jegyezzék meg, hogy mit nem szeret a menyük, hanem én úgy gondolom, hogy ha valaki jön hozzám, akkor legyek már annyira udvarias, hogy olyan kaját tegyek elé, amit meg tud enni, illetve szeret. Én pl. meg szoktam kérdezni, hogy szereti-e a vendég ezt vagy azt, mert akkor azt főzök, ha nem, akkor találjunk ki valami mást... És ha én megyek olyanhoz kajálni, aki tudja, hogy mit szeretek, és mit nem, akkor ne azt pakolja elém, amit nem szeretek.
Soha nem puffogtam azon, hogy megint ezt vagy azt főzött, mert csak akkor mentünk nagy ritkán hozzájuk kajálni, amikor meghívtak, akkor meg rántott húst csinált. Nem jelentkeztünk be soha hozzájuk, hogy mennénk ebédre. Ha nem hívtak, akkor mentünk máshova, ahova hívtak.
Hidd el, az én anyósom direkt csinált már olyat, hogy ne tudjak semmiből enni. Megeszi a kutya, vagy kidobják. Náluk a kidobás soha nem okozott gondot. Ők nem esznek tegnapi maradékot. De hónap végén hozzánk jöttek "kölcsön"kérni, meg kifizettetni a tüzelőszámlát, amikor csak mi nem laktunk náluk, és albérletet fizetve próbáltunk megélni.