Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Az anyós véleménye
Torolt_felhasznalo_904145
Létrehozva: 2008. június 30. 18:01
Sziasztok!
Olvasgattam ma is és mint mindig,feltűnt,hogy mennyi menyecske nincs megelégedve a "mamával"... Ami megint csak édekes,hogy mindig a fiús mamákkal van a baj,a lányosok -két három kivételével- földreszállt angyalok.
Gonoszkodni akartam igazándiból,hogy azok írjanak most ide,akiknek a MENYÜKről van meg a véleménye.Persze nem azért,mert a lány így vagy úgy csinálja a tökfőzeléket,hanem tényleg vélt vagy valós sérelmekről.Mert kiváncsi vagyo,hogy egy anyós hogyan éli meg,ha utálják.Nem baj,ha hamvába hal a topik,csak gondoltam,megosztom veletek mi jutott eszembe.
Maaaargit, noooormáááááális??? Nézd már meg légy szíves, hogy melyik topicokban találkoztunk már, és akkor miket írtál... Te iszol, vagy bipoláris vagy, hogy néha egész normális vagy, máskor meg teljesen hülye?
Egy szóval nem írtam le, hogy mi bajom van. Csak azt, hogy hümmögtek fölöttem a kedves kardiológusok. Tán ne távmegállapíts légy szíves.
Nem érted, hogy már nem is szeretnék anyósékkal egy családot alkotni? Évekkel ezelőtt szerettem volna nekik megfelelni, szerettem volna, hogy elfogadjanak, de már jóideje nem törekszem erre. Eljutottunk arra a pontra, amikor már teljesen felesleges bármit is tenni. Ne légy ennyire biztos a dolgodban, hiszen így szoktatok ti anyósok olyan remekül pofára esni...
Magadról írsz úgy látom... Csak egyes szám második személyben, biztos, a magyar nyelvtannal nem vagy tisztában, pont ezt csinálod, igen: "Próbáltam veled beszélgetni,mindig jössz valami félinfóval,aztán kiakadsz mint az órarugó." Igen, drága Anci-Manci, ez pontosan te vagy... Nem vetted még észre? Akkor olvasd már vissza ezt a hozzászólást, amire én éppen most reagálok... Te ordibálsz, és te toporzékolsz, nem én. Ne hidd, hogy egy kicsit is különb vagy nálam... Most is te cirkuszolsz, nem én. Az úrimajom, hisztizsák, és társai szakkifejezéseidet pedig édesdrágaegyetlenanyád fejéhez vagdosd, ha még nem forog a sírjában, hogy téged hozott a világra.
Azt, hiszem, teljesen nyilvánvaló, hogy a normálistól olyan messze vagy, mint Makó Jeruzsálemhez... Hetek óta tudálékoskodsz nekem, amennyit foglalkoztál már velem, igazán tudhatnád a koromat, mindenféle észjátszás nélkül. Az meg, hogy olyan dolgokat állítasz, amiket le sem írtam, szintén bizonyítja az állításomat. Ki írt infarktusról, nagytudásúkám? Hirtelen távgyógyász lettél, hogy a számítógéped mellől megmondd, hogy mi bajom volt két éve, vagy átmentél Gyurcsók bácsi női klónjába? ("A keze fáj? - Nem, a lábam... -A jobb? - Nem. - Akkor a bal." Kovács András Péter-Dumaszínház)
Te semmit nem akarsz megérteni, csak éppen fikázhatnékod van, és a saját hülyeségedet hajtogatva találgatsz. Alapod nincs rá. Nem éltél egy pillanatig sem hasonló helyzetben. Persze minden az én hibám, és minden anyós tökéletes. Hiszed, csillagom. Hiába írok én neked, mert én csak egy majdnemmeny vagyok. Csak egy hétre cserélnénk helyet... Őszintén szólva, borzasztóan sajnálom az utódaidat, az ő életükbe szóljál bele, ne nekem hajtogasd, hogy kivel éljek, meg kivel ne, és mondd meg nekik, hogy járhatnak-e azzal, akivel akarnak, vagy nem... akár fiú szerencsétlen, akár lány... Nem kívánok neked nálam rosszabb menyet/vőt, akkor nagyon jó dolgod lesz... Nem vagy különb, mint az ezer topicban szidott anyóóóóóóóósok.
Idefigyelj, te nagy te, nagyon sorakoznak a hátad mögött az anyósok, ugye látszik? Mellettem ott vannak a csajok a fent nevezett topicban, és nem keveset segítettek már. És nem csak a fent említett topic lakói. Itt egyetlen hozzád hasonlóan a mellét verő majdnemanyós sincs... Max. befut Amarynda, meg i.nora...
Utóirat: Én remekül érzem magam, alakul az életünk, olyan irányba, amilyenbe mi szeretnénk, és végre az anyagi lehetőségeink rendeződnek, és nem áll a sínünkre senki. Még egy anyós sem.
További sok sikert a menyfikázós topicodhoz!
Segítek a matekban egy kicsit... 20 éves voltam, amikor összejöttünk, öt és fél éve vagyunk együtt, 16 voltam, amikor megismerkedtünk, majdnem tíz évvel ezelőtt. Tíz év van kettőnk között. Hány éves vagyok akkor? És a párom?
Na idefigyelj te kis te!Ha csak EGYSZER normálisan leírnád,hogy mennyi az annyi,nem kellene találgatni.És ahány erre utaló hszed,annyi féle infót adsz a kapcsolatotok időtartamáról,a korotokról.Eddig csak az volt tuti,hogy tíz éve ismered.De azt is írtad,valahol,hogy ennyi ideje jártok együtt.EGYÉRTELMŰEN kell írni!!!Ja,hogy akkor nem lehet b* megjegyzéseket tenni?!Egyébként meg őszintén szólva tojok rá,hogy hány éves vagy te is meg a pasid is,nem érdekeltek.HA csak 36(vagy 35,5;ezt nem tudhatom ugye,egyrészt mert gyengeelméjű vagyok és nem tudok baromságból egzaktul számolni,másrészt meg 5,5 éve vagy vele és 20 évesnek mondtad most magad,mikor járni kezdtetek),akkor is elég idős már ahhoz,hogy maga élje az életét és ne az anyja élje helyette.Az ilyen pasikkal mindig gáz van,és nem a mama hibája a legtöbbször,hogy nem tudnak leválni.Nehogy azt mondd nekem,hogy a muter téli tüzelője akadályozta meg abban,hogy saját otthont teremtsen,ami nem albérlet.
Ebbe a kapcsolatba nem is kellett volna visszamásznod,bár ha szereted magad kínozni magad,akkor csináld.Ezek miatt a dolgok miatt nem szokott az ember infarktust kapni egyébként.Viszont hisztériás,neuraszténiás beteg gyakran produkálnak szív-tüneteket.Utálod az egészet,amiben benne vagy,de csak azért se lépsz ki belőle.Tényleg nem akarlak megérteni.Holott:anyós MÉG nem vagyok,meny MÁR nem,mert nem lhetek.Akié voltam,sajnos nem él 3 éve...
Figyelj,nem vagyok vevő a kényes majom szövegedre egyébként sem,kímélj meg a továbbiakban a jelenlétedtől.A fröcsögésedre ott van az anyósterror,ott körbenyalják kényes kis hátsódat a rajongóid.Eddig baromi türelmes voltam veled,mára ez elfogyott.Lehet,hogy anyósod ellen tettleg nem követtél el semmit,de ha neki is beszólogatsz,nyilván nem ölel keblére.Újra mondom,szállj magadba és ne mászkálj topikról topikra a panaszáradatoddal,mert lassan olyan leszel mint jesse...
Köszönöm a jókívánságokat.
Úgy látom, te nem is akarod megérteni, hogy nem mindig a meny a hunyó.
Segítek a matekban egy kicsit... 20 éves voltam, amikor összejöttünk, öt és fél éve vagyunk együtt, 16 voltam, amikor megismerkedtünk, majdnem tíz évvel ezelőtt. Tíz év van kettőnk között. Hány éves vagyok akkor? És a párom?
Nekem előtte nem volt ilyen szintű anyós-tapasztalatom, hiszen ő az első, akivel együtt tervezzük leélni az életünket, és az elejétől fogva ennek megfelelően állunk a másikhoz. Rémálmomban sem kerültek elő olyan dolgok, amiket az anyósom művelt. Nem is értettem, hogy miért kaptam én ezeket. Ezerszer átgondoltam a dolgokat. Nem tettem semmi olyat, amiért ezeket kellett volna kapnom cserébe.
Soha egy percig nem éltünk anyóséknál. Amíg nem éltünk külön albérletben, addig a hétvégéket nálunk töltöttük, míg én egy másik városban egyetemre jártam hétköznapokon. Nem szépítek. Az anyukám az eljegyzés felbontása után (két hónap mosolyszünet volt) nem szerette volna, hogy a párom hozzánk költözzön. Én a történtek után a világ összes kincséért sem költöztem volna anyósékhoz. Amikor együtt éltünk, és bejelentkezett anyós, előtte két nappal már gyomorgörcsöm volt. Már a temetőben lennék. Nem passzióból hümmögött a fejem fölött egy kardiológus csoport. Hogy mindennapos céltábla legyek, állandóan kéznél? Nem. Hogy após mindennapos kotta részegen való tombolását én is végignézzem? Esetleg egy este engem is kivágjon a kedves nejével és a fiával együtt az éjszakába, mert neki olyanja van? Kösz, kihagynám.
Tudom, hogy ebből már szerető család nem lesz. Megsúgom, soha nem is volt. Ideig óráig elő tudták adni a viszonylag normális szülőket. Maximum annyi, hogy ha hajlandóak lesznek emberként viselkedni velem, ami annyit tesz, hogy amíg nálunk vannak, nem alkoholizálnak, s mi több, józanul érkeznek, és nem kötnek bele sem az otthonunkba, sem az életünkbe, és nem kérdezősködnek olyan dolgokról, amikhez semmi közük (lásd mennyit keresek, és mire költöm), akkor én is előveszem a végtelenül udvarias önmagamat, és úgy teszek, mintha semmi sem történt volna. De én mégegyszer nem fogok nyitni feléjük. Nem egyszer tettem már meg. Nem mennék elébe mégegyszer az életünk és az egészségem tönkretételének. A leendő gyerekeimnek egy egészséges anyára van szükségük. Mert lesz, ha sikerül. Nem egyszer és nem kétszer beszéltük át a témát. Lehetne már, de a meztelen fenekünkre nem. Mindketten szeretnénk. Ő lehet, hogy még nálam is jobban. De amíg nem tettük teljesen sínre az életünket, addig nem vállalunk gyereket. Náluk pedig soha nem volt divat félretenni, és a jövőre gondolni. Az én anyám ezredannyit nem tett a párom ellen, mint amennyit az ő szülei ellenem. Elismeri azt is, hogy az anyám eddig csak jót akart neki, annak ellenére, hogy ő ezt nem mindig érdemelte meg.
Oké,akkor most 29-30 év körül vagy,ugye?Ne haragudj,nem vagyok naprakész belőled teljesen...
Ha ennyi idős vagy,akkor miért érezni a hszeidből azt,hogy nagyonis fiatal vagy és a hozzáállásod ennek megfelelő?Mondhatni gyerekes dac.
Honnan tudod,hhogy nem használja a vércukormérőt?Mondjuk én anyámtól kaptam mikor teerhes voltam egy vérnyomásmérőt.Ritka dolog,hogí kapok tőle bármit is.De most ezért nemm fogok minden nap vérnyomást mérni,max ha szarul vagyok.Nos,az elmúlt 4 évben 4 szer mértem meg..
Ki tudja a mobilt is miért adta oda?Lehet hogy ahogy kapta,az nem volt ínyére esetleg?Vagy túl modern volt és nem tudta kezelni?Van ilyen.Nálunk a mama azt az egyszerű dolgot sem tudta,hogy zöld kagyló felveszi,piros leteszi.Telefonszámot beleírni?!Azt már nem!
Ez a pénzes dolog nekem sántít egy kissé.Főleg az albérletesdi.A kedvesed már akkor 30 fölött járt javában,nem?Semmi előkészület a saját életfomára,csak menjünk albiba?Nem te akartál vele albiba menni esetleg,mert nem bírtad a mamát?Arról nem is szólva,hogy valahol arról regéltél,hogy nemcsaak hazaköltöztetek,hanem az eljegyzés is felbomlott,mostanában kezditek újra megtalálni egymást.Amivel nekem nincs is bajom.Veled van csak bajom,szépítesz,szépítesz...Mert ha az albt nem tudom fizetni viszont egy pár vagyok valakivel,akkor nem külön költözködöm,hanem hazaviszem anyuhoz vagy megyek vele az anyjához,és megpróbálom elviselni az elviselhetetlent.
Nem vagy a felesége.Nem vagy az élettársa.Akkor csak a barátnője,kedvese vagy nem?
A család valóban nem papírfüggő.Utaltam az élettársi kapcsoltara is,az nincs papírhoz kötve.De élettárs az,akivel egy háztartásban,a terheket közösen viselve élek sexelek.Mert ha utóbbit nem,akkor csak lakótársak vagyunk.
De ők neked akkor sem lesznek a családod,ha lesz papírod,ha nem.Egyszerűen azért,mert már ők sem akarnak téged,te meg pláne őket.EZÉRT nem a családod,és ezért nem anyósod,apósod,sógorod,sógornőd.Keresztanyád meg az,aki a kersztvíz alá tartott,vagy a névadódon aláírta könyvet.De a kedvesed keresztanyja az neked nem az.Mint ahogy a nagyanyja sem a te nagyanyád,mégha azt is mondja,hogy hívd mittomén Mancinéni helyett mamának.
Minderről a kedvesed hogy vélekedik,hogy ha unoka lesz,akkor is coki a szülőknek?És ha viszonzásul azt mondja,oké,akkor anyád is otthon marad?Az tetszeni fog?A kedvesed már 40 ugye?Azért a gyerek-dolgot beszéld át vele.Az idő múlik,a pasik meg nem bioszórásak,nekik nem ketyeg.Viszont állatira megszokják a kényelmes gyerektelen létet,és nem nagyon fog ugrálni valszeg a gyerekprojktért.Pláne ilyen körülmények között...
Még mindig azt mondom azonban,hogy próbálj meg túllátni a magad által emelt falakon,és nézz a tökéletességed mögé.MErt itt is és minden más anyóstopikban te vagy a tökéletes meny,anyós meg...a franc tudja mi...
Asszem talán te írtad, de az is lehet, hogy nem azt, hogy ha az ember nem szimpatikus a másik félnek, akkor abból előbb utóbb kölcsönös ellenszenvvé válik, ha nem hajlandó kezelni a dolgot. Nem én voltam az a fél, akinek nem volt szimpatikus a másik fél, hiszen a páromnak a szülei, igyekeztem jó kapcsolatba kerülni velük. Soha nem is merült fel, hogy ne akarjak nekik megfelelni, vagy keresztbe akarnék nekik tenni, vagy ne tegyek meg mindent a jó kapcsolatért. De ott volt az a bizonyos tíz év kettőnk között, ami borzasztóan zavarta őket. És már nem voltam tini, amikor úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk együtt, kicsit sem bánom, hogy vártunk a kapcsolattal. Rosszul emlékszel, 16 éves korom óta ismerem, hiszen egy társaságban mozogtunk, és 20 voltam, amikor összejöttünk (akkor mutatott be a szüleinek), 22, amikor összeköltöztünk, 23, amikor megtartottuk az eljegyzést. Nem hiszem, hogy egy csitri voltam.
Nem az a baj, hogy szeretne medencét, vagy akármit. Hanem az, hogy másokat leszól, és felhánytorgatja, hogy minek nekik bármi, de neki milyen jó lenne, és amikor megveszi neki a párom (tegyük fel, olyan, ami teljesíthető), vagy nem nyúl hozzá soha többet (vércukormérő), vagy elcseréli a másik kisfiával egy használhatatlanra (mobiltelefon).
A másfél év után hazaköltözésnek az volt az oka, hogy anyósom hozzánk járt pénzért, az én lökött párom meg nem volt képes nemet mondani neki, hogy van elég fizetnivalónk az albérletben is, nem hiányzott még anyósék tüzelőszámlája, és egyéb "kölcsön"kérései... Inkább hitelt vett fel a hátam mögött, csak hogy ne vegyem észre, hogy anyós elhordja a pénzt, és anyós is erősítette benne a "titkoljuk előle, mert ha kiderül, soha nem áll többet szóba veled, és ott fog hagyni" című gondolatokat. És mire kiderült a kis mesterkedésük, már nem tudtam kihúzni belőle, mert olyan összegnél tartottak. És a hitelt kellett visszafizetni minél előbb, mint albérletben laknunk. Ezért költöztünk vissza a szüleinkhez.
Mi már régesrég többek vagyunk egymásnak, mint barát és barátnő, soha nem is neveztük így egymást. És ha nem jön közbe semmi hatalmas gikszer, akkor maradunk is együtt. Erről az első hetektől így gondolkozunk. Szóval anyós, após, sógor, sógornő. Sőt, keresztmami. Nem házasságlevél-függő. Egyébként több, mint fél éve eljutottam idáig, nem mondtál sok újat, hogy nem kell kapcsolatot ápolnom velük annak ellenére, hogy a párom szülei, és nem kell belebetegednem a műsoraikba. De majd akkor sem kell a hátsómat nyalniuk, amikor gyerekünk születik. Körülbelül ugyanennyiszer szeretném, ha a küszöbünket átlépjék. Ennyi.
Nézd,amiket itt topikról topikra hurcolsz sérelmek gyanánt,én nem látom akkor marha nagy problémáknak,hogy ne lehetett volna orvosolniA másik dolog,ami nem tetszik veled kapcsolatban az az,hogy nem tűrsz ellentmondást,aki veled szemehelyezkedik,akkor annak nekiugrasz és elkezded intenzíven utálni.Nos,ha egy fórumon ilyen vagy,akkor milyen lehetsz az életben?A szűk látókörről meg annyit;semmi köze a városi léthez,vagy a falusihoz.Erre jó példa a saját anyósom.Nyolc osztályt végzett,egyszerű asszony volt,mégis bölcsebb mint hat egyetemi rektor.Az életről tudott rengeteget,persze neki is voltak elavult nézetei.Mint ahogy a 20-22 éves fiaimhoz képest nekem is vannak.De:lehet az álláspontokat közelíti egymáshoz,ráadásul normális hangnemben.
Valószínűleg már tiniként sem lehettél másmilyen,mint amilyen most vagy.Te szeretnéd megmutatni,hogy igenis felnőtt vagy,alkalmas együttélni egy férfival(jól emlékszem,hogy 16 évest írtál,mikor összejöttetek?)és mikor ezt merészelte a férfi(mert ha tíz év van köztetek,akkor ő már akkor férfi kellett hogy legyen)anyja kifogásolni,te elkezdted őt intenzíven utálni.Az meg,hogy kivel miről hogyan és mikor beszél,magánügye,nem kell meghallgatnod,ha nem akarod.És miért baj az,hogy ő is szeretne medencét?Én is szeretnék,csak se helyem,se pénzem nincs rá.
Ha meg másfél év után külön kellett mennetek,az nem feltétlen az anyósod hibája,nem hiszem el,hogy az anyós addig rágta a fia fülét,míg a szerelem helyett a mamát választotta.Már egy ok miatt sem...Az anyjával nyilván nem hmm.....
Próbálj némi önkritikát gyakorolni,nem fog ártani és akkor talán még normális is lehet a viszonyotok.
Ja,azt majdnem elfelejtettem,hogy a sógornőddel is bajod van.Aki szült egy unokát.Mert azót aő az isten.Tagadod,hogy irigyelnéd,de süt a róla szóló riposztjaidból.Igen,neki lett egy gyereke,akire te azt mondod,hogy zabigyerek.Ugyan mi okból mondod ezt?Nem a fiúd tesója az apa,vagy mi?
És még valami:ez a család neked nem családod,mégis "anyós","após","sógornő"-ként tituálod őket.Ők a barátod családtagjai,akikkel neked még minimálisan sem kell a kapcsolatot tartani.Nem vagytok sem élettársak,sem házastársak,hogy családtagnak kellene őket tekintened.Ha eszerint élsz a továbbiakban,akkor megkíméled magad a sok -magad gyártotta- problémától,feszültségtől.
Tudom,tudom...ha az én anyósom lenne...de nem az enyém.És a tiéd sem.ENNYI!!!!
Szerintem semmi olyasmi nincs ahobbidban,ami rökönyt keltene.Manapság meg,hát a pasasok ujjáról sem esik le a gyűrű,ha a társuk elfoglalt és házimunkáznak ők egy kicsit.Ezt én nem nevezném hanyagolásnak.Hanyagolás az,ha semmi de semmi dolgod nincs és akkor úszik minden,meg nincs kaja se meg semmi sem.
Azzal sincs semmi baj,hogy nem akarsz gyereket.Nem mindenki anyatípus,van aki másképpen érzi teljesnek az életét,ettől még nem vag yrosszabb,mint más.
Azért azt fogadd el,ha párkapcsolatod van,akkor ne fordulj eleve úgy a társad anyjához,hogy na,ez is egy a hárpiák táborából.Mert egyáltalán nem biztos.Meséld el a gondoltaid az életről és kész.HA nem tetszik neki,az ő baja.Nem neki kell veled lenni.Mert ahhoz hogy párkapcsolatod legyen,nem kell együttélni,ha nem megy.Van ilyen.Keresztanyám 20 évig élt ilyen kapcsolatban,mert így működött tökéletesen az életük.
Azt hiszem,igazad van.Sőt nem hiszem,hanem így is gondolom.Ha nem kell az ember mint szülő,mert "nem érünk rá",akkor ne kelljen a pénz se.Nem gondolom,hogy akkora merha teher az emberre egy hónapban legalább egyszer rálökni az ajtót.
Mondom ezt úgy,hogy még egyenlőre távoli a gyerekeim részéről a teljesen önálló élet...
És nem lesz fiam, mert nem érdekel a családalapítás, gyermeknevelés.
Munkahelyemen kívüli időm teljes része az említett kreatív elfoglaltságok felé húz, vagy utazok, s nekem ettől teljes az élet. Semmi nem hiányzik. Most végre teljes a harmónia - meló is van, szabadidő is van, alkotótársak is vannak, és....pluszban volt végre bátorságom a képzőművészet tanulásába is belevágnom- nem is tudom, miért féltem tőle.
Hobbik: 3 regényt írok, mindegyik regényhez jár egy-egy férfi társszerző. Most vettem újra elő a grafitot, és frissítem fel tudásomat, ami félig feledésbe merült.
Ezek a dolgok időigényesek, szeretem is őket csinálni, tehát elúszok az idővel, nem vagyok egy fasza háziasszony, és sokszor a pasas is le volt hanyagolva, mert kreatív dolog volt a színen. No ezt meséld el a fiú anyjának. Ez így cseppet sem szimpatikus. Hanyagoltuk a fiút, nem főztünk rendszeresen stb....Nem ilyen menyről álmodnak az anyósok. Sokkal háziasabbról és családcentrikusabbról.Menynek abszolút alkalmatlan vagyok.Mint kiderült az együttélősdi férfivel sem az én erősségem, de azért kipróbáltam, hogy valóban nekem való-e vagy sem.
Dehogyis nehéz elhinni.Van a környezetemben olyan házaspár,ahol az asszony tényleg egy földreszállt angyal,az anyósa mégis tönkretette,az öngyilkosságig hajszolta szerencsétlent.Még jó,hogy nem sikerült neki.Egy bűne van:nem őt szánták a fiuknak.Na de az a fiú is olyan,hogy élete egyetlen önálló döntése volt,hogy összefekszik ezzel a lánnyal.Aztán hogy terhes lett,a szülők nem bírták volna a "szégyent".
Ám ők egy negyvenes korosztály,a szülők hetven felé,sőt az adott házaspárnál inkább nyolcvan felé járnak (77 és 75 évesek).
Azért a ti anyósaitok még az 50 körül kell hogy ballagjanak,vagy egynéhány évvel túl rajta.Ezzel azt akarom mondani,hogy abból a korosztályból azért már nem vált ki rökönyt a hastánc például.Merthogy azért mégiscsak ők voltak a "nagy generáció" utánpótlása a 70-es években és szabadosabbak voltak,mint az előző korcsoport.Másnak kell itt lenni a bajnak.
Én inkább azon döbbentem meg,hogy eleve úgy áll hozzá,hogy csak rossz lehet mindenki,akinek fia van és a fiának felesége/barátnője.Meg azon,hogy szerepet kell játszania.Miért is kell?Fennen hangoztatja,hogy ő él a fiúval,akkor a muttinak semmi köze az ő dolgaikhoz.Akkor a hobbijához sincsen szerintem.Ennek fényében meg nem mindegy,mit gondol a mama?Minek megjátszani a zárdaszüzet?
Ez a nyilatkozat nem valami decens...Az anyós annak rossz dolog,aki kb így áll hozzá,mint te.ELEVE senki sem lehet rossz.Valami azzá kell hogy tegye.Olyan van,hogy elsőre nem szimpatikus és ha ezen nem tud az ember úrrá lenni,akkor jön az ellenszenv,ami előbb-utóbb kölcsönössé válik.Véleménye van mindenről?Miért,neked nincs?Neked meg róla és mindenki másról van véleményed.Belepofázna.Ez is szép megfogalmazás.Nem szabad ám elfelejteni,hogy az esetek 90%-ában az istenített férfi járogat a mama nyakára rendszeres panasznapot tartani a főztötökről,a takarítási szokásaitokról és uram bocsá- az ágybéli teljesítményeitekről (ilyet pl saját fülemmel hallottam,mikor a barátnőmnek panaszkodott a fia).ERRE mond a mama nyilván valamit a kisfiának,aki otthon ezt úgy adja elő,mintha a mama saját kútfőből szopná a dolgokat."Anyám is megmondta,hogy..._"És jellemes módon az anyjukra pakolják az egész szarságot,annak nagy a köténye,mindent elbír...És ez vonatkozik azokra a dolgokra,mikhez nincs köze.Azokról általában nem lehet máshogy tudomást szerezni,csak ha az egyik fél mószerolja a másikat.
És néha,ha kéretlenül is,de szól egy-két szót,vagy ad tanácsot,azt még meg lehet hallgatni,abba még nem halt bele senki...
Neked valóban az árva gyerek a legjobb ilyen hozzáállással.Végezetül:remélem egyszer lesz egy fiad,aki ilyen asszonyt hoz a nyakadra,amilye te vagy.És remélem,akkor majd eszedbe jut,mikénz gondolkodtál mostanság...
Látod, te is megrökönyödsz dolgokon. Nehéz elhinni, hogy egy anyós lehet szemét a menyével, ugye?
Miért ne lehetne a hobbija mondjuk a hastánc, ami egy prűd anyósnak egyenesen cimborálás az ördöggel. És senkinek semmi szüksége arra, hogy a menye hobbiján élesítse a nyelvét anyós.
Lehet hogy pont ez a sarkalatos kérdés,a szerepjátszás.Azt mindenki észreveszi,ha nem viselkedsz természetesen.Próbáld meg magadat adni és hidd el,jobb lesz a kapcsolatod az anyóssal.A hobbid meg...el nem tudom képzelni,milyen hobbi lehet az,amit titkolni kell.
Miért skubizná,hogy ti mit csináltok?Veletek él?Ha így is van,nyilván van más elfoglaltsága is azon túl,hogy téged lessen.Ha meg les,akkor annak az az oka,hogy érzi,titkolsz valamit.És az mindig gyanús.
Abban egyetértünk,hogy a vitáitokban nincs kompetenciája,azt nektek kell megoldani...
Te tudod hol a helyed a világban, de mit lehet tenni olyasvalakivel, aki ötvenakárhány évesen nem tudja?
Nem tudom ki írta, de nagyon igaza van, az olyan anyós lesz jó anyós, aki egyenesben van magával, a világgal. Akinek van társa, vagy vannak barátai.
Az én anyósom évtizedekig egy nős férfi szeretője volt. Idős korára nem maradt senkije.
Nem tudom miért, de rossz szemmel nézte, hogy nekem fiatal csitrinek mennyivel több eszem?szerencsém? van. A párom pedig nem tudott két felé szakadni, hogy társa lehessen az anyjának is és nekem is.
Sziasztok!
Véleményem szerint azért van kevesebb összetűzés anyós és veje között, mert kevesebb ponton "kell" megfelelni a másiknak pl. háztartás: főzés, lakás rendbentartása, gyereknevelés ...
Sajnos nekem is egy olyan anyós jutott, aki mindent jobban tud, és csak úgy jó ahogy ő elképzeli. Én ezt el is fogadom, ha nem erőltetni rám.
De át akarja venni az irányítást a háztartásom felett, le akar szoktatni a kialakult szokásaimról, bevett menetrendemről és állandóan csipkelődik vmiért, pl. nem hagyom h kimossa a fehérneműnket, vagy nem eszünk minden nap húst, de bezzeg megengedjük magunknak a mindennapi friss kenyeret, (ő pl. amíg egyedül élt vett 1 kg-t és az ette 1 hétig) valamint nem mártírkodva végzem a házimunkát, hogy utána elpanaszolhassam mennyit dolgoztam, hanem még élvezem is a frissen mosott ruha illatát, a főzést, mert kikapcsol ...
Szerencsére a párom is látja, h milyen, mindenbe beleszól, állandóan kötekszik ... vele is ... jót akartunk, megengedtük, h hozzánk költözzön, ez volt 8 hónapja, majdnem kikészültünk, így visszacsináljuk, bukunk rajta ... sokat
Szeretnék jó meny lenni és majd jó anyós is.
Félreértés ne essék, az én szüleim sem tökéletesek, de legalább nem szólnak bele semmibe és nem kezelnek hülye gyerekként ...
Egy szó mint száz, mindig 2 ember kell a vitához és ha én olyan ember lennék aki bólogat és mosolyog akkor nem is lenne gond. De én nem ilyen vagyok, egyszerűen felnőtt ember mint ő, elképzelésekkel ... ő kicsit több tapasztalattal, én meg több lazasággal és vállalkozó kedvvel, és mindketten elegendő makacssággal. 2 dudás ritkán fér meg egy csárdában ...
A helyzet az, hogy ezt is, mint sokmindent, embere valogatja. Szerintem mindegy, hogy lanyos, vagy fius anyuka. Vannak aranyos, csak a fiatalok javat leso, figyelo, megerto, joindulatu anyukak /anyosok/
es hat sajnos a rosszindulatu a gonoszkodasban elvezkedo noszemelyek
!
Aztan az mar kinek-kinek a privat szerencseje, hogy melyiket fogta ki.
Engem az anyosom, az elejetol ,helybol nem kedvelt, mert valaki egeszen mast akart a fianak, de mindig megtartottam vele a kello tisztelete es a kello tavolsagot is, igy egeszen elvagyunk
.
Minel kellemetlenebb az anyos, annal inkabb nem kell neki teret adni a vitara, ha eszre veszi, hogy nincs vevo az "arujara" hamarabb elhallgat.Én világgá szaladok az anyósoktól: szúrós szemmel méregetik az embert, szerepet kell játszanom, pl sokszor kedvenc művészi elfoglaltságaimat, hobbijaimat kell letagadnom, mert az anyósok nem szeretik az ilyen érdeklődésű nőket. Ez a magam letagadása nekem rettenetesen nehezemre esik.
A másik: nekem ne skubizza, mi a fiacskájával hogyan élünk. a mi vitáink azok a mi vitáink, neki a megoldásban nincsen kompetenciája....
Igen, mindenkinek van és lehet is egy véleménye.
S nem lehet mindenki mindenkinek szimpatikus.