Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hányás fóbia
Létrehozva: 2008. július 23. 15:06
Hányás fóbia, angolul emetophobia.....Már csak a szó hallatán is rosszul vagy? Kerülsz mindenkit aki csak picit is rosszul van? Menekülsz a köhögő embertől, mert lehet mindjárt hányni fog? Benned a félelem, hogy a legkedvesebb ember mellől is kiszaladnál a világból, de kénytelen vagy segíteni? Félsz a terhesség okozta hányásoktól?Nem jársz iszogatós bulikba, mert nagy veszélyzóna?.Kinek ismerős? Ki szenved ettől hozzám hasonlóan? Szeretnék beszélgetni olyan emberekkel akiknek vannak tapasztalatai, hogy miként állnak ellent ennek a szörnyű állapotnak......Kislány korom óta jelen van és mindeddig azt hittem, rajtam kivül soha senki által nem hallott fóbiával állok szemben....Sőt, anno egy merész elhatározás után is sikerült egy olyan pszihomókusba buknom, aki azt mondta adok én magácskának egy bogyót ami jól meghánytatja, no para.....jó mi? Van valakinek olyan siker sztorija, hogy sikerült megküzdenie vele anélkül, hogy gyógyszeres kezelése lett volna? Esetleg volt annyira bátor, hogy mert hányni??? Annyi annyi kérdés, várok mindenkit akit érdekel, aki érdekelt a témában......
Sziasztok!Ezer éve nem voltam, gondoltam bejelentkezem már.
Mióta megszületett a kicsi fenekestől felfordult az életünk. Most ráadásul készülök az államvizsgára is, ééééésssss úgy néz ki megint babát várok.Érkezik a tesó is.
Egy gyerek szerintem a legjobb orvosság erre.El sem tudtam képzelni, hogy lebukjon vagy ilyesmi(és az is úgy tud jönni, hogy öröm nézni, sokszor majdhogynem sugárban) és most meg ha úgy van, tartom alá a markom, hogy inkább abba, minthogy egy nap 8x is át kelljen öltöztetni. A kemény része majd csak ezután jön, most kezdett el enni szilárd(abb) kajákat. Így már nemcsak a tej jön, hanem a kaja is. De ha az ember gyereke csinálja,az más. Igaz még baba, de ez akkora szeretet,ami túl visz szerintem minden félelmen. Mondom ezt úgy, hogy rettegtem és a mai napig is rettegek mások hányásától.
Sziasztok!
Teljesen ledöbbentem, hogy találtam olyan embereket, akik hozzám hasonlóan élnek. Mintha én írtam volna ezeket a tüneteket, tényleg teljesen. 25 éves vagyok, általános iskolás korom óta küzdök ezzel a szemét hányás fóbiával. Ne haragudjatok, de annyira ki vagyok. Most éppen megint rosszul érzem magam, a családom már csak legyint. Ez nyilván megérthető, hiszen mennyiszer mondtam már, hogy hányni fogok, de akkor is. Úgy érzem, hogy senki nem vesz komolyan.
Nekem ált. iskolában az esti hányingerekkel kezdődött, mikor éjszaka lett, mindig rosszul lettem. Aztán most már mindig van. Nem ülök buszra, mert nincs wc, csak vonattal megyek. Az autóban mindig van nálam két liter víz. Éjszaka víz van az ágyam mellett. Sőt, és ezt most leírom életemben először, tudom, hogy előttetek nem kell szégyellnem: évekig úgy aludtam, hogy lavór volt az ágyam mellett. tudom, hogy beteges, tudom. de nem tudok mit csinálni.
a moziban, színházban mindig a sor szélére ülök, a bejárathoz közel, hogy ha rosszul vagyok, ki tudjak szaladni. Pánikrohamaim vannak, leginkábbé jjel, de nemrég volt a munkahelyemen is, haza is mentem annyira féltem. Most már nem minden nap jelentkezik hányinger, desajnos még mindig előjön.
Voltam vele pszichiáternél, aki azt mondta, hogy agóra fóbiám van és kaptam szorongásoldót. Semmit nem segített, úgyhogy abbahagytam. Árpilisban volt egy műtétem, ott nagyon paráztam a hányástól az altatás után, de nem hánytam. Kaptam viszont gyomorszondát, ami maga volt a pokol. Az egész hetet végig sírtam. Ott volt egy dokinő, aki végre megértette, hogy mi ez, hogy nem hisztizek és nem szimulálok.
Mit lehet tenni? Azt szeretném, ha egyszer és mindenkoora eltűnne. De szerintem ez nem lesz :(:(:(:(
Már jobb, hogy kiírtam magamból!! Kitartás nektek is!
Helló Csajok!
Ezt találtam most!
Alietta írt Csernusnak, ő meg ezt válaszolta!
http://www.videoklinika.hu/video/emetofobia_irracion alis_felelem_a_hanyastol
NYugodtan megnézhetitek a videót, nincs benne semmilyen hányás, csak Csernus beszél.
Hm? MIt szóltok? Nekem egy kicsit olyan neszesemmifogdmegjól...
Szóval nem mond semmi olyat, amit eddig nem tudtunk. Pedig Alietta baromi jól vázolta, hogy mi a probléma.
Emet: az újinfluenzától én is félek. Fogalmam sincs, hogy oltsak vagy ne... A háziorvost felhívtam, ő nem ajánlja.
Szia Kaorit!
Jajj, nagyon jó ilyesmit hallani, köszönöm! Megkérdezhetem, hogy ki volt a dokid?
Szia..... nekem 2 éve volt orrsöfényműtétem. Nagyon féltem tőle,mert sok rosszat hallottam róla. Én altatásba kértem,mert semmit nem akartam látni,hallani :) . Meglepő módon nagyon jól viseltem! se hányinger,se émelygés..semmi! Műtét után 2 órával grízestésztát ettem. Az első pár óra kellemetlen volt,mert az orrodra kapsz parittyakötést és úgy kell enned innod. 3.nap vették ki a tamponokat...hát az nem volt kellemes..sőt az volt az egészbe a legrosszabb...másnap a tesóba vásároltam..ja és nekem egyáltalán nem volt semmi belilulva,pedig 1 órát véstek,kopácsoltak!
Szerintem ez doki függő,ki milyen hentes :)
Nem bántam meg egyáltalán,mert azóta semmi bajom...a telet egy egészséges náthával megúszom :) ami 3 napig tart és rendesen ki tudom fújni az orrom és nem marad bent semmi!
Jesszusom, eddig az eszembe sem jutott, hogy mások is hányhatnak!!! Bár, olvastam egy olyan magánklinikáról, ami leszerződött az OEP-el, így szinte ingyen megműtenek, és egy- vagy kétszobás, teljesen felszerelt szobába tesznek /csak az altatásért kell fizetni/. Az egész kibírható lenne.
Bibombi, tök jó, hogy a gyerekekért azért valamennyire sikerül leküzdened a fóbiádat. Én most, hogy még nincs gyerekem, el sem tudom képzelni, amit minden anya végigcsinál egy ilyen betegségnél. Félek is, hogy szörnyű anya leszek majd emiatt...:(( Az öcsémnél is mindig ez volt, mikor vigyáznom kellett rá, mindig féltem, hogy hányni fog, mindig rászóltam, hogy ne egyen már olyan sokat...
Sziasztok!
Nos, nekem már volt két komolyabb altatásos műtétem , az egyik után hánytam, a másik után nem. Aztán volt két vetélésem, akkor is altattak, egyik után sem hánytam. És császármetszésem is volt (igaz nem altatásban), akkor sem hánytam. De én is mindig kimenekültem, ha valakit műtét után hoztak be. Bár egyszer nagyon bátor voltam, adtam az egyik csajnak vesetálat, nehogy mindent összehányjon, aztán ki is menekültem a kórteremből akkor is.
Nekem ugye van két gyerkőcöm, a lányom tavaly márciusban elkapott egy hányós vírust, vagy 12x hány pár óra alatt. És saját meglepetésemre félre tudtam tenni a fóbiámat arra az időre. Nehéz volt, de a gyerekekért mindent.
Sziasztok!
Én is itt vok, figyeltem mikor ír valaki a topicba:) de mindenki úgy eltűnt
Emet: elhiszem, hogy félsz a műtéttől, az altatás miatt! abszolút megértelek! Bele se merek gondolni mit csinálnék, ha nekem kéne mennem egy altatásos műtétre(bár Páromnak volt mandulaműtéte altatásban és ő egyáltalán nem hányt, még a vértől sem)
Gondolj arra, hogy mindenki túlélte, te is túl fogod!
Én is ezzel hitegetem magam a majdani terhességemmel és szülésemmel kapcsolatban. Ott is elég nagy az esélye a hányásnak.
Cresence: tutin csináltad, hogy ilyen jól sikerült kikerülnöd a hányást. Nem gondoltam volna, hogy ott ennyien hánynak...
Hú egyik este a Keleti Pu-nál volt dolgom és ült ott két lány egy virágtartó szélén, az egyik épp hányt a járdára a másik meg simogatta a hátát. Hát én már attól rosszul voltam, hogy megláttam a hányást a földön:(
Párom mindig azt mondja, ha a gyerekem fog hányni azt hogy fogom bírni? vagy ha a kutyám?
Hogy jó lenne, ha edzeném magam. mármint a gyomrom.
De hogyan?!
Szia Emet!
Én nem tűntem el, folyamatosan nézem, hogy van-e hozzászólás a topikon, de nem igazán volt.
Teljesen átérzem a parádat. Valahol olvastam, hogy vannak ám olyan altatószerek, amelyek nem okoznak olyan szinten hányást, mint az általában használatosak. Szerintem el kéne mondanod a dokinak, hogy mi a problémád és hogy lenne-e arra lehetőséged, hogy olyan szerrel altassanak, amitől nem fogod széthányni magad.
Persze tudom, hogy ez még csak az egyik része a dolognak, mert akkor még azt is el kellene valahogy intézni, hogy a szobatársak se hányjanak... Vagy téged a más hányása nem zavar? Már nem emlékszem pontosan.
Én is kórházba kerülte (3 hétre) a terhességem végén meg ugye a szüléskor. Hát lányok, egy emetofóbiásnak pokol a kórház. Hozzák a friss terheseket, naponta csinálják az abortuszokat (ébredés után egy csomóan behánynak) arról már nem is beszélve, hogy a vészes terhességi hányással is fekszenek ott emberkék. Ezek a lányok napi 40X hánynak. (!!!) Olyan szinten be voltam szarva, hogy esetleg egy ilyen beteggel kerülök egy szobába, hogy adtam egy ötezrest a nővérnek, hogy még véletlenül se tegyen ilyen szobába. Hálistennek nem is tett.
Egyébként azon túl, hogy végig paráztam, egy kivétellel sikerült megúsznom a hányással való szembesülést. Mert amikor valaki ébredt az altatásból, akkor én kihurcolkodtam a folyosóra és ott ültem olyan 1-2 órát, amíg biztonságos nem lett a terep. De amikor megcsinálták a császármetszésemet, akkor utána egy olyan 10 ágyas szobába kerültem, ahol mindenkinek császárja volt aznap. HÁt persze, hogy az én ágyszomszédom rókázott... Vagy csak öklendezett, már nem tudom pontosan, mert én betapasztottam a fülem ahogy csak bírtam. De még úgy is hallatszott.
Egyébként Emet, ez az altatás dolog nekem is nagyon-nagy parám, mert valamikor majd szeretném egy kicsit megkissebbíttetni a mellemet és azt sem csinálják altatás nélkül ugye... Ezért maradnak a tőgyek, csak akkor vállalom, ha valaki garantálja, hogy nem fogok behányni az altatótól.
Egyébként még egy biztatás: mi fóbiások általában nagyon ritkán hányunk (kopp-kopp-kopp) szóval valószínűleg megúsznánk ezeket is rókamóka nélkül, de persze tudom, hogy ez senkit nem vigasztal, többek közt engem sem. De anyukám például egy 4 órás pajzsmirigyműtét után ébredt fel úgy, hogy semmi, de semmi baja nem volt, még csak nem is émelygett. (A szobatársai viszont annál inkább...
)
Ha erre jártok, írjatok már egy pár szót magatokról!
Mi van veletek, úgy eltűnt mindenki?? Képzeljétek, én ma voltam gégészeten visszatérő arcüreggyulladás miatt, és azt állapította meg a doki, hogy orrsövényferdülésem van és meg kell műteni!!! Tiszta ideg vagyok, olvasgattam fórumokon, hogy milyen szar. Lehet altatásban csinálni, de az altató általában meghánytatja az embert, de olyat is olvastam már, hogy valaki altatás nélkül szenvedte végig, de akkor is hányt a sok vértől!! Ááááááááá!!! Teljesen kétségbe vagyok esve! Annyira rossz, hogy mindenki attól fél, hogy mennyire fog fájni, meg milyen kellemetlen, én meg ezek mellett még a hányástól is, sőt, főleg attól félek...:((
Sziasztok csajok!
Nagyon rég voltam erre, blabla, szerencsére azt hittem, hogy le tudom győzni ezt a hülyeséget, de sajnos nem megy. Nemrég ébredtem arra, hogy hányingerem van, szarul vagyok.
Mi a fene van velem? Eddig tökjól tudta kontrollálni a dolgot, túl vagyok még egy altatásos műtéten is, minden, de akkor sem volt semmi hálisten. Erre most itt vagyok az éjszaka kellős közepén, hányingerem van, pánikolok, a gyomrom oylan, minth aegy szikla lenne benne, kivagyok. Régóta nem volt semmi iylen velem, nem is engedtem, tudjátok "agykontroll" de úgy látszik eddig bírrtam.
Van vagy volt valami vírus, de az már szerintem lecsengett, vagy nem?????
Borzalom........
Remélem mindenki jól van!!
Sziasztok Lányok!
Én is a Kutyafülével kapcsolatos hírek miatt jöttem elsősorban! Ha lesz egy kis időd, kérek beszámolót az eseményekről!
Alietta, nálad mi újság? Mármint van valami biztató eredmény azóta a pszicoval?
Nálunk semmi különös, most már én is a 6. hónapban vagyok.
Egy kicsit parázok a sertésiniflutól, mert úgy láttam, hányással IS jár... De remélhetőleg nem lesz belőle semmi.
Sziasztok, azért mindenki jelentkezzen be egy gyors beszámoló erejéig!
szia kutyafüle.....
Hireket akarunk, mi van veletek? Remélem azóta boldog anyuka lettél!!!! irj ha lesz egy kis időd
Szia Monycababy!
Semmi baj a kérdésekért, csak elnézést, hogy eddig nem voltam.Még mindig állandóan rohangálok valami után. Pedig nagyon a pihire kellene mostmár koncentrálni, hisz mindjárt itt a babó. Kisfiunk lesz egyébként. Erik Dániel lesz a neve. Április 25-re vagyok kiírva. Próbálok nem aggódni, hanem bízni benne, hogy ő pontosan tudja,mikorra kell neki befordulni, de néha olyan nehéz ez a feltétlen bizalom dolog. Ha nem fordul meg,akkor bizony biztos a császár.Dehát reménykedjünk a legjobbakban.
Puszi:Kutyafüle
Szia Alietta,
Nekem is tetszik!!!!
Ez nagyon a " Minden a fejben dől el "-re hasonlít, csak kicsit kerekebb megfogalmazásban.
Igen én is tudom ezt a nagy igazságot, hogy az élet egy nagy színpad és én irányítom, csak ezt néha nagyon nehéz megvalósítani. Néha egy-egy statiszta makacsul ragaszkodik a szerepéhez és nem lehet elküldeni. / lsd. hányás fóbia /
Bár olyan egyszerű lenne, hogy egy intésre távozna, de nem. Én persze nem adom fel a harcomat és észrevétlenül teszek lépéseket a siker felé. A pszichiáternél jövök sokszor rá, hogy vannak sikerek ebben a küzdelemben. Szóval ne adjuk fel...
Üdv mindenkinek...
Én is nagyon régen jártam is...kicsit elbujva, rengeteg fejtörésen tul és mondhatni jo uton haladva...emlékeztek, hogy sokunk közös vonásaink egyike az állandó megfelelési vágy és egyfajta önbizalom hiány? Mára kivilágosodott, hogy az életunk rögös utjain amig másoknak izzad a tenyerük, jár ezerrel a lábuk, körmöt rágnak, és még azt is merem állitani, hogy hányingerük is van...de amig ök ezt magukban levezetik, mi nem tudunk tullépni rajta, mert az ismeretlen szörnyeteg tombol....hogy mi a megoldás? Kerülnünk kell az olyan szitukat ahol ezek a tünetek jelentkezhetne....de könnyen beszélek????? pont én aki veletek együtt minden apro változásra , idegen szitura beparázik...pont én mondom? Igen...mert ez a gyogyir és ezért kell megküzdenünk minden nap....hangsulyozom minden nap...olvassátok el ezt a kis irományt, neten találtam....és mindenki épitse be a saját kis életébe...olyan nagy igazságot irtak le....ha ezt mi is magunkénak éreznénk, akkor ugyanazon szitut teljesen más nézőpontbol tekintenénk.....ez igy tul egyszerünek hangzik?? Én hiszek benne és nekem ez segit....kiváncsi vagyok ti mit gondoltok erről....
Képzeld el, hogy egy hatalmas színház színi igazgatója vagy és éppen egy olyan darabon dolgozol, aminek Te vagy az írója, rendezője és főszereplője is egyben. Sőt, még a szereplő válogató szereposztó is Te vagy és kedvedre válogatod a darabodban megjelenő szereplőket, és Te felelsz a díszletért is, melyben az egész darab játszódik.
Ha valami nem tetszik a darabban, bármikor átírhatod az egészet. Bármikor változtathatsz a szereposztáson, tetszőlegesen építheted fel a különböző karaktereket és azok változásait, beleértve a sajátodét is. Bármikor építhetsz be új szereplőket, új karaktereket, és bármikor kiírhatod bármelyik szereplőt a darabból.
Olyanná formálhatod az egészet, amilyenné csak akarod, hiszen Te vagy a darab írója, rendezője és főszereplője is. Körülötted zajlik az egész cselekmény. Minden szereplő, minden karakter, a díszlet minden egyes darabja azt szolgálja, hogy Te a lehető legtökéletesebbre formáld a saját szerepedet, a saját karakteredet.
Tiéd a főszerep ebben a darabban, és a közönség lélegzetét visszafojtva figyeli, hogyan alakítasz. Hogyan formálod meg és teljesíted ki életed fő művét.
Csakhogy ez egy olyan darab, amit nem előznek meg próbák. Nincs mód arra, hogy szereplő társaiddal együtt újra meg újra elpróbáljátok az egyes jeleneteket. Itt minden élesben történik. Minden pillanat maga a főpróba és a premier is egyben. És a premiert nem követi újabb előadás, hanem a következő pillanatban újabb premier következi, új díszlettel, új szereplőkkel, új karakterekkel.
Ez a darab az életed!
Az életed, amit Te magad írsz és rendezel, és melyben Tiéd az egyetlen főszerep! A többiek csak statiszták, de nélkülük a Te alakításod semmit sem érne!
Bárki és bármi is jelenjen meg életed színterén, azért lehet ott, mert Te beleírtad a darabodba. Akár tudatosan, akár tudattalanul. Minden egyes szereplő, minden egyes jellemvonását, a díszlet minden egyes elemét, és minden egyes elem, minden egyes színének összes árnyalatát, Te magad álmodtad életed színpadára, és Te magad írtad és rendezted azt a jelenetet, melyben éppen játszol!
Minden pillanatban szabadságodban áll eldönteni, hogy az adott pillanatban mi történik majd a darabodban, milyen lesz a díszlet, milyen lesz a Te szereped, és milyen szereplők, statiszták vesznek majd körül.
Azt írsz bele az életedbe, amit csak akarsz, és azt törölsz ki belőle, amit csak akarsz!
Olyanná formálod a karakteredet, amilyenné csak akarod, és olyan statisztákkal és díszlettel veszed körül magad, amilyennel csak szeretnéd!
Csakis rajtad áll, hogy a darabod miről szól majd, és hogy kasszasiker lesz-e, vagy elveszik a feledés homályában.
Te vagy életed írója, rendezője és főszereplője!
Az Univerzum pedig a lelkes közönséged, aki nem azon izgul, hogy végül mennyire hitelesen formálod meg a karaktert, amibe helyezed magad! Nem az érdekli, hogy az alakításod megfelel-e bármilyen mércének. Nem azt figyeli, hogy bakiztál-e a szövegben, vagy rendben voltak-e a végszók.
Az Univerzumot, mint leghűbb közönségedet csupán egyetlen dolog érdekli: az, hogy mennyire érzed jól magad a szerepedben!
Csak erre figyel! És minden pillanatban gyengéd izgalommal arra bíztat, hogy ha nem érzed jól magad abban a karakterben, amit éppen megformálsz, akkor írd át, változtasd meg. Ha nem érzed jól magad a díszletek között, akkor dobd ki őket és rendezd át az egész színpadot. Ha nem érzed jól magad a statiszták között, cseréld le őket, nekik is jobb lesz így, mert ezzel felhatalmazod őket arra, hogy olyan darabot keressenek maguknak, amiben ők is jobban érzik magukat.
Írd át bátran az egész darabot, bármikor, amikor csak azt érzed, nem élvezed igazán, nem tölt el elég szenvedéllyel.
Szabadságodban áll!
Te vagy az Író!
Te vagy a Rendező!
És a Tiéd a Főszerep!
Játssz!
Szia Kutyafüle!
Gratulálok a Babához! Kisfiú v kislány lesz? Mikorra vagy kiírva?
És ne aggódj, be fog fordulni és nem lesz semmi gond! de tuti császár lesz?
uh, bocsi, hogy ennyit kérdezek, de minden érdekel szinte
Sziasztok!
Jajj,nagyon régen voltam már,elnézést is kérek,de nagyon sűrű napjaim voltak. Vizsgáztam, igyekeztem mindent előkészíteni a baba érkezésére,és keddig dolgozok.Sajnos már csak keddig...
Monycababy!Ne félj a terhesség alatti hányástól.Én pl. egyetlen egyszer sem hánytam.Pedig már csak néhány hetem van hátra. Volt némi émelygésem reggelente egészen pontosan egy hétig,amíg nem tudtam, hogy babát várok.Aztán már az sem. Most én is nagyon félek. Egészen pontosan attól, hogy császár lesz. Ugyanis még nem fordult be a pici.És már nagyon kevés ideje van hátra.Reszketek, hogy a műtét után 24 órát ideged OPERÁLT emberekkel töltsek egy szobában összevarrva,szóval,ha valaki hányna sem tudnék menekülni.Persze nem csak ez nyomaszt a császárban, de ez vág a témába.
És Rezuka hozzászólását is magaménak érzem.Mi lesz, ha a pici fog majd hányni?Helyt tudok-e állni?Annyi-annyi kérdés van bennem.
Sziasztok!
Na, átköltöztünk egy másik lakásba, de a dokit még mindig halasztgatom kicsit, holnap vizsgázom, hétvégén meg megyek Londonba. A hétvégét tökre várom, bizti jó lesz, de olyan gáz, h közben meg tökre izgulok, hogy a repülőn nehogy hányjanak mellettem, vagy a buszon, a metrón, sőt, egyik este még be is fogunk ülni valami kocsmaszerűségbe. Tök gáz, hogy ilyenektől parázok, kicsit félek, h ezzel elrontom az egészet...:(
Sziasztok,
Nagyon régen nem írtam már, de itt vagyok.
Én is rettegtem, hogy terhesség alatt hányni fogok, de nem voltam rosszul és szülés alatt sem volt semmi gond ezzel a problémával. Be kell vállalni a szülést , mert annyi szép és klassz dolog adatik meg az embernek egy gyerekkel.
Az én fiam nagyon sokat hányt és annak ellenére, hogy fóbiám van, mindig tudtam mit kell tennem. Ez jön magától, ez az anyai ösztön.
Az tényleg fúrcsa, hogy eddig csak lányok vagyunk a fórumon, legalábbis gondolom. Nem tudom mi az oka ennek, de biztos számít, hogy mi nők sokkal lelkisebbek vagyunk és valahol ez a fóbia is összefügg a lelki problémákkal.
Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy én is eltűntem egy kis időre, de én is tökre el vagyok havazva...
Monycbaby!
Köszönöm az infot az aloe veráról, szerintem én is kipróbálom majd.
Még mindig nem kértem időpontot a dokitól, pedig már el kellene mennem. Hétvégén a jelenlegi albink tulajdonképpen lakhatatlanná vált (hosszú történet, de sok bosszúság forrása), ezért közbejött egy költözés, közben dolgozok 1000-el, angolozok...stb.
Viszont megfogadtam, hogy költözés után mindenképp elmegyek, mert most is elég szarul vagyok, bár én még mindig úgy érzem, az idegesség az okat (vagy inkább nyugtatom magam?)
Mindenki!:)
Annyira aranyosak vagytok, hogy így bíztattok, mielőtt sor kerülne a tükrözésre, biztos, hogy újraolvasom ezeket a hosszászólásokat, hogy erőt merítsek belőle...
Én is gondolkodtam már azon, hogy miért nem nagyon vannak férfiak, akik ezzel a problémával küzdenek...Annyira szeretném tudni, hiába agyaltam már rajta, nem jutott semmi értelmes eszembe. Gondoltam arra, hogy mi, nők, érzékenyebbek vagyunk, talán ezért, de ismerek pár olyan férfit, hogy 5 hisztis nőt is felülmúlna:))
Szia Bibombi...
Jó kérdés,, én is gondolkoztam már rola...az angol nyelvű fórumokon akadtak pasik is, de számottevően a nő körében tombol....arra is gondoltam, hogy( bár kicsit sarkitva fogalmazva) hogy nálunk lehet egy ilyen mondás, hogy az nem igazi féefi aki egyszer ne itta volna le magát a sárga földig...náluk a kocsmázás rutinosabb művelet mint nálunk, szerintem ők emiatt eshettek áldozatul a hányásnak igy több lehetősége volt a "beszoktatáshoz":)
Sziasztok!
Rezuka!
Az én kisfiam 8-án lesz 8 hónapos. (A lányom ma 2,5 éves). Ne aggódj, TUDNI FOGOD mit csinálj, nem lesz időd pánikolni. És el tudod majd látni.
Emet!
Nekem is volt már gyomortükrözésem 2x is. Nem egy kellemes élmény, de ki lehet bírni. Igaz a 2. előtt kisebb hiszti-rohamom volt, de végül megcsinálták és túléltem. Fájni nem fáj, csak kellemetlen. A vizsgálatra tényleg éhgyomorra kell menni, és akkor nem hánysz majd!
Szerintetek a férfiak között is van hányás-fóbiás???
Huu, de régen nem voltam és rögtön eseményteli hozzászolások...
Elöször is mindenkitol elnézést kérek, akikkel egyeztetni probáltam találka ügyben, nincs mese,full elhavazás, majd holnap, majd holnap és tessék eltelt egy hét...igérem mostantol vagyok , szervezkedés ujra indulhat.
Kedves Rezuka...
irtad, hogy még csak a kezdö hozzászolát olvastad el, hidd el érdemes végigmazsolázni a többit is, olyan joleső érzés lesz, hogy nem vagy egyedul, itt mindenki megért...nekem is ismerősek voltak a szavaid, mindennel azonosultam...probálj meg mindent kiirni magadbol....sokat segit...
Kedves Emet...
nagyon szurkolok neked...én is egyetértek azzal, hogy hányni tuti nem fogsz, mindenképpen éhgyomorra menj....itt agyban probáld helyrerakni a dolgokat...a hányást ezer százalék, hogy kiiktatod, nem lesz mit, ....én bizti bekapnék egy xanaxot, hogy ellazuljak...irj feltétlenul, hogy mi van veled....