Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
ja. ez igaz. aztán ha eluntad a labirintust ( állítólag azt is el lehet unni ) akkor majd szabad akaratból egy gondosan kiválasztott fonalat megragadsz.
csak aztán nehogy kényszernek érezd. :DDDD
akkor már csak egy lehetőség maradt campi. az elsó utadba kerülő fonalat jól megragadod, és szorosan fodod, ki ne csússzon a kezedből.
aztán jöjjön aminek jönnie kell.
ja. nekem erről mindig ariadne története jut eszembe. szegény tészeusz elvesztette a fonalat, így nem elég hogy a bikaistennel kellett megküzdenie, utána még bolyongania is kellett a labirintusban. erre mire kitalál belőle menekülőre kell fognia ariadnéval.
szóval rettentő fontos a fonal őrzése.
jaj. szal nekem mindig amikor ide tévedek, az jut eszembe, hogyan lehetséges, hogy a férfiak és az orális szex című topikban a téma a nem szabad akarat fogalomkörére téved?
( na én nem ültem rá semmire, csak kérdem. :DDDD )
ezt most nem értem campi. ráültél arra a testrészére ahol a ffi az eszét hordja?
namost ez rendben is volna, de ezt miért aposztrofálod úgy mintha ez a tapasztalatlanság és a naivitás jele lenne?
Hááát...mondták már sokan, hogy a férfiak ott hordják az eszüket...
De én még nagyon tapasztalatlan és naív ifjú hölgy vagyok...
Az is egy döntés, hogy mit helyezel előtérbe.
De tán jobb lenne már, ha az orális szexről beszélgetnénk :D
Persze, de arról indult a beszélgetés, hogy egyik ember a másikat kényszerítheti-e valamilyen funkcióba.
Nyilván én is szívesebben élnék úgy a hivatásomnak, hogy pl. minden hónapban kapok fizetést, meg mittudomén, dehát valamit valamiért.
Nem akarok meggyőzni senkit.
Én most is azt mondom, hogy nem volt választási lehetőségem. Illetve a kisebbik rossz lehetőségét választottam. De ettől még a lelkiismeretem nem nyugodt. Még akkor se, ha tudom, hogy jó helyen volt abban az időben, és az sem vígasztal, hogy más már a baba csecsemőkorában visszamegy dolgozni.
Ezzel csak arra akartam rámutatni, hogy igenis vannak kényszerhelyzetek, amelyeket bármilyen kialakult személyiséggel sem lehet kiküszöbölni. Mert külső tényezők is vannak egy ember életében, amely ellen nem sokat tehet.
Mondom, hogy nincs gyerekem, ebben a témabán nem vagyok kompetens.
De hogy érdekházasság meg prostítúció? Ki kényszerít erre egy nőt? Senki. Neki olyan a fontossági sorrendje, hogy ezt választja. Neked az fontos, hogy szerelemben és szeretetben élj azzal, akit választottál és így döntöttél. A döntésedkor nyilván azt is tudtad, hogy nem egy milliomoshoz mégy feleségül, így ezzel együtt vállaltad.
Ha úgy gondolod, hogy helyes értékrend szerint döntöttél, miért zavar, ha más meg más értékrend szerint? Ő élete. Ha elrontja, akkor is kizárólag rá tartozik, nem?
Egy szabadon, kialakult személyiséggel, önállóan meghozott, helyesnek tartott döntésnek olyan megnyugvást kell adnia, hogy nem érzed szükségét mások győzködésének, hogy ez a helyes, és aki nem így dönt, az nem helyesen dönt. Nem értem, miért teszed mégis. Kit kell győzködnöd? Magadat, vagy másokat?
Mindenkinek csak egy élete van, és megérdemli, hogy azt egy olyan személy mellett élhesse, aki ugyanúgy érez iránta. Ja, és gyereket is csak olyannak szülnék (nálam már múlt idő), akit szeretek, akiben az ő vonásait akarom felfedezni. Nem a brifkó vonásokat.....
Aki már előre ilyen megfontolásból megy férjhez, az az érdekházasság. Ami nem más a szememben, mint törvényileg elfogadott prostitúció.
Én nem azért mentem vissza idő előtt dolgozni, mert elvárta tőlem a párom. Egész egyszerűen nem akartam fiatalon özvegy maradni: 2 munkahelyen dolgozott, + még maszekolt. De mutass egy olyan átlagcsaládot, ahol elég, ha az egyik fél 27 ezer forintot tesz bele a közösbe. Mert sajnos ennyi a gyes.
Erre most bármit írok, hiteltelen lenne, mert nincs gyerekem.
Hasonló helyzetbe kerültem, amikor a hivatásomat választottam--- a szó szerint értendő létbizonytalansággal együtt, és azzal együtt, hogy évtizedekre elköteleztem magam. A legnehezebb pillanatokban sem tudok senkit hibáztatni, mert ÉN DÖNTÖTTEM. Ez nagyon jó érzés. Szabadság. Ez az én luxusom, ez a szabadság, és erről nem vagyok hajlandó lemondani. Ha idealizmus, ha nem. Ha antiszociális viselkedés, ha nem.