Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Az Igazi valódi szerelem
Torolt_felhasznalo_770932
Létrehozva: 2010. január 22. 13:05
"Kiáltanék, hogy hiányzol és szeretném hallani a hangod…de ehelyett, most csendben kimondom…menj és légy boldog…köszönöm, hogy a sorsom része voltál és szerethettelek."
Számomra az az ember, aki valóban szereti a társát (szerelemmel-szeretettel) igy engedi el a másikat. Önmagába elbúcsúzva.
Vajon hány ember képes elengedni így azt az embert akit szeret?
mal-lal értek egyet
a szerelem a legönzőbb érzelem
nem az önzetlenségről szól (mint pl. a szülői szeretet), hanem bitrtokolni is akarjuk a másikat, arra vágyunk, hogy mindig velünk legyen, mindig mellettünk érezhessük, s legfőképp, viszont szeressen
Éppen ezért természetes a szerelemben a féltékenység és szakításnál a gyűlölet.
perszehogy nincs új, abban az értelemben hogy nem feledhető, meg megtörtént. mint emlék mindig is ott lesz.
de költözzön csak Ausztráliába, és ne legyen email se:)
mindig jön új ember, új kapcsolat.
nem lehet leragadni.
(nekem hihetsz, nagy, visszaeső leragadó vagyok:)))
és nincs értelme, most már tudom.
ez a mérce???
én meg úgy gondolom, hogy a leülök és elmondom mi a bajom és meghallgatom a másikat, együtt megoldást keresünk az a mérce.lehet szakítás a vége.az együtt töltött idő az a mérce....szokták mondani a szerlem fáj...egy nő egy szófoszlányból képes világvégét generálni- mindannyian tudjuk- és ilyen mondattal szeretne véget vetni a kapcsolatunknak..biztos tovább gondolnám, tovább értelmezném...főleg, hogy azért mondja minél könnyebb legyen neki és minél nehezebb nekem, hiszen rajtam maradt a teher, hogy nem ért el hozzám....
Lehet ám jó barátságban is elválni, csak elég sokan az utolsó percig húzzák a nagy döntést amire odakerülnek hogy vége addigra mindketten belefásultak, elfáradtak semmit nem akarnak csak minél előbb véget vetni az egésznek.
Az tudja elengedni a másikat, aki valóban szereti.
Lásd Biblia:Salamon és a két asszony példáját a gyerekkel.
Ezt csak most gondolod így.
Tudod, az idő nagy úr....
van azért átmenet a két szélsőség között.
azért elképzeltem... férj beállít kézenfogva egy nővel, hogy ez mancika az új szerelmem, költözök, gyerekekhez hetente egyszer jövök, itthagyok egy kis zsét, a többit oldd meg ahogy akarod.
én pedig erre: jól van szerelmem... légy boldog!
aha... életszerű!
Ha lenne nem engedné el.
Ezt leginkáb a belátás motiválja. Az, hogy nincs tovább, semmi esély.
ki kell lépni nyom nélkül.
úgy, hogy azt tudjam mondjuk képzelni hogy Ausztráliába költözött:))
nyilván nem fogja az ember piszkálni azt akit valaha is szeretett, de ha elmegy, közünk se legyen egymáshoz.
akkor van esély új életre.
szerintem.
Szerintem aki így engedi el a másikat az nem azért teszi azt, mert szereti a másikat (hiszen akkor meg szeretné tartani), hanem azért mert tudja, nincs esélye a közös kapcsolatra.
Csak így szebben hangzik.
én nem gyűlöletről beszéltem, hanem fájdalomról.
nagyon nehéz úgy kimondani hogy isten veled, légy boldog, hogy Te még szereted az illetőt. Nehéz elengedni valakit, akit még szeretsz, de tudod hogy neki jobb lesz nélküled.
Persze ha már gyűlölet megbántás van, az már teljesen más.
kevesen
De vannak, és ha vannak, akkor az egy uj remény a jővő nemzedékének, mert ha most csak kevesen vannak, a jővő nemzedéknéln talán a jelenleginél többen lesznek.
Én úgy érzem, hogy az tudja mi az Igazi szerelem és szeretet, aki így engedi el a társát, minden gyűlölettől, minden negatívumtól mentesen.
Számomra ez alap és ez a mércéje annak, hogy valaki valóban szereti a társát.
ettől se lesz jobb...
lehet csomagolni szép papírba, de mindenképp xar
Hát szerintem nem sokan.....többségünk bele értve természetesen engem is szenvedünk, sírunk és adott pillanatban talán csak a fájdalmat érzzük........
igazából hamár lenyugodtak a kedélyek akkor beszélhetünk békés elengedésről szerintem.
kevesen. Mert az ember önző, akár tetszik akár nem.
Akár kimondjuk akár nem. Mindenki azért akar társat, gyereket, stb...mert önző, mert magának akar jót, mert igy akar boldog lenni.
Szerintem az ilyenfajta elengedés nagyon ritka, és ha van is, iszonyatosan fájhat.