Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Pasijukat eltartó nők
Létrehozva: 2010. február 17. 12:38
Szép napot mindenkinek!
Körülöttem mostanában annyira megsokasodtak a kitartott férfiak, hogy gondoltam, rákérdezek itt is, hogy ez tényleg egyre inkább elterjedt?
Honnan jön? S hova vezet?
Okos, tanult szép nők dolgozzák halálra magukat a családért, miközben "uruk, parancsolójuk" otthon heverész a jó melegben.
Hasa tele, s mint aki jól végezte dolgát, éli életét.
Kíváncsi vagyok a nők és a férfiak véleményére is!
Kinek jó ez?
Most nem a szükségmegoldásokra gondolok, amikor ideig-óráig kényszermegoldásként, munkahely nélkül - de keresésben telnek a napok, hosszabb rövidebb időszakok, hanem, amikor valaki erre rendezkedett be, s készpénznek veszi, hogy az asszonynak lóg a bele, de ez normális, ilyen olyan okból kifolyólag.
Nekem pl. több olyan ismerősöm van, aki szellemi tevékenységre való hivatkozással tartatja el magát. Vagy otthagyja pl. a családot a férfi, gyerekekkel, s anyu majd dolgozik, hogy legyen mit enni, legyen hol lakni, ő meg nem ad petákot sem.
Írjatok.
MIÉRT??
Haha
Az okos otthon / okos lakás témát próbáltam levadászni aztán itt kötöttem ki...
Nálunk felesben megy a felelősség mind pénzügyekben, mind takarításban, sztem ez az egyetlen járható út!
Igen, különben azt látom, hogy le lehet élni egy életet is úgy ,hogy egy férfiasabb karakterű nő, aki jól érzi magát, s egy nőiesebb lelkületű férfi, aki jól érzi magát. s jók együtt, mert működik.
De beletesznek legjobb tudásuk szerint azt, amijük van, a kapcsolatba.
Én a szélsőségeken akadok ki, mikor esetleg valaki leül, s nézi, hogyan lapátol, talicskázik (képletesen) a másik.
Gratulálok!
Ezu egy sikersztori.
Nehogy azt hidd!
Baráti körünkben van két páros is, akik így élnek.
Úgymond a férfiak az "eltartottak"(bár én nem mondanám annak)
Mindkét pasas hihetetlen kreatív, sk házépítő, kertész, szakács és konyhalány egy személyben.
Főznek, mosnak, takarítanak vagy épp autót szerelnek és élvezik.
De az ambíciózus barátnőim is, akik világ életükben cikinek tartották a kvfőzést, inkább bevállalják a "családfő" szerepét
Nem mondom, hogy néha nincs "ki hordja a nadrágot" típusú villongás, de alapvetően jól működik a kapcsolatuk.
Szerintem most a válság miatt sokan kerültek ilyen helyzetben, és addig nincs is semmi baj ezzel, amíg a férfi nem csak henyél otthon, hanem amiben tud, segít: házimunka, bevásárlás, stb.
De ha semmit nem csinál, és még csak nem is próbálja éreztetni, hogy egy kicsit is zavarná a helyzet (mert egy egészséges férfi szerintem nem jól tűri, ha nem tehet le semmit az asztalra, legyen itt szó pénzről, szakmai sikerekről vagy bármilyen jellegű teljesítményről), akkor ott a nő, aki ezt eltűri, lehet tanult és szép, de okos biztos, hogy nem.
Szia Kedves Topicindítő! Visszaolvasgattam a topicot és gondoltam és is hozzászólok. Igen van amikor kényszerből kerül az ember ilyen helyzetbe, ugye nagy a mai világban a munkanélküliség. De az a pasi aki ilyen helyzetbe került és igazi pasi megpróbálja kompenzálni, pl. házimunka stb.
Én viszon elmesélném az én történetemet ezzel kapcsolatban. 8 évig voltam házas. Az én páromnak ugyan volt munkahelye, de ő úgy gondolta az az ő pénze, azt csak magára költi el (autók, motorok minden mennyiségben) az én fizumat meg közösen (kaja, ház törlesztőrészlete, tisztítószerek, minden ami egy háztartásban szükséges). A számlákat folyamatosan 2-3 hónap csúszással adta fel, sokszor mindezt a szülői segítséggel, mert sosem volt pénze (neto 100at kereset+maszekolt, de mind írtam mind elszórta). Ő nem kompenzált semmit, a füvet apukám nyírta, a havat én lapátoltam, kifestettem a házat mert így olcsóbb volt; laminált padlót apuval raktuk le és még sorolhatnám. Na én meguntam mindezt és elváltam. Hogy miért vártam nyolc évet az egy másik kérdés: rozsaszín köd, remény, félelem a magánytól. Végül is sikerült talpra állnom...és ez a lényeg.