Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A férjem nem szereti a lányunkat.
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2010. szeptember 8. 12:52
A férjem és a lányom között szinte soha nincs normális kommunikáció, folyamatosan egymásnak dobálgatják a labdát, amiből természetesen szinte mindig a kislányom jön ki rosszul, szomorúan…
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
ezért ha valaki tapasztalatlan a nevelésben és fogalma sincs mit kellene tenni ki kell rúgni ?
Asszem pont erről próbáljuk meggyőzni a hölgyeket erről az oldalról... arra az oldalra.....
Tehát a küzdésről.... télleg mi van Mandy kérdésével ? mi an ha a Mandy által felvázolt helyzet van ? Mi van ha nem is a mostohaapa a népművészeti agyagedény ?
HM ?
Szerintem egyébként a "tökéletes" társ és apa megtalálások azok amelyek tönkretehetik a cikkbéli gyerek lelkét igazán.... ha már itt tartunk... mert garancia nincs
Tralala és jön Pipacs bácsi a konyhakéssel....
Jót derültem ezen... De - sajnos - igazad van.:-(
Szerintem, ha az FBI még nem oldotta meg a Kennedy-gyilkosságot, akkor jól teszi, ha körül néz az NLC-n. Olyan fasza kis profiler-csapat gyűlik itt sec perc alatt, hogy csak na. Egy elfogult beszámolóból készített írás alapján, látatlanba olyan profilt dobnak össze a gyerekgyűlölő férfisoviniszta mostohaapáról, hogy a fal adja a másikat. Szerintem már azt is tudjátok róla, hogy gyerek korában akciófilmekre maszturbált és túrja az orrát is. Vészbanyák :)))
Egyetértek.
Az anya mindent, sok mindent megpróbált már, eredménytelenul.
a kislány is nyitogat a pasi felé, ideig óráig van sikere.
ez a pasi az is lehet h. fél egy gyerek szeretetétől, vagy csak simán nem tud mit kezdeni vele,
a lényeg h., anya és lánya is próbálkoznak folyamatosan, régóta, és talán a hapsi is (vagy csak színészkedik néhány napig, utána belefárad, és visszaveszi az igazi arcát)
de nem igazán van eredmény.
akkor télleg, minek forszírozzák ennyire ezt a házasságot, közös életet?
Védtek és esélyt adtok egy olyan embernek, aki csupán azért nem ment el a kislány fellépésére, mert nem volt kedve????
(nem arrol van szó, hogy főnci nem engedte el, vagy betegen az ágyat nyomta)
Véditek azt a lizingapát, aki folyamatosan megállás nélkul neveli?
holott egy kiskamasz még az anyjától is gondolom nehezen fogadja a folyamatos nevelést ????
a férfi és a kislány kapcsolata sosem volt felhőtlen.
ezek mind mind szó szerinti idézetek.
3ójuk közül egyik sem boldog.
Plussmaci, te is lizingapa vagy, de ahogy írtál magatokrol, úgy érzem téged nem lehet egykalap alá venni a cikkbeli férfivel.
te nem frocliztad -legalábbis nem mondtál ilyesmit- folyamatosan a lányt, stb stb.
és volt egy nagy előnyod, te is apa voltál már, míg ennek a pasinak -úgy veszem ki- nincs biologiai gyereke.
szóval nem lehet = et tenni
olvassunk figyelmesen
Miért nem szereti a férjem a lányomat?_Mint megmondták,szeretet nem kikényszerírthető
Alapfogalmak: kezdettől fogva(tehát nem az elmúlt 4 hónapban és addig minden tökéletes volt
utálja(tehát erős ellenérzés)
1. A kislányommal soha nem volt felhőtlen a kapcsolatuk, mégis úgy érzem, hogy ami most van, az a kislányomnak nagyon rossz.
Soha és az anya érzi ,hogy rossz.
2. A férjem folyamatosan, megállás nélkül NEVELI, és a maga sajátos fricskázós stílusában „ugratja” (ez enyhe kifejezés).
Folyamatosan szekálja a pasi a lányt,tehát ő kezdi
3. természetesen szinte mindig a kislányom jön ki rosszul, szomorúan.
Mindig a kislány veszít(olyan nincs,hogy valakinek mindig igaza van),szomorú a kislány,az anyja ezt észreveszi
4. Amikor közeledne a férjem felé, mutatni szeretne neki valamit, rajzot, a zongorajátékát, meghívja a néptáncévzárójára (nem volt kedve eljönni, így nem jött), szinte oda sem figyel rá, csak egy gyors pillantás, és megy is tovább.
Vagyis, a kislány igyekezne,törődne,mutatna apasi felé valamit,de az tesz rá magasról
5. Én villámhárítóként vagyok köztük, és próbálom elmagyarázni a kislányomnak, hogy én úgy érzem, a férjem nem viselkedett helyesen, hogy a felnőttek nagyon sokszor hibáznak, csak nem szeretik beismerni.
Az anya úgy érzi,hogy a pasi a hibás
6.Sajnos ez nem elég, és már ott tartunk, hogy nem szeret itthon lenni, és legutóbb azt mondta a keresztlányomnak, hogy utálja a férjemet.
No comment.
7. Folyamatosan próbálok beszélni a férjemmel, hogy hogyan lehetne másképp, amit maximum egy napig tud is tartani, de utána visszavált a korábbi „ridegtartásra” (ez tudom, hogy nagyon borzalmas szó egy ilyen esetben, de ezt érzem). Azokban az órákban, amikor szeretettel közeledik a kislányom felé, ő is kinyílik, és látszik rajta, hogy boldog, de ez maximum egy napig tart a férjemnél, és akkor talán még túloztam is. Úgy érzem, hogy ez megerőltető számára.
Az any apróbálkozik,a pasi néha magára erőltet egy kls emberséget,de aztán lekopik a máz,azt hiszi ,hogy alovaglásért cserébe bunkózhat?Gyanítom a lány boldogabb lenne lovaglás nélkül,de cseszetegetés nélkül is,apropó,hol a biopapa?Komolyan egyre jobban szánom és megértem a mai gyerekeket.
8.A kislányom egyébként kifejezetten jó tanuló, zongorázik, néptáncol, lovagol, és ezeket szeretettel és örömmel végzi, de az iskolában a tanárnő is mondta már, hogy teljesen másképp viselkedik azokon a nagyon ritka napokon, amikor a férjem megy érte az iskolába. Nem tudom, hogy mit kellene tennem, hogyan tudnánk közösen változtatni ezen a helyzeten.
Szóval,már mások is észreveszik,megváltozik,ha a pasi megy érte,különben jó kislány, csak a papa hiszi azt,hogy pénzért ő az úr(Sajnos sok pasi van így,én adom a pénzt mindenkinek kiuss)
Úgy gondolom, nagyon fontos a lányom számára, hogy érezze a férjem szeretetét is, és úgy, hogy az nem feltételhez kötött.
Előre is nagyon köszönöm a válaszát!
Mégis,mire tetszik várni édesanya?Ez egy hülye makacs pasi,aki azt hiszi,hogy ő adja a lóvét és ő mondhat meg mindent és uralkodhat.
Csak végig kell elemezni a levelet.
Önmagát adja a válasz.
Nem is értem ezt az opciót,tűrje el az anya még 10-15 évig,hogy cseszegetik a lányát,hogy majd a pasi még 40 évig mellette maradjon?
Mi a garancia,hogy a pasi nem lép le 20 év múlva?És a lánnyal úgy elromolhat az anyai viszony,hogy helyreállíthatalan,aztán majd ne sírjon az anya a szociban,hogy a lánya 1 évben egyszer küld képeslapot az otthonba,vagy azt sem.
Nemrég olvastam egy D.Tóth cikket a nők lapjában,nem vagyok Krisz-fan,de ezt szerettem.
Arról ír,K. hogy amíg nem volt gyereke,addig jót röhögött az amerikai maszlagos-szeretlek-anyus-jelenetekkel tömkölődö filmeken,aztán meg,hogy anya lett,ő is állandóan mondogatta-szeretlek-szeretlek.
Valahogy így van ez,amíg nincs gyereked,addig üres maszlag,hogy bármelyik pillanatban meghalnék érte,vagy hogy ölni tudnék érte.
De most már van tartalma.
Igaz,amit írtak,ha a gyerek bodlogtalan,hogy lehet boldog az anya?
Kezdettől fogva nem jó a viszony,tehát nem arról van szó,hogy neveli x éve és most hopp,kamaszkor és behülyül a kislány,amikor belépett a pasi a családba, 4 éves oviska volt.
A gyerek utál otthon lenni.
Ha anya emellett boldog tud lenni,akkor gratulálok neki.
Mindenkiből csak azt lehet kihozni,ami benne van,ha a pasi utálja a gyereket,akkor ha puskavbassal verjük,sem fogja szereti,max eljátssza a nagyközönség előtt.De még az is lehet,hogy nem csak a lányt utálja,hanem úgy alapjában utálja a gyerekeket.
örök bölcsessége:szarból nem lehet várat építeni,max,ha kicsit megkavargatjuk fos lesz belőle:))Jó,nevelgessünk egy 9 éves kislánt,még nem késő,de egy felnőtt férfit?
A gyerekek megérzik,ha eleve utálattal fordulnak deléjük
A gyerektelen nevelőapa nyilván nagyon tudja az elveket,majd meglátjuk,hogy a közös-saját gyerekkel szemben is ilyen elvhú marad-e.
Mert láttam már olyat,hogy házasság a gyerekes féllel,a 2 gyerek volt minden,csak úrikisasszony nem,nev.apa üvöltözött,még pofon is volt(régen volt,70-es évek,akkor ez még elment),aztán megszületett a közös gyerek,kamaszodott, egy kutyaütő,iskolakerólő ,mindenkibabája lány lett már tizenévesen is,meg is kérdezte a család egyik barátja tőle,hogy na(tisztában volt a régi dolgokkal is),hányszor verted meg a kislányod?Hátttt---egyszer sem-pedig a két másik gyerek együtt nem volt feleennyire sem rossz.
Szóval, a pasi is mivel eleve rühelli a gyereket,nyilván olyan dolgokat is felfúj,aminek semmi jelentősége nincs.
Nincs job bdolga,mint egy 9 éves kislányt szekálni?Keressen magához illő súlycsoportot.
Én úgy látom,hogy ennek a pasinak(mitől apa,azért mert szexel a gyerek anyjával?)--mint sokaknak-nem kell a gyerek,a nő kell,a gyerek meg kolonc.Kell anya--kész p..a,meleg málé,ahogy vidéken mondják,a gyerek meg,hát Istenem van,nem zárhatjuk internátusba(bár,hallottam már ilyet is)
Vannak emberek,akik nem képesek együttélni gyerekessel,olyannal,akinek már van gyereke,ez nem baj,addig amíg tisztában vannak ezzel és kerülik a gyerekes embereket.
Az sem biztos,hogy a pasi anya öregségéig(úgy vélem fiatalok lehetnek a szülők,a apsik meg 50 felé bolundulnak meg) kitart és bár valóban a gyerek kirepüld,e az érzelmi kapocs sosem szakad el.és sajnos tudok olyan felnőttről,aki azért neheztel a mai napig az anyjára, és nem is tartja vele a kapcsolatot,mert az mindig a pasi mellett állt,a pasi mellett,aki végül elhagyta.Két szék közül.
A gyerek az életem része,aki őt nem fogadja el,az az életem egy részét nem fogadja el.
Igen,törekedjen az anya az önálló életre(ami nem csak pasit jeelnthet,de barátokat,szakmai sikert),de ne mindenáron,ne a gyereke lelke árán.Nem kell görcsösen az első pasihoz hozzámenni,aki a válás után útba akad.
Nekem is volt pasi,aki miután lebeszéltük,hogy színházba megyünk és a gyerek nyilván lebetegedett sé én nyilván szitterre sem hagyom a beteg gyerekem,hogy szórakozzam,nos, ez pasi elkezdett ordibálni,hogy milyen nő vagyok én...persze addig is tartott a kapcsoaltunk.
És az egyedülállő nő is ember,nem csak akkor ér a nő valamennyit,ha egy pasi mellett feszít.
Igazad van medve.
Szemléletváltás kell és nem csak a férfiak,hanem a nők részéről is
Sírunk,hogy jaj,nincs egyenjogúság,de ha egy hapsi mer otthon gyesezni a gyerekkel,akkor minimum tutyimutyi lesz,ha kiderül,hogy apa takarít,akro mire van a feleséged ésa többi.
Amikor megtudják,hogy a 7 éves fiam takarítja a szobáját,megáll az emberekben az ütő.
Szóval,igazad van.
Akármennyire is akarjuk,mi magyarok a génjeinkben hordozzuk a klasszikus családmodellt.
Még mindig az a felfogás,hogy apa nyomja a kerrriert,apa keresi a többet,anya is apát támogatja,anya is apára büszke.
Ha egy nő nem válik be ,mint munkaerő,max visszavonul családanyának,vagy elvállal valami kis irodai munkát.
Ha egy pasi nem válik be a munka világában és visszavonul apának,akkor az lúzer.
Témához visszatérve: a szeretet nem lehet kicsikarni,elég régóta fennáll a kapcs és mégsem javul.
Egyébként arra értettem a kamaszodó kislányos kommentemet,hogy nehogy még szexuelice is zaklassa majd a kislányt.
és még egy amit nem hagyhatok szó nélkül...
Kedves Amelya te azt írod..."Könnyű a 9 hónapra fogni, de utána van még kb 19 év, ahol csak kibukik, hogy ki is van otthon a babával, ki megy érte, ki jár szülőire, ki marad otthon táppénzen, ha beteg..."
Nos igen nagyban igazad van... bár olyan társadalomban élhetnénk mint pl a svéd (úgy hallottam) ahol nem kell kibuknia ennek... Nőként egy munkahelyen - kis gyerekkel - szinte természetes hogy anya otthon van ha beteg és 3 kor indulnom kell mert szülői van az oviban... Próbáld meg férfiként ! A legenyhébb az hogy miért nem az asszony megy, és jó de holnap gyere be mert a feleséged is otthon tud maradni....
Férfiként ez ma SAJNOS nem elfogadott dolog.. persze tudom könnyű ráfogni, de sajnos ebben a patriarchális mai magyar társadalomban ez van...
Maradj otthon 3 napot a gyerekkel mint férfi és a legközelebbi betegségnél repülsz... azért - valljuk be - túl az előítéleteken ez nőként sokkal könnyebb (már a megitélése és az elintézése)
Akkor nézzük is ? Családi pótlék, + szabadság, megértés stb... a másik oldalon pedig ott a terhe annak hogy szar ember vagy ha nem keresel annyit hogy el tudd tartani a gyerekeid...
Jó
Imádnám ha néha fordítva is lenne.... de itt és most ez nagyon nehéz, szinte megoldhatatlan feladat... olyan hogy főállású APA van ?
nalátod....
(jó tudom.. már mehetsz gyesre.. csak éppen ez az utolsó húzásod a munkahelyeden férfiként) Persze ha eltartanak... ágyesz bugyesz én mennék
Mielőtt megköveznétek ismerem a 24 órás családi szolgálat szöveget.. és egyátalán nem becsülöm le a nők áldozatos otthoni robotját.... csináltam ugyanis
Kedves Babocza
"én akkor is azt mondanám, hogy a férfi csak akkor neveljen, ha az nagyon muszáj." írod és ebben nincs igazad .. szerintem mindkét félnek azonos jogokkal - és persze - kötelességekkel kelll rendelkezni ebben .. MÁS-MÁS feladatokkal... és ez itten a kulcsa a dolognak
Valóban nincs szükség beszólogatásokra... egyik kollegám mondása szerint "minek is veszekedni amikor verekedni is lehet...." de félretéve a tréfát, vannak olyan nevelési helyzetek amikor be kell szólni.. amikor más megoldás nincs... próbálod "tréfásan" figyelmeztetni.. beszólni... vagy üvöltsd le a fejét? vagy adj egy fülest? vagy rakd a sarokba egy órára?
Persze mondhatod hogy egy jól nevelt gyermeknél ilyesmi nem fordulhat elő... de akkor az a gyermek vagy elnyomott, vagy csak otthon jó gyerek.. vagy festve van.... EZ mindenhol előfordul amikor túlmegy egy határon
Írod: " Persze, amikor nálunk valahogy nem úgy sikerül ahogy én gondoltam akkor átadom a terepet, aztán ha nem tetszik amit apa csinál, akkor hirtelen beugrik egy másik megoldás és az van."
Szerintem pedig ez a legrosszab - már ha nem beszélünk el egymás mellett- megoldás amit tehettek... ugyanis a szilárd és megalapozott szülő gyermek viszony alapja a következetesség és a bizalom (szerintem) TE mint ANYA nem találhatsz más megoldást mint APA még akkor sem ha az rossz (vagy SZERINTED ROSSZ). Ugyanis a gyermek nem fogja ettől a ponttól tudni eldönteni hogy kinek a megoldása a jó (persze itt sem a szélsőséges esetekről beszélek)
A helyzet lezárása és lezajlása után persze TE négyszemközt lekommunikálhatod az apával hogy ez szerinted überótvar megoldása volt a helyzetnek, kérheted hogy alakítsatok ki KÖZÖS (hangsúlyozom KÖZÖS) álláspontot az ügyben, kérheted hogy ez máskor ne így legyen.
DE tönkreteszed az APA (és fordítva az ANYA) tekintélyét, és szülői/nevelői/nevelési elveit azzal ha a gyermek NÁLAD mást csinálhat mint apánál (vagy fordítva)
És abban az esetben ha elvált szülő vagy akkor ez ismételten megszázszorozódik, mert kéthetente szigorúnak IS lenni baromi nehéz ha megszakad a szíved minden hónapban kétszer amikor hazaviszed a gyerekeid.....
DE az apa-gyerek viszony elrontásában ez igen gyakori ok... (nevezetesen hogy CSAK az ANYA próbál nevelni)
szerintem.. és tapasztalataim alapján.....
Egyetértünk kedves Werbunga, egyébiránt általában (nem csak a patchwork családokban) kommunikációs csőd felé halad a családok többsége... én ebben látom azt az okot amiért sok-sok család felbomlik....
Keserű tapasztalatokkal rendelkezem sajnos az ügyben, hogy milyen elvárásokkal rendelkezik sok-sok (általánosítás nélkül) családanya előbb utóbb a "családfő" irányában, anélkül hogy ezeket a problémákat és elvárásokat valaha is EGYEZTETTÉK volna egymással.. így persze forr a felszin alatt az elégedetlenség.. a frusztráció és a harag... és a feszülség.
Tehát elvárt megalapozott megalapozott... szvsz ez az amit a legritkább esetben kommunikálnak le a felek (persze egy idő után megkapja a fél a fejéhez hogy rádpazaroltam a fiatalságom :) )
A közös nevelési elveket EGYEZTETNI kell .. és ezt sem teszik az emberek.. és természetesen KOMPROMISSZUMOKAT kötni... és én úgy látom egyébként hogy (tisztelet a kivételnek) a hölgyek ebben a legrosszabbak... Ugyanis nem kompromisszum van hanem elvárás/beletörődés a másik oldalon pedig sértődöttség/frusztrltság/harag, és ezek bizony rossz tanácsadók
rebrumm
nos igen... kedves Werbunga ezt valóban úgy hívják hogy előítélet :) bár természetesen nem is feltételezem hogy ilyesmi itt a fórumon van :)
Egyébiránt hogy nálam maradjunk kedves Tiheli pentársnő a helyzet az hogy valóban két anyától van két remek gyermekem, és a feleségem előző házasságából származik a lizingelt lányom... közös még nincs... bár Talassa kartársnőnek úgy látom előítéletei vannak, de megjegyezném hogy az előző két kapcsolatért ritkán küzdenek annyit az emberek amennyit nekem volt szerencsém küzdeni az előző kapcsolatok megmentéséért, (11 és 3 évet) de eztet itten mostan nem teregetném ki nyilvánosan (párszor már megtettem itt az nlc-n az elmúlt 8 év fórumos múltjában.
Olyan jó lett volna, ha azzal kellett volna megküzdenem, hogy a lizing lánygyermek ilyen következtetéseket levonjon nem egész 10 évesen... (most 13 lesz)... Ő egészen egyszerűen sérült, mert az apja (és + feleségem előző párja) nem volt apa.. Neki egy (bárki) férfi "csak" olyan "ellenségféle" aki elveszi (elveheti?) az anyját tőle....
Én ritkán ijedek meg gyermektől, (sok)mindenkivel képes vagyok kommunikálni saját szintjén, de Llányom 2 hónapig nem is köszönt nekem.... Ma már azt hiszem (tudom) jóval többet foglalkoztam vele mint a saját apja az elmúlt évtizedben amióta itthagyta....
Azt értsétek meg kedves "azonnal hagyja ott a pasit" véleményű hölgyek, hogy egy (nevelő)apának mennyivel nehezebb minden olyan probléma ami játszi könnyedséggel megy egy vér szerinti apának (az anyákról nem is beszélve)
Mennyi minden keserűség van abban ha valakiből - nem ordítozás- csak nevelés vagy tanítás hatására kiesik hogy "nem is vagy az apám". Mennyire pengeél az hogy TE mennyit szabályozhatsz, és Ő mennyire enged be a kis életébe (mindez egy normális apánál jóval egyszerűbb)
Amíg persze - nem élve a módszerekkel - de Anton Szemjonovics Makarenko - lenyomott egy sallert szélsőséges esetekben, egy nevelőapa még szóban sem nyomhatja le azt a sallert... Kereszttűzben áll, néha nagyokat nyel.. és néha szinte sír ha kap egy rajzot... (még ha a családfán meg is előzi őt a hörcsög)
Ugyanakkor a NŐ helyzetét is meg kell és lehet érteni. egy gyermek előbb utóbb kirepül.. és akkor mi is marad NEKI ? és a hétköznapokban mi is marad NEKI ? Miért csinál magából hős anyát ? "Feláldozom magam a gyerekért" Miért nem is lehet kompromisszumban ezt intézni ? Persze nem arról beszélek amikor a helyzet egyértelmű (családon belűli erőszak stb) hanem amikor a szeretetért visszafelé közönyt kapsz)
Küzdeni kell... és apának lenni semmivel sem könnyebb mint anyának (még ha ez kivülről így is tűnik néha)
Várom a köveket :)
PLS
Kedves Plüssmaci!
Nagyon tetszett az, amiről itt írtál. Végre egy férfi, aki bevállalja és bevallja: a másik oldal helyzete sem könnyű, ne nehezítsük már meg mi nők is, azt, ami eleve veszett fejsze nyelének tűnik olykor!
Értelmes emberek egységként kezelik a családot, s együtt oldják meg a problémákat is. Sok kommunikációval, azonos elvárásokkkal és követelményekkel a gyerek felé. (Halkan megjegyzem: nem tartom hibának, ha az újdonsült férj is nevel. Akkor, ha ezt olyan stílusban teszi egy olyan célért, ami az egész családban elvárt, elfogadott és megalapozott.)
Ne értsd fére. Az apának igen is nagyon sok szereope van a nevelésbe, de a cikk alapján én akkor is azt mondanám, hogy a férfi csak akkor neveljen, ha az nagyon muszáj. Nincs szükség fölösleges beszologatásokra az senkinek nem jó és föleg a gyereknek nem.
Persze, amikor nálunk valahogy nem úgy sikerül ahogy én gondoltam akkor átadom a terepet, aztán ha nem tetszik amit apa csinál, akkor hirtelen beugrik egy másik megoldás és az van.
Annyit még hozzáteszek hogy erre még nem volt csak egy példa!
Fontos az apa mind a lánynak , mind a fiúnak ez vitathatatlan tény. Nálunk ha fáj valami akkor apához menés van, ha játszani kell vagy enni akkor én hozzám jön.
Én úgy értettem, hogy van egy gyerek egy nötöl, egy második a mostanitól, a harmadik pedig nem saját, hanem a jelenlegi párja gyereke.
Ez azért nem annyira borzalmas, hogy "ezzel a múlttal" szinten kéne emlegetni.
Van szerencsém ismerni egy ilyen "családot". Fiú apánál, lány anyánál. A gyerek minden nap suli után megy az apa munkahelyére, mert egyedül nem mehet haza (17 éves?!?!). Múltkorában olyan videóra akadtunk, ahol egy kislány egy kisállatot (merem remélni, hogy vm plüss volt) csapkod a földhöz, és azt kiabálja, hogy "megdöglesz" vagy "kinyírlak"... Mindezt az apa titkárnőjének a számítógépén (internet katt, utolsó megnyitott oldal felugrik.) A gyerek amúgy egy nagy tök, nulla köszönés, nulla reakció, hogy kér-e inni, enni, stb...
A lánya pedig (néha bejön)... köszön, érdeklődik, segít mosogatni (?!?), mesél.
Könnyű a 9 hónapra fogni, de utána van még kb 19 év, ahol csak kibukik, hogy ki is van otthon a babával, ki megy érte, ki jár szülőire, ki marad otthon táppénzen, ha beteg...
Nagykamasz lányként lehet (biztos), hogy én sem fogadtalak volna el ezzel a múlttal, ami neked van.Már csak azért is, mert nagy a sansza,hogy az anyámat is csak magbántod és elhagyod.( lsd két anyától két gyerek)
Egy kicsi gyereknek meg ez kb. mindegy.
Egyetértek!
A férjemnek 7 éves korától nevelőapja van. Anyósom sohasem engedte, hogy a gyereknevelésbe beleszóljon. A férjemnek szüksége lett volna rá. Ez csak most felnőtt korában derült ki.
Ő is úgy "került" be a családunkba, hogy "lízingelt" egy fiút, aki az első házasságomban született. Én úgy gondoltam, hogy úgy lehetünk EGY család, ha ő is nevel. Nem akartam, hogy legyünk mi ketten a fiammal, legyünk ketten a párommal, és ők ketten ne kapcsolódjanak. Szerencsére nem volt gond az elfogadással egyik részről sem.
már miért is ?
jó renben legyen fiúgyereket neveljen az anyja lánygyereket pedig az apja....
MIÉRT IS KELLENE AZ ANYÁNAK IGAZA LENNIE A NEVELÉSBEN ?
mert ő nő ? na és ? egy apa IS egyenértékű szülő... főleg az elsőnél.. akkor még mindketten annyira kezdők hogy semmi különbség nincs közöttük... max a pasi behódol a nőnek mert azt HISZI hogy Ő jobban tudja... mert sérülékenyebb.. mert nem tudja mit kellene csinálnia... az anya sem de neki önbizalma van... mert rá a gyerek mosolyog akkor is ha... mert a 9 hónapos szoros köteléket a test a testbent marha nehéz egy apának behozni....
uff
illetve brumm