Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ő túl fiatal, én túl házas
Torolt_felhasznalo_494834
Létrehozva: 2010. november 17. 09:40
Gondolom a topik cime szinte mindent elarul, csak a korulmenyeket nem. Adva van egy no aki 31 eves es hazas, aki 2 eve el a parjaval hazassagban, es akinek egyszer csak fenekestol felfordul az elete mert beleszeret egy nala 11 evel fiatalabb sracba. Szoval ez en lennek. Magam sem tudom hogyan tortent, mert huseges tipus vagyok es nem az a fajta aki minden heten masba szerelmes. Csak a parom elegge elhanyagolt az elmult honapokban, ezt a fiut pedig minden nap latom, beszelek vele. Mosolygott ram, barmire megkertem megtette, sokat beszelgettunk es kozben kezdtem felfedezni ot. Sajnos egy nap arra ebredtem, hogy varom a talalkozast vele, vagyom a kozelsegere. Erzem, hogy belebetegszem ebbe a szerelembe, mikozben ott a ferjem akit szinten szeretek (csak mar nem olyan langolo szerelemmel, hanem valami csendes megertesel). Ugy erzem szetszakit ez az erzes. Es ugy erzem a srac reszerol is van valami mert szivesen van a kozelemben, elmondasa szerint meg senkivel sem tudott igy beszelgetni. Talan pont ugy mint en harcol az erzeseivel, hisz tudja, hogy ferjnel vagyok es tiszteli a paromat. Egyenlore nem keszulok semmi meggondolatlan dologra.... Csak kell beszelnem errol. Ti mit tennetek a helyembe? Probaljam kiverni a fejembol es elni tovabb a parom mellett? Engedjek utat ennek a szerelemnek? Segitsetek!!! Belepusztulok ebbe a halgatasba 
Kell néha az embernek egy kis felpezsdülés, vérfrissítés, hogy érezze emberből van, ver a szíve és a vér nem csak a fejébe száll. :D
Csak tényleg nem kell többet beleképzelni. A flört az flört, játék, semmi több. A saját érdekedben ne képzelj bele többet. :)
De legalább belátod, hogy nem illettetek össze. Sokan a másikra hárítják a felelősséget, az a szemétláda, a rohadék, bezzeg én milyen rendes vagyok.
Ugy felek, hogy velunk is ez lessz. Mert ahogy tellik az ido a ferjem tenyleg csak a maga kenyelmet keresi.
Mellesleg ma probaltam kerulni a sracot. Nem ugrattam, nem kertem semmire, ugy mentem el mellette mint barki mas mellett. Eszre sem vette a valtozast. Szoval ez az orultseg tenyeleg csak az en fejemben van. A tobbi meg amit belekepzeltem az csak a kedves fonoknonek szolt...
Erdekes megfigyeles, erre sosem gondoltam. De ha oszinte akarok lenni van benne valami. A napokban en is azon vettem eszre magam, hogy csak ugy pihengelek es a gondolataim mashol jarnak.
A ferjem csak azota erzekeli a valtozast amiota en instabilabb lettem erzelmileg.
Addig ha kaja, tisztaruha, sex napi szinten meg volt neki tobb nem kellett.
Nekem az osszebujas, szeretgetes, spontan erzelem kimutatas hianyzik. Ami nala akkor fordu elo inkabb a sexelni akar. Maskepp napkozben el van ugy magaval, hogy eszebe sem jut csak ugy megolelni, megpuszilni.
Igazad van abban, hogy senki sem tokeletes. Es abban is, hogy mas ferfinak, mas gyengesegei lennenek ami zavarna. Ezert volt az hogy eddig is mellette maradtam. Mert szerettem azt hogy dolgos (kozben itthon nem segit semmit), hogy profi a szakmajaban, hogy jol tancol, hogy huseges tipus, es csavarogni is az utobbi idoben kezdett. Tehat ha csak soron kivuli dugasra vagytam volna akkor mar regen megcsalhattam volna.
Minden kapcsolat szep az elejen, nekem az hianyzik, hogy kesobb, igy evek mulva is szep legyen. Ne csak lapos, unalmas eggyutteles.
Szerintem ez az egész "szerelem" csak egy ábránd, nem igazi és csak és kizárólag a te fejedben van.
Ha te vagy a főnöke a srácnak, még jó, hogy felnéz rád meg érdekli a mondandód. Reménykedik, hogy előrébb juthat, vagy legalább nem lesz kirúgva. Én azon sem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy van barátnője.
Munkahelyet tényleg nem érdemes váltanod, csak simán vedd vissza a vele való beszélgetéseket, és korlátozd csak a munkahelyi dolgokra.
És én még mindig fenntartom a véleményemet, hogy menj el a barátnőiddal bulizni, moziba stb., majd ha hazaérsz jókedvűen, örömmel mesélj róla, még véletlenül se éreztesd vele, hogy milyen dolgokról maradt le. Fogadd el, hogy ő ilyen, éld az életed.
Sokan írják válts, mert csak, de minek, azt hiszed a többi jobb lesz? A másikkal meg majd az lesz a bajod, hogy oké, van nagy szerelem, de dolgozni nem akar, pénzünk nincs, most mi legyen.
Te sem vagy hibátlan, lehet ha megkérdeznénk a férjedet, egy csomó dolgot fel tudna sorolni, hogy mit nem szeret. Tudomásul kell venni, hogy a másik félnek lehetnek olyan tulajdonságai amit nem szeretsz, de cserébe vannak jó tulajdonságai is. A másik hapsi lehet jó abban, amiben a mostani nem igazán jeleskedik, de olyan tulajdonságai is lehetnek, amit a férjedben szerettél, de nála meg utálod.
A boldogságot magadban kell keresned, nem másban. A másik csak asszisztálhat neked, vagy elfogadod vagy nem. Te döntesz.
Hat ez az, hogy en sem akarok logikatlanul ahogy mondtad belebonyolodni ebbe a dologba. Csak egyszeruen belecsoppentem, illetve raebredtem hogy nap nap utan egyre kozelebb engedem magamhoz.
Esszel felmertem, hogy ez nem helyes, hogy mennyi karom szarmazhat belole. A szivem pedig diktalta a maga iramat. Az vesse ram az eslo kovet aki meg sohasem erezte ez a kettosseget.
Mint mondtam kerulni csak bizonyos mertekig tudom. Az mar megoldhato, hogy nem kerek tolle tobb szivesseget.
Munkahelyet pedig semmikepp nem szeretnek valtani. Vegre megfelelot a szamomra... erre elromlik ezzel az erzelmi kavalkadal
"En is szeretnek sirig tarto szerelmet es huseget."
Ja és nem hiszek a mesékben.