Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ő túl fiatal, én túl házas
Torolt_felhasznalo_494834
Létrehozva: 2010. november 17. 09:40
Gondolom a topik cime szinte mindent elarul, csak a korulmenyeket nem. Adva van egy no aki 31 eves es hazas, aki 2 eve el a parjaval hazassagban, es akinek egyszer csak fenekestol felfordul az elete mert beleszeret egy nala 11 evel fiatalabb sracba. Szoval ez en lennek. Magam sem tudom hogyan tortent, mert huseges tipus vagyok es nem az a fajta aki minden heten masba szerelmes. Csak a parom elegge elhanyagolt az elmult honapokban, ezt a fiut pedig minden nap latom, beszelek vele. Mosolygott ram, barmire megkertem megtette, sokat beszelgettunk es kozben kezdtem felfedezni ot. Sajnos egy nap arra ebredtem, hogy varom a talalkozast vele, vagyom a kozelsegere. Erzem, hogy belebetegszem ebbe a szerelembe, mikozben ott a ferjem akit szinten szeretek (csak mar nem olyan langolo szerelemmel, hanem valami csendes megertesel). Ugy erzem szetszakit ez az erzes. Es ugy erzem a srac reszerol is van valami mert szivesen van a kozelemben, elmondasa szerint meg senkivel sem tudott igy beszelgetni. Talan pont ugy mint en harcol az erzeseivel, hisz tudja, hogy ferjnel vagyok es tiszteli a paromat. Egyenlore nem keszulok semmi meggondolatlan dologra.... Csak kell beszelnem errol. Ti mit tennetek a helyembe? Probaljam kiverni a fejembol es elni tovabb a parom mellett? Engedjek utat ennek a szerelemnek? Segitsetek!!! Belepusztulok ebbe a halgatasba 
Mindig oka van annak, ha valami megváltozik. Én 23 éves vagyok, de az érzéseimet sosem korhoz kötöttem és nem is zavar. Az a probléma, hogy még egy 31 éves is fiatal és korai, hogy már csak "megértse" a férjét. Természetesen elsősorban azonnal meg kell probálni megbeszélni a probléma okát. De ha ez nem müködik, nem szégyen időben kiszállni. Ezt azért merem kijelenteni mert magam is olyan családban nőttem fel ahol a szülők csak elvoltak egymással. De rettenetews volt végignézni mindkét félt ahogy szenved és nem mer boldog lenni, mert azthitte nekem ártana. Pedig pont fordítva sült el a dolog.
Remélem neked rendeződik a helyzet és megtalálod valahol a békét. Egy biztos, mindenkinek jobb ha az életét szivből éli mert a harmonia a körülöttük lévő embereket is átjárja majd.
És ezekről beszéltél már vele? Vagy miért ne veted te fel, hogy gyerünk, menjünk valahova. Néma gyereknek...
Volt egy idő, amikor a férjem is belemerült a szgépes játékokba, de elmondtam neki és egyszer megjátszottam azt, hogy leültem egész nap a gép elé netezni. Tiszta ideg volt, aztán elmagyaráztam neki, hogy na látod, ezt érzem én is amikor te egész nap a gép előtt ülsz. Azóta ez megszűnt. Ez tartott 2-3 hétig kb. Tehát nem hosszú ideig. És lassan 9 éve együtt vagyunk és mondhatom, tökéletes a kapcsolatunk. Pedig a munkánk miatt van, hogy 2-3 napig nem is találkozunk.
Én nem olvastam végig a hsz-eket...így lehet,hogy valakit ismétlek.
Sztem nem a korkülönbség a fő probléma,hanem maga az,hogy ilyen lehet egy friss házasságban,fiatalok között.Mert azért a 31 éves nőben is fiatal,sztem.(Én akkor mentem férjhez és 32 évesen szültem. )
Én tudom,hogy van olyan,hogy az embert nem érti meg a párja,elhanyagolja,vagy fordítva,de miért kell egyből belemenni egy másik dologba,amiben benne van az új kapcsolat esélye?Persze,jól esik ha bókolnak,figyelnek ránk,meghallgatnak stb,de miért kell ezt egyből egy 3. személytől várni.Ha jól vezsem ki ,gyakorlatilag teljesen mindegy volt,ki ez a 3. személy,lehetett volna 80 éves is,a lényeg,hogy megértő volt az adott szituációban. Valljuk be,kinek nem lehetne ilyen "viszonya"??Sztem mindenkinél volt,van,lesz olyan mélypont a kapcsolatában,mikor megvan a sansza kilépésre és adott hozzá a 3. személy is.De sztem először a meglévő kapcsolatot kellene megpróbálni helyrerántani.Vigazstaló,megértő,helyeslő 3. mindig lesz,vagy lehet találni.De előbb utóbb rájön az ember,hogy minden fű ugyanolyan zöld,minden kapcsolat válhat megszokássá,ha hagyjuk.
Sziasztok!
Még csak az 53. hozzászólásnál tartok, szóval lehet, hogy közben volt rá válasz, de egyszerűen mindig ideges leszek tőle, ha a feleség a hárpia, ha ne adj isten a férjével akar tölteni egy estét.
Adva van itt egy pasi, aki hétköznap nem jár haza, viszont legalább hétvégén nincs kedve a feleségével lenni.
Erre az a válasz általában, hogy szegény pasit nem szabad korlátozni.
Tényleg házasság ez, ahol nincs egy este sem, amikor együtt vagyunk, romantikus este, vidám, együtt bulizós este, szimpla üres este, mikor csak jó, hogy együtt vagyunk? Persze kellenek a haverok, na de minden este?
Mi lómanóért maradjon hűséges a feleség, mikor semmi szeretet nem kap?
Szóval én ezt megbeszélném a férjjel, hogy akkor házasok vagyunk, igényünk van egymásra, vagy mi legyen, mert azért még fiatalok vagyunk ahhoz, hogy csak vegetáljunk egymás mellett.
Igazad van.
A legfontosabb hogy a fórumnyitó vegye észre miért hanyagolja el a férje....ha elhanyagolja egyáltalán.
Lehet hogy a férje gondolja úgy hogy a sok munka egy elvárás amit a topicnyitó vár el tőle ....biztos érted amit írok.
Néma gyereknek.... meg kellene beszélni a gondokat.
Ez a korkülönbség pedig nő és férfi között egy vicc. Még ha a férfi lenne az idősebb, de így a topicnyitó max anyukája lehet.
Anyuka fejjel tényleg vannak kétségeim, én szeretném ha a majdani párjaikkal eggyütt lennének fiatalok, eggyütt csengene le a dorbézolás, eggyütt állapodnának meg a párjuk mellett.
De hogy én mit szeretnék az egy dolog, és ez annyira nem is fontos, fontosabb lesz hogy majd kijöjjenek egymással, megharcoljanak a problémáikért és túllépjenek rajt.
Nálam 5 évvel idősebb a férjem, hát nem egy csidvasz kislegény:)
Amúgy szerintem itt nem a korkülönbségen van a hangsúly. Most ha egy 30 éves férfiról lenne szó, akkor azt mondanátok, hogy érdemes belevágni, mert ő több mindent tud nyújtani, mint egy huszonéves??? Szerintem itt az a kérdés, hogy hányadán áll a két fél a házasságukkal?
Egyébként sosem értettem az ilyen előítéleteket a korkülöndséggel kapcsolatban. Az én barátom, akivel több, mint 4 éve együtt vagyunk, 30 éves. 26 volt, amikor összejöttünk, én 18. Anyukámnak az első perctől kezdve semmi kifogása nem volt ellene. Kár általánosítani szerintem. Lehet, hogy most így gondolod, hogy nem néznél jó szemmel a lányod mellett x év múlva egy30-as férfit, de én inkább srácnak nevezném. Szerintem ha a lányod bemutatná, és megismernéd, lehet, hogy rájönnél nincs ebben semmi rossz. De persze anyuka fejjel nem tudok még gondolkodni. Fordítva mondjuk én is nehezen tudom elképzelni, mert a legtöbb srác későnérő típus. Zárójel bezárva, bocsánat az elkalandozásért.
Én is 31 éves vagyok pár hete:)
Mikor a lányom született 9 éves volt ez a most 20 éves fiú.
10 év múlva mikor a lányom 21 éves lesz /nem tetszene!/ de sokkal elfogadottabb lenne a 21 éves lányom mellett egy 30 éves férfi mint mellettem /41/ egy ennyi idős.
Az a gond, és ezért van ilyen sok válás mert lehetőséget adunk, vagy ad sok nő az ilyen hülye fellángolásoknak.
Mit tud Ő neked adni? Azt hiszed hogy tervezne veled jövőt? Persze...egy 30 évesnek egy 40+ éves kell, ugyan....a nálad 15 évvel fiatalabbakkal fog foglalkozni.
Én azt sem értem miért van az a nőkben hogy a férjük elhanyagolja /már ha nem csajozik, nem piál, nem a barátaival van/ , de könnyű elfelejteni hogy a férj neki akar jót, miatta él, dolgozik.
Hozzáteszem hogy sokszor én is elfelejtem, sokszor én is mennék vacsorázni, moziba a férjemmel, viszont jó hogy van a túlórapénze, alakul a házunk, szép a teraszunk, a 3 gyereknek is mindene megvan, nekem is.
1. Álmodunk, egymás szívében ott vagyunk.
Csak álmodunk és fel sem tűnik, hogy változunk.
Unalmas minden érzés, már elmúlt három év,
Valahogy egész más, más volt a kezdetén.
2. Ébredünk, még egymást átölelve érkezünk.
Csak ébredünk, a szürke megszokástól szenvedünk.
Egymás szavába vágunk, egymásba karmolunk,
Valahogy együtt is egyedül, egyedül vagyunk.
3. Vádolunk, apró hibákat felfújunk.
Csak vádolunk és egymás lelkébe gázolunk.
A szerelem most is elmúlt, már semmit se nyújt;
Valahogy együtt is egyedül, egyedül vagyunk.
Együtt is egyedül, egyedül vagyunk.
http://www.youtube.com/watch?v=PA9hpoqfIm8&feature=share
Sajnos ez van! és ez ellen piszok nehéz tenni, mondom ezt több mint 21 év házasság után...
így tovább
Ha 31 éves vagy,nem való hozzád egy 20 éves kisfiú.
Annyira gyerekek még....
Én a helyedben babát szeretnék a férjemtől,te nem?
Hogy lehet,hogy 31 évesen nem az édes kis babákon jár az eszed?
Nem lehet,hogy csak az anyai ösztönt ébresztette fel benned ez a kisfiú?
Ezt az irományt is ajánlom Neked:
http://www.nana.hu/szerelem-es-szex/igaz-tortenete k/igaz-tortenet-pocsek-ferjbol-jo-szereto-104331.html
Szia.
Nem olvastam,olvasom végig a hozzászólásokat.
Véleményem:
Egy 20 éves fiatal,még tapasztalatlan,még élni akar,virágról virágra szállni:hisz most fedezi fel azt,h felnőtt,most tapasztalja azt a szülők kontrollja nélküli életet.Könnyebben hagyja ott a párját,ha megromlik a kapcsolat,elmúlik a szerelem vagy akár megtetszik neki egy csinos másik nő.
Figy,te az emberedhez hozzámentél valamiért,és az írásod alapján állítólagosan azért,mert szereted.Lehet h már nem azzal a lángoló szerelemmel szereted.
De gondolj csak bele,a kandalóban is ,h lobogjon a tűz,h meleg legyen,időként dobni kell rá egy kis fát.Vajon te tettél azért,v. eleget tettél,h fenntarsd a tüzet?Tudsz még azért tenni,hogy a parázs ki ne aludjon?
Az embernek először mindig a másik személy jut eszébe okozónak.Nem lehet,h csak te érzed úgy,h eltávolodtatok?
Ahogy konkrétan én látom az írásod alapján a dolgod:
A férjeddel együtt kicsit eltávolodtatok.Ki a munkába,ki a hétköznapokba veti bele magát...(részlet kérdés,h miért pontosan).Annyira nem figyeltetek egymásra,nem törődtetek a másikkal úgy,mint régen.
És úgy érzed ezáltal,hogy csak szereted,de nem szerelemmel.Most pedig ott van az a fiúcska,örülsz,hogy van ki törődik veled,van akinek fontos vagy,van kivel megosztanod a bajodat és örömödet.Ezek miatt elkezdtél kötődni hozzá,és a szerelem érzésével kötöd össze ezeket az érzelmeket.Holott lehet,h csak fellángolás.Bár ezt biztosan,akkor fogod tudni megcáfolni,ha összejösz vele,és több évig együtt maradtok.
Több lehetőséged van:
1,Elkezdesz törődni a férjeddel,és a bonviván felé táplált érzéseket is a párod felé irányítod.A fiúval meg max. baráti viszonyban maradsz.
2.Ott hagyod a férjed,és happy end örökéletre.
3.Ott hagyod a férjed,a fiú meg egy idő után ott hagy.
4.Szeretőd lesz a srác.
Mielőtt meggondolatlanságot tennél,azért azt tényleg gondold át,vagy finoman húzd ki a gyerekből,h milyen érzéseket táplál irántad.Meg lehet,h csak egy jófej barátként gondol rád.
A téynleges tanácsom az 1.lehetőség.
Topikajánló:
http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&topicid=271160
Nem mindenki úgy müködik mint Te, így nem kell bosszankodnod azon, hogy más mást érez!
Leptino, tisztelem, hogy nem ugrasz fejest egy kalandba hanem komolyan veszed a hazassagotokat! Mindamellett ez kihozott a sodrombol
Amig nem lennek meggyozodve, hogy a srac is oda van ertem es hogy lehet belole valami komolyabb is bele sem vagnek.
Ne haragudj, de ez ilyen "ha nincs lo, jo a szamar is"? Szerintem ahhoz, hogy a ferjedet akarod-e, semmi koze nincs egy harmadiknak. Igen, o nyitotta fel a szemed, h valami nincs rendben, de ha nem jo a ferjeddel, mi fugg attol, hogy van-e mas, akinek a nyakaba zuhanhatsz?
Bocsanat, ertem, huseges maradtal es elkezdtetek olyan dolgokkal foglalkozni egyutt, ami nagyon is fontos, tehat ez pozitiv, de legy annyira felnott, hogy ne kelljen masra varnod, ha a hazassagod nem mukodik!
Vegszokent nagyon remelem, hogy mukodik, hogy ez csak jobba fogja tenni a hazassagotokat az ujfajta figyelemmel amit egymasra forditotok! Sok erot es oszinte beszelgetest a ferjeddel!