Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Háromnál több gyerek?
Létrehozva: 2010. december 6. 22:29
Kedves fórumozók!
Tegnap ültem a villamoson, és egy ötvenes tanárnő állt előttem, aki régi diákjával találkozott éppen. A tanítvány egy régi osztálytársról azt mesélte, hogy az érettségi ótaeltelt nyolc évben négy(!) gyereket szült. Ezen aztán elszörnyülködtek rendesen.
Elgondolkodtatott a dolog, és szeretnék írni róla. Hogyan gondolkodtok Ti arról, ha valaki háromnál több gyereket hoz a világra manapság?
Köszönöm, ha írtok nekem: Koronczay Lilla
Elfogadod azt, akár axiómaként, hogy egy egészséges nő gyereket akar?
Mert ha nem, nincs miről beszélnünk.
Mondja el a vélemény a témáról inkább Popper Péter: http://www.youtube.com/watch?v=fgSD7eCP6rM&feature=related
Tévedsz, nem beteg.
Te vagy híján totálisan a toleranciának, azt se tudod mi az, el se tudod képzelni, hogy valaki számára máshogy kerek az élet, mint neked. Bezzeg itt a topikban kikéred magadnak a sértegetést, de te megteheted másokkal.
Szűklátókörű, szánalmas ember vagy. Te beszélsz itt elfogadásról, meg persze el is várod mindenkitől, mikor benned a szikrája sincs meg.
Ja, és nagyon finom voltam. Nem ennyit érdemelnél, pláne azokután, hogy másokat milyen stílusban mersz kioktatni, elemezni, megkövezni. Gondolom te az a típus vagy, akinek ha az egyik gyereke nem akarna gyereket, ki is tagadnád, de minimum tragédiaként élnéd meg.
én is ezt mondtam egy darabig....
ma meg nincs, sajnos, ezért azért.De meglátok egy gyereket az üzlet előtt elmenni, majd kiesek az ablakon.Van egy kis haverom.Ici pici mikka makka.Kb 2 éves és mindig eszik....és nem akar velem barátkozni
Én nagy családban nőttem fel, sokat veszekedtünk, gyilkoltuk egymást, de ilyenkor karácsonykor alig várom, hogy lássam őket.
Szerintem mindenkinek annyi gyereke legyen, amennyit anyagilag, érzelmileg, értelmileg és kellő idő birtokában fel tud vállalni.
Viszont ne kelljen már senkinek azért rosszul éreznie magát, mert egy gyereke sincs, vagy mert sok van. Önmagában talán még egyik sem elítélendő. Van, aki nem vállal gyereket, mert nem úgy van összerakva, van aki meg kiválóan boldogul többel is anélkül hogy bármilyen módon elhanyagolná őket. Az egyetlen lényeges kérdés itt szerintem csak az, hogy mennyire átgondolt és megalapozott a döntés, ami alapján valaki vállal vagy nem vállal.
Láttam már sokakat gyerek nélkül, akikre egy csótányt se bíznék, és sok nagycsaládost, akik kitűnően gondoskodnak a gyerekeikről, esetleg még a szakmájukban sem sikertelenek, de láttam mindkét helyzetnek az ellenkezőjét is. Tök felesleges méregetni, hogy ki a jobb vagy a rosszabb, mert ehhez a gyerekek számának az égvilágon semmi köze sincs.
Nagyon szépen köszönjük a kiigazítást...ez fontos volt, mert eddig ezek szerint teljesen félre értettünk...végre sikerült fején találnod a szöget, mi is ezt mondtuk eddig...Ti sem vagytok rosszabbak másoknál és jobbak sem!
A ti gyerekeitek nem jobbak és nem lesznek jobbak, mint a nagycsaládban felnövők, a ti családotok sem képvisel job és igazabb értékeket, CSAK MERT kiscsalád!
Az egy gyermek ugyanolyan éhes ha éhes, mint a másik egy gyermek a nagycsaládból!
Ószintén örülök, hogy minderre rájöttél te is, hogy itt csak ennyiről van szó. Gratulálok! Még sem volt hiába az eddigi beszélgetés!
Olvasd vissza magad, elejétől a végéig, hogy lásd, mekkora fejlődésen mentél keresztül. Elismerésre méltó!
Kellemes Ünnepeket Kívánok! Karácsonyfa alá sok-sok ajándékot és mindent mit kívántok!
Kiigazításul: én soha nem írtam, hogy rosszabbak lennétek másoknál.
Csak azt, hogy nem vagytok jobbak.
A Ti gyerekeitek nem jobbak és nem lesznek jobbak, mint az egykék, a Ti családotok nem képvisel igazabb értékeket CSAK MERT nagycsalád.
Ennyi volt a mondanivalóm.
Tegnap mögöttem jött egy fiatal pár, és a nő kifejtette, mennyire viszolyog a gyerekektől, neki aztán nem kell egy se. Borsózik a háta még a gondolatra is.
Eltorzult, beteg személyiség az ilyen.
Megmondom őszintén, nekem sincs most már kedvem foglalkozni az "ellenzékkel". Nemcsak azért, mert karácsony közeledtével nincs időm, hanem is éri meg energiát fektetni a véleménykifejtésbe velük szemben.
Mindent úgy magyaráznak és olyan példákkal támasztanak alá, ahogy nekik jó.
Hát akkor áldásom rájuk.
Na és hogy mennyi csudát láttatok már ebben a világban...kihitte volna? Ilyenkor nyugodtan tételezzétek fel a másikról, hogy ő is!
Mondjátok csak, a család szentségével tisztában vagytok??
Tisztában vagytok azzal, amikor párt választotok akkor annak a családját is? A család szent és sérthetetlen, legyen az bármilyen is, onnantól fogva, hogy bele kerültem és ebben elsősorban benne van a sajátom is ami természetes, ami nem annyira természetes a a párom családja, de ahogy eggyé lettünk természetessé kell váljon az övé is! Először is nem adom ki őket, nem nézem le őket...legyen bármilyen is az...mert az a páromé, nem okozok a rosszallásommal neki érzelmi viharokat,, nem táplálok benne kettős érzelmeket, ha sérelmei vannak a saját családjában, azokat a helyes irányba terelem, nem uszítom, elfogadom őt a családjával együtt...és kifelé főleg nem közvetítem a megismert " szennyét" /azért írtam idéző jelben mert lehet csak másnak szenny/. Aki a saját fészkébe beleszarik, sehol nem ad ki magáról jó minősítést. Nyilván nem a családot válasszuk, de az lesz a családunk! Onnantól, hogy megtörtént az összetartozás és főleg közös gyermekben gondolkodok valakivel.annak a családja is szent és sérthetetlen számomra! Ha tudok segítek...nem harcolok a párommal, hogy az én családom jobb, szebb, okosabb...tudjátok ti mit okoztok ezzel? Ebben, a mai könyörtelen és nehéz világban bizony a család szentsége csak erősödik. Egészséges embereknél persze....
És nem azért nem beszélem ki az anyósom szarságait, mert valakiket be akarok csapni, hanem azért nem, mert senkinek nincsen köze hozzá és mert ne legyen senkinek támadási felülete a családomat illetően.
Család: Párom, gyermekem/eim, Szüleim, testvérem/eim, párom szülei, testvérei, no meg én... Ők az enyémek, hozzám tartoznak értük mindig, mindent...szentsége van! Ahol nincs, dolgozni kell rajta, hogy legyen, tenni kell érte! Bocs a nagyszülőket kihagytam...ők is nagyon fontosak! Akinek ez nincs annak semmije nincs, vagy nagyon hiányos!
Még annyit, hogy véleménye lehet mindenkinek, de ami nem a tapasztalásból született azzal kitörölheti a seggét! Légből kapott szöveggel rövidtávon eladható minden és mindenki, de hosszú távon megbukik, és nem másért, csak azért mert nincs mögötte semmi! Aki erre nem figyel oda...a gonosz szándékú emberek sajnos hamar hazugnak fogják nevezni az ilyet...sajnos. A jóindulatú, csak butácskának és tapasztalatlannak...és bízik, hogy majd egyszer belőle is jóindulatú, bölcs ember lesz...viszont, hogy valaki bölcs legyen, kurva sokat kell tapasztalni és megélni, no meg letenni az asztalra...
Még egy fontos dolog kell...elégedettnek lenni önmagukkal...mint már írtam, aki magával rendben van...az nem forgatja ki a másik szavát, az nem akarja bebizonyítani a másiknak, hogy az rossz! Bár "sajnálni" tud és bízni abban, hogy belátóbb lesz majd egyszer a másik ember is...
Miért fontos számotokra...miért akarjátok bebizonyítani, hogy rossz anyák vagyunk/vagyok? MIért fontos ez nektek? Írta valamelyikőtök, hogy az én magánéletem sem tökéletes...miért szeretnétek így...?
Olyan buták vagytok!!! Az én magánéletem tökéletes!! Tökéletes a hibáival, a nehézségeivel az én hibáimmal együtt...de mondom tovább, azzal egyit is, hogy követtem el hibákat, csináltam rosszul dolgokat, hogy nem voltam mindig a sors kegyeltje, és még a gyermekeimből, halandó embereket neveltem... még a nevelésben is követtem el hibákat, nem sérelmeket!!! viszont kétszer, de talán ötször, ha nem többször annyi, csodálatos dolog történt velünk/velem.... Szóval ne reménykedj, hogy nem tökéletes az életem, mert az! De ha még is úgyérzed, hogy nem, ágyeszbugyesz, majd atiéd az lesz, de nem attól lesz az, hogy tudod mások élete sokkal szarabb a tiédtől...! Vigyázz ebbe hintába sokan beleülnek!
A "négyeske" az egy gyermek, lassan 20 hónapos kisfiú. Gyenge az egyke megállapításod, ugyanis pont ezt írtam le...persze mitől lenne a megállapításod erősebb, mint amyilen te magad vagy.
Egyet felejtettél ki és nem számolsz vele...mivel van 3 felnőtt gyermekem, akiket tisztességesen útjukra engedtem már...rendben vannak, tökéletesek, mint én magam is!
Bocs, ezt már nem hagyhatom ki, mert látom ez fájó pont számotokra és tökéletességemhez tartozik egy kicsi/pici kisördög is!
Szóval olyan tapasztalattal rendelkezem gyermeknevelés ügyében, amilyennel te soha nem fogsz az egyszem "egykéddel"!!! Szóval az én "négyeském" egészen más neveltetésben részesül, mint a te vagy más egykéje!! És hogy tudd, még mielőtt bármibe is belekötnél, "szerencsétlenkém" a más az nem azt jelenti, hogy valamitől, jobb vagy rosszabb, hanem azt, hogy más!!!! Bár kétlem, hogy az utolsó néhány mondatom egyálltalán veszed...de megadom az esélyt, mint minden embernek...ezért írtam le...
Na azért most már kiderült amit eddig is sejtettem....nincs gyermeked és igyekszel észt osztani..ez olyan amikor csóró vagyok és osztanám az észt a full gazdagnak, hogy hogyan kell pénzt csinálni és azt megtartani...
. Ezért nem tudtál a tapasztalataidról beszélni, legfőképpen csak mások életével példálóztál...
Miközben mi tapasztalatokról beszélünk és van mivel példálózni....
Na így nem nehéz elbeszélni egymás mellett...nincs kapám, sose volt, de láttam már, hogy a Bözsi néni, hogy kapál, és azt hiszem, hogy tudok is...
Figyu, más az elmélet, más az amit gondolni vélek dolgokról és más a gyakorlat...
No, majd rájössz...!
Bevallom, nem merek Liórának válaszolni, mert félő hogy a sárba tipornám és szeretnék megmaradni "Úrinőnek" így hát Kedves Nyugger ha nem haragszol...neked válaszolok...
Nos, az érzéketlenség, bunkóság maximális jelenléte ebben az emberben...kizártnak tartom, hogy jó példával járna elől bárki előtt, de a gyermekénél pedig főleg nem...sajnálatos tény!
Hát igen, ha a nagymamámnak áramszedője lett volna ő lett volna a villamos...
Elárulok mindenkinek valamit...nem azokból lesznek a nagy és kis családosok a legtöbb esetben akik, kicsi ill. nagycsaládot álmodnak...persze vannak akik ehhez tartják magukat...de a legtöbb esetben az 1 vagy második gyermeknél döntik el, tudják mire, mennyire képesek, de soknak menet közben jön meg az étvágya...a legkevesebb esetben mérvadó, hogy kicsi vagy nagy családból jöttek....
Speciel nekem is...az elhunyt férjemmel is feljött a negyedik gyermek gondolata...tovább nem jutottunk...
Az okfejtések szerint, ha 8 év korkülönbség van tesók között akkor én egykének számítok, pontosan ennyi van a bátyám és én köztem, és valóban a bátyám nevelt fel...ő adott reggelit, hordott óvodába és segített öltözködni...és kapott ki, ha nem jól vigyázott rám...ketten vagyunk testvérek...az elméletetekből kiindulva, akkor neki csak egy gyereket kellett volna csinálnia...még is kettő gyermeke van...
Ne hordjatok már mindenféle buta agyszüleményt össze, csak azért mert ellenkezni és bántani akartok...!! Mindenki vegye magára akinek inge..!
És még akkor se beszéljetek félre...tudom, hogy a sajtó a nagycsaládos, szegényeket mutogatja, ír róla, foglalkozik...többet hallunk, a nagycsaládos elhanyagolt gyerekekről...tudjuk nagyon jól...ennek ellenére legalább ennyi elhanyagolt gyermek van akik kis családban élnek, az elhanyagolás privilégiuma, nem a nagycsaládosoké...ez embertől függ!
Viszont akkor nálatok "négyeske" inkább volt egyke,mint soktesós.
Ugyanis 8 év korkülönbség felett szociológiai egykeségről beszélünk,ott már a tesó nem "küzdőtárs",hanem másodmama, kényeztető-szerepben van.
Van ilyen ismerősöm,két tini nagylány mellé jó későn érkezett harmadiknak és nem csak az anya,hanem a két lány is halálra kényeztette.Nem lett belőle szimpi felnőtt.A párom és féltesói között is inkább apa-gyerek kapcsolat van,mint tesói,hiszen valóban a kisebbek már szorosan,de a gyerekei lehetnének.(A legkisebb tesója 19 évvel fiatalabb nála,namost párom és anyukája között meg 17 év van),egy időben abból (is) éltek,amit párom keresett,vagyis valóban szinte az apjuk volt.Anya zűrös magánélete miatt lelkileg is támasza kellett,hogy legyen a kisebbeknek.Ha a páromon múlna,egy gyerek sem lenne,így az én "szelíd" :)) erőszakomnak köszönhetően egy azért lesz:)
Hatalmas irodalma van a árvaságnak is,evija figyelmébe ajánlom.Nagyon sok nevelési hibát lehet ott is elkövetni--az elhanyagolsától a túlféltésig.
Az ő magánélete sem tökéletes tehát.( láttam már olyan apukát,aki abba rokkant bele,hogy napi 12 órát dolgozott,mert anya csak szült-szült,viszont igények azok voltak)
Ha én nevelem valamire a gyereke(I)met (evi esetében a nagycsaládos mintára) és felnőve a gyerekeim mégsem azt az utat választják,akkor eltöprengek,valamit mégsem jól sikerült átadnom.
Igen,van,aki egykeként nő fel és 5 gyereke lesz,van,aki egykeként nő fel és 1 gyereket akar,van,aki nagycsaládban nő fel és sok gyereke lesz,más nagycsaládban nő fel és egy gyereke lesz.Vagyis,semmire sincs biztosíték.
Vagy olyan is van,hogy nagy családban nő fel és egy gyereke sem lesz,mert már "kianyukáskodta" magát a kisebb tesói mellett.
Egy nő értékét semmiképp nem az határozza meg a 21. században ,hogy ki a a férje(van-e férje),hány gyereke van.
Mondjuk a nők ez alapján való megítélése utoljára talán 1927-ben volt divat Bordosborzasztón.
Barátnőm semmi előnyét nem látta a nagycsaládnak(max azt ,hogy kamaszlányként is két serdülő fiúval osztozott a szobán)gyakran "menekült" hozzánk.
A két fiú összetartott,ő meg volt a középső és a lány , ő meg valahogy mindig a körön kívül állt.Illetve a szülők őt "te vagy a lány" alapon mindig befogták házimunkára(önmagában ez nem is lenne baj),de a két fiúnak meg mindent elnéztek.Ha a bátyó betrappogott a lakásba havas-latyakos csizmával,akkor is "kislányom,töröld már össze".Nem a bátyuska,annak még megszakadt volna a dereka.
Mondta is sokszor,hogy több időt töltött el velem,mint a két tesójával összesen és ha bármi baja van,hamarabb hív engem,mint őket.
Nincsenek véletlenek.
A "mi lett volna, ha" jellegű filozofálgatásnak pedig semmi értelme.
Második számú okfejtésed ugyancsak nélkülözi a gondolkodást, mert különben felvetődött volna benned az ellenkező lehetőség: talán hallottál olyat, hogy valaki egykeként nő fel, de megfogadja magában, hogy az ő gyerekének igenis lesz testvére! És így is történik, szül kettőt-hármat, mert megtapasztalta, milyen, ha nincs kis társa a családban, csak felnőttek veszik körül.
P.S. Furcsán fogalmazol, amikor evija megözvegyülésére azt írod: a házassága gajra ment (ja, és nem lly-nal kell írni).
Akkor,végülis a "véletlen" folytán lettél nagycsaládos.
Mert,ha a második várandósság nem iker és nem megy gallyra a házasság,akkor talán nem lesz 4 baba sem.
Nos,igen,ez érdekelne engem és már kérdeztem ,hogy miért van az,hogy egyes emberek(gyerekeid,szüleim,barátnőm és még sokan) felnőnek nagycsaládban és mégis,amikor ők odakerülnek,kézzel-lábbal tltlakoznak a nagycsalád ellen?Vajon miért?Ez nekem azt mutatja,hogy mégsem lehetett olyan szuper dolguk,hiszen,akkor követnék a példát.
Szia4
Igen sajnos ilyen is előfordul. én csak néhány durva példát emlitettem,de tény ,hogy rengeteg érv van az mellet ,hogy sok embernek miért nem kellene gyerköcöt válallni.Sajnos elég sok család él úgy amit leírtál ,leírtunk.