Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Élelmiszert kidobni?
Létrehozva: 2011. május 25. 17:22
Ledves fórumozó!
Te szoktál élelmiszert kidobni? Ha igen, milyet? És elvinnéd-e egy lakóhelyedhez közeli helyre, feltéve, ha lenne ilyen, hogy segíts a rászorulókon? Azért kérdezem, mert vannak ilyen kezdeményezések!
Várom a válaszokat, esetleg saját történeteket!
Köszönöm:
Koronczay Lilla
Ez a legpontosabb válasz az eredeti kérdésre:
"megnézem, hogy mennyit és mire költök, olyan élelmiszert nem veszek meg, amit tudom, hogy nem fogyasztunk el."
Biztos vannak itt is pocsékolósok, de nyilván nem dicsekszenek vele és mellőzik az ilyen topicokat...
Én nem dobok ki kaját, olyat meg pláne nem, amit bárkinek is oda lehetne még adni. Kenyérféle nálunk nem marad meg. Főzni annyit főzök, amennyit megeszünk még megromlás előtt. Akár napokig is szívesen esszük, amit szeretünk és gyakran fagyasztok is le. Kutyák is vannak, de mondjuk romlott (vagy gyanús) kaját nem adok nekik... Hűtőbe úgy vásárolok, hogy mindennek figyelem a lejáratát és asszerint fogyasztjuk is el. Ha szökőévente valami mégis megromlik, mérges vagyok magamra.
Ilyesmi, mint ez a Wasa:
www.fotexnet.hu/elelmiszer-reformelelmiszerek-ke tszersultek/wasa-extrudalt-kenyer-p8888.html
Az IKEA_ban szoktuk venni, vagy még jobb az Aldiban/lidlben - legalábbis olcsóbb. :-)
Csak akkor dobok ki valamit, ha megromlott. Szerencsére nagyon ritkán fordul elő.
Kenyeret, pékárut csak annyit veszek, amennyi elfogy. Ha egy kevés marad, és már nem olyan friss, vagy bundáskenyér, vagy melegszendvics, végső esetben zsemlemorzsa lesz belőle. De volt már olyan, hogy több napos ünnepkor lefagyasztottam szeletelve a kenyeret, hogy ha kevés lenne, akkor legyen mihez nyúlni, még most is a fagyasztóban van, majd ha szükség lesz rá, akkor előveszem.
A lányom lisztérzékeny, neki kb. havonta egyszer megsütöm a péksüteményeit, süteményeit és fagyasztom. Ha naponta frisset kéne sütnöm, állandóan a sütőnél állnék, és villanytűzhely révén, nem is lenne olcsó. Így reggelente kiveszem neki, mikroban felengedem, és mindig frisset eszik (a gluténmentes pékáruknál ez külön jó, mert iszonyú hamar, akár fél-1 nap alatt is kőkeménnyé száradnak).
Tej, tejtermék, sajt: nincs ideje megromlani, ha a családom tehetné, már azelőtt bekebelezné mindet, mielőtt a hűtőbe kerülne. Ipari mennyiségben fogy!
Felvágottat minimálisat veszek, mert csak én szoktam néha egy kis sonkát enni, meg a lányom szereti a májkrémet, de más nem kell. Inkább veszek a csarnokban házi füstölt karajt, sonkát, az nem romlik meg, és tuti elfogy (ha tehetnék, abból is eltüntetnének 1 kilót pár nap alatt).
Főtt ételnél igyekszem csak annyit főzni, amennyi el is fogy. Ha mégis maradna, akkor általában 1-2 napon belül megesszük vagy felhasználjuk a maradékot. Fagyasztani ritkán szoktam.
Gyümölcsöt, zöldséget szintén inkább gyakrabban veszek kevesebbet. Ha valami mégis túlkorossá válna a hűtőben, akkor pl. csinálok lecsót belőle, a gyümölcsből meg esetleg turmixot, levest, joghurtot vagy fagyit.
Korábban is azt hittem, takarékosan élünk, de pár éve, amióta nehezebben mennek a dolgok, rájöttem, hogy mennyi minden felesleges dolgot vettünk korábban! Azóta még inkább odafigyelek, és tényleg csak azt és annyit veszek, amire szükségünk van és elfogy.
Nem,nem szoktam kaját kidobni..Kb. 30 éve főzök,napi rendszerességgel,már tudok,mekkora edényt kell elővennem,ahhoz,hogy éhesek se maradjanak a lurkók,de eldobni se kelljen. Ha valamennyi mégis megmaradna,nálunk a tömbházban van egy kedves kis idős hölgy aki nagyon szereti a gyerekeimet,mindig előkap hol egy szem cukorkát,hol egy kiscsokit a zsebéből,és a gyerekeimnek adja.Neki is szoktam néha vásárolni,általában elfogadja a föztömet.Nem viszem fel Neki,hanem meghívom hozzánk egy kis beszélgetésre,aztán rábeszélem,egyen velünk
Kenyér néha marad,képtelenség lenne egyfolytában panírnak valót gyártani,nem is nagyon prézlizek,legtöbbszőr a rántott hús nálunk párizsiasan van sütve,úgy jobban szeretjük. De a kenyérdarabokat kis kockára vágva egy lábasban meg szoktam pirítani,majd miután kihűlt,bekerül egy nagyobb fémdobozba,levesbetétnek elfogy,akár a száraz kifli. A kifli,ha teljesen kiszáradt,papaírzacskóba teszem és úgy tárolom.Hónapok múlva sincs semmi baja,mert száraz,és hűvös a speiz szekrényem.Legtöbb krémlevest kiflikarikával tálalom,akkormikor szükség van rá,előveszek egy vagy két kiflit,karikára vágom,és egy serpenyőben semmiféle zsiradék nélkül mindkét oldalát megpirítom.
Én csak a száraz zsemlét szoktam panírnak lereszelni .Ha majdnem száraz,akkor a nagylyukú reszelőn panko panír lesz belőle (amia KFC csirke panírja is),ha meg már teljesen száraz,akkor a durva részén a reszelőnek,hagyományos zsemlemorzsakészül belőle.
Szoktam. Azt, ami valami véletlen folytán megmarad és megromlik.
Egyébként Lilla, ez itt az enelcé, itt csak takarékos, mindent profin hasznosító és soha nem pocsékoló asszonyok vannak.
Minden használhatót, ruhát, élelmiszert rendesen, tisztán becsomagolva kiteszek a kuka tetejére, és szinte minden ismerős utcabeli ugyanezt csinálja!
Tegnapelőtt este pl egy 40 körüli férfi kukázott, mondta, hogy már 3 napja nem evett semmit. NEM kisebbség!
Tegnap egy roma nő mondta, hogy ha van valami kidobni való a hűtőben, vigyem neki ki, mert éheznek a gyerekei.
Naponta jönnek többen, minden kukát megnéznek, látom, reggel is, este is.
Ez annyira szomorú!
A begyűjtést nem tudom, hogyan képzelik, de jó kezdeményezésnek tartom, hogy jótékonysági szervezetek boltokban tartós élelmiszert gyűjtenek, mindig van, aki adakozik, és a kicsi is segíthet.
Hmm, en kb zero zsemlemorzsat hasznalok, ugyhogy ez nem megoldas. Masreszt az idom, amig morzsava lenne a kenyer (ha hasznalnek) tobbe kerul mint amit ,egsporoltam. tudom, hogy az elv a fontos, de akkor is... Egyszeruen nehez elore tudni, hogy mennyi kenyer kell - ha nem veszek eleget tuti tobbet ennenk. De a legnagyobb baj, hogy itt foleg olyan kenyeret lehet kapni, ami masnap mar nem finom :(
Nekem nem megy a lefagyasztas sem: hogyan fagyasszam le pl a mai rakott cukkini maradekat? Pont egy kicsi jol megrakott cukkini maradt. A spenotos rizst? Rizst lehet fagyasztani?
Mi is 4-en vagyunk a kenyérre. A család egyik fele nagyon kenyeres, másik fele nem. Igy jól bevált, hogy egyik nap egész kenyér, másik nap fél kenyér. Ha mégis marad be a fagyóba. Jártam már úgy, hogy pl nem volt elég a kenyér, és a bolt nem volt nyitva igy csak gyorsan kivettem a fagyóból, kiolvadt és pont olyan volt mintha friss kenyeret ettünk volna.
Megkérdezhetem, hogy milyen az a svéd ropogós kenyér? Még sosem hallottam róla
Én kétnaponta veszek fél kilót, és még így is marad. :-(
Négyen vagyunk jelenleg (egy gyerek Erasmussal külföldön), de nem fogy el így sem. Igaz, reggelire nekem van külön pirítósnak való, meg szokott itthon lenni svéd ropogóskenyér is.
Ezt mi is szoktuk csinálni, ha valamiből látszik, hogy nem fog elfogyni, mielőtt megromlana. Tényleg nagyon örülnek neki.
A maradék kenyér nálunk is morzsaként végzi, se mi, se anyuék, de a barátaink java része nem vett zsemlemorzsát az utóbbi időben:)
Tudom, hogy hülye kérdés, de ha ennyi kenyér megmarad az 1 kilóból miért nem veszel kevesebbet?
Én úgy csinálom, hoy egyik nap 1 kilót veszek, másik nap csak fél kilót. Igy szinte sosem marad meg kenyér. Ja és én csak szeletelt kenyeret veszek. Kenyérboltban veszem, és ott frissen szelik föl géppel. Igy a kenyér vége kicsi. Lányomnak jó, mert ő kevés kenyeret eszik.
A legvégét meg a kutya táljába keverem a kajájába.
Hát, néha tényleg átesünk a pacinak a másik oldalára.
De, én nem tartom olyan nagy dolognak.
Valahogy ez így alakult.
Eleinte, csak megsimizték a kutyáimat, utána beszélgetni kezdtünk. Majd beszélgetés közben felmerült a töltött paprika meg a többi étel (miről is beszélgessen egy haspók). Ebből következett, hogy megkérdeztem, vihetnék e holnap mert túl sokat sikerült főznöm?
És elfogadták, örültek neki. Így szívesen viszek ételt, ruhaneműt vagy amit még használni tudnak.
Asszem, az a nehézsége a dolognak, hogy úgy tudjon adni az ember, hogy ne sértse meg a másikat.
És végtelenül meghatott, amikor egyszer megkérdeztem mire lenne szükségük?
És mit kértek?
A beteg kutyájuknak gyógyszert!