Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Régi szerelem- karma?
Létrehozva: 2012. május 16. 16:32
Sziasztok!
Kezdeném azzal, hogy van párom. Szeretem, és vele képzelem el az életemet.
A "régi szerelmem" egy gyerekkori szerelem, amitől a mai napig nem józanodtunk ki teljesen, sem ő, sem én.
Nem is mondanám szerelemnek, inkább valami megmagyarázhatatlan, eszeveszett vonzódás. (nem csak testi!!, sőőőőt)
A dolog úgy kezdődött, hogy egy suliba jártunk, 3 évvel idősebb nálam. Már általánosban elindult a szerelem, persze először csak részemről, mert hát ő már 13-14 éves "nagyfiú" volt, én meg 10-11 éves kislány. Azután ő is elkezdett észrevenni.. Neki kb. 16 évesen lett egy évekig tartó kapcsolata, de mindig, amikor találkoztunk, megigézett és nagyon felkavart minket a másik, ezt el is mondtuk őszintén egymásnak, de soha nem történt közöttünk semmi. Volt egy baráti körünk, ők már akkor fogták a fejüket, miért nem vagyunk mi együtt. Teltek az évek, és én olyan 20 éves lehettem, amikor szakítottak ezzel a lánnyal, és mi újra találkoztunk, és akkor összejöttünk. Most talán azt várná az ember, hogy azt mondjam, milyen gyönyörű kapcsolat volt, de nem. Kb. 1 hónapig tartott, és valamiért nem tudtunk egymással mit kezdeni, ráadásul ment a srác külföldre tanulni. Miután elment, leveleztünk, és amikor egy évvel később hazajött, azt mondta, hogy meghal, ha elveszít.
A gond az volt, hogy nekem akkor volt egy friss, fél éves kapcsolatom, így hát nem történt semmi. Tartott vagy 1,5 évig ez a huzavona, azután feladta, talált egy lányt, összejöttek.
Egy évvel később tartottunk egy bulit a régi cimborákkal egy nyáron, újra találkoztunk, és az lett a vége, hogy együtt aludtunk... Áhh, dehogy aludtunk... Szeretkeztünk, bújtunk, reggelig beszélgettünk, utána hazavitt.. Szakítottam az akkori barátommal napok múlva (rossz volt enélkül is a kapcsolat), kért a srác, hogy találkozzunk, beszélgessünk, én meg annyira féltem az egésztől, hogy nem találkoztam vele.
Azóta eltelt vagy 4 év, ő elvette azt a lányt, nekem lett egy másik párom. Csak néhányszor láttuk egymást a 4 év alatt, viszont amikor találkozunk, akkor megszűnik a világ, a gyomrunk összeszűkül, régimódi romantikus komédiákba illő baklövéseket csinálunk, és utána küldünk egymásnak egy-egy visszafogott e-mailt, hogy mi újság, meg hát szépen becsomagolva leírjuk, hogy húúúú, még mindig nem múlt el....
Egyszer azt mondta nekem, hogy olyan vagyok, mint egy hógömb. A hópelyhek nyugodtan pihennek a gömb alján, de elég egy pillantás, vagy egy találkozás, és felrázódik az összes hópihe, és óriási hóvihar lesz belőle.. Azután nem találkozunk, a pelyhek szépen leülnek, egészen a következő találkozásig...
Egy pár hete megint láttuk egymást, és most felhívott, alig mertem felvenni, újra remegett kezem-lábam, remegett a hangom.. Beszélgettünk persze általános dolgokról, aztán keserédesen megkérdezte, hogy mikor múlik már el ez közöttünk..? Megbeszéltük, hogy bár így van, nem tudunk mit kezdeni vele, de senki nem akarja ezzel megbántani a párját, így csak nagyon-nagyon ritkán, szinte évente kommunikálunk, majdcsak elmúlik.
A kérdésem az, hogy szerintetek mitől lehet ez az egész, és vajon mikor múlik el?? Meg talán kicsit ki is akartam írni magamból az egészet... Mert már megint felkavart...
Eszembe jutott a karma is, hogy előző életünkben lehet, hogy közünk volt egymáshoz, és most ezért nem tudunk elszakadni, de nem tudom.. Lehet, hogy hülyeség :)
Pedig régen sem találkoztunk évi 5-6 alkalomnál többször, jó, akkor legalább volt lehetőségünk, hogy beszélgessünk, mert társaságban voltunk, és nem voltunk ennyire elkötelezve sem..
Most meg a 4 év alatt szinte alig-alig láttunk egymást, és még mindig azt mondja, és én is azt érzem, hogy nem múlt el semmi...
Pedig értelmetlen és megmagyarázhatatlan.
Jahh.........
Kedves Libellebelle!
Annyira kiváncsi vagyok, mi lett veled, hogyan élsz, találkoztál-e a szerelmeddel, vagy "elengedted" őt végleg? Ha látod az üzenetemet, kérlek írj.
üdv. ancsa69
Kicsit megkésve de én is hozzászólnék,illetve elmesélném a történetem,ami felborítja az életem..... 16 éve csak álmodozom Róla.
16 évesen kezdődött egy buszmegállóban álltunk mindketten....azt vettem észre ez a jóképű srác le sem veszi rólam a szemét...kiderült akkor költöztek az utcánkba. Egyre többet láttuk egymást integetett,néha megállt beszélgettünk,vagy hazavitt. Semmi komolyra nem számíthattam hiszen mind 2-nek volt kapcsolata.
Mégis úgy alakult,h mind 2-őnk párja nyári munkát vállalt és egymásnak maradtunk,mikor vége lett a nyárnak /sajnos/ visszatértünk az eredeti párjainkhoz,így ment ez több nyáron keresztül. Aztán vége lett a gondtalan diákéveknek...munkát vállaltam és sajnos még mindig az 1. szerelmemmel jártam ahelyett,h erős lettem volna és felvállaltam volna a nagy ő szerelmét,de ő sem nyilatkozott róla,h most mi legyen.... azt vettem észre,h az egyik barátnőmmel kezd járni..... azt mondta ez az én hibám,mert nem tudtam mit akarok a régi kapcsolatommal..... ISZONYÚAN FÁJT. Eszement lba voltam teherbe estem a régibarátomtól..... majd a szívem szakadt meg,h nem lehetek Andrisé,de már nem tehettem semmit.
Igaz,h néha tartottuk a kapcsolatot sms-ben,néha össze is futottunk.
Aztán külön kerültem gyermekem apjától kb. 2 év házasság után.
Ekkor jöhetett volna el a mi időnk..... összejöttünk újra Andrissal,de................... én őrült féltem az egésztől.... többen is szerettek volna akkoriban "velem lenni",azt gondoltam, Andris is csak a szexet akarja mint mások...... én persze még mindig szerelmes voltam belé,párszor összejöttünk,szeretkeztünk én közben a könnyeimmel küzködtem... féltem a holnaptól,nem akartam,h újra csalódjak és egy jó barátnő újra elvigye...akkor még papíron nem váltam el..... többet nem szeretkeztünk.... véget vetettem a dolognak...ma már nagyon sajnálom.
Elváltam... és jött egy új szerelem.... férjhez mentem újra....
Andrással azért időnként sms-ben iwiw-en tartottuk a kapcsolatot,neki is lett élettársa. Mikor megszületett lányom és kb. 1 éves lett őrülten szerette a mobilomat nyomkodni.... így küldött életem nagy szerelmének egy üres sms-t. Azonnal felhívott.... megkérdezte,h hogy vagyok... és vigyázzak jobban arra a kis telefonbetyárra. :)
Akkor bennem minden újra előtört,gyötrű szenvedés,őrült szerelem....elkezdtünk sms-ni.
Fő téma mi volt régen..... milyen jó volt együtt a szex.... felsorolta merre jártunk régi beszélgetéseket idézett fel és azt mondta még most is visszasír.... örül,ha írok.... nagyon hiányoznak a pezsgős esték....
Sokszor írtam Neki,mindig válaszolt és én nagyon boldog voltam.
Aztán találkoztunk,de csak egy összefutás volt..... még meg sem ölelt.... az az igazság lányom szüetése után már nem olyan vagyok mint rég,meghíztam.... hatalmas mellek
....szóval nem vagyok a régi.
Ott már nem volt nagy a szája mindenféle általános dolgokról beszéltünk csak rólunk nem.
Miután eljöttünk a találka színhelyéről írtam egy sms-t,h olyan mint rég... komoj és szép.
Nem jött rá válasz.
Másnap felhívott... de csak egy üzemet keresett a lakhelyemen,h az merre van.
Aztán írtam neki és nem minden üzimre válaszolt....
Azt mondta azért mer sokat dolgozik és nincs ideje mindig írni.
Persze én sem vagyok hülye.... tudom mi az ok..... csúnya lettem... mit kezdjen velem.
Ott a gyönyörű és fiatal élettársa.... mit kezdhetne még velem és persze nekem is itt a férjem a 2 gyermekem.
Valahol megértem,h nem kellek,de ez nekem hatalmas fájdalom az önbizalmam a béka feneke alá sűllyedt és a soha be nem teljesedett szerelem folytogat, az igazság az nem voltam hozzászokva a visszautasításhoz. Nekem soha nem kellett senki után futni,ő volt az egyetlen. Remélem azért még találkozhatok vele az életben és elmondhatom Neki,h ő volt ő lesz egész életem során a legnagyobb szerelmem.
Hatalmas megkönnyebbülés volt ezt leírni,az egyik szemem sír,a másik nevet. Én is örök álmodozó vagyok
és egy életen át SZERELMES!!! /E.A/
Én hiszek az előző életekben.
Szerintem nektek onnan jön ez a vonzódás...
neked..ezt a srácot kéne választanod
és nyilván nem bukkanna fel,újra és újra..az életedben,még a külföldi különválás,majd újra felbukkanás után,sem változtak az érzelmeitek.
ennyi év után is ott a szikra
ennyi
lehet ő is mással,lehetsz te is
mégis újra és újra a sors,egymás mellé rendel vele
tanulság
ismerjétek el végre..mindenki fejezze be a külön párkeresést..vagy akár válljon el..stbbi
és ti pedig gyertek össze
az egész élet elmegy úgy mellettetek..hogy észre sem veszitek,hogy a ti utatok együtt kéne hogy menjen