Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Válás kontra újrakezdés
Létrehozva: 2013. március 25. 11:47
Kedves Fórumozók.
Nem kérek megerősítést, vagy felmentést, stb. Csak szeretnék olyanokkal beszélgetni, akik újrakezdték a házasságukat, és sikerült, valóban működött.
A story röviden. A férjemmel 11 éve ismerjük egymást 8 éve vagyunk házasok, és van két gyönyörűséges gyerekünk, egy lány, egy fiú :-)
Eddig happy.
A férjem kb 5 éve megcsalt...állítólag egyszeri alkalom volt, rájött, mennyire szeret, de végig tagadott, hiába éreztem, tudtam... Nemrégiben vallotta be.
Én kb azóta érzem, hogy egyre boldogtalanabb vagyok mellette. "áldott jó ember", ahogy szokták mondani: nem iszik, nem ver, nem szerencsejátékozik, még csak nem is veszekszik, hazaadja a fizuját, de érzelmileg analfabéta. Egyszerűen képtelen az érzelmei kimutatására.
Tavaly nyáron találkoztam egy férfival, aki ráébresztett, hogy lehet másként is élni, mindent elsöprő szexkapcsolat lett belőle. Én nem is vágytam ennél többre, boldog voltam. De ő belém szeretett, és türelmesen, de végülis csak "megszerzett", beleszerettem.. Bár a gyerekeim miatt nem akartam komolyabbra fordítani a viszonyt, szakítottunk.. Azt mondtam neki, hogy a saját boldogságomat nem helyezhetem a gyerekeimé elé-- nekik pedig apára van szükségük.
Majd beledöglöttem, aztán még annyit kért adjak esélyt arra, hogy megtapasztaljam, a gyerekek mennyire elfogadják őt (mivel ő is elfogadja őket). Az én két visszahúzódó, szégyenlős gyerekem, 10 perc !!!! után a nyakában csüngött. Azóta eltelt 5 hónap, imádják.
Szakítottunk a férjemmel, először nagyon küzdött visszaszerezni, mostanában kicsit már lenyugodott, mindenben segít, a gyerekekkel sokkal közelibb kapcsolata van, mint annak előtte. Bizton állíthatom, hogy jobb apává vált, szoktunk jókat beszélgetni (jobbakat, mint amíg együtt éltünk). Azt mondja elfogadta, hogy már mással akarok élni, de őneki egyenlőre nem kell senki, mert nagyon szeret.
Mi azóta az "új" férfival élünk együtt, mint egy család. Viszont sokszor hiányzik a férjem, eszembe jut, hogy ő mit csinálna, ő, hogyan tenne adott helyzetben. Örömmel látom, milyen jól elfogadták a gyerekek ezt az új helyzetet.
Már eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha...újrakezdenénk, de hamar el is vetem, mert úgy gondolom, nem lenne jobb semmi, csak ideig-óráig.
A szakítás előtt egy évig küzdöttem, hogy változtassunk, de nem ment, egyszerűen süket fülekre találtam...mindenre bólogatott a férjem, persze, minden úgy van Drágám, legyen ahogy akarod, csak neki ne kelljen foglalkoznia semmivel, még csak gondolati szinten sem. Vannak-voltak anyagi gondjaink, ezeket is mindig rámhagyta-- mondván ő megbízik bennem, hogy én majd tuti jól megoldom--, de nekem nem egy bólogató kutyára van/volt szükségem, hanem egy valódi FÉRFIRA, aki ha gyenge vagyok, felhúz, ha elszállnék, visszaránt a földre.
Igazából minden tökéletes az új párommal, de mindig ott motoszkál. a fejemben, hogy mi van, ha mégis működne a férjemmel?: A gyerekek szempontjából biztosan jobb lenne, ha teljes családban nőnének fel, és nem kellene egyetlen este sem nélkülözniük az apjukat. Másrészt viszont megéri-e, hogy a "gyerekek miatt" újra megpróbáljuk, aztán még nagyobb pofára esés lesz a vége?!
Tapasztaltabb "kollégák", segítsetek :-)
Köszönöm.
Kata
"Amikor megtudtam, hogy újra találkozik, azzal, akivel annak idején megcsalt"
Ez a no ult nyugodtan es vart a ferjedre 5 evet?
Csak azt vedd figyelembe, hogy te mit akarsz!
Ahogy irtad, a gyerekek jol elvannak most is. Sokkal rosszabb lenne, ha ide-oda hurcolasznad oket, apa, uj pasi, apa, aztan ha nem mukodik a viszony, egy masik pasi.
Ha szereted a mostani parodat, akkor maradj vele.
A ferjed jobb embernek es apanak tunik, mert nem eltek egyutt es nem kell elviselned a rigolyait. Ha ujra osszejonnetek, par hetig talan minden szep es jo lenne, aztan ujra visszaternetek oda, ahol voltatok, akkor meg azt sajnalnad, hogy otthagytad.
Csalad (tesok, szulok) velemenyet meg nem kell figyelembe venni, mert nem mindig a legjobb szandek vezerli oket, hiaba csalad. Az a lenyeg, hogy azt valaszd, akivel te boldog vagy es akkor a gyerekeknek is jo lesz.
"hetekre fel toltotsz miko a ferjed el viszi a gyerekeket, akkor csald meg az uj pasidat a ferjeddel. es hatha akkor tisztan latsz."
Mondjuk a logikat nem ertem a hattereben, de nem is kell nekem mindent erteni!
szia, irod , hogy hetekre fel toltotsz miko a ferjed el viszi a gyerekeket, akkor csald meg az uj pasidat a ferjeddel. es hatha akkor tisztan latsz.
egyebkent ez egy nehez ugy lehet. en bizti le ultem volna ferjemmel meg beszelni mindent, aze 11 ev az mas.
te bele ugrottal egy uj kapcsolatba 2 gyerekkel. sok sok sikert neked.
Néhány éve én is voltam hasonló helyzetben, ugyanennyi éves házasként, szintén 2 gyermekkel csalt meg a férjem, igaz nekem nem volt más kapcsolatom. Mindkét részről rendben volt a kapcsolatunk, kivéve, hogy kevés volt a szex, de ami volt, az jó volt. Neki ez hiányzott. Majdnem elváltunk, de még időben képesek voltunk leülni megbeszélni a dolgainkat, vágyainkat, elvárásainkat egymással szemben, úgy, ahogy azelőtt ezt sohasem tudtuk megtenni.Nagyon nehezen tudtam újra megbízni benne, de ma már mondhatom, hogy érdemes volt megpróbálni újrakezdeni.Az a fontos, hogy magadba nézz először, megadod-e neki azokat, amit elvárna tőled ill. amire neked is szükséged van tőle.Ha ezekre képes vagy, visszafele is működni fog, én ezt tapasztaltam.Miután ezeket tisztáztad magaddal, döntsd el, kit választasz.De gondolj arra, hogy egy sokéves házasság mellett/után mindig másnak, jobbnak tűnik egy viszonyleg rövid idejű kapcsolat.
Sok sikert és kitartást kívánok!
Én visszamentem, újrakezdtem a férjemmel. Gyökeres változásokra ne számíts, ami szar volt, az is marad.
Úgy tűnik egyik sem az igazi, legyél azzal akinek a jó tulajdonságai fontosabbak számodra. Szerencse, hogy a gyerekek szeretik " az új fiút ".
Szerintem ha visszamész, nagyon fog Ő hiányozni Neked. Én így vagyok.
Szerintem a ti kapcsolatotokat a férjeddel rendbe lehett még tenni ! de csak addig amig ő nem talál valaki mást ! és remélhetöleg mindketten tanultatok az egészből és jobb lenne ezután a kapcsolat mert mindketen érezni fogjátok azt hogy elveszithetitek a másikat .
Az új kapcsolat szerintem elöbb -utobb rájön arra hogy miért nevelje a más gyerekét és a legkisebb hulám völgynél , és az lesz , keres valaki mst .És akkor fogod megérezni hogy milyen két szék között a padlora csücsülni ...Ne legyen igazam drukolok neked ...de én nagyon igy gondolom...
szerintem ugrálj nyugodtan egyik kapcsolatból a másikba, most hiányzik egy kicsit az exférjed, akkor vissza hozzá, aztán majd megint a mostani pasidat fogod kívánni akkor vissza. a gyerekeket is nyugodtan rángasd ide-oda.
Nemcsak a 2 véglet lehetséges, szeretem vagy gyűlölöm.
El tudom képzelni, attól függetlenül, hogy megromlott a viszony, még képesek a felek normális érzelmeket táplálni az ex iránt.
Mert valamiért csak hozzáment, valamiért csak gyereket szült/csinált neki stb.
Féltékeny lehet azért, mert sajnálja, hogy neki nem sikerült, ami a következőnek, pedig szerette volna. Pl.
Az ő esetükben egy érzelmi satnyulás lépett fel a kapcsolatban, ami a ti. szerint helyrehozhatatlan, hisz kemény döntést hozott.
Ettől még bánthatja maga a sikertelenség, a kudarc. És bánthatja a másik nő, hisz neki megy, amiért ő sokat küzdött.
Remélem valamelyest érthető voltam.
hat ha mar nem szeret valakit az ember akkor nem mindegy?
En gyuloltem az ex ferjemet rohadtul nem erdekelt hogy mar a hazassagunk alatt felcsinalt egy not.
Tulajdonkeppen sajnaltam a szerencsetlent mert nem tudta mibe keveredett. 3 gyerek jopar torott csont rendorsegi botrany utan es egy keserves valas utan mar tudta, dehat akkor mar keso volt.
nekem szinten nincs a tiedhez tapasztalatom, de nem is kell, tisztan lejon az irasodbol hogy mi a gondod. egyszoval: a kiszamithatatlansag.
felsz, es teljesen ertheto is. a ferjed, ha nem is volt almaid lovagja, a csalad szuksegeinek szempontjabol, tehat sok fontos kerdesben "kiszamithato" volt szamodra, csak eppen neked nem volt "tokeletes" tarsad (de olyan nincs is, aki mindenben megfelel az izlesunknek). racionalis szempontbol: jo apa a gyerekeknek, es stabilan melletted allo ferj.
most viszont hoztal egy erzelmi dontest, es nem tudod hogy mi fog kikerekedni belole, mert ugye, amig a szerelem tart, addig minden szep es jo... es felsz, hogy amikor a napi mokuskerek altal kisse atalakul a rozsaszin felho, mire szamithatsz.
senki sem tud neked segiteni hogy mi a jobb, vagy mi lett volna a jobb, es hogyan kell/kellett volna cselekedni... mar dontottel, es ez teljesen atirta a helyzetet. csak a multbol visszanezve fogsz tudni konzekvenciat levonni, a dontesed helyesseget illetoen...
Az ember a szuleit se szereti feltetel nelkul, es bizony a gyerek is tud olyat tenni es ugy viselkedni amiert megszakad a viszony kozte es a szulo kozott.
Gondolom hogy ha a gyereked pl. ravenne valamire amit te johiszemuen teljesitenel aztan kiforgatna mindenedbol es kidobna az utcara mindjart megszunne a feltetel nelkuli szeretet.
Sajnos ez a feltetel nelkuli szeretet csak egy elkepzelt idea amit az elet gyakran felulir.
Egy gyereket konnyu feltetel nelkul szeretni amig kicsi , de sok felnott gyerek semmifele szeretet nem erdemel nemhogy feltetel nelkulit.
Ugyanez vonatkozik a durva, alkoholista hideg szulore az hiaba apja, anyja valakinek sem tiszteletet sem szeretetet nem erdemel.
Én is azt gondolom, hogy a család "dolga" a feltétlen szeretet...nem azért szeretem a gyerekemet, mert szép, okos....ha olyat tesz, ami nekem nem tetszik, akkor is szeretni fogom, és nincs olyan, ismétlem, nincs olyan tett, ami miatt elfordulnék tőle. Na ez a feltétlen szeretet, az én családomban ilyet csak néhány emberrel tapasztaltam:-( mindig valaminek a teljesüléséhez kötik a szeretetet. "Szeretem a gyerekedet, ha puszit ad, köszön, stb. egyébként meg hülyegyerek. Az enyém soha nem volt ilyen neveletlen", és még sorolhatnám.:-(
ÉS azt érzik, hogy ez jó....Mindig mindenkit megítélnek, mindenféle erkölcsi alap nélkül. Ez nyilván fáj. De részemről ennek ellenére is feltétel nélküli szeretet van feléjük, mert így is szeretem őket..
1 évig próbálkoztunk, azután, hogy végre felismertem, hogy így nem lehet élni, egymás mellett.
Anyósom alapjában véve nem sokat segített, azonban ekkortájt lelkesen jelentkezett gyerekfelügyeletre, hétvégente, néhány órára. Elmentünk étterembe, moziba, csináltunk közös programokat, de nem éreztem/éreztük, hogy "igen, erre vágytam egész héten", és most együtt feltöltődünk, stb.
Most egész másak a párommal együtt töltött órák. Ha az apjuk elviszi a gyerekeket, szinte hetekre feltöltődöm, egy együtt töltött naptól.
Nem feltétlenül. Az ismerősömnek is rosszul esett, hogy a férjének lett egy kapcsolata (szerintem ez sértheti a büszkeséget, vagy mifene), sőt kifejezetten féltékeny volt, mégis a válás mindenképp jó döntés volt.
Azt megértem, hogy rosszul esett neki, hogy a család elfordult tőle, amellett, hogy némiképp érthető a reakció, hisz mégiscsak, gyerekek is vannak, meg amúgy is...
Ha jó a család, akkor ez meg fog oldódni.
Szar lehet a topikindítónak, de türelmesnek kell lennie, elsősorban önmagával szemben.
Igazad van csak mert neki rosszulesett hogy a csalad nem allt melle.
nekem az egeszrol az a meglatasom hogy ha mar lanyhabbak az erzelmek (o irta) meg nem tudja elengedni a multat, rosszul esett hogy a ferje felvette a kapcsolatat a regi nojevel akkor ez a viszony nem erte meg hogy felboritsa a hazassagot.
Azt hiszem manapsag az emberek rohadt konnyen elvalnak akkor is ha nincs ra IGAZI OK.
En igazi okot abban latok ha valaki nagyon boldogtalan a hazassagaban, megoldhatatlan problemaik vannak stb.
A fenti esetben egyik sem volt az. Es ha mar most nem egnek magas hofokon par ev es ugyanott lesz ahol az elozo.
Szerintem a családja jelenlegi reakciója most ne számítson a döntésben.
Ha normális, összetartó, szerető család, akkor nem lesz probléma. Tudod, minden csoda 3 napig tart.
Ha meg nem, akkor meg azért...
Az ő családja, a szülei is teljesen elfogadnak, engem is, a gyerekeket is. bár távol élnek, nem vagyunk napi kapcsolatban.
Igen, szeretne majd saját gyereket is, 2 évben egyeztünk meg, hogy visszatérünk a témára.
Igen, az új párommal abszolút mindent meg tudok beszélni, ő nem fordul magába, hanem kimondja azt is ha valami nem tetszik neki. Vele többet vitatkoztam már mint a férjemmel 11 év alatt. Jó értelemben.
Barátnőmnek mondtam nemrégiben, ha összeeresztenének egy tv-s játékban, ahol egymástól elkülönítve kellene megmondanunk, hogy fog reagálni adott dologra a másik, jobban szerepelnénk az új párommal, mint a férjemmel.
Most azt érzem, hogy nem érdekelne, ha lenne neki valakije. Amikor megtudtam, hogy újra találkozik, azzal, akivel annak idején megcsalt, nagyon rosszul esett. Aztán belegondoltam, hogy lehet, ő is baromi szerelmes volt abban a nőbe, viszont nem hagyott el érte.
ha igy van ahogy irod, akkor en komolyan fontolora vennem hogy tenyleg ujrakezdjem a ferjemmel.
Ui. akkor ennek a kapcsolatnak hosszu tavon nem lesz jovoje.
Raadasul nem tudom mert nem irtad , akarna e kesobb gyereket pl, es te mit gondolsz errol?
Fontolara vetted e hogy ha a csaladod minimumra redukalja veled emiatt a kapcsolatot akkor ez jo lesz-e neked/ Hogyan alltok a ferfi csaladjaval? ok elfogadnak-e teged vagy mit gondolnak hogy ket gyereket varrtal a fiuk nyakaba indulasnak?
Igaz, nem volt teljesen ugyanaz a helyzet, bár - elmondása szerint - beleszeretett valaki másba, abból a "kapcsolatból" nem lett semmi, de aztán megtalálta a párját, egyenesbe jött. Ha viszontagságosan is. De ez már nem a borítás és az új helyzetek miatt történt, hanem a lényéből fakadt.
A lényeg ugyanaz volt, hisz másfajta élet, másfajta lehetőségek miatt borított, amit nehéz volt megszokni, nehéz volt aklimatizálódnia.
Szerintem jobb lett volna nem bele a mélyvízbe, hanem kellett volna némi átmenet.
Lehet jobb lett volna nem azonnal összekötni totál az életeteket, hanem egy kicsit egyedül maradhattál volna a gyerekekkel. Attól még a kapcsolat megmaradhatott volna.
és most hogy érzed? ez megoldódott? az új pároddal nincsenek ilyen gondok?
Mit éreznél ha pl. látnál a volt férjed mellett valakit..ha megjelenne az új barátnőjével? Szeritned éreznél féltékenységet vagy bármi más hasonló érzést? Bántana hogy van valakije?
Sztem ha közbelép egy "hamradik" akkor lesz egyértelmű a számodra is hogy mi is a helyzet:)
meg valami: az, hogy nem ver, nem iszik, nem szerencsejatekozik es meg folytathatnam, nem erdem, hanem TERMESZETES alapkeplet. ettöl meg nem "aldott jo ember" valaki, mindössze normalis.
"aldott jo" az, aki segit masoknak, erdeklödessel, türelemmel fordul a masik fele, konfliktus eseten empatikusan viselkedik es tud kommunikalni, tamogatja a bajban es együtt örül a sikernek. emellett megosztja sajat erzelmeit, gondjait, örömeit... es ezt is folytathatnam.