Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Válás kontra újrakezdés
Létrehozva: 2013. március 25. 11:47
Kedves Fórumozók.
Nem kérek megerősítést, vagy felmentést, stb. Csak szeretnék olyanokkal beszélgetni, akik újrakezdték a házasságukat, és sikerült, valóban működött.
A story röviden. A férjemmel 11 éve ismerjük egymást 8 éve vagyunk házasok, és van két gyönyörűséges gyerekünk, egy lány, egy fiú :-)
Eddig happy.
A férjem kb 5 éve megcsalt...állítólag egyszeri alkalom volt, rájött, mennyire szeret, de végig tagadott, hiába éreztem, tudtam... Nemrégiben vallotta be.
Én kb azóta érzem, hogy egyre boldogtalanabb vagyok mellette. "áldott jó ember", ahogy szokták mondani: nem iszik, nem ver, nem szerencsejátékozik, még csak nem is veszekszik, hazaadja a fizuját, de érzelmileg analfabéta. Egyszerűen képtelen az érzelmei kimutatására.
Tavaly nyáron találkoztam egy férfival, aki ráébresztett, hogy lehet másként is élni, mindent elsöprő szexkapcsolat lett belőle. Én nem is vágytam ennél többre, boldog voltam. De ő belém szeretett, és türelmesen, de végülis csak "megszerzett", beleszerettem.. Bár a gyerekeim miatt nem akartam komolyabbra fordítani a viszonyt, szakítottunk.. Azt mondtam neki, hogy a saját boldogságomat nem helyezhetem a gyerekeimé elé-- nekik pedig apára van szükségük.
Majd beledöglöttem, aztán még annyit kért adjak esélyt arra, hogy megtapasztaljam, a gyerekek mennyire elfogadják őt (mivel ő is elfogadja őket). Az én két visszahúzódó, szégyenlős gyerekem, 10 perc !!!! után a nyakában csüngött. Azóta eltelt 5 hónap, imádják.
Szakítottunk a férjemmel, először nagyon küzdött visszaszerezni, mostanában kicsit már lenyugodott, mindenben segít, a gyerekekkel sokkal közelibb kapcsolata van, mint annak előtte. Bizton állíthatom, hogy jobb apává vált, szoktunk jókat beszélgetni (jobbakat, mint amíg együtt éltünk). Azt mondja elfogadta, hogy már mással akarok élni, de őneki egyenlőre nem kell senki, mert nagyon szeret.
Mi azóta az "új" férfival élünk együtt, mint egy család. Viszont sokszor hiányzik a férjem, eszembe jut, hogy ő mit csinálna, ő, hogyan tenne adott helyzetben. Örömmel látom, milyen jól elfogadták a gyerekek ezt az új helyzetet.
Már eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha...újrakezdenénk, de hamar el is vetem, mert úgy gondolom, nem lenne jobb semmi, csak ideig-óráig.
A szakítás előtt egy évig küzdöttem, hogy változtassunk, de nem ment, egyszerűen süket fülekre találtam...mindenre bólogatott a férjem, persze, minden úgy van Drágám, legyen ahogy akarod, csak neki ne kelljen foglalkoznia semmivel, még csak gondolati szinten sem. Vannak-voltak anyagi gondjaink, ezeket is mindig rámhagyta-- mondván ő megbízik bennem, hogy én majd tuti jól megoldom--, de nekem nem egy bólogató kutyára van/volt szükségem, hanem egy valódi FÉRFIRA, aki ha gyenge vagyok, felhúz, ha elszállnék, visszaránt a földre.
Igazából minden tökéletes az új párommal, de mindig ott motoszkál. a fejemben, hogy mi van, ha mégis működne a férjemmel?: A gyerekek szempontjából biztosan jobb lenne, ha teljes családban nőnének fel, és nem kellene egyetlen este sem nélkülözniük az apjukat. Másrészt viszont megéri-e, hogy a "gyerekek miatt" újra megpróbáljuk, aztán még nagyobb pofára esés lesz a vége?!
Tapasztaltabb "kollégák", segítsetek :-)
Köszönöm.
Kata
Hátha erről ertesîtest kapsz hogy îrtam.....
Kedves Kata!
Most találtam rá erre a fórumra. Szeretnem megkérdezni mi lett veled? Végul hogy döntöttél. Érintett vagyok egy hasonlo témában és érdekelne a tapasztalatod.
Köszönöm Hanna
Ez a házasélet rákfenéje. Nem hiszek abban, hogy egyetlen ember minden szempontból megfelelő tud lenni a számunkra, illetve nagyon kivételes esetek előfordulhatnak, vagy talán a toleranciaszint magasabban van.
Ez a tipródás olyan, mint amikor a kisgyerek az oviban, aki felkapott egy labdát ami tetszett neki, azán meglátott egy másikat, ami szintén tetszett, de ugye az elsőt ahhoz le kellett tennie. Most ott áll, hogy a másiknak szebb volt a színe, ez viszont nagyobb... csak nehogy oda kerülj, hogy a sarokban egy gyerek egy mégszebb labdával játszik és mi lenne, ha az lenne a tiéd?:) Döntsd el mit akarsz, mert a labdák játékszerek, de az emberek már nem.
En ezt nem igy latom.Sajnos nem egy alkalommal foglalkozik vele a tv hogy idos szuloket ravesznek hogy meg eletukben adjak nekik a hazukat stb. aztan szepen kirakjak oket az elso adando alkalommal.
Ne felejtsd el egy felnott ember mar nem ugyanaz mint kiskoraban, gyakran befolysolja a partnere is stb. stb.
Vannak csaladok ahol sosem volt felhotlen a viszony a szulok es a gyerekek kozott. Alkoholizmus, testverfeltekenyseg , anyagi gondok es meg sorolhatnank.
Az szulo a felnott gyereke tetteiert nem felel. Ha igy lenne akkor nem lennenek olyan emberek akik normalis csaladi hatterbol erkezve bunozok , gyilkosok vagy csak egyszeruen hideg emberek lesznek. A neveles csak reszben hatarozza meg hogy mi lesz egy felnott emberbol.
Azert mentem hozza mert buta es hiu voltam. az illeto olyan valaki volt aki cserelgette a baratnoit es en kozoltem vele hogy nincs potya, velem nem lehet csak ugy hosszu tavon osszefekudni.
Ha nem vesz el akkor nincs sex. Hat elvett. Csak eppen nem volt benne koszonet. Ebbol a szempontbol voltam en a hibas.
Ennyi volt a hibam, hogy nem szerelembol hanem hiusagbol hazasodtam vele ossze.
Ezzel tisztában vagyok, de az új párom más személyiség...Nem söpör semmit a szőnyeg alá, ő mindent igyekszik kimondani, megbeszélni, ha nem tetszik. Ez nagyon új számomra, mert mint írtam a férjem, mindent magába zárt, sosem tudtam, hogy éppen mi bántja, egyszerűen kerülte a konfliktust. Mindenben igazam volt, ha én jeleztem gondot, mondta, hogy persze úgy lesz....igazam van...aztán minden ment tovább.
Az anyja, és a nevelése, mintaadása nyilván sokat tett ebbe, mert ő is így élte a házasságát, hogy mosolygott a férje mellett, mintha minden tökéletes lenne, aztán dugdosták egymás elöl a pénzt, és mindenkivel kibeszélték a kapcsolatukat, csak egymással nem. Sajnos azt éreztem, hogy én egyedül nem tudok csodát tenni ebben a házasságban.
Igen...valamilyen szinten szeretem a férjemet, és ő ígérget fűt-fát, hogy minden más lesz, de attól tartok, amit itt többen is írtatok, hogy néhány hónapig majd jó lesz, aztán pedig újra az lesz, mint előtte.
Miért mentél hozzá egy ilyen emberhez???? valami csak megfogott benne?
Remélem azért le tudtad vonni azóta a tanulságot, hogy TE miben hibáztál ebben a kapcsolatban, mert ugye két ember tudja elrontani az adott kapcsolatot.
Ha egy gyermek(felnőtt) ilyet tesz, abban nagyon nagy szerepe van a szülőnek!!!!!!!!!!
Ez is tapasztalat, hallottam, láttam már hasonlót a környezetemben. Pont az ilyen esetekre is megoldás a feltétel nélküli szeretet és elfogadás. Mert ha egy gyereket mindenáron irányítani akarok, kordában tartani, olyan szinten, hogy tökéletesen elnyomom a személyiségét, és éreztetem vele, hogy csak akkor szeretlek, ha olyan vagy, amilyennek én akarlak, természetes következmény, hogy ki fog törni, van aki így, van aki pedig úgy, hogy a szülője ellen fordul.
A hűséggel kapcsolatban: Te mit vársz egy olyan pasitól (a jelenlegi párod) aki egy házas nővel kefél?
Egyébként személyes véleményem: Nincs hűséges pasi, csak amíg szerelmes. Ezért nem akadnék ki a férjem hűtlenségén, ellenben ha szerelmes lenne másba, komolyan aggódni kezdenék.
Most őszintén: Hiszel az örök szerelemben? Én nem. De a lényeg, hogy a házastársak jól együtt tudjanak működni. Írtad, hogy a férjeddel nem tudtatok együttműködni a hétköznapok szintjén, ez volt a probléma. Hát próbáld meg az új pasival, hátha nagyobb szerencséd lesz vele. Sok sikert!