Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Segítség, nem figyel!
Létrehozva: 2014. október 18. 21:44
Nem teljesít jól, nem figyel, folyton nyüzsög, piszkál másokat, kimerítő vele lenni... Nem, nem rossz, nem is neveletlen, hanem ADHD-ja van. Vagyis hiperaktív és figyelemzavaros.
Nők Lapja Café: ,,Petikém, most megint nagyon pörögsz, lassulj le!"
Nők Lapja Café: ,,Petikém, most megint nagyon pörögsz, lassulj le!"
Nem csak az adhd van mint magatartas zavar,ott vannak pl a kenyszerbetegsegek. Az allando jellegu beszed,de akar meg karomkodas is lehet kenyszerbetegseg pl turrette szindroma. Es ettol pl az ilyen betegseggel kuzdok nem debilek es nem a 80-as iq alattiak kozt lenne a helyuk.
mirol tajekoztassanak?? hogy milyen a vilag??
kozoktatas: korzetes gyereket kotelesek felvenni. ennyi. az az extra ha homogen valami. ugyanis a gyerekek sokfelek.
errol miert kene tajekoztassanak??? arra kellene szamitani vannak akik jobban kilognak. es szulokent erre te tudod otthon felkesziteni a gyereked, hogy ilyen is olyan is van.
Igy van a helyen az infod,a fizetos ovi tenyleg nem egyenlo a sima allami ovikkal.
Az, hogy egy gyerek órán sétál, bekiabál, esetleg még tiszteletlen is a pedagógussal és agresszív a társaival nem adhd kérdése, hanem nevelésé.
És ha a gyerek tud viselkedni, akkor már könnyebben és gördülékenyebben lehet kezelni az egyéb problémáit is.
Akkor pontosítok: a mi ovink nem közoktatás!
Persze,amig el tudjuk fogadni,hogy nem egyformak a dolgok a ketfele lakohelyen :)
De,az ovi is annak szamitott 5 eves kortol,ezt vittek le 3 eves korra. Nem veletlenul kotelezo.
Kulonben azert nem csak a versenyistallo jelleguekben nem szivesen latottak ezek a gyerekek,vezetosegtol,pedagogus es szulo-es gyerekosszeteteltol fuggoen akar egy kozepvonalas altalanos suliban sem feltetlen latjak oket szivesen.
A bolcsi az,ami nem szamit kozoktatasnak.
Igen, általában így van, aki vidéken nőtt fel nehezen vagy sehogy nem szokja meg a fővárost, és fordítva is igaz. Ettől még lehetünk békében és egyetértésben :)
Akkor elmondom mégegyszer: nem azt várom el, hogy ne vegyék fel, hanem, hogy tájékoztassanak arról, hogy felvesznek!
Amúgy a suliba, nem vettek fel ilyen gyerekeket, mert nem körzetes, akik meg papír nélkül kerültek így be maguktól mentek el, mert a gyerekek nem bírták a tempót, a kicsit poroszos rendszert. De! Nem árult az iskola zsákbamacskát, mert már a leendő elsősök szüleit megkérték, hogy ne jelentkezzen olyan kisgyerek, mert nem fogja bírni. Amúgy a magam részéről elvittem a gyerekemet nevelési tanácsadóba, hogy nézzék meg alkalmas-e egy emelt szintű iskolába. A kerületbe vittem, megmondtam hova szánom, nem is volt gondunk.
Az ovi meg nem közoktatás!
A tajekoztatas joga nem is elvitathato dolog :) a valasztasi lehetosegek meg ugye mindenfele mashogyan adottak,hol jobban,hol kevesbe,van ahol abszolut nem lehet valogatni.
Fovaros kontra videk: gyerekkoromtol videki vagyok,egy ideig eltem Budapesten. Na en pont a nagyvarost nem tudtam megszeretni,videken erzem jol magam,akkor is ha itt van amibol kevesebb lehetoseg van egyes dolgokbol,bar lehet csak azert termeszetes mert itt nottem fel :)
hogy valogatva legyenek a gyerekek az osztalyban.
ugyanis a "problemas" gyerekek is gyerekek. az adott korosztaly tagjai. az oktatas pedig kozoktatas. szoval mindenkie. igy jut ilyen is olyan is egy egy osztalyba.
Mégis mi az extra elvárás?
Ebben igazad van, bár lehet, hogy van aki vállalná, hogy áthordja másik faluba, vagy nem tudom. De minden esetben azt gondolom, hogy illene tájékoztatni. Én biztosan alkalmatlan lennék egy falusi életre, soha nem éltem vidéken, mindig is fővároslakó voltam, nem igazán tudom magam beleélni egy olyan szituba. Valószínűleg akkor nem puffognék, mert az lenne a természetes, de a tájékoztatást igen is elvárnám. Azt hiszem :)
aham... miert nem arra keszultetetk eleve hogy mindenfele gyerek lehet??
ha extra elvarasaid vannak neked kell speci sulit keresned..
Tehát az ilyen falukban inkább a gyereket vitetnék el valami központi gyogyóba előbb-utóbb...
Ez a része viszont 99%-ban jogos, ami a felháborodásodat illeti. Bár azért azt se feledjük, hogy sok faluban abszolút nincs választási lehetőség, hiába tájékoztatnának előre.
Nekem különben - bár ezt már írtam - azzal van a legnagyobb problémám, hogy nem tájékoztatják a szülőket, hogy az iskola, óvoda, tábor stb. felvesz SNI-s gyerekeket és ezzel csak akkor szembesülünk amikor már oda jár a gyerek. Tehát nem adnak választási lehetősége arra, hogy eldönthessük, hogy akarjuk-e oda járatni a gyereket vagy nem. Nem azt várom el, hogy a problémás kisgyereket vigyék el, mert mi oda megyünk, hanem hogy legyen lehetőségem azt mondani, hogy nem, én más választok!
Hát egy fizetősben cink lenne bevallani, hogy valami nem úgy megy az fix. Különben nem is kizárólag rátok gondoltam egy meneküléssel. És azért csak úgy hozzátenném: a lányom csopijába nem járt az oviban ilyen problémájú gyerek, járt viszont egy hallás sérült kisfiú. Míg be nem szokott, fejhangon visítozott, meg sokszor utána is, ha nem tetszett neki valami. Ugye őt nem zavarta a hangfekvés, a többi gyerkőcöt igen. Mégse lehetett a kisegítő oviba átvinni, mert ahhoz nem volt kellően fogyatékos, meg az ilyenfajta a hangadásait leszámítva egy barátságos, okos kölök volt, szóval nem is akarta senki, hogy elvigyék, mikor nem hisztizett akkor a gyerekek is szerették.
Nem érted mire gondolok...látod milyen felhangok mennek itt. Itt nem az a probléma gyökere, hogy a szülő csak a pedagógust homályosítja e fel a gyerek problémájáról, vagy a gyereket is, inkább az, ha normál suliba megy, és van rá panasz, akkor előbb-utóbb a tanár is, a szülők is kiutálják.Főleg hogy a magatartás és figyelemzavarnak is több fokozata van, van amelyik gyerekkel tényleg művészet bánni, amire nem minden tanár képes. Ha értelmi fogyatékosok közé teszik egyes szülők óhajára ( mondjuk 3-4 panasz után ), akkor meg a gyereknek megalázó az a szint, ahova besorolták és nem is csoda, ha elzüllik, ha úgy különben a magatartás problémákat leszámítva értelmes gyerekről beszélünk, arról nem beszélve, hogy az ottani tanároknak megint csak kolonc lenne, hisz túl "okos" az eredeti réteghez képest.
Szóval szerintem inkább az a legnagyobb probléma, hogy igazából két véglet közt lebegnek szépen, sehol sincsen igazán jó helyük. Ahol esetleg van is olyan intézmény, ahol jó helyen lennének, oda meg majdnem lehetetlen bejutni, főleg mondjuk egy falusi gyereknek.
Nem menekültünk el sehonnan, bár azt gondolom, hogy munkahelyet is lehet váltani, ahogy ovit is, sulit is.
Egyszer csak vége lett a félek időszaknak, most inkább kikerüli, néha panaszkodik, ha égnekáll a hajam dologgal jön akkor rákérdezek az óvónőknél. Általában megnyugtatnak, hogy minden rendben van, és a gyerek rosszul látja a dolgot :) (mert egy fizetős oviban be nem vallanák, hogy valami gebaszos). Különben mázlink van, mert a lányom (bár szőke hajú, kék szemű, hosszú combú :D ) mégsem esete a kisfiúnak és nagyjából békén hagyja, nem akar vele játszani.
Az én fiam diszgráfiás és figyelemzavaros, de a magatartásával soha nem volt gond. 5. osztályban vittem először vizsgálatra, ahol szakvéleményt adtak. DE a gyerek csak gimnáziumban tudta meg, hogy neki van egy ilyen papírja.
Nem kértem, hogy foglalkozzanak vele külön, és nem volt felmentve sem.Minden pedagógust megkerestem személyesen és megmutattam a szakvéleményt, és tisztáztuk, hogy milyen formában kéri számon az anyagot, ha esetleg nem tudja elolvasni a dolgozatot és hogyan osztályoz.
A második opció az én gyerekkoromból ismerős, nálunk volt egy nagydarab csaj az oviban, akitől féltünk. Azért túléltük.
Különben ezzel a mellékgondolatom: később munkahelyen se tuti hogy nem lesz hasonlóan problémás ( bármilyen szempontból munkatárs ), azok elől se lehet menekülni.
Ovinál és sulinál meg nem véletlenül írtam: kisebb csoportok/osztályok, egy-két pedagógiai asszisztens és akkor nem a sima suliban örvendeztetnék egymást, de nem is az értelmi fogytosokhoz lennének lealázva.
Ez mind szép és jó, valahol igaz is. A gyerek viszont tanköteles, valahova be kell járnia órákra, vagy ha magántanuló, akkor vizsgázni, innentől meg patthelyzet, ha egy suli se fogadja szívesen a problémájával, ha meg fogadná, akkor meg helyük nincs rá.
A szülőknek kell sokkal, sokkal több figyelmet fordítani az ilyen gyerekekre, megoldani és finanszírozni a külön foglakozásokat, fejlesztéseket. Az ő érdekük, az ő gyerekük és ők felelősek a jövőjükért nem a tanítónéni, nem a társadalom, de még rendszer sem.
Azt mondta az a fejlesztő pedagógus, aki a lányomat felkészítette a sulira (egy icipici mozgáskoordinációs problémája volt, amit kb. pár hónap alatt kezeltek, de annyira szeretett járni, hogy ott ragadtunk két évre, amúgy a Pető intézetben dolgozott), hogy minden reggel adjak hálát a sorsnak, hogy két egészséges gyerekem van. Így is teszek! Ebből következően nem vagyok a téma sem mélyen ismerője, szakértője meg pláne nem, de azt láttam, hogy mindenkinek nagyon-nagyon nehéz volt amíg az extra problémás gyerekek az osztályba jártak.
Engem különben két dolog akasztott ki, az egyik amikor az egyik ilyen kisgyerek fizikailag bántotta a lányomat, és végül ő könyörgött a tanárnőnek, hogy ültesse el mellőle, pedig aztán a nagylányom igen érzékeny szociálisan!
A másik, hogy a kicsi szabályosan félt egy évig a csoporttársától! Amikor anyuka ezer decibellel próbálta hurráoptimistán a csoportszoba bejáratában elmagyarázni a gyereknek, hogy mennyire jó lesz a kirándulás a kisfiú meg visszüvöltözött a gyerekem nem mert bemenni a szobába, pedig nálunk sincs csend otthon. Kb. fél évig az volt a téma, hogy vajon bent van-e már a kissrác.