Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Társat találni - de hol???
Létrehozva: 2016. augusztus 4. 16:24
Tudom, lerágott csont - de azért megpróbálom...
Szóval TÁRSKERESÉS - társkereső oldalak... internetes társkeresés...
pro és kontra ....
Tapasztalatom elég lesújtó.... , de gondolom többen vagyunk, akik keresgélünk. De HOL???? Hol lehet most ismerkedni?
Sok társkeresőn nem az ismerkedésre, beszélgetésre, hanem a szexre terelik a férfiak a szót. Elismerem, szükséges, sőt jó dolog, de addig el is kell jutni!
Azon már meg sem lepődök, amikor álló fütykösökről kapok képet... bár erre mindig reagálok, hogy "élőben jobban szeretem" és a képpel nem tudok mit kezdeni, de tényleg ez a színvonal?
52 évesen még úgy gondolom, most van itt az ideje, hogy élhessem életem, és élvezhessem annak minden szépségét, de partner nélkül nehezebb elindulni, és egyedül nem is olyan élvezetes.
Ja... és eljárok szórakozni, táncolni, biciklizni... próbálom keresni a lehetőségeket, de.... :( - a meccsek, kocsmák nem az én világom...
Várom a hasonló cipőben járók véleményét!
a TV2-ben beszélgettek az internetes társkeresésről... érdekes és tanulságos beszélgetés volt!
Sziasztok!
Hol is kezdjem... Most lettem 24 éves, direkt az egyetem miatt költöztem ki külföldre. Míg otthon laktam, egy hosszabb kapcsolatom volt, ami úgy az érettségi időszak előtt véget ért.
Mikor kiköltöztem külföldre, nem vágytam úgy kapcsolatra, jól elvoltam egyedül, meg lefoglalt az egyetem, az új környezet és, hogy új barátokra tegyek szert.
Majd egy idő után már vágytam egy barátra, egy igazi kapcsolatra. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem lesz könnyű olyan huszonéves srácot találni, főleg egy 1600 fős kollégiumban, aki kapcsolatot szeretne. Biztos vannak kivételek, de nem ez a jellemző. Eléggé multikulti a kollégium, bár a legtöbben kelet-európaiak. Akkoriban még nem volt feltétlen fontos, hogy magyarral jöjjek össze. Voltak próbálkozások, de a legtöbben ezt a friends with benefits dolgot akarták volna, hogy néha-néha összejárni szexelni és ennyi. Bár lehet, hogy ezen nem is kell csodálkoznom, hogy ennyi ember össze van zárva egy ekkora campus-on, a legtöbben nyílván úgy vannak ezzel, hogy külföldön vannak, különböző nemzetiségek élnek együtt és csak ki akarják élvezni a helyzetet. Egy srác ismerősömmel beszéltem erről, hogy sok jelentkező volt, akik szívesen belementek volna velem egy ilyen barátság extrák dologba. Ő pasiként azt mondta, hogy ez nem feltétlen rossz, mert szerinte ez azt jelenti, hogy jó nőnek tartanak. Hát én ezt nem éppen megtiszteltetésnek veszem.
Na de a költői kérdés, hogy hol lehetne ismerkedni? Én szerintem már minden esélyt megadtam arra, hogy valakivel megismerkedhessek. Nem vagyok diszkóba járós típus, inkább a beülős, beszélgetős pubokat/kocsmákat szeretem. Sokat vagyok a könyvtárban is, az egyetemen is, nem zárkózom be a szobámba, ki szoktam járni a többiekkel a városba. Eddig nem jártam szerencsével. A többiek azt mondják, hogy így biztos nem jön senki, hogy ennyire rá vagyok görcsölve, meg hogy legyek türelmes, majd jön magától. Én valahogy megragadtam azon a szinten, hogy nem tudom azt mondani, hogy nem érdekel, teszek az egészre, nem érdekel, ha szingli is maradok. Bár azért még nem értem el azt a kétségbeesési szintet, hogy már mindenkiben a potenciális pasi jelöltet lássam.
Mióta kint élek, sok minden megváltozott a gondolkodásomban. Ezelőtt nagyon ilyen karrieristának képzeltem el magamat, fel nem adtam volna a terveimet egy kapcsolatért. Most viszont, nyilván a diplomámnak megfelelő szakmában szeretnék elhelyezkedni, de már nem a karrier lebeg a szemeim előtt, hogy majd minél fentebb jussak a ranglétrán. 24 évesen már szeretnék egy olyan pasival megismerkedni, akivel tervezhetek. Nem szeretném a családalapítást 40 éves koromig eltolni.
Otthon is olyan nehéz párt találni? Valamiért az él a fejemben, hogy otthon valamiért könnyebben megy. Meg ha azt nézem, hogy az otthoni barátaim boldog párkapcsolatban élnek, az itteni ismerőseim nagy része pedig szingli. Most, hogy végzek az egyetemmel, nagy dilemmában vagyok, hogy hol is szeretnék majd letelepedni. Nagyon szeretem az itteni barátaimat, de mégsem vagyok itt boldog. Most azon az állásponton vagyok, hogy visszaköltözök Magyarországra.
Én is rúgtam már ki olyan pasit, aki nem volt hajlandó kedveskedni, udvarolni.
Ő is a "feminizmust" emlegette, nem értette, hogy mit bajom van, szerinte fölöslegesek ezek a gesztusok.
Az ilyenek menjenek a "kocsisorra", bár az sincs ingyen!
Ez igaz. Működik, nem is arról van szó. Viszont sármos férfinek nem kell kutya.
Egyébként másról írtam teljesen.
Khm.
A valóságot mindig csak az arra érzékeny, érintett személyek találják kiábrándítónak, sokkolónak.
Ha valaki valamivel nem ért egyet, akkor az a szó hogy kiábrándító, nem elég. Lehet vitázni, lehet mondani hogy más másként gondolja. De a kiábrándító szó olyan, mint amikor valaki egy zsákutca végén kiabál hogy az egyirányú.
Elég nagy üres felület van arra hogy leírd, te milyennek látod az ismerkedési helyzetet. Dzsonival mindketten el fogjuk olvasni.
De sajnos igaza van, nincs más verzió azon kívül, amelyeket megemlítettünk. Sokan szeretnék azt hinni hogy van, de ez csak egy álom. Az ismerkedések, "nagy szerelmek" zöme csúfos, katasztrofális véget ér. A részt vevők szenvednek a kapcsolatban, de nem merik még önmaguknak sem beismerni. Kevés a jó nő. Kevés a jó férfi. A többiek abból táplálkoznak ami jut.
úgy van, nagyon helyes!
De lehet, inkább megszárítom, mert ez a lekvárfőzés elég bonyolult, és a C vitamin is kimegy belőle közben...
Én pedig értem az összefüggést a koccintással.....
Mert köztudott hogy amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is.
(Ez pedig vicc vóóóóót, oszt ne vedd komolyan)........komolyan.
Ez a hsz olyan kiábrándító, hogy inkább elmentem csipkebogyólekvár receptet keresni...
hecsedli, heccsedli, hecsedli...
A kutya és a macska közűl a kutya jobb választás ismerkedés szempontjából. Megfigyelés.......
1 kődobásra van a házunk egy nagy/szép parktól, ahol nagyon sokan sétáltatják a kutyákat. Amikor megyek sétálni, mindíg látom/hallom az embereket hogy megállnak beszélgetni, leginkább a kutyákkal kapcsolatos témákkal.
Van úgy is hogy amikor a kutya meglát engem, akkor megáll, megmakacsolja magát, és addig nem megy ameddig vagy én oda érek, vagy hozzám jön, és megsimagatom. Vagy talán gondolják hogy én is "nagy-kutya" vagyok....
Másik.
Van 1 művész (festő) haverom, (nagy művésze az életnek is), sok kiállítása van Európában is, tehát mindenhol működik, vett 1 kisügyes kutyát ismerkedés céljára.
Fiatal lányok/nők álladóan megállítják a kutya miatt, majd rövid idő után haverkodnak.
Szokta mondani hogy igen, legtöbbször a nő választ, de csak azok közűl, akik közűl alkalma van.
Ez az ürge nagyobb izé mint én vagyok.......
Dzsoni, neked is igazad van.
Teljesen.
Tartsd szem előtt, két szemszögből közelítjük meg ugyanazt a témát. A te nézőpontod nekem nem újdonság, hiszen a társam is épp így vélekedik mint te. És igen, sajnos igazad van. A nők vagy ribancok, bármire kaphatóak, vagy pedig egyből gyermekeik leendő apjaként tekintenek a férfire. Néhány nő mondhatná hogy dehogy, de akkor kérdem én, mi a jó büdös bánatnak randevúzgatnak? Vagy a szex miatt, vagy pedig egy megbízható "szamár" miatt. Kevés az a nő, amelyik társat keres kizárólag. Nem tudnak kibújni a bőrükből, életük értelmének a majdani gyermeket tekintik, és ehhez keresnek olyan alanyt, akinek a hátára rá lehet tenni a családot.
Viszont. Akadnak nők olyanok, akiket megemlítesz mellékesen. Akik nem idióta picsák de kurvák az ágyban, nem unatkozol mellettük, és inkább választanád a velük való együttlétet kettesben, mint a haverokkal való banzájt. Ez jelenti azt amit mondasz, hogy : ... annál azért több kell...
Nem mondod hogy macskád van?
A párom egyszer kifejtette, hogy a nők a macskákhoz, a férfiak a kutyákhoz hasonlítanak. ki is fejtette bővebben. A macskák nem szeretik ha dirigálnak nekik, önálló lények, akaratosak, és ha akarnak valamit, képesek hízelegni. Ha megkapták azt a valamit, a gazdi le van tojva. A kutyák pedig hűségesek a jó gazdihoz, a lába elé kuporodnak, lesik minden kívánságát. Háááát, van benne valami. 
Nincs veled semmi baj. X év után a jobb, sármosabb férfiak rájönnek, hogy olyanok mint a méz. Az a sok "kurva" darázs körüldongja őket.
Valoban, igazad van, azok akik nem hajlandoak kiesnek a pixisbol.
De ugyanez igaz a masik oldalra is: amelyik csajt nem lehet egyebkent allati modon megtocskolni, az bukja a fuvarozast,meg adott esetben mast is.
Es ,hogy melyik volt elobb, a tyuk vagy a tojas? Erdekes ez?
En is leirom a szempontjaim: Nekem nincs energiam veszkodni a noi hulyeseggel, vannak erdekesebb dolgok is az eletben. Ezzel a mentalitassal pedig ket tipusu not "vonzok" be: vagy a ribancot (amugy nincs ellenemre, de ribancba nem tudok beleesni,probaltam egyszeruen nem megy. taszit a sok korabbi partner - nem vagy csak korlatozottan vayok kivancsi a lelkere. Ez persze nem zarja ki a neha napjan furikazast, de ha van mas fontosabb dolgom,akkor nyilvan nem a csaj hulyesegei utan loholok)
- vagy pedig olyat, akinek annyira tetszem,hogy rajt-cel gyozelmet aratok, mert elkepzelt rolam valamit es valszeg azt be is valtom stb. Ez utobbi viszont ritka. Nagyon ritka. Beloluk lehet kb hercegno :)
A macskaim meg eleg kiralylanyok, eleg nekem az,hogy az o ohajaikat lessem. Ki is hasznaljak rendesen,es nem is banom:)
Elmeletben persze elofordulhat az ad-hoc jellegu balatoni kirandulas ha mondjuk tarsasag kell es xy jut eszembe es menjunk, de az egesz mas,mint amirol beszeltunk,a hazafurikazas.
Egyebkent ha mar igy szorakozni akarok,akkor miert ne nagyobb tarsasaggal,vagy miert ne motorral ugorjunk le balatonozni zabalni hajokazni csajozni stb, szoval erted. Van eleg alternativa es egy db novel valo beszelgetes nem biztos,hogy tud annyi elmenyt adni ,mint egy motorozas+haverok vagy tarsasag stb :) Fiatalabb koromban meg volt meg a kangorcs,akkor igen, de ma mar azert nem biztos,hogy egy (nem szakerto) velemenyere kivancsi vagyok adott kerdeskorben. :) (ertsd ahhoz,hogy tarsasagnak hivjak egy not,legtobb esetben nem eleg a ket szep szem meg,hogy egyebkent jol meg lehet tocskolni,annal azert tobb kell)
Biztos velem van a baj,de sztem x eves kor utan az ember nem rohangal a nok utan ugy.
No igen, én speciel a hercegnői fázisra gondoltam.
Az még a férfiak életében kellemes szakasz. Én már királynői státuszba léptem, nem is kérdés hogy a drágám hurcolássza-e fenséges valagamat. Naná. 
Udvarlás? Nem tudom. Kevés pár találkozik úgy mint mi, hogy zsigerből ráéreznek a másikra, és az udvarlás tulajdonképpen formátum volt. kiélveztem minden előnyét, és később megemlítette hogy Ő is. Jó volt eljátszani, hogy noha "ismertük" egymást, az alapoktól csináltunk mindent. De ez nagyon ritka a párkapcsolatokban.
Nézd Dzsoni, rengeteg férfi volt az életemben. És sokan hurcolásztak, néhányan erre nem voltak hajlandóak. Mit gondolsz, melyik élvezett előnyöket? Habár, én teljesen más életet éltem, mint a velem egykorúak. Amíg ők viháncolva és rózsaszínű köddel az agyukban eszelősen hajtogatták hogy biztos szeretik őket, mert a kiszemelt áldozat tett velük fél órás furikázást Ladával hazánk zsúfolt fővárosában, addig én kaptam egy telefont délután, hogy este BMW-vel húzunk a Balaton mellé, majd hajnalban vissza. Többször előfordult hogy az éjszakai órákat olyan hotelek szórakozóhelyein töltöttük, ahová magyarokat csak külföldi kísérővel engedtek be. A márkás autó anno alap volt. Az is, hogy furikázták a menőbb csajokat. Az is hogy szépen végig ücsörögték, amíg ruhákat próbáltunk. Sőt, ki is fizették. Udvarlás lett volna? Szerelem? Dehogy. Valamit valamiért. És nem lettem olyan lestrapált, hogy ma már ne hurcolásznának szívesen. De ebben a fene nagy feminizmusban, amiből a leszbikus hajlamúak kérnek, lassan elmarad az, hogy igen, egy nőért illik elmenni a randevú elején, majd illik haza is szállítani épségben. Sok nő erről nem is tud, a férfiak pedig nem akarnak tudomást venni róla. Olyan íratlan illemszabály, mint a kabát le és felsegítése, a nő előreengedése. Az a baj, hogy boldog boldogtalannal párosodni óhajt, és ez már kizárja azt hogy a férfi a nőre mint leendő hercegnőjére, álmai királynőjére gondoljon. Az én elveim, és még néhány maradi szerint a kísérgetés alap. Sokak szerint már nem. Biztos vagy benne, hogy az a helyes, ha csak úgy megismer valaki egy nőt, és hagyja hogy a kis topánkájában tetőtől talpig kinyalva az első randik miatt ... tömegközlekedjen? Taxizzon? Ha a férfi baszni akar, márpedig akar, akkor bizony dolgozzon meg a nőért, áldozzon rá. Ha ehhez nem fűlik a foga, akkor találhat egy huszadrangú "jó nőt". No, azt nem kell hurcolászni. Az majd idejön az NLC-re topicot nyitni: Szeret? Nem szeret?
Szerintem érted mire gondolok. És a legnagyobb probléma ilyenkor, hogy a nők teljesen természetesnek veszik hogy vagy félúton kiszállnak az autóból, vagy pedig kifizetik a benzin pénzt. Ez az egyenjogúság címlete.
Igen, hiányoltam. De már megtaláltam. Épp "onnan" jövök, azon vigyorgok hogy megpróbálnak alárobbantani. Épp neki.
Nem segítek be, megáll a saját lábán ugyanúgy, mint itt még néhányan a keményebbek közül.
Igazabol sztem max akkor van igazad, ha mar jarnak a felek. Szoval,akkor megertem h mittudomen, neha a fiu elviszi a hercegnojet ide-oda, kedvere tesz, haza viszi, felti... de ez nem az udvarolas fazisa, mert akkor meg idegenek egymasnak.
Teszik a szepet,de kb idegenek. Probalgatjak,hogy miben egyezik az izlesuk. Na akkor nem kell a noert menni, meg haza vinni, mert az
Nem tudom. Miert, hianyolod?
Autós haveroddal mi újság? Rég nem láttam.
Hűűűűlyeeee!
Drága bóbitám, nem tudok vezetni, nem is óhajtok megtanulni, nyugodtan mondhatom hogy jó környezetből jöttem és élek. mit ás Isten, még taxira is futotta és futja.
Az autóval vagyok gondban egyedül, mert én vagyok az a fajta nő aki ha hazavisz egy cabriot, az válóok. A drágám ugyanis pontosan tudja, sem kétkezi munkával, sem pedig az eszemmel össze nem szedhettem.
Egyetertek,arra van jobb hely, kicsit lejjebb
Van az a no, persze: A bena ,aki rossz kornyeken lakik es sem autot nem hozott ossze maganak,taxira nem futja
Nem szeretnék, már vagyok.
Ugyanmár, ne szépítsd :)
A lúzerek és az átlagosok IS azt várják, hogy az első randin te utazz oda, vigyél valamit snacket vagy sört, és aztán arra várnak, hogy megfarkalhassanak (elnézést de erre nem találok megfelelőbb szót), majd reggel (szerencsés esetben, mert van hogy éjfélkor) alig várják hogy lelépj szintén a saját költségeden...
Ha meg valaki egy icipicit is "normálisabb" (haha :) akkor ő utazik hozzád egy kis snackel és mondjuk egy üveg vörösborral, de akkor is elvárja a "szolgáltatást"... És nagyot néz mikor az elvárásait valaki nem teljesíti, mert ugyan szimpatikus volt a beszélgetés és a cset, de semmi több.
Aztán fentiek végül is már egy relatíve szimpatikus beszélgetésből alakulnak ki.
Rengetegen a társkeresőkön nem vállalják az igazi nevüket, álfacebookjuk van vagy olyan emailcímük hogy "pampakutya2" hogy még véletlenül se derüljön ki, hogy ki is ő, ergo azt hazudik amit akar vagy a másik eset, hogy te mondjuk picit megnyílsz és akkor jön az, hogy majd ő megmondja, mi a baj a te életeddel, miért pont így csinálod, blablabla aztán kiborul hogy abbahagyod vele a beszélgetést, mert te ismerkedni akartál nem pedig életvezetési tanácsokat.
El sem olvassák, mit írsz magadról, jelentkeznek külföldről meg több száz kilóméterről, fogalmam sincs milyen indíttatásból, hisz így a személyes találkozó (ahogy az első bekezdésben írtam) igencsak nehézkes. Arról nem is szólva, hogy ha egyikőtök utazik a randi kedvéért, a B terv nehezen kivitelezhető,magyarul ha gáz élőben, nem tudsz lelépni csak esetleg sok kínos óra után.
Vannak az idősebb férfiak, olyan 45-50 körül, akik fiatalkori képekkel nyomulnak a társkeresőn, élőben pedig már megrogytak, pocakosak, alkoholisták és megkeseredettek, de vágynak a pipihusira.
Ja igen, és mindezekhez tulajdonképp fel sem iratkozni a társkeresőre, elég facebookon fenn lenni és közös ismerősök révén is jönnek a "felajánlások" hiába hajtanád el, vagy ha mégis sikerül akkor te vagy a hülye feminista pitscha.
(fentiek kis része saját tapasztalat, nagyobb része pedig személyes ismeretségben elmondott elpanaszolt történet).
"Egy nő a randevúk elején vitesse el magát étterembe, autózzanak, kérje meg hogy vásároljanak együtt, és kérje meg hogy vásároljanak ajándékot együtt a férfi egyik ismerősének."
Ha pl. társkeresőn ismer meg egy nő valakit, az számára az első néhány találkozás alkalmával még annyira "idegen", hogy ilyesmik nem igazán jöhetnének szóba.
Az más, ha a meglévő ismeretségi körből jön össze a nő egy férfivel! Akkor már valóban "randikról", alakulóban lévő kapcsolatról beszélhetünk, amikor hasonló dolgokkal letesztelhetjük a másik felet.
Ha viszont egy totál ismeretlennel találkozgatunk, az csak ismerkedés még egy jó darabig.
Részemről nem fér bele a bizalmaskodás, nem ülök be a kocsijába (ha felajánlja, hogy hazavisz, megköszönöm, de nem tartok vele), nem vele megyek "tejet-kenyeret" venni sem. Az étterem is túlzás még ilyenkor, a cukrászda/fagyizó, kávézó-teázó, gyorsétterem, pub a tipikus találkahelyek.
A pénz körül van a kutya elásva. Az alkalmi szexet kereső, de lúzer pasik a fizetős nőket nem tudják megfizetni. Ezért mennek a "normál" társkeresőre, a céltábla a másfajta kapcsolatot kereső, de rászedhető nők csoportja. Azt képzelik, hogy egy kb. 1000 forint értékű "meghívással" már ki is fizették előre a "szolgáltatást".
Nekem az a tapasztalatom, hogy azoknál a férfiaknál, akik nekem nem tetszettek, nem az volt a fő probléma, hogy pl. nincs autójuk. Nekem sincs.
A probléma legtöbbször az, hogy a külső megjelenés lelakott, igénytelen (néha a higiénia sem megfelelő!), a ruházat ízléstelen. Átlagos szinten (vagy akár szerényebben) élő ember is nézhet ki jól, öltözködhet igényesen, kelthet ápolt, jó benyomást. Élő bulis társkeresőn is megfigyeltem, hogy az átlagos nők mind csinosak, ápoltak, jól öltözöttek voltak, a férfiak meg... :P
A külsőn túlhaladva, abból sem lesz kapcsolat, ha a férfi szűkszavú, nincs humora, sekélyes életet él (dolgozik-hazamegy), sehová nem jár, semmi hobbija - így nincs közös kapcsolódási pont. Ha a férfi nem elég határozott, nem tanúsít érdeklődést a nő iránt, de azt egyoldalúan elvárja, hogy a nő csinos legyen, mosolygós, érdekes dolgokat mondjon, stb.
Nyilvánvaló (sajnos), hogy akinek van valamilyen fogyatékossága, az hátrányból indul, DE...! Ezt is lehet ellensúlyozni azzal, ha az összes többi (ld. előző pontok) OK. ;)
Én olyan férfit szeretnék a majdani gyermekem édesapjának, aki VELÜNK él. Szerintem így van ezzel a legtöbb normális nő (és férfi). ;)
A beszélgetéseket olvasva rájöttem, sokan szenvedünk, próbálkozunk, de olykor falaknak ütközünk.
Én továbbra is várom az ötleteket, és jó lenne, ha a férfiak is megszólalnának, mert én nagyon sokszor érzem azt, hogy ők közönyösek, nem reagálnak, nem mernek még beszédet sem kezdeményezni. Sokan keresgélünk, és mindenki a másikra vár... közben az idő elszáll felettünk.
Én köszönöm a jókívánságod! :)