Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Angyali érintés
Torolt_felhasznalo_716629
Létrehozva: 2005. január 3. 18:03
Sziasztok!
Arra lennék kíváncsi, hogy volt e valakinek szerencséje megtapasztalni az angyalok közelségét, jelenlétét.
Találkozott-e már valaki angyalokkal? Kérte e a segítségüket?
Mik a tapasztalatok?
Előre is köszi Mindenkinek!
Arra lennék kíváncsi, hogy volt e valakinek szerencséje megtapasztalni az angyalok közelségét, jelenlétét.
Találkozott-e már valaki angyalokkal? Kérte e a segítségüket?
Mik a tapasztalatok?
Előre is köszi Mindenkinek!
Van igazság abban amit leírsz. De akkor legyünk rosszak, romlottak, negatívak, csak mert ebben az évezredben a sátánnak nagyobb hatalma van, s hajoljunk meg előtte?
Igen, tudom, hogy most ezt az időszakot éljük, s még fogjuk egy darabig. De pont ezek a földhöz ragadt racionalitás jegyében írt történetek nem hogy a negatívitás ellen lennének, hanem csak te is táplálod őket.
Sajnos, te sem nézel velük szembe, csak az igazukat és a hatalmukat hiredeted:(
De te gondolj bele, hogy honnan tudod, hogy velem milyen dolgok történnek, amelyek elfogadásához és legyőzéséhez egy ilyen hatalmas lény, -ahogy te mondod- segítsége és jelenléte is kell?
Miért gondolod azt, hogy ilyen esemény csak a negatív lények általi manipulációból fakadna? Miért kell mindennek a rossz oldalát nézni, s azzal mentegetőzni, hogy csak félted az embereket?
Én szívesebben olvasnám azok hozzászólásait, akik találkoztak angyalokkal, segítőkkel, hogy az utukat helyesen járják.
Mert az építőleg hatna rám, s bár tudom, nem ez az a hely, ahol a kérdéseimre személyre szóló választ kapnék, mert azt máshol keresem, de jó lenne tudni, nem vagyok egyedül.
Előbb még a koncepciót is ki köll dolgoznom. . . de az is lehet, ogy csak rajzolok, azt majd kisül belőle valami :0))
Valahogy nincs kedvem még egy bőrt lehúzni az OGS-ről. . .
Nekem a Chtulhu-páfrányt idéző kispáfrány tetszik :0)
Nagytudású az alkotó.
"Olvasta már a Bibliát?"
"Ja. . héberül. "
A BIBLIÁT. Héberül. Ahammmm.
A poénok nagyon gagyik szvsz.
Ne vedd sértésnek. . csak gondolj bele komolyan!
Mit gondoltok, ha így van mi lehet ezzel a célja? Gondolatokba belemászni, megijeszteni, félelmet kelteni stb. ?
Azóta sem szólított meg Gábriel. Teljesen kizárható, hogy Ő jött volna?
persze, nincs gond azzal, ha valaki magyarra fordítja az OGS-t, egyik ismerősöm az első 200 strip-et magyarította.
Szóval vannak a wiccalandokban jó poénok, csak személy szerint jobb szeretem az eredeti ötleteket ;)
Tanulságos és nagyon vicces! :)))))
Ugye nem minden arany, ami fénylik! ;)
Jó szórakozást! :))
"-Húzza-e már a vállad az aranysúlytásos talár? Féld hát istenedet! Félted volna előbb! - harsogta . "
"Északon már rég nem volt neve a városoknak. A tavakat, folyókat is csak suttogva emlegették régi neveiken. Minden név helyett ott állt halmokban az arany, melynek fénye vakká tette a még emlékezni vágyó szíveket. Diabólus minden este komoran haladt át a királyi városon. Lova nyergében ülve szeme minden ház ablakán megpihent, s gyönyörködve leste a bent izzó tekinteteket, ahogy örömittasan számolják aznapi bevételeiket. Nem fonódtak már össze azokban a házakban a szemek. Nem símítottak már régóta kezek mást, csak az aranyat. Diabolus mellett a város főpapja hallgatagon követte szürkéjén a másnapra szóló parancsokat.
- Holnap reggel a vasárnapi mise alatt ne feledkezz meg a gyarlóságról, és kapzsiságról! Hangod váljék fenyegetéssé, olyan mély és félelmetes fenyegetéssé, mint amilyen hosszú hónapok óta minden éjjel kúszik a vánkosod alá! Nézd az árva lelkeket! Nézd, hogyan sóvárogják a pillanatyi öröm mámorát! Nézd, ahogyan elfutnak a szemek egymás elől az elfeledett, s elmulasztott kapcsok nyomán! Én feledtetem velük, a te dolgod eszükbe juttatni! – Diabolus hangja suttogva szólt, de betöltötte a néma utcák minden szegletét, s a falakról kísértetként futottak vissza a pap borongós homloka felé.
- Megteszem Uram, ami csak tőlem tellik! – felelte a pap komoran – Eddig is megtettem, amíg a királynő parancsolta.
- Ó bizonyára! Lám míly gazdagon hímzet a talár a válladon! – gúnyolódott Diabolus – Húzza-e már a hátad drága barátom? Bőséges jutalmat kaptál asszonyomtól a szolgálatodért. Hatalmat, vagyont! Volt-e a papi lakban oly gazdag vacsora ezelőtt, mint amióta tudod már miről szóljon a prédikációd minden vasárnap?
- Nem Uram. Sohasem.
- Királyi főpap lettél. Hatalmas, befolyásos úr. Ugye legmerészebb álmaidban sem remélhetted ezt?
- Nem. Nem uram. – sóhajtott a pap.
- Ez még csak a kezdet. Hamarosan minden papok leghatalmasabbikaként szolgálsz majd. . . . Engem!! – fordult hirtelen a pap felé, tekintetével színte átfúrva annak homlokát.
- Téged Uram. Az én istenem nem lakik már e környéken, s félek, tán a világból is elment immár örökre. – nézett farkasszemet a pap Diabolussal
- Ó! A vakmerő! De elnézem neked. Úgysincs még udvari bolondom – nevetett gúnyosan Diabolus – Ismered a törvényt, csak az udvari bolond mondhatja meg az uralkodónak az igazat minden büntetés nélkül. Csak a tisztséged megnevezése változik, önmagad már rég a templomok pojácájává lettél! Isten! Nincs neked ahhoz jogod, hogy szádra vedd őt mégegyszer ebben a szánalmas életedben! És lám! Amitől leginkább riogatod az embereket, a Halál, téged bizony majd elragad. Neked nem adom meg az öröklétet. Bizony barátom, mindaz a félelem, amit más szívébe nap, mint nap elültetsz, belőled kell, hogy áradjon! Másképpen hogyan is lehetnél meggyőző!? – megvetően nézett a papra &#
Ja: Az eredeti nickem törölték, átmenet vagyok a klónom, és magm között.
Viszont továbbgondolva a parkolóhely és fizetésemelés esetét, mi a helyzet az agykontrollal? S van egy másik kérdésem: barangolva a neten, találtam egy oldalt, ahol szerződést lehet kötni az ördöggel. Mi a véleményetek? Engem taszít, és mivel megtapasztaltam a gondolat teremtő erejét, veszélyesnek találom az ilyen játékokat.
Igen, sajnos nem jön át a lényeg. . . a dőlt betűvel szedett szavak. . . :0/
dehát aki kéri, annak majd elküldöm :0D
Máskor ne wordben írd, mert buta program az ncl iqja nem áll szóba vele:):)
Kérdés, hogy kinek esik le belőle a tanulsáááááág.
-Uram! Khm… meghoztam a jelentésemet!
-Tudom, rabszolga! Tedd a többi tetejére, majd átolvasom.
-És mik… mik az instrukcióid a ma esti szeánszhoz, Uram?
-Amik eddig… további titkokat árulsz el a Suvadás Manuál 84. fejezete alapján, ezúttal a démonokról megint… szokás szerint az Úr Szent Angyalaiként beállítva őket. Mondjuk, ha kérdezik, akkor most a parkolóhely kerestetés mellett a fizetésemelésben való segítségükről is beszélj… a lélek, mint mennyei csereeszköz majd csak egy év múlva esedékes… a következő könyvedben.
-Igenis, Uram! Azonnal megyek. –a negyedrangú démon görnyedt háttal fordult meg és indult a kijárati Kapu felé.
-Ja, és még valami Kr’yoon… figyelmeztesd Sz’ieth-et, hogy több rózsaszín nyálfelhő kell a közvetítéseibe. Így túl sokan bukkanhatnak rá az ellentmondásokra.
vége(?)
S a glória egyben a démon bukását is jelentette.
Odalent már hamarabb tudta az utolsó kis imp is, hogy elbukott, mielőtt önkezével véget vetve földi életének megérkezett volna a negyedik kör kapujába, ahol már a két jól megtermett félbalrog várta a lesújtó hírrel: a Démonnemesek Tanácsának Negyedik Körbeli Kirendelt Elosztóirodájának Alfiókvezető Negyedsátánja, bizonyos Mesh’emmelia megtagadta tőle a lejjebbléptetést és a nemesi rangot, így továbbra is negyedrangú démon marad. Ja és ne is reménykedjen benne, hogy ebben az Eónban bármi is változni fog. Kivéve ha nem fogja be a pofáját, mert akkor még följebb is kerülhet, bukott démonként végezheti…
Démonunk tehát kussolt és tette a dolgát, mint most is: heti (földi időmérték szerint persze) jelentését vitte a főnökének, S’ass’ah eszr’klnssz’hattva’nhat démonbárónak, a második kör nagyreménységű démon-nemesének, aki a Suvadás Project 2012-n dolgozott, mint vezető.
Már csak azért is kínos volt elé járulni a negyedrangú démonnak, mert egykoron együtt kezdték pokoli pályafutásukat… csak míg ő elbaltázta, S’ass’ah eszr’klnssz’hattva’nhat (démonbáró! Hogy a… de okosan elharapta a szavak és véletlenül nyelve végét) végül már pápaként irányította a Szent Hivatalt… és kolostorok és zárdák egész sorát kárhoztatta el néhány rendeletével.
Így megkapta a nemesi rangot, amit talán egytucatnyi démon érdemelt ki minden Eónban, és most… most ott pöffeszkedett a negyedrangú démon előtt, a hatalmas lávakő íróasztala előtt, amin a Dögletes Nyugati Szél dacára is látható volt, hogy egykoron emberáldozó oltár lehetett valamelyik vérgőzös és elborult keleti germán törzsnél.
Éppen a kisebb WTC-nyi toronyban magasodó jelentéseket olvasta figyelmesen, egyik mancsában az aktuális pergamenbőrt tartva, másikkal szórakozottan vakargatta a láncravert pokolkutyája füle tövét, harmadik mancsában pedig egy hányászöld, szivarformára alakított sztázisba dermedt, kárhozott lelket tartott, s időnként nagyot szívott annak esszenciájából. A lélek már-már alig pislákolt, s jól látszott mi lesz sorsa: az íróasztal körüli szeméthalomra kerül, árnyéknál is halványabb, gondolatnál is kevesebb lélekburokként, amiből majd talán impsegg-törlő lesz, vagy bugyortapéta, vagy tüzelő a katlanok alá, ki tudja?
folyt.
A negyedrangú démon egész pokoli káosztestében remegve-rettegve csúszott-araszolt-ugrált főnöke trónusa felé. Egyik rákos burjánzástól torzult mancsában szorongatta nyúzott emberbőr-pergamenre írt jelentését… friss jelentés volt, a pergamenről még csöpögött a vér - sietett a nyúzással, nem törődhetett a szárítással, preparálással, a bőr eredeti tulajdonosán pedig másnapra úgyis friss kültakaró fog feszülni.
A főnöke munkakatlanján már messziről érződött, hogy egy Fontos Démon Irodája –a kaotikus ricsajt az idelent már folytonosan fúvó Dögletes Nyugati Szél végső agóniában zokogó lélekhez hasonlatos hangja váltotta föl, és a hőmérséklet is erősen közelített az asztrális nulla fokhoz –na igen, a másodrangú démonoknak már ilyen luxuskörülmények jártak. -gondolta magában a féltékeny méregtől füstölgő negyedrangú démon.
Bezzeg én…! Ha nincs az a kis malőr, ma már nekem is ilyen ocsmányan tágas irodám lenne…!
Még a démonok sem mentesek a kínoktól, sőt éppen, hogy ők szenvednek a legtöbbet… hogyan is lelhetnék élvezetüket ennyire pokolian a kínokozásban, ha nem az éltetné őket?
Ez természetesen csak a kárhozottak egyik infernal legendje volt… a démonok a lelkek esszenciájával táplálkoznak, a megrontott, megőrjített, bemocskolt lelkek suvadt életerejével. A kínokozás csupán passzió volt részükről, meg amolyan ’ha ez kell nekik, ezt kapják’ mentalitásból fakadó elfoglaltság.
Szóval ez a negyedrangú démon, főnöke felé haladtában ismét átélte azon baljóslatú, langymeleg májusi délutánt, mikor minden reménye, terve szertefoszlott, hogy még ebben az Eónban lejjebb léptetik, és harmadrangú démon lehet belőle, már igazi démon-nemes.
Egészen addig szépen haladt –mit haladt, szárnyalt vérvörös, megrothadt denevérszárnyain!- a szamárlétrán… közdémonként kezdte még valamikor Keresztelő János tanítványai között, és a középkorra már odáig vitte, hogy inkvizítorként inkorporálódott a Földön. Igen, azok voltak a csodás évek! –sóhajtotta, szívét az édes-mocskos emlékek szorították volna össze –ha lett volna neki valaha is szíve.
Az a mocsadék szerzetes! Az cseszett el mindent! Hogy a kecskebak hágná meg a… hosszasan káromkodott, és minden káromlással csak még jobban előhozta az emléket, amely még jobban kínozta, amitől még durvábban szitkozódott, amitől… hihetetlen önuralommal állta meg, hogy egy szót se okádjon ki többet magából, a bukásának története már így is kristálytisztán megelevenedett emlékében.
Bármit is tett, bárhány kínzást is próbált ki –még a legtrükkösebb, a selyemúton egyenesen a Mennyei Császárságból importált különleges technikákat is bevetette- a szerzetese nem tört meg. Nem káromolta Istent, nem tagadta meg a Credo-t, nem árult be senkit rendtársai közül –lelke tiszta és szent maradt.
folyt.
valóban igaz, de Karinthy valszeg ösztönösen tudta, mitől férfi a férfi és mitől nő a nő, így nem ad választ a kérdésre.
Arról jutott eszembe, hogy azt írtad, a párkapcsolatodban sem is értékeled, hogy nem "csak" a NŐT látja benned az illető, hanem az embert.
és a párkapcsolatban mikor legnőbb a nő, és mikor legférfibb a férfi?