Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Biszexuális férj
Torolt_felhasznalo_613779
Létrehozva: 2005. március 16. 14:59
Kérdésem az lenne, hogy ismertek-e olyan házaspárokat, melyben a férj nyíltan vállalja biszexualitását, viszont házassága a feleségével jól működik? Szerintetek egy ilyen házasság hosszú távon képes-e működni?
Férjem bevallotta, hogy biszexuális, viszont szeret, elhagyni nem akar én azonban most teljesen össze vagyok zavarodva. A biszexuálitásról szinte alig tudok valamit, fogalmam sincs, hogy ez mennyiben változtatja meg egy házaspár életét. Férjem megcsalni nem akar, akkor viszont nem értem, miért kellett ezt megtudnom? Persze becsülöm az őszinteségét, de most fogalmam sincs, mihez kezdjek ezzel az információval 10 év házasság után....ráadásul gyereket is most szeretnénk....
Férjem bevallotta, hogy biszexuális, viszont szeret, elhagyni nem akar én azonban most teljesen össze vagyok zavarodva. A biszexuálitásról szinte alig tudok valamit, fogalmam sincs, hogy ez mennyiben változtatja meg egy házaspár életét. Férjem megcsalni nem akar, akkor viszont nem értem, miért kellett ezt megtudnom? Persze becsülöm az őszinteségét, de most fogalmam sincs, mihez kezdjek ezzel az információval 10 év házasság után....ráadásul gyereket is most szeretnénk....
Ha én egy új nőt szeretnék bevonni a feleségem mellé a jóba legálisan, akkor először bejelenteném, hogy bisexuális vagyok. Úgy ahogy ez nálatok is elkezdődött. Aztán ha sikerül elfogadtatnom, jön a következő lépés. Bevonjuk harmadiknak az új pasit. Akivel nem is vagyok igazán jó viszonyban, csak katalizátornak használnám. Ezt persze ő is tudja. Mert egy haver. Aztán mikor már hárman összemelegedtünk, akkor onnan már csak egy lépés, hogy hozzuk be negyediknek az eredetileg is áhított új barátnőmet. Kis idő múlva kirugjuk a katalizátort és ott maradok hármasban két nővel.
Szerintem ezt akarja a pasid, csak kicsit lassan adagolja a végső elképzelését. Na persze - ki is kapartad volna a szemét, ha egyből az új nővel jön elő . :-)
Végül is örült, hogy mindezt elmondtam neki, megért, de azt azért nem tudná megemészteni, ha valóban össze is feküdnék egy férfival. Számára ez hűtlenség, számomra eddig nem volt az, de onnantól kezdve, hogy amit teszek, azzal megbántom a másikat, én sem tudok másképp állni a dologhoz, mint egy erkölcsileg elutasítandó magatartáshoz. Tehát, még ha az értelmével el is fogadja a dolgot, és úgymond toleránsan kezeli, érzelmileg nem tud azonosulni egy esetlegesen megvalósuló kilengéssel. A témát már agyonrágtuk, a „tárgyalások” is megrekedni látszanak, és a helyzet kezd egyre inkább válság-állapothoz hasonlítani. Azt mondja, hogyha „nem férek a bőrömbe”, szakítsunk, de a szakítás is kikészítené érzelmileg és idegileg egyaránt, nem beszélve arról, hogy engem is, ui. az ember nemigen szokott szakítani azzal, akit még szeret. A másik, hogy semmi olyan döntést nem akarok bevállalni, amivel fájdalmat okozok neki. A közös jövőt csak úgy tudja elképzelni, ha sürgősen elfelejtem az egész dolgot, amit szívesen meg is tennék, ha tudnám előre, hogy képes is leszek betartani. Néha szarnak érzem magam, hogy fájdalmat okozok neki anélkül, hogy akarnám. Már annyira bele vagyok/vagyunk fáradva ebbe a vergődésbe, hogy egyre kevésbé okozna gondot újra magamba temetni a témát, ha nem tartanék attól, hogy miután lehiggadnak a kedélyek, kezdődik minden előröl ……. .
Bocs a tegeződés miatt – remélem, nem sértek meg vele senkit – de így könnyebb. Örülök, hogy rátaláltam a topicotokra, ui. hasnló szituban vergődünk mi is a párommal – kis különbséggel - mint amit a topicnyitó felvázolt. Nagyon sok érdekes hozzászólást olvastam, de azt vettem észre, hogy vannak olyan területek, amiről igazából fogalmatok sincs…ennek ellenére vadabbnál vadabb elképzelésekkel egészítitek ki, hogy mi is lehet valójában a háttérben.
A saját nem iránti érdeklődés vagy vonzalom nem úgy alakul ki, mint ahogyan kinő az ember bölcsességfoga. Valószínűleg már a nemi érés idején, de igazából nem tudom, hogy van-e ennek egyáltalán valami természettudományos magyarázata. Bennem már kb. 16 évesen megvolt az érzés, és nem volt egy frenetikus élmény realizálni, hogy „basszus nekem kurvára bejön a Pista vagy a Géza vagy akárki”. Pláne akkoriban a közvélemény sem kezelte ezt a témát olyan liberálisan mint manapság. A felismerést nem volt könnyű higgadtan feldolgozni, meg kitalálni, hogy mit is kezdjek vele. Természetesen emellett a lányok is érdekeltek, tehát nem félelemből vagy kényszerből erőltettem magamra, hogy tetszeniük kell nekem. Igyekeztem nem foglalkozni a dologgal, minden erőmmel „normális” akartam lenni, és sikerült is, mert sokáig tényleg nem éreztem úgy, hogy e nélkül ne tudnék élni. Persze időnként jólesett megnézni valakit, vagy képzeletben eljátszani a gondolattal, de csak ennyi.
Mióta összejöttünk, lassan eltelt 11 év. A kapcsolatunk minden tekintetben jó. Szerintem mi is lelki társak vagyunk, mindent meg tudunk beszélni egymással, nem unalmas a kapcsolatunk, és szeretjük is egymást nagyon. Nőben nála jobbat nem tudok elképzelni. Szóval a gond egyedül velem van.
Lassan egy fél éve foglalkoztat olyan szinten a dolog, hogy néha úgy érzem, belehalok, ha nem próbálhatom ki. Decemberben beszéltem a páromnak először a dologról. Azért nem akkor, mikor összejöttünk, mert akkor tökre nem volt aktualitása, remekül kezeltem a dolgot, és meg voltam győződve arról, hogy ez az életben soha nem fog olyan szinten foglalkoztatni, hogy erről beszélnem kelljen. Tehát, nem érzem úgy, hogy hazugságban tartottam volna. Ugyanakkor elképzelésem sincs, hogy pont most miért érzek úgy, ahogyan leírtam. Én is elmondtam a páromnak, hogy mi az ábra, mert nem akartam a háta mögött akciózni semmilyen téren, viszont eljutottam egy olyan szintre, hogy egyre nehezebben kezelem a dolgot. Nem tudom, hogy ez pszichológiailag a probléma megoldásának áthárítása-e vagy sem, mindenesetre ezt tartottam a legkorrektebb megoldásnak.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy gyakorlatban még nem próbáltam senkivel, de az interneten keresztül próbáltam kapcsolatba lépni hasonló érdeklődésű emberekkel, és volt, akivel már találkoztam is – max egy beszélgetés erejéig. Magyarul, eléggé közel engedtem magamhoz a kísértést.
Folyt. köv.
Ha hármasra adnád a fejed, akkor arra nagyon figyelj, hogy "-------ha ez a felállás marad, kitől esel teherbe. Mert ugye házasság előtt ki kella férjet próbálni. :-) Ha ez megvolt és férhez mentél, jó volna legalább azt tudni melyik is a gyereked igazi apja.
És abba belegondoltál , hogy amíg kihordod-hogy lesz???
Azért azt a rokonok és ismerősök elött mégsem vallhatja be és szerette volna a neje reakcióit is látni , míg bevallja, hogy mégis megvolt már a dolog. . .
Csak arra akarok kilyukadni, hogy nem feltétlenül materializálódott a dolog konkrét félrelépésben.
10 év után: drágám, most már tényleg szeretnék egy babát.
Férj: tudok jobbat: bi vagyok!
Gyakran a legnagyobb macsók azok, akik efféle titkokat őrizgetnek a tudatalattijuk legmélyén. Épp azért übermacsók, mert kompenzálnak.