Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Nekem nincsenek otthoni alberlet elmenyeim mert amikor hazassagot kotottunk ide jottunk ki az elso berlemenybe es az nagy volt mint itt minden lakas. Igaz hogy csak egy aggyal kezdtunk, asztallal, ket szekkel mert a kezdopenzunkbol nem telt masra de nem bantuk. kongott a nagy lakas amibol csak a halot es a konyhat hasznaltuk, rovidesen be is rendeztunk minden szobajat mert az itteni fizetesbol nem volt nehez.
Otthon egy panelban laktam a csaladdal, a ferjem meg a szuleivel. A hazukhoz epiteni akartak nekunk egy szobat de en nem szerettem volna veluk lakni pedig nagyon joba voltam az anyosjelolttel, szerettem de teljesen mas felfogasunk volt mindenrol tehat tudtam hogy abbol elobb-utobb baj lesz, jobb kulon. Aposommal barmikor ellaktam volna, egy szelid, jolelku nagyon kedves ember volt, olyan akit az ember dedelgetni szeretne.
Olyan sokat irtatok hogy alig lehet atolvasni, na majd lassan.
Igen, en is eszrevettem hogy aki ad, szeretetet, torodest, anyagiakat, az vissza is fogja kapni. Nem eppen ugy ahogy adott, valami mas formaban de "jegyzik" a dolgait.
Legfontosabb az hogy az ember ne azert adjon hogy visszakapja. ha valamit kap, koszonje meg es adja tovabb masnak vagy adjon belole masnak aki ebben szukolkodik.
Azert vagyunk emberek hogy egymasnak segitsunk. Eleg arra gondolni hogy milyen orom az nekunk ha valaki segitett rajtunk a bajunkban.
Ezt meg apa magyarazta el kicsi korunkban es ugyelt ra hogy ezen a vonalon maradjunk, legalabbis amig az o szarnyai alatt voltunk, utana mar termeszetes is volt, belenottunk ebbe a felfogasba. A lanyom is ezt tanulta tolem, sot a ferjemet is nagyon raneveltem mert o bizony nem igazan tanulta ezt otthon, anyosom szegeny jo ember volt/ a haboru, a magara maradas egy kisgyerekkel amig a ferje a fronton/ a haboru es a nelkulozes bizony arra tanitotta hogy senkinek egy fillert vagy fillert ero dolgot csak ugy ne adjon ha idegen, a ferjem ezt latta hogy tartsal csak meg mindent magadnak draga fiam, meg a ferjem felnott koraban is. Rokonnak adott de idegennek akkor sem igazan ha a laba elott fordult volna fel. Ez tulzas persze csak hogy erzekeltessem.
A ferjemet bizony meg kellett tanitanom az "adasra", mivel a lelke melyen jo ember volt ez sikerult is de nem ment konnyen...Az hogy valaki rossz korulmenyek kozott no fel az szerintem inkabb kellene hogy osztonozze hogy masoknak segitsen, eleg ha belegondol abba hogy hogy elt o. Hogy milyen jol esett volna a segitseg neki is.
Én is mindig vonzódtam Pécshez. Oda akartam menni egyetemre, végül azért lett Pest, mert apukám gyakran járt fel Pestre így gyakrabban találkozhattunk volna . A sors másképp alakult , betegsége súlyosbodott, 3. hónap után meghalt
. Nekem idegen volt a nagy város. Túl mechanikus, embertelen. Az is maradt . 2 éve télen egy részeg ember kijött a kocsmából és lefeküdt a úttestre földre a buszmegállóban . Átmenetem a az úton, hogy felszedjem , mert életveszélyben volt. Kértem arra járó fiatal férfiakat , hogy segítsenek felszedni, nevettek rajtam . Ahonnan átjöttem is nevettek, senki nem segített. Végül valaki megszánt , bevonszoltuk a fal mellé, ahol leültettük. Aztán nem tudom , mi lett a sorsa. Aki rossz van , arra is rögtön ráfogják, biztos részeg , ez mentesíti őket minden segítési feladattól.
Kislány unokám is ott tanul most, A Zsolnay negyedben lakik , ez messze van az Uránvárostól. Nem ismerem a pécsi halálozási statisztikákat, de meg lehet nézni a neten, ha tényleg érdekel az ottani lakásvásárlás.
Marikám ! Így van . A szeretetet adni kell, aztán vissza is kapja az ember ( no nem mindig
)De az embert igazán az tölti el jó érzéssel , ha ő szeret . Ezt az érzést éljük át igazán. Aki sok emberrel dolgozott megtanulta, hogy nem lehet mindenkit szeretni, de mindenkit empatikusan kell fogadni. Csak ha úgy látjuk, hogy ezért hülyének nézik az embert, akkor kell kicsit bekeményíteni.
Néha azt hiszem, a szeretetre várok.
Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség:
aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné.
Közben már megtudtam, hogy szeretet kapni nem lehet;
mindig csak adni kell, ez a módja.
Megtudtam azt is, hogy semmi sem nehezebb,
mint a szeretetet kifejezni.
A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek,
akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát
rögzíteni tudják szavaikban.
A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek,
nincs hőfoka, mint a szerelemnek.
Tartalmát nem lehet szavakban közölni;
ha kimondják, már hazugság.
A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben, vagy a levegőben.
Szerves lény talán nem is élhet másképp,
csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.
(Márai Sándor)
Ezt nemigen értem, Sheriff. Nyilván hiányos a tudásom. Milyen patak? Milyen új házak?
Hat ez igy szep tortenet .
Nekem pont ellenkezo erzeseim voltak Peccsel kapcsolatban .Mikor eloszor jartam ott iskolai kirandulason ,akkor nem szerettem meg .
Aztan felnottkoromban a pesti munkahelyemnek volt sajat villaja a Mecsek oldalban . Akkor ketto hetig elveztuk ezt a luxust ,a termeszet lagy ole -es ha kedvunk szottyant ,akkor a belvaros . Akkor ismertuk meg es szerettuk meg . Aztan egy oszi udules is volt . Az meg jobb volt .
Aztan meg volt sok minden .
Tavaly voltunk utoljara . A kisfiam ujja miatt -egy kezsebesz velemenyet kertuk . Nagyon meg voltunk elegedve . Rajottunk , hogy itt felreneztek valamit .
Persze ,mas kerdes , hogy milyen ott lakni . Az orvos azzal remiisztgetett minket , hogy nagy a sugarzas a varos egyes reszein . Szoval ,elbizonytalanodtam ...hogy jo otlet lenne -e ott lakast venni .
Egyetértek Klára!
Igyekszünk a szépre emlékezni, arra, hogy végül is sikerült gyerekeinknek megteremteni a szükségeset. A kezdet mindannyiunknak nehéz volt, kinek a 3 generáció egy kis lakásban, átjárás 1 évig a két város között, beteg lábbal: villamos-vonat-autóbusz után még+ 1km. gyaloglás, álló munka a laborban... az otthoni összezártság feszültségei...Csoda, hogy szüleim annyi évig tűrték... sőt mindenben segítették az öregeket is és minket is. Munkáltatónk ragaszkodott hozzá, hogy átköltözzünk Vhelyre albérletbe, hogy a szolgálati lakásra jogot formáljunk...Végül ez mentett ki a 9 nm.-es fél szobából, igaz, az is csak 1 szobás lett, oda született a kislányom.
A mostani költözésnél találtam egy levelet, amiben írtam anyukáméknak, hogy Vhelyen nem lehet porszívót kapni.... Mosógépem sem volt, csak centrifugám, de a kádban nagyon jól lehetett öblíteni. Mosófazekam volt, amiben a pelenkákat főztem ki.
Tv-t sem vettünk, csak azután, hogy egy trabantnyi lelépést fizettünk a 2 szobásra cseréért.....ezt 20 év után vehettük meg, s ebben éltünk szinte mostanáig. Nekem magamnak a mostani másfél szoba már kifejezetten luxus méretű- csak a kamra és némi kiskert hiányzik.
A kert volt a luxus, ahová munka után és hétvégén örömmel mentünk földet túrni. Leánykám -mint később bevallotta- annyira nem rajongott étre.
Valahogy ezekre is jó emlékezni, akkor sikerként, előre lépésként éltünk meg mindent, még 3 szem paradicsomot is.
A Visontai erőműnél mindíg hiány volt mérnökökből.A patak szabályozás után rövidesen kezdődött a külszini fejtés,a termőföldeket elvették a "gazdák/tulajdonosok"-tól.Amit adtak helyette,sokkal silányab volt.Azon a helyen a házak már modernebbek voltak mint sok más vályogból épültek,de az újházsoron sem voltak rosszak.A mérnökök több szórakozó helyre vágytak,pl.szinházra,amire ott a közelben kevés lehetőség volt.
A Gyöngyösi 80-as lakótelepet is a bányászoknak építették,azok ahhoz képest hogy panelok voltak,nagyon jók voltak,mondhatom összkomfortosnak nevezték őket.
Pesten volt egy rövid idő,ideiglenesnek nevezem,amikor a cselédszobában "laktam",a Lehel piac közelében.Siralmas állapot nagyon jól paszzolt rá.
A rémes albérletekről én sem szívesen beszélek, sőt, nem is gondolok rájuk. Teljes egészében elfogadom a teóriát, hogy életünket gondolatainkkal rontjuk meg többnyire. Ezért lehetőleg a kellemes dolgokat idézem fel, a rosszakat elhajtom.
Sopronban nem maradhatunk, mert mérnök férjem aligha talált volna magának állást szakmájában. Építőgépészként, bár lehet, rosszul ítéltük meg a helyzetet, de az is lehet, el akartunk menni. Talán családunk közeléből, és ezt még eddig nem gondoltam, és most kissé nehezen írom le e feltételezést. Mert sosem fogalmazódott meg bennem, de lehet, valamiféle kalandvágy dolgozott a mélyben.
Pécsett letelepedtünk - volna, de úgy éreztem, nem szeret minket az a város. Lehet, a rémes albérletek miatt véltem így. Aztán, amikor férjemet a visontai beruházásra hívták lakás ígéretével, nemigen gondolkodtunk, áttelepültünk Gyöngyösre. Ott voltak kisfiúk a kisfiaim. Jó volt, a lakótelepen sok fiatal pár élt, sok barátunk volt.
Aztán eljöttünk Óbudára, onnét a Belvárosba, ekkor nekiláttunk e ház építésének. Fiaim az itt végzett munkában lettek felnőttek. Nem kellett őket noszogatni, apjukkal együtt dolgoztak, amikor lehetett, sőt, volt olyan, hogy amikor szabad hétvége volt és elmentünk Balatonra, a fiúk önként, meglepetésként elkészítették az első udvar kerítésének betonkoszorúját. Nyilván az lelkesítette őket, hogy tudták, miattuk építkezünk, hiszen volt lakásunk.
Hát így történt, az erőfeszítésekre is jó visszagondolni, hiszen eredményesek voltak. Ma is eszembe jut számtalanszor, hogy a tetőt fejem fölött Bazsi ácsolta apjával.
Ez nagyon nehez kezdet volt ! Es mennyi ideig tartott mig normalis lakhatashoz jutottatok ?
Mi sem találtunk albérlet, mert férjem megmondta, hogy gyereket várunk. Végül nagyon boldogok voltunk , mikor egy sötét földszinti szobát , 2,8X 4,3 méterest Egy 7 emeletes ház udvari szobája volt. Egy rezsón főztem és melegítettem a vizet mosakodáshoz, Nappal is villanyt kellett kapcsolni, mert semmit nem lehetett látni. Az ablak volt a spájzom. 55 évvel ezelőtt volt.
e gyarkan almodom rosszakat a Dunarol - a pesti szakaszrol ...
most ez a szornyu hajo baleset meg mintha megerositene ...
lehet , hogy azert is mert ferjem egyik haverja eltunt ,az egyik hidon talaltak meg az iratait meg a cipojet , a testet soha
nagyon magas pozicioban levo apukaja rengeteget nyomoztatott a fia utan , de semmi eredmeny
mar vagy husz eve ... a ferjem neha bizakodik , hatha nem halt meg a fiatal ferfi
nagyon felt az apjatol es rosszul ment neki az egyetem - lehet , hogy csak megszokott valahova
En nem vagyok ismeros Obudan -de megkockaztatom a kijelentest , hogy talan Sherif sugallta ezt az almot tudatalatt .
Hany helyen laktal eletedben ? Eddig Pecsre emlekszem meg talan Miskolc ? Vagy az nem ?
Koszonom !
Elteszem a spajzba !
:) :)
Jo volt a bilis vicc ! :)
_________
az atkosban nem volt szabad gyerekes csaladokat kilakoltatni . ennek az lett a kovetkezmenye , hogy alig talaltak alberletet a gyerekesek . nekem a pesti hazinenim meselte , hogy volt gyerekes csaladja ,akik mar ketto eve nem fizettek neki es a szamlaikat sem - es csak ugy tudott megszabadulni toluk , hogy o fizetett nekik egy nagyobb osszeget , hogy huzzanak el ...
_________
az osszefogas sokkal jobb ,mint az apatia - egyetertunk
amig van egy kis eronk ,addig segitsunk
Janka Isten éltessen névnapodon!
. Tudom nem ez a neved, de beteszed a spájzba a jókívánságot addig, amíg esedékes lesz
Klára ! Ebben a paranoid világban én is az leszek. Az az érzésem, hogy ez az átalakítás a megfigyelhetőséget. szolgálja. Ezért szüntették meg az új zárt topik létesítését, a meglévőkbe való új tagfalvételt. No de nem baj, hieyen fiatal korunk a mi korosztályunk megszokta , hogy még a bilinek is füle. van .
Egy aranyos vicc még rákosi korából A PÁRT központi bizottsága valami nagyon fontos kérdést beszélte meg , mely szigorúan titkos volt. Mivel nem akarták, hogy bármi kiszivárogjon, rákosi kimondta , hogy még vécére sem mehetnek, 10 órakor majd kicsenget, hogy hozzanak be biliket. 10 előtt pár perccel bekopogtatnak, hozhatják a biliket? Honnan tudják , hogy ez szüksége ? kérdezte rákosi-. Most mondta be a Szabad Európa rádió.
No és nemzetközi helyzet egyre fokozódik...................
-
Most már nagyon átalakult Óbuda . Ez előnyös, de elvesztette régi kedves báját. Mi általában oda megyünk vásárolni, unokáim az Árpádba jártak , én is szeretem ezt a környéket. A városba nem megyünk be már kocsival. Rettenetesen nagy a forgalom, sokan jutottak hozzá ( vettek kaptak ) olyan nagy teljesítményű autót, melynek vezetéséhez nincs meg az intelligenciájuk.Sok a baleset. Mi 50 éve vezetünk, eddig még balesetet nem okoztunk(kisebb karcolásoktól eltekintve.Néhányszor belénk jöttek, de szerencsére a biztosítójuk fizette kárunkat.
Janka ! ez nem nagy segítség volt , de ha sokan összefogunk lehetőségeink szerint segíteni tudunk s rászorulókon. Ennek a családnak rendezett volt a lakása , látszott, hogy még tartják magukat. Azokon is kellene segíteni, akik erre már ( vagy méh ) nem képesek. Mikor nyugdíjba mentem, gondoltam , elmegyek heti 1 napra egy elhagyott körzetbe szeretetmunkára nem pénzért. De jöttek az unokák ( betegség , nyaralás )férjemmel is kevés időt tölthettünk munkás életünkben, itthon kellettem. Mivel nekem nem voltak nagyszüleim, azt szerettem volna, hogy unokáim érezhessék a nagyszülői szeretet, gondoskodást .
Igen a segítés sokat számít. Van egy olyan helyzet, amikor már ez szinte lehetetlen. Akinek már csak a feje van kinn a mocsárból, nehéz kihúzni. Ő sem tud segíteni, mert ereje elfogyott a küzdelemben. Addig kellene , amíg még saját erejéből is kapaszkodik, ki akar kerülni. Erre talán az " átkosban " több gondot fordítottak . A baj csak az, hogy mindezt mások emberi. leértékelésével tették. No , de ez elmúlt, sajnos ami helyette jött sem lett igazán igazságos, emberi. No de történelem nem évek, hanem évtizedek, századok alatt alakul . Nekem példaképeim az északi demokráciák, bár a fiatalok lehet, hogy nem tudnak már élni azzal az összefogással, ami ott kialakult.
Nagyon sokat repűlök én is álmomban,legtöbbször zavar valaki,de a tiédben több valóság van.Szóval Óbudán laktál?
Hmmmm...Az a nagy kék emeletes ház a Frankel Leó utca 51-53 akkor a Belügy Minisztérium épülete volt,ott laktam egy ideig,a Melódia Espresso felett.A zsigmond téren sokat futballoztunk.Utána pedig a Bécsi uton kis házak voltak,ott lakott az első "szerelmem" 14-éves koromban...
A Harcsa utcában voltak a szüreti bálok,a pressóval szemben pedig a tejcsarnok.A Császár és Lukács fürdőben edzettem,sokat úsztam akkoriban.
Régi szép idők.
Katka, akkor azt kell álmodni, hogy repülsz. Előbb-utóbb álmodni fogod, ha várod.
Gyakran repülök álmomban, de nem nagyon jó. Mert akaratom a motor, és nagyon-nagyon kell akarni, ami nagy erőfeszítés és nagyon fárasztó.
Rég meséltük álmainkat, pedig biztosan emlékszünk egyre-egyre. Elmondom mai álmomat. Ami nekem olyan, mint a valóság, néha nem is tudom megkülönböztetni őket.
Óbudai lakásom felé mentem, s láttam, a tízemeletesek mellett új épület magasodik, félkészen, van vagy 15 emelete, gyönyörű fényes mélykék, és bal része fölött hatalmas gömb van, csúcsa van, torony, de mégsem az. Szintén fényes, mélykék. Gyönyörű.
Hazaérve kézen fogtam kisfiaimat, másfél és három és félévesek voltak, s mentünk megnézni az új épületet. Fűben jártunk, markomban a kis praclik, s én valahogy féltem. Idegen férfi téblábolt közelünkben. A kék épület mögött hatalmas szakadék volt, távol maradtunk tőle, lent a messzeségben aprók voltak a házak. Visszatértünk, szomszédasszonyom mondta, ő sem látta még az új házat, nevettem, hát ennyit csak figyelmességünkről. Közben a gyermekszobában nagy volt a csend, mentem ellenőrizni. Az ablak előtt volt az ágy, a két kisfiú belebújt, állig betakaróztak. Bazsi nyafogott, Sziszi bosszantotta valamivel, pajkosan mosolygott. Kértem, hagyja békén öccsét. Aki tovább nyafogott.
Zsuzsu kutyuskám ébresztgetett, ágyam mellett nyafogva!
hoztam egy videot - csak egy pelda arra , hogy a modern technika eszkozeivel mennyire konnyu lesz felszamolni a hajlektalansagot - valahol Del- Amerikaban a 3-D nyomtatoval egy nap alatt felepitettek egy egesz falvat - mindenki kapott egy szereny otthont , es egy kis farmot ...
Magdikám, ma délután újra elérte Szegedet egy jeges vihar, ami változó erővel forgolódik 4 órája a város fölött.
Most szerencsém volt, tornán voltam, s végeztével jött 10 perc napsütés, s szárazon haza tudtam jönni. Igaz, gyalog nem "úsztam volna meg", a csatornából hömpölygött vissza a víz helyenként akár 30-40 cm. is lehetett. Autóval voltam, s hazavittem egyik gyalogos társunkat is.
Most látom a képeket: Szabadkán több cm. vastag jégszőnyeg volt az országúton.
Magdikám, ma délután újra elérte Szegedet egy jeges vihar, ami változó erővel forgolódik 4 órája a város fölött.
Most szerencsém volt, tornán voltam, s végeztével jött 10 perc napsütés, s szárazon haza tudtam jönni. Igaz, gyalog nem "úsztam volna meg", a csatornából hömpölygött vissza a víz helyenként akár 30-40 cm. is lehetett. Autóval voltam, s hazavittem egyik gyalogos társunkat is.
Most látom a képeket: Szabadkán több cm. vastag jégszőnyeg volt az országúton.
KLárám, nincsenek véletlenek:
Tegnap este hangversenyan voltam. Ilyenkor másnap meg szoktam nézni, milyen érdekesnek látszó műsorról maradtam le az M-5 csatorna műsoraiból.
Íme:Balczó András (öttusa egyéni 5X olimpiai arany, 10x világbajnoki cím tulajdonosa) volt az "Ez itt a kérdés" műsor főszereplője.
Pár napig visszanézhető ezen a linken:
https://www.mediaklikk.hu/video/ez-itt-a-kerdes-2019-05- 28-i-adas/
Még nem láttam, de meg fogom nézni. Siettem, hogy lehetőségetek legyen megnézni.