Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szülés előtti depresszió
Torolt_felhasznalo_501341
Létrehozva: 2006. február 27. 10:40
Sziasztok!
Talán más is járt már hasonló cipőben, mint én, és tudtok okos tanácsokat adni, mit kezdjek magammal. Van egy gyönyörű, értelmes, egészséges gyermekem, most várom a másodikat. Nagyon nehezen viseltem az otthonlétet, mindentől elszakítva éreztem magam. Alig vártam, hogy a fiam ovis legyen. Teljesen le voltam törve, mikor megtudtam, hogy újra babát várok 
(Utánajártam az abortusz lehetőségének, de végül elálltam tőle.) Korábban, ha valaki csak megemlítette az abortuszt, tiltakoztam, és gyilkosnak tartottam azt is, aki egyáltalán engedélyezte. Most viszont másként láttam. Mindegy, már a 6. hónapban járunk, és ahogy közeleg a szülés időpontja, úgy nő a kétségbeesésem, hogy én ezt nem akarom!! Mellékesen jó körülmények közt élünk, de alig látom a férjemet, mert sokat van távol. Bébiszitter segít, de már rosszul vagyok a bezártságtól és a tudattól, hogy most megint éjszakázni, önmagamat "feláldozni" kell. Főleg, mert már az első gyermekemnél az a kettősség őrölt fel, hogy jó anya legyek, de magamra is gondoljak. Annyira megszenvedtem első gyermekemnél az egyedüllétet, és a felkészületlenségemet, hogy nem is akartam másik gyermeket, mert senki, SENKI nem volt, aki néha hozzám szólt, bátorított, felkarolt volna, pedig több helyen is kértem seítséget. Gyes-betegségnek titulálták, mondták, hogy találjak magamnak örömöket, kihívásokat. Köszi. A barátok sem jönnek már, mert nagyon messze lakunk, és csak a kiégettséget, elégedetlenséget látják rajtam.. Szóval, most gondolkodom, mi lenne a jó megoldás. Szerintetek?
Dyna
Jó lenne egy pszihológushoz is elmenni, hátha úgy könnyebb lenne.
Szia!
Írtam privit!
Andi
http://nlc.hu/forumkifejt.php?forumid=63811
teljesen meg tudlak érteni. de a megalőzésre kellett volna a hangsúlyt helyezni. hogy most mit tudsz csinálni? semmit. próbálj meg örülni, hogy milyen aranyos lesz a pici. és ha van bébiszittered, akkor hogyhogy senki nem szól hozzád? hogyhogy nem tudsz kimozdulni? pár környékbeli amyukával összejárhatnátok gyerekestül, de ha a bébiszitter vigyáz a gyerekekre pár órára te is elmehetsz valahova.
más: nem hiszem, hgy a gyerekek szigetelnének el mindentől. előtte meglévő kapcsolatok - szülők, rokonok, barátok - hova lettek? ha lettek volna IGAZI kapcsolataid, azok most is meglennének. nem a gyerekek szigetelnek el, hanem te magadat. próbálj más megoldást kereseni, ne a gyerekeket okolni, és máris máshogy fogsz állni a születendő gyermekhez is.
A fórum címe: http://nlc.hu/forumkifejt.php?id=57&forumid=63811&step
Ott majd együtt kitaláljuk hogy kössük le magunk!
Durva dolog,de valóban--csak te tudsz magadon segizeni.Ez van.
tökjó, hogy már most meg tudod fogalmazni, így van három hónapod, hogy felkészülj...
Több lehetőséged van: gyakorlati szinten megszervezni a dolgokat (pl: www.otthonsegitunk.hu 
, illetve a lelkedben békét teremteni. (pszichológus, kineziológus, kismamajóga, stb.)
Én sajnos csak a második gyerek születése után tudatosítottam, hogy voltak félelmeim, ellenérzéseim, görcseim vele kapcsolatban, így utólag kellett mindezeket helyre tennem. Szerintem sokkal jobban megkínlódtuk így mindketten (bár most már imádjuk egymást
), mintha pocakosan gondoltam volna végig mindnet.
És bármekkora szívásnak érzed most, vagy az elején: hidd el, NAGYON JÓ, hogy ketten lesznek!!! Örülj, hogy a pocakodban növekvő kis ember jobban tudta mindezt
A férjednek elmondtad ezeket a kétségeidet? Talán ő is tudna segíteni azzal, hogy közös programokat szerveztek kettesben, hogyha megérkezik a baba, akkor pedig többet segít, több szabadidőt ad Neked. De mire megszülsz tavasz lesz, jó idő, és biztos többet tudtok majd kimozdulni a babával is meglátod!!! Most dolgozol? Visszamentél? Próbálj keresni olyan hobbit, amivel egy kicsit kikapcsolódnál, vagy olyan programot, amiben örömödet leled.
Szia
Nem te vagy az első, aki ezt érzi, legfeljebb nem vallja be, mert milyen dolog az. Viszont amikor már ott van az a kis csöppség, akkor meg lelkiismeretfurdalása van, hogy miért nem igy éreztem már az elején. Ne tégy magadnak szemrehányást, ugyanolyan jó anya vagy, azért mert mást is szeretnél és mert nem angyali vigyorgással kell felsz a gyerek mellé éjjel kettőkor.
Most már nem leszel olyan tapasztalatlan, hisz már a második gyerek lesz, gondold át jól , hogy mi az amit máshogy csináltál volna az első alkalommal és tedd most meg, itt az alkalom. Minden egyes ujjabb gyereknél tanulunk és ügyesebbek leszünk.
Használd ki, hogy babysitered is van, menj el otthonról, töltődj fel, próbáld meg a barátokkal felvenni a kapcsolatot, ne süppedly bele mélyen az uristenm ilyen lesz ha majd a második is itt lesz-be, élvezd ki ezeket a napokat egyedül v. a kisfiaddal és tanulj a hibáidból.
Beszélgess a pároddal, hogy tudnátok többet együtt lenni és nem kell bezárva lenned, egyáltalán. Szóval ne add fel!!
Az élet nem habostorta.
Miért nem vállalsz munkát? Ha van bébiszittyód, akkor már fél éves kora körül vállalhatnál félállást, emberek között lennél, értelmes elfoglaltságod, sikerélményed lenne.
(Nem tudom, mikor szülsz, de ha nem holnap, akár most is körülnézhetsz...)
Szia... lehet hogy megköveznek érte, de a te esetedben tényleg az lett volna a legjobb ha nem vállatok be még egy babát, ha már az elsőnél is úgy érezted, hogy ennyire felálldozod magad....
ez nagyon szomorú, de végül is nem születik mindenki anyatipusnak.. Mi a szakmád? Nem tudod otthonról folytatni? Esetleg valami hasonlót? NAgyon sok mindent lehet baba mellett is csinálni, pl tanulni, azt mondod van segítséged, akkor ki tudod lazítani magad amikor ő ott van nem?...
Találnod kellene magdnak egy hobbit amit a kicsi mellett is tudsz csinálni, bár nem értem, ha volt segítséged, bébiszitter akkor hogy hogy senki sem volt melletted?...
Szia!!!
Ne gondolj arra hogy mi lesz három hónap múlva.
Most jön a tavasz , végre elmulnak a szürke idők.
Ha teheted menj csavarogni és töltődj fel.
Ezt a fórumot most hogy megnyitottad meglátod mindíg lesz kihez szólnod.De ha mégsem akkor írsz nekem privit és már jövök is.
Fel a fejjel!!!
Puszi: Nyuszi