Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeret, de mégsem..
Torolt_felhasznalo_350214
Létrehozva: 2006. július 4. 18:09
Sziasztok!
Többen, többféleképpen látjuk a dolgokat. Segítség és vélemény kellene.
A történet a következő:
Párom csaknem 6 év után egyszer csak sírva-zokogva közölte, hogy szeret, de egy ideje már nem érzi azt a szerelmet, mint korábban. Nem akar szakítani (még), azt mondja megérdemlünk még egy esélyt ennyi együtt töltött idő után, hátha sikerül rendbe hozni a kapcsolatot.
Teljes szabadságot adtam neki, nem láncsoltam le, s hosszú évek óta teljesen megbízom benne. Talán ezért is ért nagyon váratlanul a dolog, már terveztük a közös jövőt is...
Hagyjam menni? Tartsunk szünetet? Próbáljnuk meg együtt tenni valamit? De mit? Hogyan?
Szerintetek?
Azért van ez így, mert az ember alapvetően nem monogám. Meg azért, mert mindig mindenkinél van jobb. És ha belebotlik, akkor lép. Meg azért, mert két ember sosem szereti egymás egyformán. Ami az egyiknek a nagy szerelem, az a másiknak esetleg csak vonzódás. Azért, mert az ember folyton változik. Azért, mert kellhet a változatosság, a szexuális élmény. Azért, mert nem "normális dolog", hogy egy 18 éves ember 10 évig ugyanazzal van, abból csak ez lesz. Azért, mert lehet, hogy a másik/új az emberileg ugyanolyan, de az ágyban sokkal jobb. Számos oka lehet, kár az okok keresgélni..
Tudni kell elengedni, ha eljött az ideje.
Sziasztok!
Sajnos azt hiszem én is ide tartozom. Mi tavaly nyáron szakítottunk ( vagyis Ő). Aztán rájött 3 hónap után, hogy engem szeret. Én meg kis hülye el is hittem. És most megint itthon sírdogálok. 1 hónapja még csak ott tartottunk, szeret, de... Tegnap már nem tudta, hogy mit is érez.
A szívem megszakad, mert én nagyon szeretem, de azt hiszem ebből már nem lesz semmi. Egyre rosszabb minden. Tegnap felvetettem a szünetet, amire rögtön bólintot. Aztán meg mégsem. Végül is azt mondta, hétvégére eldönti. Mi együtt lakunk, nem lesz egyszerű szünetet tartani.
Jó volt leírni a szívfájdalmamat, meg olvasgatni a ti hsz-otokat.
Ha találsz erre választ, arra kíváncsi lennék.
Mi 9 éve nyúzzuk egymást, többször kezdtük újra, legutoljára tegnap éjjel... szerelem már nincs, a szeretet is kérdéses...én már mennék, mert nem jó ez így, ő meg nem enged. Egy újabb újrakezdés. Úgy érzem ez csak egy átkozott mókuskerék, amiből nincs kiszállás...és nem tudom mit tegyek.
Szóval, ha találtok választ, amire talán nincs is, szóljatok!
Mert látom valahol az alagút végét, de miért dudál?
Kitartás!
Még jövök!
Mennem kell, a húgomat költöztetem Pestről haza a koliból. Aztán este beszélek Vele.... holnap megpróbálok bejelentkezni, hogy mi volt.
Rólunk tudni kell hogy több mint egy éve Pesten dolgozok Ő meg otthon van vidéken, minden pénteken mentem haza délután hétfőn meg jöttem vissza, mondhatni távkapcsolat. Mondjuk. Vasárnap valami apróságon összevesztünk, visszagondolva megkért valamire amire én azt mondtam hogy nem, ebből az lett hogy akkor mehetek ammerre látok, összevoltam pakolva, elindultam az állomásra. Merthogy mint utóbb kiderült én amit akartam azt mindig megkellett csinálnia , tőlem meg ha lért valamit, én általában elutasítottam, de én ezt nem vettem észre!!!!
Pill és folytatom...
Sziasztok!
Nem voltam még ilyen helyzetben, inkább csak az ismerettségi körömben történtek hasonló esetek. Az egyik párocska pl a 8. év után döntött úgy, hogy inkább mégis külön utakon próbálkozik, erre akkor került sor miután a lány közölte, hogy ő már családot/gyereket szeretne. A fiú erre még nem érezte elég érettnek magát, ezért szakítottak. Azóta is taliznak, bár már nem olyan gyakran, viszont mind2 próbálkozott ezzel-azzal és egyenlőre úgy tűnik külön egyikőjük sem boldogul.
Persze ez minden párkapcsolatban másképp van, és az előzmények nagyban befolyásolják, milyen irányba változik egy kapcsolat. Én személy szerint, ha már érezném, hogy vmi megváltozott, ill. a pasi hívná rá fel a figyelmem, lehet hogy nem erőltetném túl a dolgokat, akkor is ha 6 évről van szó. Természetesen ezt az embernek magának kell éreznie, hogy miként érdemes továbblépni, esetleg folytatni/feljavítani a kapcsolatot. Az újramelegített káposztát meg nem szeretem
ez azt jelenti egyébként, hogy neki van valakije? Vagy nem tudod? szörnyű ez az egész... nem lehet keresni egy olyan gombot a világban, ami az ilyen szörnyűségeket törli, és csak a jó marad meg? Aki megtalálta, szóljon.
Sok sikert. Erősek legyetek, és sikerülni fog. Azért majd beszámolsz a fejleményekről?
Én még csak a harmadik napnál tartok, de két napja csak a nyugtató segít éjjel. Így legalább aludni tudok, ha enni nem is.
A rémes az egészben az, hogy ott tartok, hogy mindenről az jut eszembe, hogy "akkor még minden jó volt", holott tudom, hogy a mi problémánk nem újkeletű.
Ma reggel apukája hívott, majd amikor mindketten elpityeredtünk, letette... hihetetlen sok szeretetet kapok mindenkitől - a főnökasszonyomtól a szüleimen át a húgomig, aki velem van két napja folyamatosan... de ezek egyenlőre nem tudják a bánatomat elűzni.
Itt állok a házban, amit még egyszer utoljára kitakarítottam, és az összepakolt táskáim felett... és képtelen vagyok megtenni. Nem tudom felkapni a táskákat, kivinni az autóba, és elindulni. Csak azt remélem, hogy egyszer csak történik valami csoda, és mondjuk egy évvel ezelőtt tartunk, amikor boldogan nyaraltunk Horvátországban, és szó sem volt ilyen gondokról.
Holnap van a névnapja. Nem bírtam megállni, vettem neki egy könyvet, amit régóta szeretett volna. Lehet, hogy hülyeség. De kellett a lelkemnek.
Mint ahogy az is kell, hogy elszakadjak valamilyen módon. Könnyebb lesz majd? Vagy már soha? Nem tudom....
Tegnap beszéltem egy leányzóval akit egy éve hagyott ott a barátja, ő még most sem alszik... Szóval nem tudom mi lesz így. Mit csináljak?!
Mindenkinek köszönöm, a hozzászólást, a tanácsokat és a saját tapasztalatokon keresztül adott segítséget!
Sokat segített, kezdek tisztábban látni és tudom, hogy küzdeni fogok érte, mert a szíven érzi: megéri.
És végül egy figyelemre méltó idézet, amit nemrég olvastam:
"Egy kapcsolat igazi próbája, hogy bár nem értünk egyet, nem eresztjük el egymás kezét."
(Alexandra Penney)
Azt hiszem, ez nehezíti meg leginkább az elválást, mertha haragudni tudnék rá, akkor a dac és a harag eltávolítana tőle és az egésztől. De nem ezt érzem, így nehezebb.
De menni fog.
Borzalmasan jól tudsz látni és láttatni dolgokat, tudod?
Nem fogok menekülni.
Mindent, amit lehet megbeszélünk.
És ha kell el kell fogadni a változást, akkor azt el kell fogadni.
Igaz, nem csak a nőnek kell harcolni. Mindkettőnknek kell, de azt hiszem nekem őként érte. Ebben a helyzetben neki a maga csatáját is meg kell vívnia.
Sziasztok, szia Beszter!
Nehéz tanácsot adni, mert két egyforma párkapcsolat és két egyforma érzés sincsen, csak hasonló. ami az egyikünknél működik, az lehet , hogy másoknál csőd. A mi kapcsolatunkban is volt a férjemmel, amikor hasonlót kért tőlem, hogy "pihenjünk", még egész a legelején. De én ezt hülyeségnek tartottam. Ilyen nincs, hogy nem tudja eldönteni, hogy kellek, vagy nem, mert akkor már megette a fene az egészet. És ha ellaposodik a kapcsolat, akkor ne csak mindig már a nő harcoljon, hanem igenis a pasi is vegyen elő valami hódító praktikát, ha meg akarja tartani a kedvest.
Így látatlanban is drukkolok Nektek!
Ági
Örülök, ha segített... nagyon okos tanulságokat tudok ám levonni még :-). Sajnos rajtam már nem segít ebben a kapcsolatban. De majd egyszer...
Azt kívánom, hogy ne csak Te érezz így! És mentsétek meg, amíg lehet. Legyetek sokat együtt, és figyeljetek oda egymásra. És soha ne nyugodj meg, hogy ez is rendben, mert abban a percben megy tönkre. És becsüld meg, ha már ilyen őszinte.
Én is becsülöm az exemet, és azt is megmondtam neki, hogy ő a legjobb barátom... ami ennyi idő után természetes. Csak az a baj, hogy ebben a helyzetben pont a legjobb barátomra nem tudok számítani, mert ő az, aki végképp nem tud segíteni rajtam.
Ha pedig baj van, próbáld meg felülről nézni a dolgokat. Segít, hidd el. Tiszta fejjel látod utána az egészet.....
Azt hiszem, ha a gyógyszer... megyek aludni. Kérlek szurkoljatok: holnap jön vissza a szállodából, és beszélgetni akar. Nem reménykedem, mert nincs miben, de előre sejtem,hogy fájni fog. De mg sokmindent kell elrendeznünk...
Bajbaba!
Köszönöm!
Furán hangzik, de ezt hiszem a te bánatoddtól látom pozítívabban a sajátom. Végülis nekem még meg van ö. Még tehetek valamit - sőt jó esetben tehetünk valamit kettőnkért. A remény és az esély hal meg utoljára és azt hiszem, nekem mind a kettő van még....
Ui.: Az a baj, hogy a szívre hallgatni a legnehezebb....
Tudjátok, mi a furcsa? A barátnőmmel 3 héttel esküvőjük előtt történt ez. Most egymást vigasztaljuk....
Nem értem. Miért jönnek elő az ilyen dolgok most minden régi kapcsolatban? ............