Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Döbbenet
Létrehozva: 2005. augusztus 17. 15:12
A hír önmagában véve letaglózna, ha nem venném figyelembe azt a tényt, hogy ma szabadnapos vagyok, és fergetegesen jó a hangulatom.
Úgy néz ki, el fog hagyni. Nem ezt vártam, nem erre készültem. Azt hittem, egyszer majd leáll, nem melegíti tovább a vizet, vagy végsõ esetben felzabálják a vízkövek bosszúból, mert nem védekezem calgonnal, de nem. Olyat produkált, amit legmerészebb álmomban sem láttam, pedig aztán hajajaj, vannak érdekes álmaim.
Egyszerûen fogta magát, és eltört. Tanácstalanul állok fölötte, kérdezem tõle elfúló hangon, hogy mondd drága mosógép, miért?
Tán nem voltunk veled tisztességesek, nem használtunk rendeltetésszerûen, nem óvtunk eléggé fagytól széltõl? A szex hiányzik tán? Jaj kicsim, ahhoz túl magas vagy. Mit tegyek, hogy jobban légy? Segíthetek-e rajtad valamilyen úton-módon? Használhatlak-e, így megtépázva, törötten?
Könnyes búcsút veszek, ígérem méltó utódot fogadunk örökbe.
Viszlát kedves, viszlát!
Látom már mosolyogsz, ugye jó száznak lenni?
Hogy mit hoz, az a jövõ zenéje, de ismervén magam és családom képességeit, bõvelkedni fog izgalmakban
.
És mit hoz a következõ nap?
Miért gondolják a pasik, hogy a büdös, izzadt focicucc, kimászik a hátizsákból a szennyestartóba?
Tulajdonképpen jól el vagyok itt magamnak, de néha valaki bátoríthatna.
Családom romokban hever, nekem irdatlan púp éktelenkedik a szemöldököm felett egy picivel, közepén apró sebbel, melybõl vér szivárog, kisebbik fiam orrán gyakorlatilag nincs bõr, férjem pedig csak egy szimpla borotvabaleset folytán lett csupa vér.
Az események egymást követték. Gyerek1 egy kitalálta, hogy milyen jó móka lesz, ha egy lécre ráteszi a mûanyag mixert, majd azt jól megrázva kolompol nekem, mint Bandi bácsi a szódás. Nekem is tetszett az ötlet, örültem milyen kreatív gyerek, midõn egy hirtelen és fölöttéb erõs csuklómozdulattal elrepítette a mixert, mely élével a fejemnek csapódott, majd a földre hullt. Éktelen haragra gerjedtem, és kisvártatva kergetni kezdtem az udvaron gyermekemet kezemben a léccel, de gyakorlatilag vakon tettem mindezt, hisz sem a sebtõl, sem a dühtõl nem láttam.
Srácok nem vettek komolyan, de azért biztos ami biztos alapon menekülõre vették a figurát. Így történt, hogy gyerek2 sebes futásában eltanyázott a lejtõn, arcával felszántotta a betont, és dagadó orrát markolászva kezdett éktelen üvöltésbe. Ettõl azért kicsit lehiggadtam, megvígasztaltam, a nagyot fenéken billentettem, és midõn felrémlett elõttem az Indul a bakterház címû film, melybe ez a kis udvari jelenet feltünést nem keltve beillene, haragom már el is párolgott.
Hm, tegnap a csattogós lepke, ma a mixer. Mit mondjak, érdeklõéssel várom, hogy mit hoz a következõ nap elébem.
Esetleg símogathatnátok együtt, akkor talán mindenki elégedett lenne
.
Szerelmes perceket nem töltöttem a CSÜLÖKBEN, csak nagy haveri zabálások, és vidám esték vannak emlékeimben, illetve egy családi esemény is, de ezt inkább nem idézném fel
.
Sziasztok!
Levelebeka! Csülök!!!!! Nagyon szeretem azt a helyet. Jó párszor voltam már ott. Tõlünk egy ugrás csak. Na jó két buszmegálló.
Sok sikert és szerelmetes perceket - nem órákat - az új családtaggal. Úgy vettem észre, hogy ezeknek a mostani gépeknek lelkük van. Egyszer-egyszer megszidtam az enyémet, és utána megsértõdött, nem mosott. Mostmár csak dícsérem, néha-néha egy kis simit is kap. Nem sokat, mert féltékeny lesz a párom
.
Szeretnéd mi, hogy kiadjam magam, hát egy nagy túróst
, de egyébként igen.
Beszélni sem beszélek keveset, de ebben a maradandó formában, ha lehet még bõbeszédûbb vagyok.
Jo vagy!!!! :-))))) Megnevettettel nagyon... nagyon jo komikus lenne beloled! :-))) Gondolom, hogy egy olyan baratno is lehetsz, aki barmikor mosolyt teremt a masik arcara!! :-)))))... Namost pl, az jutott eszembe hogy az elet tobbi "viszontagsagait" is ilyen ugyesen es okosan tudod ironizalni??? :-))) Parkapcsolat, ferj-ek, hazimunka... meg a tobbi!!.... :-))) Naa?
Ha most azt mondod, hogy te is újpesti lány vagy, kardomba dõlökl
.
Reviczky utca valamennyi. Ha teszem azt a Baross utcán mész a temetõ irányába, akkor a Fóti utat elhagyva, a következõ keresztezõdésnél kell jobbra fordulni (balra a temetõ van, nem lenne praktikus arra venni az irányt), és aztán a második lehetõségnél balra be.
Elmentünk ebédelni a közeli Csülök vendéglõbe. A helyrõl gyakorlatilag annyit érdemes tudni, hogy jól fõznek, és valahogy itt megállt az idõ. Bármikor látogatom meg ezt a vendéglátóegységet, pontosan olyan, mint 20 évvel ezelõtt.
A mellettünk lévõ asztalnál, egy kedves, kissé kapatos pár ûlt. Midõn én az étlapot bújtam, a következõ eszmecserét füleltem ki.
Mit jelent az a szó, hogy gaulises (egy hatalmas kék táblán világított eme felirat), és hogy kell mondani?
A pincér készségesen elmagyarázta, hogy ez egy nagyon régi cigarettamárka, és még a légiósok szívtak ilyet. Kicsit bevezette a pityókás urat a cigaráttázás örömeibe, hosszan tárgyalta milyenségét, erõsségét és összehasonlította más és más termékekkel.
A kérdésre, hogy az úr próbálta-e már ezt a fajtát, az én még csecsen kívûl mást nem szívtam felelet hangzott el, majd kisvártatva fizetett, megpróbálta meginvitálni az egész személyzetet, akik nem éltek vissza a lehetõséggel, sõt...
Én ekkor gurgulázni kezdtem szerényen elbújva az étlap mögött, majd megnyugodva hátradõltem kétszáz kilós székemen, és örültem a világnak, hogy lám nem tüntek el a kedves mókás emberek, csak én járok el ritkán otthonról, és valószínûleg túl sok híradót nézek.
És igen, itt van, megérkezett.
Azt nem tudom ugyan, hogy a szállításhoz miért adnak meg egy viszonylág tág intervallumot, mint jelenesetben 9-15 óra közt, mivel tapasztalatom szerint, a legritkább esetben jönnek reggel, sokkal inkább az utolsó pillanatokban. Szinte biztosra vettem, hogy altatás közben érkeznek, ami így is lett, pedig hát két aprósajt ágybadöntése akár az alaki kiképzés tárgya is lehetne, de mindegy, itt van, és ez a lényeg.
Hamarosan elkezdem az ismertetõ tanulmányozását, és úgy vélem egész éjjel mosni fogok.
Szolgálhatok még egy pompázatos hírrel, miszerint sikerûlt anyukámat meggyõzni arról, hogy a mosógép centrifugálás közben a legritkább esetben töri fel a kövezetet és szakad le plafonostúl az alsó szomszéd fürdõjébe, így régi gépet némi javítás után nem a ravatalozóba küldjük, hanem édesanyám fürdõszobájába.
Aztán most már jó lenne ha valaki megszólítana, mert lassan bloggerré avanzsálom magam, ami bevallom divatos manapság, és tetszik is, de hát azért beszélgetni mégis jobb.
Helyzetjelentés. Még mindíg nincs itt az új gép, és raktárkészletünk jelentõsen apad. Még nem szaglunk, de már fenyeget e rémség. Ha ma sem érkezik meg, úgy kénytelen leszek egy két darabot a régi, fárasztó módszerrel mosni, vagyis kézzel.
A gyermekeket megkéretem, hogy különös tekintettel vigyázzanak mackónadrágjaikra, és semmi szín alatt ne üljenek bele a sárba. Azt hiszem ez menni fog, hisz alig esett mostanság az esõ, így ennek veszélye nem fenyeget, vagy legalábbis próbálom ezt hinni.
Hát igen, ez valóban mázli
.
Lánykoromban azért volt olyan szilveszterem, hogy már este nyolckor másnapos voltam, és otthon reszkettem a takaró alatt
.