Múlt szombatról vasárnapra virradó éjjel sötétebb és szomorúbb hellyé változott Magyarország. Persze semmi vész, csak a szokásos:
megint át kellett állítanunk az órát.
Elvileg kaptunk egy órát, amit igazából nem is kaptunk, egyrészt, mert, ugye, tavasszal visszaveszik, másrészt (bár ez, hogy is mondják, passzív-agresszívul? Egyéni szocproblem!) magyarázd meg egy macskának, hogy mostantól tessék egy órával később óbégatni a fejemen ülve, és egy órával később lefeküdni. Hát kösz szépen!
Hagyjuk is, mennyi értelme van, a lényeg, hogy ez van, és egyelőre úgy tűnik, marad is, vagyis a hangok, amelyek szerint ideje eltörölni ezt az egész hülyeséget, egyelőre elég halkak idehaza. Mi egyelőre annyit tehetünk és teszünk is, hogy megmutatjuk, mit jelent egész pontosan az óraátállítás. Arra gondolunk, hogy este fél hatkor már töksötét van, sovány vigaszként pedig reggel fél hétkor már nagyjából világos. Fogtam magam, és készítettem a környékükön pár semmi extra képet szombat hajnalban és kora este, majd elkészítettem (amennyire lehetett, pixelpontosan) ugyanazokat a képeket ugyanazokban a percekben vasárnap is. (Na jó, amit vasárnap hajnalban kellett volna, azt hétfő hajnalra halasztottam az eső miatt.) Az így elkészült képpárokat most szórakoztató, csúszkás, előtte-utána formátumban mutatjuk, kellemes húzogatást és kitartást a némileg felborult időérzékeléshez, amit valahol valaki úgy nevezett (sajnos nem emlékszünk), hogy.
PROLIJETLAG.
Íme a percek és a hozzájuk tartozó képek.
Reggel
06:14
06:23
06:30
06:42
06:50
Este
16:44
16:49
17.10
17:19
17:23
17:34
17:42
