A piknikezésnek meglehetősen régi és arisztokratikus hagyományai vannak: a szó francia eredetű, a pique (csipegetni) és a nique (kis semmiség) szavak kombinációjából született, és eredetileg csak azt a szokást jellemezték ezzel a szóval, hogy a baráti társaságok összejövetelére a résztvevők vittek egy kis apróságot – ami legtöbbször bort jelentett.
A kor haladtával ez az “apróság” lényegében az éléskamra felét jelentette, mindenki hozzájárult a piknikezéshez valamivel, és mivel mindent maguk vittek, így nem is kellett semmit megvenni, így nyugodtan tarthatták a pikniket a szabadban, távol a fogadóktól. Kezdetben csak az arisztokrácia szórakozása volt a piknik, egy kis kiszabadulás a városból, és bár ott sem engedték el magukat igazán – mert ki tudna kényelmesen heverészni a fűben habos-babos ruhában és elegáns felöltőben –, ez az újfajta kikapcsolódás egyre divatosabb lett köreikben.
A gyönyörű ruhákba öltözött, fűbe terített pokrócokon üldögélők boldogsága több festőt is megihletett, Courbet és Monet és Szinyei már a 19. század közepén meglátta a piknikezés szépségét. A magyar festő képét 1873-ban itthon még nem sokan tudták értelmezni, annyira szokatlan élethelyzetet mutatott be ugyanis, hogy arra még nem volt felkészülve a magyar közönség a kiegyezés után pár évvel, és csak a 20. század elején lett népszerű a kép és maga a piknikezés is.
Bár a jelenség maga francia eredetű, elegánssá a piknik fogalmát az angolok tették, akik megteremtették a divatját a kockás pokrócnak, a négyszögletes, fedeles kosárnak, és az abból előcsomagolható porcelán étkészletnek és kristálypohárnak.Köreikben olyan népszerű lett a piknikezés, hogy már szinte kötelező volt évente legalább egyszer egy szabadtéri bankettet rendeznie annak, aki a leggazdagabb úri osztályhoz tartozott. A legenda szerint azonban volt egy brit arisztokrata, aki annyira nem szeretett kimozdulni, hogy a szokások ellenére úgy döntött, ő bizony nem rendez pikniket. Ez akkora felháborodást keltett a környékbeli arisztokrácia köreiben, hogy pár hónap múlva – különféle mondvacsinált okokra hivatkozva ugyan, de – megfosztották címétől, és úgy elszegényedett, hogy a következő évben már mint szolga volt jelen egy másik nemes által szervezett pikniken. Hogy megérte-e neki? Aligha. De az biztos, hogy utána soha senki nem mert kockáztatni, és talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a piknikezés olyan népszerű lett.
fotó: Getty Images
Szolidabb és takarékosabb formában végül a 19. században a köznép is fokozatosan átvette a piknik klasszikus hagyományait, kiderült ugyanis, hogy a szabad ég alatt enni-inni-beszélgetni, romantikázni nagyon is kellemes elfoglaltság, és szolgálók nélkül is bármikor kivitelezhető mulatság. Ma már – szerencsére – nem kell nemesi oklevél egy kis kiruccanáshoz, elég egy park a városban, és már indulhat is a család a hétvégi piknikre.
Mit vigyél magaddal a piknikre?
Mielőtt bepakolnál, gondold át, milyen stílusú pikniket szeretnél: lehet elegáns, ünnepies, egyszerű, családias vagy nagy csapatos, romantikus vagy baráti “bulizós”. Ha családdal indulunk neki – főleg ha a családban több gyerek is van – érdemes egyszerűbb piknikben gondolkodni és nem bonyolítani ezt az alkalmat finoman vasalt, csinos ruhával, drága abrosszal és összecsukható – de folyton összerogyó – kempingasztallal. Ételből sem a túlzott választékosság ajánlott, inkább a könnyen elkészíthető, probléma nélkül hordozható ételeket tegyük a kosárba, de azt bőséges mennyiségben. Ezzel a hozzáállással jóval kötetlenebb, kényelmesebb lesz a kirándulás, amit a gyerekek sokkal jobban élveznek majd, mint ha az ascoti derby jeleneteit kellene eljátszaniuk nagy illedelmesen a mezőn.
Még az egyszerűbb kivitel esetében is vannak kötelező kellékek. Nélkülözhetetlen például egy vagy két nagy pokróc, egy piknikkosár és az ahhoz tartozó étkészlet – ésszerű megoldás nem eldobható műanyag tányért és poharat vinni, mert az könnyebb és nem törékeny –, és fontos, hogy legyen szalvéta, vágódeszka, tálca, egy éles kés és szemeteszsák is a csomagban.Ha van elég szabad kéz, akkor vihetünk magunkkal hűtőtáskát, fényképezőt, de érdemes betenni egy labdát, frizbit, vagy tollaslabda szettet, esetleg egy pakli kártyát, pár jó magazint és könyvet – és otthon hagyni a táblagépet, ne adj’ isten az okostelefont is:) A legjobb, ha olyan helyre mentek, ahol nincs térerő, így garantáltan nem estek majd kísértésbe!
Kelléklista piknikezéshez:
- pokróc, asztalterítő (lehetőleg kockás) – attól függ, hogy a földön vagy asztalnál ülve fogtok piknikezni
- tányérok és poharak – műanyag, papír, üveg, ízlés szerint
- konyharuha
- papírtörlő, szalvéta
- vágódeszka, vágókés
- evőeszköz
- alufólia
- hűtőtáska
- dugóhúzó és sörnyitó
- szemeteszsák, nejlonzacskó
- szúnyog- és kullancsriasztó felszerelés – ha vízpartra, esti piknikre vagy erdőbe mentek
- sapka, kalap
- naptej, napszemüveg
- piknikkosár – ha van
- kisgyerekeseknek esetleg sátor
Mi kerüljön a piknikkosárba?
Piknikezni úgy az igazi, ha saját magad készíted el az ételeket hozzá: legyen az akár egy jó szendvics vagy valami finom nyalánkság, az előre csomagolt bolti snackeknél biztosan jobban fog esni bármelyik. Az alábbi két recepttel egészen biztosan te leszel a kirándulás sztárja.
3 fontos szabály, amit érdemes betartani
- Kerüld a nyers tojásos, majonézes ételeket!
- Ha húsos-halas, tejtermékeket tartalmazó ételeket is visztek magatokkal, akkor feltétlenül vigyetek hűtőtáskát, és abban tároljátok.
- A nagyon csöpögős, krémes, szószos, szaftos ételeket készítsd el inkább majd otthonra. Sok bosszúságtól kíméled meg magad, ha strandra, piknikre nem viszel ilyesmit.
Szállítható ételek és italok a piknikkosárba
- keksz, pogácsa, stangli
- muffin
- kisebb péksütemények (házi buci, kifli, briós, minikalács, bagett)
- házi kencék, amiket a péksüteményre kenhetsz
- jól szeletelhető, nem krémes sütik
- csigák – kakaós, pizzás, fahéjas
- szendvics
- fasírt
- saláta
- hideg, lehetőleg nem tejtermék alapú leves – befőttesüvegbe zárva
- quiche, lepény, minipizza
- tortillatekercs
- víz, limonádé, fehér, rozé bor
